Az élet megfejtetlen rejtélye !

A Kabbala bölcsessége az egész teremtést olyannak tekinti, mint a megszerzési vágy, amely négy szintre oszlik : mozdulatlan, növényi, állati és beszélő.

Lényegében a bennük ható életerőről van szó. A mozdulatlan szint alap szintjén csupán a szerkezetének megőrzésének kötelező szükségletét jelenti. Tehát minden egy egyszerű polaritásból indul ki, a „pluszból” és „mínuszból”, egy elektronból és egy protonból, amelyekhez más részecskék gyűlnek össze, és egy teljes „galaxist” alkotnak az atomon belül.

Ekkor az atomok felépítik az élettelen anyag mindenféle formáját: gázokat, folyadékokat, szilárd anyagokat, plazmát. A következő szinten pedig molekulákká kapcsolódnak össze, és egy adott pillanatban élet alakul ki az anyagban.

Nem értjük, hogyan történik ez. Mivel eddig a részecskék „mechanikusan” kapcsolódtak egymáshoz, akkor hirtelen valami új jelenik meg közöttük.

Mi az élet? Ez egyszerűen az elektronok „ugrása”? Nem. Alapvetően miben különbözik az élő szerves anyag a mozdulatlan szint élettelen anyagától? A tudomány ezt nem tudja. De látjuk az életerőt, az anyagcserét, a szaporodást, mindenféle kölcsönös összefüggést, emlékezetet, reakciókat formálva, amelyek mindenféle sejt kapcsolatát és egyediségét hozzák létre. Ennek az evolúciónak az eredete továbbra is rejtély számunkra. Senkinek sem sikerült a mozdulatlan szintről a növényi vagy állati szintet létrehozni.

De valójában ez az életerőről, a vágyról beszél, amely az anyagon belül hat. A Fények és az edények spirituális kölcsönhatásából származik; ez az oka annak, hogy megjelenése nem magyarázható fizikai értelemben. Mindenféle jelenséget fedezünk fel és vizsgálunk, de nem az őket alkotó erőt.

Ily módon a kapni akarás a teremtés alapvető ereje, és ennek csak tanúi lehetünk. Érdemes ezt tényként elfogadni, hogy a többit később felfedezhessük és érzékeljük. Összességében ugyanis olyan teremtmények vagyunk, akik valamilyen valóságban érzékelik magunkat, fejlődésünk egy adott pillanatában. Természetesen kérdéseket teszünk fel, de ahhoz, hogy választ találjunk rájuk, vagy a teremtés kezdetéig, vagy a végéig kell elmenni.

Az ember egy kicsi és korlátozott része a hatalmas teremtésnek, és ha meg akarja vizsgálni, először annak dimenzióiba, a szükséges magasságra kell nővekednie. Csak akkor lesz képes megragadni, befogadni és elemzéssel és szintézissel vizsgálni azt.

Általában véve az élet Fény. De ezt egy olyan vágyban fedezzük fel, amely a mozdulatlan, a növényi, az állati és az emberi szintek jelenségeinek felfogásán belül születik. Valójában ez egyedülálló, még akkor is, ha tudatunk „képernyőjén” mindenféle képet látunk, amelyeket a Fény felvázol; bár mindenféle érzelem átélésére kényszerítenek, mindez bennünk játszódik le és nem a valóságban. A valóságban csak a vágy és az azt éltető Fény létezik, magasabb vagy alacsonyabb szinteken. Ha magasabb szinten, akkor az ember boldog, ha az alcsonyabb szinten, akkor sír. És így fejlődünk…

Forrás : https://laitman.com/2013/04/the-unsolved-mystery-of-life

Mi az egyensúly a természetben ?

Egy kérdés, amit kaptam: 

Az olyan szavak, mint a „kölcsönös egyensúly” és a „kölcsönös garancia” nagyon szépek és csodálatra méltók. Nem világos azonban, hogy mit jelentenek. El tudná magyarázni konkrét példákkal?

Válaszom: 

Az egyensúly a természetben azt jelenti, hogy mindenki egyenlő, és minden mindenkié, beleértve a földet és mindent, amit birtokol (például olaj, gáz, érc, víz stb.). Az egyensúly az, amikor mindenki egyenlően viszonyul a természet erőforrásainak felhasználásához.

Ezt az egyensúlyt meg kell őrizni a természetből való fogyasztás során: mindenkinek csak azt kell megkapnia, amire a normális életéhez szüksége van. Ezen túlmenően, az emberek ne termeljenek semmit, ami nem szükséges állati testük létéhez. Minden többlet káros és ellentétes a természet egyensúlyának törvényével.

Az emberek között az egyensúly törvénye akkor fejeződik ki megfelelően, ha minden ember alapvető szükségleteinek, természetes szükségleteinek megfelelően kap. És ebben a tekintetben nem vagyunk egyenrangúak, hiszen minden embernek más a veleszületett tulajdonságai és szükségletei.

