2020. december 27., vasárnap

Az eredendő vágy szerint

A Kabbala bölcsessége fokozatosan tárul fel az emberiség előtt. Az első Kabbalista, aki 5579 évvel ezelőtt élt, Ádám volt. Ám ez egyértelműbben, Ábrahámon keresztül tárult fel, körülbelül 3600 évvel ezelőtt.

Ma a Kabbala Bölcsessége nagyon érdekes szakaszon megy keresztül, hogy közelebb kerüljön az emberiséghez.

A múltban csak néhány Kabbalista ismerte a Kabbalát, akik elzárkóztak és elkülönültek a társadalom többi részétől, de ma kezd fokozatosan terjedni az egész világon. Ez az oka annak, hogy mi is részt veszünk és tanúi vagyunk annak az egyedülálló jelenségnek, amelyben a világ lényegisége feltárul, illetve az amelyben élünk, létünk oka és következménye, valamint az emberi evolúció terve is fokozatosan feltárul az emberiség előtt.

Az embereket öt szintre osztjuk (csakúgy, mint az általános kapni akaró vágyakat) fejlettségük és az életben való részvétel szintje szerint.

Van, akit más nem érdekel, csak önmaga. Van, akit érdekel a családja, a társadalom, amelyben él, stb. A következő szinten a Föld, a bolygók és az űr foglal helyet. Ugyanakkor nem érdekli őket a világ kereteinek áttörése. Vannak, akik szeretnék felfedni és megtudni, mi történt a múltban és mi fog történni a jövőben.

Vannak azonban olyan emberek, akiket érdekel a Teremtés általános rendszere, az, hogy milyen mértékben veszünk részt benne, és az a mérték, amennyire a Teremtés önmagában létezik, honnan ered, mi történik vele és hogyan. Ezek az emberek arra törekednek, hogy megértsék a Teremtés minden része közötti kölcsönös együttműködés általános képét.

Mindenek előtt az egész Természet globális, integrál kapcsolatának elve az, amelyet a legérdekesebbnek találnak. Szeretnék tudni, hogyan kapcsolódik minden, miért, milyen célból, és az egyik komponens hogyan reagál és irányítja a másikat, és hogyan hat az összes többi részre. Olyan nagy vágyuk van erre, hogy megismerjék és elérjék az általános rendszert, az általános sémát, az általános struktúráját mindannak, ami létezik, nemcsak a mi világunkban, hanem ezen a világon túl is, hogy nem találnak békét a hétköznapi életben, azzal, hogy megpróbálnak hasonlítani másokra, megpróbálnak mindenféle fizikai problémát megoldani, de ez nem tart sokáig.

Az első lehetőségre amit a sors biztosít számukra, azonnal elszállnak valahova, ami azt jelenti, hogy nem tudnak a napi problémákkal foglalkozni.

Inkább olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek nem is kozmikus léptékűek, hanem meghaladják ezeket (ami azt jelenti, hogy a problémákba a „minden” szó is beletartozik). Nem az űr, nem a világunk, hanem valami teljesebb. Azok az emberek, akik nem elégednek meg egy általános gondolattal - aggasztónak találják, hogy mindez belülről rágja őket és eljutnak a Kabbala Bölcseletéhez. 

Ez a kérdés nem feltétlenül éri el maximális szintjét mindegyikükben, de mégis valamivel magasabb, mint a mi világunk. Vannak alacsonyabb rendű kérdések, amikor az embereket érdekli, hogy mi határozza meg az olyan dolgokat, mint az egészségük és a sorsuk. Kedvelik a misztikát, vagy elkezdik gyakorolni a népi gyógyászatot stb.

Így a Kabbala bölcsessége körül forgunk alulról, a legalacsonyabb állati szinttől kezdve egészen a legmagasabb szintig, amelyben az ember úgy érzi, hogy kezdi megérezni, hogy szüksége lenne a teljes Teremtés elérésére és érzékelésére, azaz a teljes rendszerre és annak az irányítási módjára

A vágyak különböző fejlettségűek, ezért sokan eljutnak a Kabbala Bölcsességéhez, de miután meghallják, hogy ez a legmagasabb szintről szól, megértik, hogy nem nekik való, mert jobban érdekli őket a gyakorlati alkalmazása mind, az emberekkel kapcsolatosan és a Kabbala Bölcsességével kapcsolatosan is. Felhalmoznak némi tudást és a saját szintjükre lépnek.

Tulajdonképpen ennek így kell lennie. Ez az oka annak, hogy soha nem kényszerítünk senkit sem maradásra, sem az érkezőket, sem azokat, akik elmennek, mivel ez az ő magánügyük. Mindenkinek meg kell találnia az egyensúlyát ebben a rendszerben, a Teremtés megvalósításának minden szintjén és a lelke igényének megfelelően, ami belső, eredeti, személyes vágyat jelent.

