Az erőfeszítéseim által kezdem el érezni, hogy hozzákapcsolódtam a Teremtőhöz. Az itteni zűrzavar és szenvedés felett. Ez az érzés az, amit jutalmul kapok erőfeszítéseimért.
Egy új állapotot fedezek fel, ahol már hozzá vagyok kapcsolódva. Ez semmi ezt megelőző érzéshez nem hasonlítható, úgymint a nyomor érzéséhez, a hiány, a zavarodottság vagy egyéb kínzó érzésekhez. Vagyis elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen a munka az, amelyet a szenvedés fölött végzek, megértve ezáltal azt, hogy én érezni tudom a szándékaimban, hogy Hozzá kapcsolódtam.
Azonban nem a szenvedés érzékelésében kapcsolódok, hanem egy magasabb észlelési szinten, amikor is már elkezdem érzékelni azt, hogy az engem érő hatások valójában nem is szenvedés, hanem a szeretet jelei.
Bár a Teremtőnek egyelőre még szükséges ebben a formában ábrázolnia a helyzetet számomra, máskülönben én nem emelkednék ezen felül, nem válnék Hozzá hasonlatossá.
Gondolj csak bele, nekünk el kell kezdenünk egy a munkát, amiben együtt kell dolgoznunk, támogatva egymást, a másik gondolatait és meg kell próbálnunk nap, mint nap ebben az állapotban maradni úgy, hogy azon gondolatokkal nem törődünk, amik a fejünkben, a szívünkben cikáznak. Folyamatosan figyelmeztetnem kell magamat, hogy kikapcsoljam saját magam "felügyeletét".
A Teremtő jó és jóságos, de Ő minden körülményben zavarba hoz bennünket, háborúkkal, mindenféle egyéb tényezőkkel, bajokkal és még számos elterelő dologgal. Mind nappal, mind éjszaka zavarodottá tesz minket, és ez ad számunkra lehetőséget. Az egész életünk csak ezen lehetőségek felfedezéséről kell, hogy szóljon, melyben megláthatjuk Őt.
Báál HáSzulám írásai, Bevezetés a Tíz Szfíra tanulányába - Hajnali lecke 2014. 07. 24
Forrás: Sviva Tova - shabbat page