A természet vagy a Teremtő szándékosan tett minket különbözővé, hogy érzékeljük egymás szükségleteit, vágyait és gondolatait. Ez azért van, hogy kifejlődjön bennünk a vágy, hogy érezzük mások lelkét, megérezzük belső lényegüket és vágyaikat. Ezután, ha mindenki számára egyenlő erőforrás-ellátást akarsz elérni, akkor ugyanúgy kell érzékelned a körülötted lévő embereket, mint saját magadat. Csak akkor leszünk képesek egyetlen test sejtjeivé válni.

Forrás : https://laitman.com/2009/05/what-is-balance-in-nature/#gsc.tab=0

A kabbalistákon kívül minden és mindenki angyal !

Hírjelentés (a Phantoms & Monsters-tól): Az argentin CEUFO (Center for Studies UFO) e-mailt kapott egy fotóstól (Fabián Romano), aki azt állította, hogy egy furcsa lényt rögzített a kamerájával, miközben néhány felvételt készített a Macachín repülőtér körül. A CEUFO elemezte a képet, és egy repülő „entitás”-nak nyilvánította. Azt is mondták, hogy a kép „nagy furcsaság” volt.

Megjegyzésem:

A spiritualitás olyan erőkből áll, amelyek nincsenek anyagba öltözve. A forrásuktól - a Teremtőtől - ereszkednek alá hozzánk, és „angyaloknak” nevezik őket (héberül „Malach” - egyes szám, „Malachim” - többes szám). Ezeket az erőket nem láthatjuk és nem is érzékelhetjük, csak befolyásukat, megnyilvánulásaikat az anyagban. Hasonló ez ahhoz, ahogyan egy mágneses vagy gravitációs mezőnek csak a hatását tudjuk érzékelni, de önmagukban ezeket a mezőket nem.

Ugyanígy észleljük a Teremtőt - adakozási és szeretet vágyainkban. Így tárul fel bennünk a Jóság, Szeretet és Adakozás ereje. A bennünk való feltárulást „a Teremtő felülről jövő részének” vagy léleknek nevezzük. Érzékelni a lelkét, lélekkel rendelkezni, vagy észlelni a Teremtőt – ez egy és ugyanaz (Izrael, a Tóra és a Teremtő egy). A „Zohár könyvének előszava” beszél az érzékelésünkről, elmagyarázva, hogy minden bennünk érzékelhető, és nem kívül. Ezért ez nem hagy teret a „csodáknak!” Ebben a világban minden prózai és sivár. De ha egyszer felfedezed a Felső Világot, ott valódi csodákat fogsz felfedezni.

És itt van egy másik magyarázat:

Világunk összes ereje (az anyagba öltözött erők, amelyeket érzékelhetünk) egyben angyalok is. Még a természet mozdulatlan, növényi és állati szintjei, beleértve az embert is, angyalok, mert teljesen a Teremtő irányítja őket. Szóval ki nem angyal ? Csak a kabbalista, mert függetlenné válik, emberré (Ádám, aki hasonló a Teremtőhöz), aki független a Teremtőtől. A kabbalista nem csupán a Teremtő erői vagy hírnökei közé tartozik, és ennélfogva a kabbalista nem angyal.

Egyszer Rabash és én elmentünk egy állatkertbe, hogy mindkét világ gyökereiről és ágairól beszélgessünk. Amikor odaértünk, felkiáltott: „Olyan sok angyal egy helyen!”

Forrás : https://laitman.com/2009/01/besides-kabbalists-everything-and-everyone-are-angels/#gsc.tab=0

Az élet összeolvadás a Teremtővel

A Kabbala tudománya az életet és a halált csak a Teremtővel való egyesülés tekintetében határozza meg. A Teremtőhöz hasonló állapotot életnek, míg a vele szemben álló állapotot halálnak nevezzük. Ezért az egoista vágyakat (Klipot) halottnak tekintik, míg a „halál mérge” arra az erőre utal, amely elválasztja a teremtményt a Teremtőtől.

A halál nem a létezés elvesztése, ahogy az ember alakjának eltűnését figyeljük meg ebben a világban (a mi szintünkön). Mindaz, ami meg lett teremtve (vágy) csak a tekintetben változik, hogy közelebb kerül a Teremtőhöz, vagy távolodik Tőle az adakozási szándékban; minden másban (a vágyában) a teremtmény ugyanaz marad. Ezért a Teremtőtől való eltávolodást, a Vele való öszetapadás állapotának elvesztését „halálnak” nevezzük, míg a Vele való öszetapadást, amely az adakozás minőségét szerzi meg, „életnek”.

"A Kabbala bölcsességének lényege” című cikkében Baal HaSulam azt írja, hogy a Kabbala tudománya eszköz a teremtmény számára, hogy felfedje a Teremtőt ebben a világban." A Teremtő feltárása azt jelenti, hogy magunkra vesszük az Ő tulajdonságait.

Bár a mozdulatlan, növényi és állati anyag világában létezünk, a Teremtőhöz való hasonlóság emberi szintjének elnyerésével önmagunkat és létezésünket tökéletesnek és örökkévalónak érezzük, mint a Teremtőt. A Kabbala tudománya megváltoztat bennünket, hogy megkönnyítse felemelkedésünket a következő szintre (fokra), ahol elkezdjük látni, hogy nem tűnünk el, hanem egyszerűen megváltoztatjuk létezésünk szintjét.

