A bölcsesség óceánján

Felhőalapú tárolás?

Kérdés: Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogyan kommunikáljunk magasabb erőkkel, az univerzum információs mezőjével.

Az egyik modern megközelítés, amely ilyen kommunikációs csatornát ígér, az úgynevezett „chanelling”, vagy „csatornázás”. Ez definíció szerint a magasabb valóság fogalmán alapul, amellyel kapcsolatot létesítünk.

Hasonlóan hivatkozhatunk az informatikában a felhőben tárolt adatok példájára, aminél távoli hozzáféréssel rendelkezünk annak tartalmához.

Ez gazdag teret nyit a képzelet számára, egy igazi „szűzföldet”, amelyet előttünk művelnek.

Több tucat könyvet írtak erről a témáról, és jelentős érdeklődést váltott ki. Van benne némi igazság? Vannak-e magasabb rendű „felhők”? Beírhatom a jelszót és beléphetek a globális tudás rendszerébe?

Válasz: A hely, ahol létezünk, természetesen hatalmas mennyiségű tudást tartalmaz. Ahogy fejlődünk, kapcsolódunk ehhez a „tárolóhoz”, táplálkozunk belőle, és előrébb jutunk az életben.

Ugyanakkor felfedezünk magunknak valami újat, amit korábban nem tudtunk. De objektív szempontból ezek a jelenségek nem újak. A természetben az Univerzum kialakulása vagy a fejlődés későbbi szakaszai óta léteznek. Nem újdonságokat találunk ki, hanem azt érzékeljük, ami létezik.

Ezért hasonlította Newton magát egy gyerekhez, aki a tengerparton játszik: „…Úgy tűnik, csak olyan voltam, mint egy fiú, aki a tengerparton játszik, és időnként elkalandozik, és találtam egy simább kavicsot vagy egy szebb kagylót, mint a hétköznapi, miközben az igazság nagy óceánja mind előttem hevert felfedezetlenül.” Ez az univerzumról alkotott tudásunk mértéke. Minden tudományunk apró próbálkozás, hogy kommunikáljunk a bölcsesség óceánjával.

Saját természetünk csőlátása

Valójában szinte semmit sem tudunk magunkról; nem ismerjük valóságérzékelésünk mechanizmusát. Csak azt értjük, hogy a szemünk előtt megjelenő képet érzékszerveink rendkívüli mértékben korlátozzák.

Ez a tartomány olyan szűk, hogy minőségileg eltérő érzéseket még mi sem tudunk elképzelni. Szeretnénk kitágítani a látókört, de természeténél fogva nem csak a „kiegészítőkre” van szükségünk, ahogy a kutyának sincs szüksége ötödik lábra.

A látás, a hallás, az ízlelés, a szaglás és a tapintás látszólagos elégségessége miatt korlátoz engem. Ennek eredményeként a végtelen frekvenciákkal és végtelen információval átitatott csodálatos festmény csak egy apró töredékét látom. Számos „függöny” még ezt a darabot is eltorzítja, mielőtt megjelenik az érzéseimben.

Valójában nem a külső valóságról van szó. Amikor egy fát látok a szemem előtt, a szemem nem is azt érzékeli, hanem a hullámokat, amelyek adatai elektromos és kémiai „átalakítókon” keresztül haladnak át bennem, mígnem kirajzolódik a „fának” nevezett forma. ” Fogalmam sincs, mi van kívül, mi van rajtam kívül, és van-e egyáltalán valami, vagy hogy a „fa” egy részem.

A bizonyos erőkkel vagy jelenségekkel való kommunikáció témája tele van megválaszolatlan kérdésekkel. A probléma az, hogy nincs mit vizsgálni, nincs mit megvitatni, mert nem vagyunk képesek az érzékszerveinken kívül lenni.

Ezért a „csatornázás” az úgynevezett „vad terület”, ahol mindenki kijelentheti, amit akar, és senki igaza „definíció szerint” nem bizonyítható.

Sokan keresték a kommunikációs csatornákat a magasabb erőkkel. A korábbi jóléti időszakokhoz képest ma szerénynek tűnik ez a szféra, de mégis bevételt hoz.

Forrás: https://laitman.com/2015/02/on-the-ocean-of-wisdom

Egyéni és Kollektív Tudatosság !

Kérdés: Az emberi elme egyéni vagy kollektív?


Válasz: A tudat mindig kollektív, de a világ embereinek tudatossági szintje attól függ, hogy az ember milyen mélyen van benne foglaltatva az általános tudatban. Mindannyian holografikus formában egyesülünk benne.