Így létezünk.

                                                                                              Dr. Michael Laitman 

2020. december 16., szerda

Elzárva ettől a világtól !

Mikor az emberek közelebb voltak a természethez, olyan módon érezték a természetet, ami szinte misztikusnak tűnik számunkra. De valójában a természet valódi jelenségét fedték fel. Például az amazonaszi törzsek sokkal jobban érzik az erdőt, mint mi; mérföldekről érzik az illatát; olvassák a jeleket és nyomokat, és mindenféle hangokat megfejtenek. Végül is másuk nincs is. Egy ember benne él; függ tőle és ezért egyre inkább fejleszti a kapcsolatát a környezetével. A madarak röptéből, a szél fúvásából sok mindent tud. Ő összeköti az ásványi, a növényi és az állati világot és egyként érzékeli. De mi ennek ellentételei vagyunk. Mi védjük magunkat a környezettől. Bezárjuk az ajtót és az ablakot, csak hogy ne halljuk a városi hangzavart, és ne halljuk az autók zaját. Ennek eredményeként blokkoljuk az érzékelésünk edényeit. Elszigeteljük magunkat az élettől és a világtól.

De az emberek gyakran összezavarodnak a természet közelsége és valami természetfölötti között.

Mindezek az érzéseket és érzékeket fejleszteni tudjuk magunkban. Vannak emberek, aki pusztán abból, hogy megfogják a kezed, meg tudják mondani, hogy ki vagy és mik a terveid. Vannak akik meg tudják jósolni a jövőt; olvasnak a gondolatokban. Ezek természetes érzékek, amelyeket mi elvesztettünk a civilizációs fejlődésünk ösvényén, és ezek nem valamiféle “extraszenzoros érzékelések.” A természet sokkal erősebb érzékeket adott az embernek, mint a mostani érzések. és ez semmi kétséget nem hagy maga után, hogy csodák nincsenek.

2o12.12.30, Napi Kabbala lecke 4.részéből “Test és lélek”





2020. december 8., kedd

Viszlát egoizmus !

 

Ha egy embert a kölcsönös garancia és az együttlét szellemiségében nevelnek fel, akkor másokat úgy kezel, mint a saját családját, mint önmaga egy integrált részét ?

Napjainkban a világunkat úgy nevezik, mint az egymásra hatás integrált rendszerét.

Egy integrált rendszer egy kölcsönösen függő szerkezet. Hogyan függünk a gyermekeinktől? Nem tudunk nélkülük meglenni; ösztönösen hozzájuk vagyunk kötve a törődésen és a szereteten keresztül. Ha bántjuk őket, valójában magunkat károsítjuk mivel amúgy is velük törődünk.

Ugyanilyen módon kezdek el érezni minden ember felé a világban. A teljes egoista függőség hiteles képe jelenik meg a szemeim előtt; a törődés hiánya mások felé megkárosít engem és negatív módon visszaüt rám.

Még mindig az egoista törvényekkel összhangban létezünk, amit a múltban alapoztunk meg, amikor önzően kapcsolódtunk: Adsz nekem - adok neked, többet nyerek más kárán, felhasználok valakit a saját érdekemben…

Ma az egoista kapcsolatok rendszere végez ér: egy teljesen új, altruista, egymástól függő, globális integrált rendszer éled fel. Ha sikerrel akarunk járni ebben a világban, illeszkednünk kell ehhez a rendszerhez. De mivel még mindig lemaradunk ettől a rendszertől, a jelenlegi állapotunkat válságként érezzük. De ez a válság nem olyan értelemben válság, amint, hogyan hozzászoktunk annak megértéséhez. A „krízis” egy görög szó, ami új születést jelent; ezért a válság megoldást jelent, nem a problémát.




Fel kell ismernünk hogy átmegyünk egyik állapotból a másikba. Minél hamarabb felismerjük ezt a tényt, és elkezdünk egységben viselkedni az evolúció törvényeivel, ahelyett hogy ellenállnánk neki, annál könnyebbé és örömtelibbé válik az átmenetünk az eljövendő változásokon keresztül.




Egy családdá kell válnunk. Úgy kell kezelnünk egymást, mint a saját gyerekeinket, szüleinket, a szeretteinket, vagy az imádott kisállatainkat… mindenkit úgy kell kezelnünk, mint valamit ami hozzánk tartozik. A természet ebbe az irányba vezet minket a vágyainktól függetlenül.




Ez egy érzési és tudati folyamat. Egy olyan környezetet kell megteremtenünk, ami ezt átfogóan megmutatja mindenkinek, és ezáltal megváltoztat minket. Olyan mértékben, amennyire sikerrel változunk meg, megváltoztatja a családi, szociális, politikai és ipari kapcsolatainkat. A kapcsolatnak közöttünk illeszkednie kell az új fejlődési szintünkhöz.






Dr. Michael Latman