Forrás : https://laitman.com/2010/04/life-is-merging-with-the-creator/#gsc.tab=0

Miért van szükségem erre az egész világra ?

A természetben két erő létezik: a megszerzés és az adakozás. Ez a két erő úgy ábrázolja a képeket az élvezetre irányuló vágyunkról, mint a számítógép a képernyőn megjelenő képet. Képet vetítenek a világról, amely belőlem és minden körülöttem lévőből áll. Ahogy Baal HaSulam írja, agyunk hátsó részében van egy képernyő, amelyen keresztül a világ képét érzékeljük.

Ez a kép két erő segítségével jön létre: egy megszerző (bal) és egy adakozó (jobb) erő által. E két erő kombinációja az egoista anyagomon ábrázolja számomra a valóság teljes képét. Érzem, látok egy képet úgymond, és úgy tűnik számomra, hogy ez a kép, ez a valóság rajtam kívül létezik. Én magam vetítem magam elé a belső képemet. Én így "látom a világot". Olyan, mintha magamból keresném ki, és kivetíteném.

Miért vagyok így felépítve? Miért látom a belső világomat külső formában? Ez azért van, hogy azt önzően, hanyagul és ellenségesen kezeljük. Ezáltal lehetőséget kapunk belső világunk tanulmányozására és önmagunk korrigálására.

Ha úgy érzékelném, hogy bennem van, soha nem tudnám kijavítani magam, mert mindenhez pozitívan viszonyulnék, jóindulattal, de kizárólag egoista módon. De most, mivel az egóm kiemelkedik belőlem, és úgy érzem, hogy idegen, úgy viszonyulok a „külső énemhez”, mint egy idegenhez, egoisztikusan negatívan, nem pedig pozitívan, és mintha ez lenne a belső részem. Ezért van lehetőségem megérteni, mit jelent számomra a „külső” és a „belső”.

A világ két részre szakadt: rám és a többiekre. Nem tudom meggyőzni magam arról, hogy valami, ami rajtam kívül létezik, az a sajátom. Lehetőséget kapok arra, hogy a külső képben lássam a belső lényegemet: „Gyere és nézd meg, ki vagy és hogyan bánsz a körülötted lévőkkel. Így vagy belül is.” Azt mondod: „Nézd, milyen csúnya ez, milyen lusta ez, milyen buta a másik! Annyira utálom őket!” Eközben mindezek a tulajdonságok a te tulajdonságaid, és nem másoké.

Ezek a feltárulások segítenek nekem. Különben soha nem tudnék kapcsolatba kerülni velük, teljesen felfedni a „gonosz hajlamot” (egoista vágy, mindenki iránti gyűlölet), és később megérteni, hogy ezek az én belső tulajdonságaim, amelyek kivetülnek.

Aztán kezdem megérteni, hogyan segít nekem a Teremtő azzal, hogy egy ilyen valóságérzékelést ad nekem: kívül látni a bensőmet. Kezdem megérteni, hogy ez mennyire segít nekem, és hogy e nélkül teljesen bezárkóznék magamba, és soha nem tudnám megérteni, mi az „én”. Eközben van itt valami, „valami bennem, amit nem tartok magamnak”.

Ezért teljes munkánk belső énünk külső énünkkel, a külvilággal és különösen a csoporttal való egyesítésére irányul. Gyakorolhatunk a csoporttal. Végül is, amikor elkezdek dolgozni a csoporttal, és megpróbálok úgy bánni a barátaimmal, mint magammal, azt látom, hogy képtelen vagyok egyesülni, bármennyire is próbálom elhitetni magammal, hogy rajtam kívül is minden én vagyok. Még az emberiség egy kis részét, a csoportot, amelynek célja közel áll az enyémhez, még őket sem kezelem úgy, mint magamat. Nem tudok kapcsolódni hozzá egoista elmém felett.

Ebben a tekintetben kezdem úgy látni ezt az egoizmust, mint valamit, amit a Teremtő mesterségesen hozott létre, különösen annak lenullázására. Ezt azonban egyedül képtelen vagyok megtenni; csak vágyhatok rá, majd kérhetem a Teremtőtől ennek (egoizmus) eltűnését. Miért kérjek? Azért, hogy megkapjam a kapcsolatot a Teremtővel!

„Hogy lehet ez?" Értsd meg, hogy ők te vagy! Bánj velük szeretettel, hiszen lelked részei!

„De képtelen vagyok!" Ők a barátaid, a felebarátaid. Ugyanazon cél felé haladnak, mint te! Végül is mi választ el titeket?

„A törés ereje választ el minket. A Teremtő akadályként helyezte el, és én nem tudom legyőzni.” És akkor kéred, hogy különösen ezt korrigálja. Korrekciót kérsz, és beépíted magadba az egész világot.

Forrás: https://laitman.com/2010/06/why-do-i-need-this-whole-world

Pészach ! A Szabadulás Ünnepe !

Belső Utazásunk Spirituális Térképe 

https://www.youtube.com/watch?v=XhcWjBE8srg&t=169s&ab_channel=HungarianKabbalah

Mit kell hozzáadnunk a teremtéshez ?