Más szóval, egyrészt mindannyian mindig részei vagyunk az általános tudatnak. Másrészt az érzékelésünk attól függ, hogy milyen mértékben veszünk részt benne. És kiderül, hogy bár az én képem egyrészt holografikus (az úgynvezett. „Tíz Szefirot”), másrészt viszont a Tíz Szefirot egyéni skálán nyilvánul meg.

Amikor a magasabb szint észleléséről van szó, noha az ember már kapcsolatban áll az univerzummal, személyes, egyéni szintje még mindig attól függ, hogy az ember különállóan részt vesz-e az általános hologramban.

Az általános kép a kezdetektől fogva létezik. Az ember behatol annak rezgéseibe, és a másik lélekkel való kapcsolat szintjéig, akik szintén ugyanazt a képet érzékelik, a nagyobb és valódibb világban találjuk magunkat.

Ez azonban csak bennünk érezhető. Soha nem lépjük túl a Tíz Szefirot határait.


Megjegyzés: Nincs más, csak a Teremtő és én?


Válasz:  Nincs Teremtő. Ő bennem van. Ennek eredményeként nincs más, csak én.

Forrás: https://laitman.com/2015/11/individual-and-collective-consciousness/#gsc.tab=0

Ember - az információs mező befogadója !

 

Az ember befogadó, amelyben a környező mező megnyilvánul, és az abszolút mindent magában foglal. Attól függően, hogy mennyire hasonlítunk ehhez a mezőhöz, és érzékelőként mennyire ragadjuk meg, információs, fogalmi, érzékszervi és egyéb struktúráink megváltoznak.

Az ember elvileg a hozzá való hasonlóság mértékéig érzi ezt a mezőt, és ezt az érzést érzésekre és értelemre osztja. Sok megosztottság van az érzésekben, sok fokozatosság az elmében.

Így az önmagunk és minden körülöttünk lévő létező érzése a hasonlóság mércéje, vagy éppen ellenkezőleg, az eltérés mértéke attól az információs mezőtől, amelyben elhelyezkedünk.

Az emberen és ezen a mezőn kívül gyakorlatilag semmi sem létezik. Az élettelen, növényi és állati tárgyak és emberek csak az ember tudatának önmagára való vetületei. És semmi sem létezik vele kapcsolatban, kivéve ezt a mezőt, ami információs, a tudást és érzéseket tekintve..

Forrás : https://laitman.com/2021/03/man-receiver-of-the-informational-field/#gsc.tab=0

Értsd meg a természet magasabb erejét !

Kérdés: Az ego megváltoztatja-e formáját az altruista erővel végzett közös munka során, vagy lényegében olyan marad, amilyen volt?                                                                                                      

Válasz: Az egoizmus és a vele ellentétes erő helyes kölcsönhatásával elkezdjük megismerni az egyik erőt a másik erőből, hogy helyesen megértsük azok lényegét, érzékeljük, kit építünk közöttük. Valójában azt az erőt hozzuk létre, amely az egoizmust és az altruizmust  is létrehozta. Ezt a természet magasabb erejének nevezik, amely a maga idejében előidézte az Ősrobbanást. Az Ősrobbanásból jött létre a két erő: az altruista erő, amely a természetben elrejtve van, és az egoista erő, amely elkezdett kiterjedni, meghódítani a teret, összehúzni és összenyomni az összes létrejött anyagot.

Ezzel együtt, az anyagon belül az altruista erő folyamatosan hat, de anélkül működik, hogy érezhető lenne. Végül is, ha nem létezne, hogyan kapcsolódtak volna az elemek? Csak szétszóródtak volna. Ha az altruizmus ereje nem kapcsolt volna össze mindent, akkor az egoizmusnak nem lett volna lehetősége elválasztani, oldalra lökni, terjeszkedni.

A terjeszkedéshez mindig a kapcsolatot tartó belső erő megléte szükséges, és ha nincs kapcsolat, akkor ez már nem fejlődés. A fejlődés az előző állapot határainak kitágítása, ahol új minőségi kapcsolatok, a váltás új törvényei fedezhetők fel benne.