Nincs semmi új az univerzumban. A Teremtő változatlan. Minden azonnal elkészült és semmi sem hiányzik. Ebben az esetben mit kell hozzátennünk a teremtéshez? Hogyan tudjuk kiegészíteni?

A Tórában meg van írva , hogy amikor Isten megteremtette a világot, „látta mindazt, amit alkotott, és nagyon jó volt”. Nem látta és nem tudta ezt korábban? Csak az akció befejezése után erősítette meg, hogy minden jól alakult? Miért beszélnek róla a bölcsek ezekkel a szavakkal?

Egyetlen erő működik a világon: a Teremtő. Nem beszélünk arról, ami a világ teremtése előtt létezett, mert a valóságot a teremtés szemszögéből érzékeljük. Soha nem tudjuk felfogni, mi előzi meg létezését.

A „Te cselekedeteidből ismerünk meg téged” és a „saját hibái alapján ítélünk” elve szerint cselekszünk. Mindig saját tulajdonainkon belülről jutunk el a Teremtőhöz ( Boreh ), amikor felfedjük Őt, amit úgy hívnak, hogy „gyere és lásd meg” ( Bo - Reh ).

Ez azt jelenti, hogy ez nem valamilyen erő feltárulására vonatkozik, hanem arra, hogy a teremtett lény felfedi ezt az erőt a belsőben. Ebből a célból meg kell adni a lénynek azt az érzést és megértést, hogy mit képvisel, hol van, ki szülte és alkotta, valamint az észlelés egyéb, státuszát tükröző részleteit.

Emiatt a teremtmény mindaddig változásokat tapasztal meg, amíg a Teremtő minden java meg nem jelenik. Mindezek a változások egy cselekvés végéből fakadnak, ami a kezdeti gondolatban el van rejtve . A Teremtő kezdettől fogva arra vágyik, hogy a teremtmény olyanná váljon, mint Ő, és a lehető legjobb állapotban létezzen.

A Teremtő kezdeti pontjának a teremtmény végső pontjává kell válnia. Miután kettejüket eggyé forrasztják, minden fejlődni és megnyílni kezd a lényhez képest.

Csak az abszolút kedvesség származik a Teremtőtől. Minden folyamat az Ő abszolút szeretetéből fakad. A teremtményt már végső állapotában érzékeli; mindazonáltal minden fokozatnak, erőnek és teljesítménynek egymás után kell fejlődnie magában a teremtményben. Különféle egymásnak ellentmondó állapotokat kell megtapasztalnia, hogy megismerje önmagát és elérje a Teremtőt.

A teremtménynek hozzá kell adnia „én”-jét a Teremtővel való egyenlőség és egység végső pontjához, és ennek az „én”-nek teljes mértékben részt kell vennie a tökéletes állapotban. Ezért írják, hogy a végső állapot „620-szor” eltér a kezdeti állapottól. A teremtmény minden vágyát, megértését, megértését, érzéseit és érzetét hozzáadja hozzá, majd a Teremtőhöz hasonló jogos partnerré válik.

Forrás : https://laitman.com/2011/01/what-do-we-need-to-add-to-creation/#gsc.tab=0

Spirituális fejlődésünk lelassítása szenvedést okoz a világnak !

Első pillantásra úgy tűnik, hogy nem minden tulajdonságom egyformán hasznos, és szívesen megválnék néhánytól. De csak azért érezzük így, mert nem tudjuk, hogyan használjuk őket helyesen.

A korrekció befejezése után is az ember megőrzi minden eredeti tulajdonságát. Csak annyit tehetünk, hogy különféle módokon használjuk őket. Erről szól a korrekció módszertana, a Kabbala. Nem pusztítjuk el a teremtést, sőt tilos tulajdonságainkat eltüntetni, tönkretenni vagy csorbítani, mivel azokat a Fény teremtette, és csak a Fény tudja azokat a megfelelő módon megváltoztatni.

Spirituális fejlődésünk során olyan tulajdonságok és vágyak alakulnak ki bennünk, amelyek még negatívabbak és megvetendőbbek, de ez valójában ok az örömre, mert ez a bizonyíték arra, hogy haladunk, és van elég erőnk a korrekcióhoz. Ebben rejlik a szabad választás a korrekció folyamatának felgyorsításában, mielőtt olyan negatív események érnének bennünket, amelyek korrekciót kényszerítenének ránk.

Ebben a pillanatban meg kell értened a jelentését mindennek, ami veled történik, és el kell kezdened felhasználni a rendelkezésedre álló összes erőforrást (a tanárt, a csoportot és a könyveket), hogy magadhoz vonzd a Fényt, azt az erőt, amely át fog alakítani téged. Ha nem magad kezdeményezed, külső válságok és események gyakorolnak rád nyomást.

Így vagy úgy, a korrekció végére érsz. A Kabbala bölcsessége egyszerűen lehetővé teszi, hogy úgy haladj előre, hogy elkerüld a sokkokat, és lehetővé teszi a negatív események előrejelzését és elkerülését. Ha lelassítod ezt a korrekciós tempót, ütést kapsz. A kapott találat erőssége közvetlenül megfelel annak, hogy mennyire lassítottad le a fejlődésedet. Ez az egyetlen oka a szenvedésnek a világon.

Csak a cél nagysága nyomja le a prioritások listájáról életünk összes átmeneti és múló dolgait. Rá fogsz jönni, hogy a cél annyira felülmúlhatatlan, hogy még a megrázkódtatások sem számítanak, amelyeket a sors ad a cél felé vezető úton.

Azt a pontot, ahol teljesen abbahagyod az ütések vagy sokk érzékelését, akkor éred el, ha felülemelkedsz egoizmusodon, és megtanulod, hogyan használd fel minden vágyadat a maximális adakozás érdekében, ahelyett, hogy megpróbálnád minimalizálni a sokkokat, amelyeket kapsz.

Forrás : https://laitman.com/2009/11/slowing-our-spiritual-progress-is-the-sole-cause-of-suffering-in-the-world

Az egyesülés a természet irányzata !

Kérdés:

Belsőleg folyamatosan távolodunk egymástól. Látjuk, hogy az egocentrikus gondolkodás folyamatosan növekszik, és különböző helyzetekben nyilvánul meg.

Vajon elértük a társadalmi távolságtartás végpontját, vagy továbbra is távolodunk egymástól, mielőtt elkezdenénk az egyesülést? Mi a természet trendje?

Válasz: 

A természet tendenciája minden ember abszolút egyesülésére irányul; ezért arra kényszerít bennünket, hogy minduntalan közelebb kerüljünk egymáshoz. Bármennyire is szeretnénk elhatárolódni egymástól egoizmusunkkal, a természet éppen ellenkezőleg, összeszorít bennünket, és arra kényszerít, hogy közelebb kerüljünk, amíg meg nem értjük, hogy ennek a mozgásnak szívből jövőnek kell lennie.

Kérdés: 

Két irányzat van itt. Egyrészt a természet, amely az önzést táplálja bennünk, elidegenít bennünket egymástól. Másrészt ugyanaz a természet lök bennünket az egyesülés felé. A természetnek két ereje van?

Válasz: 

Természetesen. Ezek azok az egoista erők, amelyek világunk alapját képezik, és az altruista erő pedig a vonzás, a kölcsönös szeretet és az adakozás ereje, amely a spirituális világ alapja. Mindkét erő, különösen a mi időnkben, egyre inkább megnyilvánul bennünk.

Jó, ha megértjük, hová vezet mindez, és elkezdünk együtt járni a természettel. Ebben az esetben nem éreznénk ellentmondásokat, problémákat, sorscsapásokat.

Ha ezt nem akarjuk, és csak egoista erőnknek megfelelően cselekszünk, akkor sok problémánk lesz, beleértve mindenféle háborút, vírusokkal kapcsolatos problémákat, mint most, és így tovább.

Forrás: https://laitman.com/2021/01/unification-is-a-trend-of-nature

Szuperemberek vagy olyan emberek, akik érzik a természetet ?

 

Kérdés: 

A tudósok úgy vélik, hogy valaha emberfelettiek éltek Izrael földjén. Igaz lehet ez a Kabbala szempontjából?

Válaszom: 

Nem, soha nem voltak itt olyan emberfelettiek, akik felkeresték Földünket, akik állítólag szkafanderes barlangfestményeket hagytak maguk után, vagy valami mást. Ez mind spekuláció!

De az emberek közel álltak a természethez, és ismerték annak belső tulajdonságait. Egyek voltak vele.

Amikor Kolumbiában jártam, négy indián, akik magasan az Andok hegységében éltek, hirtelen eljött az egyik találkozónkra.

Nagyon érdekesen voltak felöltözve, és nem engedték, hogy fotózzuk őket. Amikor beszéltek hozzánk, nem minket néztek, hanem elnéztek mellettünk. Tekintetük csak befelé irányult.

Azt mondták, hogy körülbelül egy hónappal Kolumbiába érkezésem előtt úgy érezték, hogy egy különleges ember látogat el az országukba, és elkezdték keresni a lehetőséget, hogy találkozzanak velem.

El tudod képzelni?! Az Andokban voltak, ahol nincs kapcsolatuk a világgal, nincs áram vagy ilyesmi. Mégis éreztek valamiféle hullámokat, és meglátogattak.

Érdekes volt velük kommunikálni, mert aki érzi a természetet és annak törvényeit, az elvileg érzi a Kabbala törvényeit. Vagyis az Andokban él 4000 méteres magasságban, és érez egy másik embert, akinek el kellene jönnie valahova nem messze tőle. A nem messze több száz kilométert jelent.

Megjegyzés: 

De egy kabbalista és egy ilyen ember teljesen más. Hiszen a természetet érző embereknek még fejlődniük kell.

Válaszom: 

Nem, ez elég nekik. Elvileg nem is kellett beszélniük. Odaléptek hozzám, összeültünk, váltottunk pár mondatot, és ennyi elég volt nekik. Minden mást, ahogy mondani szokás, a természeten keresztül, a levegőből kapnak. Így jut el hozzájuk ez az információ. Nem kell beszélni; mind létezik a természetben.

Megjegyzés: 

Azonban nem jutottak el arra az eredményre, amit egy kabbalista elér.

Válaszom: 

Elérik és érzik, csak nagyon kis szinten. Végül is ugyanabban a természetben vannak, és érzik a mögötte rejlő erőket.

Kérdés: 

De vajon tovább kell fejlődniük ahhoz a tudatossághoz, amit egy kabbalista elér?

Válaszom: 

Lehet, hogy nincs rá szükségük. Egy kevésbé fejlett egoizmust képviselnek, ezért ennek szintjén kell korrigálniuk magukat, semmi több. Kit érdekel? Mindazonáltal mindannyian egyetlen egésszé, egyetlen vágyba kapcsolódunk. Egy kis gyenge részt alkotnak ebben az egyetlen vágyban.

Az én részem ebben a vágyban egoistább. És akkor mi van? Ennek eredményeként mindannyian szervesen egy közös egésszé, egy testté fogunk kapcsolódni, és mindenki pontosan ugyanúgy fog mindent érezni, mint a közös testünket.

Forrás : https://laitman.com/2023/02/superhumans-or-people-who-feel-nature

Az idő mestere

Kérdés: Honnan vesszük az idő érzését ? Miért nagyon precíz ez az érzés, az egyik személyben a percekig vagy a másodpercekig terjed, míg a másik emberben az idő érzete egyáltalán nem létezik?

Válasz:  Ez az élvezet iránti vágy fejlődésétől függ. Ha élvezetet akarok, akkor a vágyamat a másodperc töredékeire osztom, hogy a másodperc minden töredékét beteljesüléssel, élvezettel töltsem meg. És ezért fontos számomra az idő érzése.

Az élet soha nem tűnik hosszúnak, mert sok örömmel tölthetem el, sokféle változóval: étellel, szexszel, családdal, pénzzel, tisztelettel és tudással. És akkor a 80 év élet csak rövid idő számomra, ezer év sem lenne elég mindenre.

Kérdés: Néha az időt negatív jelenségként érzékeljük: Idővel a dolgok elromlanak, összeomlanak, és testünk öregszik. De másrészt az idő hasznos lehet, mert gyógyít, megnyugtat és kiegészít. Hogyan érzékeli az időt: jó vagy rossz jelenségként?

Válasz: Az idő attól függ, hogy mivel töltöm meg. És mindenekelőtt meg kell értenünk, hogyan gazdálkodhatok az idővel, és nem szabad hagyni, hogy az idő irányítson engem. Nem értek egyet az olyan mondásokkal, mint „az idő minden sebet begyógyít”, és hogy nyugodtabban kell fogadni a dolgokat, mintha ez az idő valami rajtam kívüli dolog lenne. Ez a gyenge emberek hozzáállása, akik nem tudják, hogyan kell beosztani az idejüket. Ezzel az időhöz való hozzáállással sok kellemetlenséget hívunk magunkra.

Az időnek az irányításunk alatt kell lennie, és felé kell emelkednünk. És ez nem azt jelenti, hogy a biológia vagy a genetika sikereinek köszönhetően 100 évre kell meghosszabbítani az életet. Mert akkor még 200 év sem lesz elég nekünk, és az élet túl rövidnek tűnik.

Egy 500 évvel ezelőtt élt ember nem érezte rövidebbnek életének 30 évét, hanem még hosszabbnak, mint egy ma 80 évet élő ember. Tehát nem hiszem, hogy érdemes ebbe az irányba haladnunk. Egyszerűen felül kell emelkednünk az idő fogalmán, és ez az, amivel kezelni kell.

Az idő attól függ, hogy több vagy kevesebb örömöt szerzek. Az öröm megszerzésére irányuló vágyamban bekövetkezett változások a múló idő érzését keltik bennem. De ha változatlan vágyakkal rendszeresen éreznék valami örömet, akkor egyáltalán nem érezném magam élőnek. Nemcsak az idő érzését veszíteném el, hanem általában az élet érzését.

Ez azért van így, mert semmi változás nem történne bennem, és változások nélkül nincs az az érzés, hogy élek. Az élet nem csupán egyfajta érzés, hanem inkább az egyik és a másik állapot közötti különbség. Ha az állapotok nem változnak, akkor ez az állapot folyamatosan folytatódik, és nem érzem magam létezőnek.

Ebből következik, hogy az időérzés belső fogalom, érzelmi és teljesen szubjektív. Nem kell mást tennem, mint megváltoztatni az érzékszerveimet (az érzékelés eszközeit), az egész belső programot, ami ma is működik bennem, mint minden élő testben. Ha felülemelkedem ezen a programon, és másként kezdek működni, nem azért, hogy kielégítsem az örömre irányuló vágyat, ne abból éljek, ami jön hozzám, hanem hogy önmagam kiteljesítsem és kezeljem a beteljesüléseimet, akkor mestere leszek az időnek. Ehhez csak fel kell emelkednünk egoista vágyunkon, abba kell hagynunk az attól való függést.

Forrás : https://laitman.com/2014/06/master-of-time

Tudjuk ábrázolni a spirituális világot ?

Kérdés:

A korporális világban vannak színek, árnyalatok és hangok, és leírhatunk valamit és rajzolhatunk. Hogyan képzeljük el a spirituális világot? Vannak ott olyan korporális tárgyak, mint a házak és a fák?

Válasz:

Nem, és egyik sem létezik a mi világunkban sem. A házak, fák, színek, árnyalatok és hangok csak a mi érzékelésünkben léteznek. Objektíven nincs semmi az érzékeinken túl.

Az egész valóság leképeződik agyunkban, majd rögzül érzékszerveinkben. Így érezzük meg belső tulajdonságainkat, amelyek azt ábrázolják bennünk, ami a környezetünknek tűnik.

A spirituális világ objektív és külső számunkra, és így kezdjük érezni a tökéletes örök természetet ott, a felső természetet, amely tökéletes harmóniában van, és nem a saját természetünket.

Olyan szorosan hozzá vagyunk láncolva világunk kereteihez, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy mi az igazi valóság érzékelése. Amikor megszabadulunk testünktől, az aktuális dimenzióban való létezés érzésétől, minden világossá válik, ahogy mondják: „Ízleld meg és lásd, hogy az Úr jó.”


Forrás : https://laitman.com/2016/05/can-we-picture-the-spiritual-world

A felbecsülhetetlen értékű tudomány !

Baal HaSulam „Bevezetés a Panim Meirot uMasbirot című könyvbe”, 5. pont: Ez azért van így, mert többé nem kell félni attól, hogy valaki esetleg nem tartja fenn érdemeit, és cseréli el a bölcsességet a piacon, mivel a tömegből senki sem fogja megvenni. A bölcsesség olyan utálatos lesz a szemükben, hogy sem dicsőséget, sem vágyat nem lehet kapni érte cserébe.

Ezért mindenki, aki be akar lépni, jöhet és beléphet. Sokan barangolnak, és a tudás gyarapodik az arra érdemesek között.

A Kabbala tudományát generációk óta miszticizmusnak tekintették, mint a Tarot kártyákat, áldásokat és átkokat, fekete mágiát, szellemeket, ördögöket és mindazt, amit az emberi képzelet képes előállítani. Évszázadokon keresztül az emberek azt hitték, hogy ezek az eszközök lehetővé teszik a világ irányítását, a győzelmet, a meggazdagodást, az uralkodást stb. Így hát sokan szerették volna megismerni, megérteni és uralni azokat a természetfeletti erőket, amelyek állítólag ott rejtőznek. Mindenki arról álmodozik, hogy sikerrel járjon, és másokat felülmúljon, ez egyértelmű.

Ezért a Kabbala bölcsességét ennek megfelelően kezelték: „A zsidók titkos bölcsességgel rendelkeznek, amely hatalmat ad…” Szabadkőművesek és mindenféle szekta; rengeteg találmány volt, de a kabbalisták elrejtették az igazságot. Így senki sem tudta, hogy valójában a Kabbala lényege az emberek közötti egység tudománya.

Ma, ahogy jobban megértjük, mi a Kabbala tudománya, az emberiség fokozatosan megválik annak misztikus aurájától, és ennek következtében már nincs is rá szüksége. „Miért van szükségem rá? Egyesülni?! Valami trükköt, jóslást reméltem, sikert a kereskedelemben, gyógyszert minden betegségre, csodatételt. De az egységet az emberek között, tartsd meg magadnak, nekem erre nincs szükségem, még ha fizetsz, akkor sem."

Tehát az emberek elutasítják ezt a bölcsességet, és itt megjelenik az igazság pillanata, mert az egoizmusunk valójában elutasítja az egység tudományát, nem fogadja el. Ez a természetes hozzáállás: az ember kerüli a többieket, megveti az egység hírét, gyűlöli és megveti, mint valami undorító dolgot. De aztán látja, hogy nincs más választása. Különféle tényezők vezetik majd felé: terjesztésünk, problémák és annak megértése, hogy a válságból csak összefogással lehet kikerülni.

„De hogyan lehet ezt megtenni? Honnan szerezhetünk ehhez erőket? Mi a cselekvések sorrendje?” Ekkor az emberek felfedik a Kabbala tudományát, mint az egység bölcsességét annak helyes és valódi formájában.

Az ehhez a tudományhoz kapcsolódó forradalomnak ma meg kell történnie, és fel kell gyorsítanunk a fejlődés ütemét. Az általános megvetés pedig úgy védi a Kabbalát, hogy csak az kötődjön hozzá, aki valóban egyesülni akar és erőfeszítést akar tenni, mindenki a maga képessége szerint. Így alakulnak ki a külső körök a Kabbala körül.

Forrás : https://laitman.com/2012/09/the-priceless-science/#gsc.tab=0

A világ valódi története

A világ történelme akár földi szemszögből figyelhető, vagy akár növekvő egoista vágyunkban kibontakozásának tekinthető.

Állítólag egy mély, háromdimenziós gömb alakú képernyőt látok magam előtt, amit ennek a világnak hívnak. Ebben és magam körül nézem a mozit, ami élő, és részt veszek benne. De valójában ez bennem van, a vágyamban.

Az egész világunk az én vágyaim, az én kivetülésem, csak kívülről látom és nem magamban. Nem számít, hogy kívül vagy belül, de ez mind én vagyok.

Felfogásom tévedését azonban félre kell tenni, mert az egész univerzumot felosztom magamra és magamon kívülire, mert az én egoizmusom eddig így érzékeli ezt a képet. És amikor eltávolítom az egómat, rájövök, hogy mindez csak az én „én”-em, és mindent magamban fogok érezni, és nem magamon kívül.

Az egoizmusról beszélünk, amely az Ősrobbanástól az élettelen, növényi és állati természetig fejlődött.

Az emberi természet állítólag ie 50 000-ben nyilvánult meg, és egészen i. e. 5 000-ig egy primitív közösségi társadalom alakult ki, amelyben mindenki egyenlő volt, és mindenki ugyanazokkal a javakkal rendelkezett.

Először olyan vágyak alakultak ki, amelyek élettelen szinten működtek, majd az i.sz. 5. században megjelentek a gazdagság iránti vágyak. Ezt az időszakot az emberiség igen gyors fejlődése, az első technológiák megjelenése stb. jellemezte.

Az ie 5. századtól a 15. századig, a középkor végéig a hatalomra való törekvés időszaka volt. És a reneszánsz, a nagy felfedezések, a nyomdászat és más vívmányok mellett megkezdődött a tudományok fejlődésének korszaka, a felvilágosodás korszaka, amely egészen a 20. század végéig tartott.

A jelenlegi 21. század és azon túl már egy teljesen új időszak, amely túllép a természet határain egy magasabb szintre a Teremtőhöz való hasonlóság szintjére. Ezt azonban nem tudjuk kezelni. Történelmünk során először tapasztaljuk, hogy teljesen tudatlanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi történik velünk.

Sokféle vélemény és elmélet létezik. Tudjuk, hogy egyikük sem mond nekünk semmit. De a természet fejlődése alapján sejthetjük, hogy integritást, egységet és a „szeresd felebarátodat” bibliai alapelv megvalósítását követeli meg tőlünk.

Forrás :  https://laitman.com/2023/01/the-real-history-of-the-world

Egyesítsd a két világot magadban !

Az előrehaladásunk útja, egyre zavarosabb, és előrejelezhetetlenebb világgá válik. Láthatjuk a folyamat jelenét, de nem értjük hová vezet mindez.

Tanulmányok mutatják, hogy a valóságunk egyetlen minőségben játszódik: a kapni akarás vagy élvezetekre irányulás vágyában. Minden számítás, az összes szinten egyetlen irányítás alatt áll, ami a személyes előnyök megszerzése. Még az adakozás is a megszerzés céljából történik. Nekünk hiányzik az olyan cselekedetekhez szükséges energia, amely nem a saját előnyünkre irányulnak. Tehát, mit kell tennünk?

A kabbalisták azt mondják nekünk, hogy van egy másik, ellentétes valóság, amelyet a teremtés mindent átfogó ereje kormányoz. Hívhatjuk Természetnek, vagy Teremtőnek; ezek ugyanazok a dolgok. Mi az adakozás egy abszolút, univerzális minőségéről beszélünk. Csak globális, mindent tartalmazó, és a valóságot teremtő erő segítségével tudunk felemelkedni a megszerzés szintjéről az adakozás szintjéhez. Magunkra vonhatjuk a befolyását a cselekedeteinken keresztül, hogy ez az erő megváltoztassa a természetünket.

Ezek az akciók egyszerűek: Megpróbálunk egyesülni, elképzelni magunkat a közös adakozásban, és ennek a mentén tanulmányozhatjuk a valóság törvényeit, amely mind el vannak rejtve előlünk. Az erőfeszítésink és a tanulás eredményeképpen láthatóan közelebb húzzuk magunkat az adakozás minőségéhez, vagy ellenkezőleg, magunkra vonzzuk ezt az erőt, hogy befolyásoljon és változtasson meg bennünket.

Így, felébresztjük a minőségek egyesítését, amikor himbálódzunk a változó érzékelések hullámain. Néha jóérzésünk van, amikor az adakozás közelébe kerülünk és látjuk az előre haladásunkat. Máskor éppen ellenkezőleg, alig érezzük ezt.

Ez az, ahogy haladunk: néha a jobb lábbal, néha a ballal, néha az adakozás növekedésével, máskor a kapni akarás növekedésével. Ha nem hagyunk fel a módszerrel, a kapni akarás feltárul bennünk, a gyűlölet pontjában, a szeretet is feltárul egyre nagyobb mértékben, minden gonosz, amely belénk oltódott és minden jóság, amit csak magunkra vonzottunk az adakozás minőségéből szintén feltárásra kerül.

Akkor, megteremtjük a helyes kombinációját ezeknek a minőségeknek: a középső vonalat. Egyesítettünk két világot magunkban, és mindkettőben létezünk, folyamatosan emeljük az adakozás erejét, a kapni akarás erejével szemben. Ezt nevezzük úgy, hogy „megszerzés a közös adakozás érdekében.”

Forrás : https://laitman.com/2010/10/unifying-two-worlds-within-you/#gsc.tab=0