Ezért az egoizmus és az altruizmus egyaránt létezik a természetben. Azáltal, hogy a rejtett altruista összetevőt a természetből származtatjuk, elkezdjük fejleszteni magunkat és az emberi társadalmat, mint egységes egészet. Egyszerre, az emberiség mellett a mozdulatlan, a növényi és az állati természetét használjuk abban a szellemben, abban a harmóniában, abban a globális és integrált mozgásban az egység felé, az egymásba való kölcsönös integráció felé. Egy egészet építünk a természet minden részéből. És ekkor felfedeződik az egyetlen lény, amelyet az összes rész egységéből hozunk létre. És ezt Adam-nak hívják, vagyis hasonlít a Teremtőre, a „Domeh – hasonló” szóból.

Így ennek a rendszernek a létrehozása révén felfedezzük benne azt az erőt, amely előállítja belőle a pozitív és negatív összetevőket. Ezt az erőt hívjuk Teremtőnek, mert ez teremtette meg az egész univerzumunkat és minket, megteremtette az összes előfeltételt, hogy bölcsen építsük fel magunkat a két ellentétes erőből, és megértsük, mi ez az erő.

Forrás : https://laitman.com/2014/01/comprehend-the-higher-power-of-nature

Átmenet a tudat különböző szintjeire !

Kérdés: A mozdulatlan természet szintjén a részecskék, például az elektronok, kötelezve vannak, a fizika törvények szerinti működésre. Ez az értelme a magasabb információs mezőnek?

Válasz:  Igen, abszolút. Teljesen vakon követik ennek a mezőnek utasításait, a Teremtő utasításait.

Kérdés: És hogyan történik az átmenet a magasabb szintű tudatszintre, mondjuk növényi szintről az állatira?

Válasz: Ebben az esetben a vágy egy teljesen új szintre ugrik. Ha a mozdulatlan szint mindig csak az állandó állapottal törődik, és semmilyen módon nem akar megváltozni, akkor a növényi szint éppen ellenkezőleg – kreatívan kezeli a környezetet. Természetének megfelelően minél több hasznos dolgot szeretne kapni, és kiűzni mindent, ami káros számára, és ezáltal növekedni.

A következő, állati szint még nagyobb. Annak érdekében, hogy valami hasznosat szerezzen a környező világból, és mindent visszaadjon neki, ami felesleges vagy ártalmas, az állat mozgást fejleszt, különleges tulajdonságokkal rendelkezik, mint  az abszorpció, a kiválasztás stb.

Az ember már a legmagasabb szinten, a spirituális szinten dolgozik. Az emberi és az előző állati, szint közötti különbség az, hogy tudatosan kell dolgoznia a vágyain és a szándékain, de nem fizikai szinten. 

Kérdés: Kiderül, hogy a mező annyira növeli az egoizmust, hogy egy anyagi tárgy szerkezetének megváltozásaként nyilvánul meg. Vagyis: az egyesülő növények állati szöveteket alkotnak, és már képesek megvalósítani ezt a vágyat?

Válasz: Igen. Nem csak az elemek száma növekszik az atomban, hanem maguk az atomok és maguk a molekulák is, és ezek kombinációi is teljesen különbözővé válnak. A kombinációik új lényegre tesznek szert. Ez nem csak összességük és néhány új fizikai-kémiai tulajdonságuk, hanem valóban képesek memorizálni, információt kiadni és egymással kicserélni azokat. Így jelennek meg az aktív, radioaktív elemek stb. Látjuk, hogyan fejlődik fokozatosan a mozdulatlan, a növényi és az állati természet. Az ezen tulajdonságok közötti átmenet során, a szintről szintre és a köztes állapotokra történő összes átmenet a Kabbalában el van magyarázva..

Kérdés: Mindezt egyértelműen a Reshimot (információs rekordok) ellenőrzi?  Nincsenek véletlenek?

Válasz: Minden olyan apró méretben van meghatározva, hogy nem tudjuk megfigyelni. De ez teljesen egyértelműen törvények által meghatározott a természetben.

Forrás : https://laitman.com/2021/04/transition-to-different-levels-of-consciousness

A szűrő a te hozzájárulásod a spirituális valósághoz

 

Mi az a szűrő (Masach)?

Válasz: 

A szűrő az, ami egyenértékűvé teszi a Fényt és a vágyat. A forma egyenértékűségének törvénye alá vagyunk vetve, amelyet el kell érnünk a teremtés és a Teremtő között.

A Teremtő megőrzi természetes tulajdonságait, míg a teremtés külső adakozási szándékot szerez természetes kapni akarása felett, és ezeket a szándékokat a Teremtőtől szerzi meg. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően mindkettőnek hasonlónak és azonosnak kell lennie. Az embernek el kell érni a Teremtő formáját. Ezért nevezik embernek (Ádám, ami azt jelenti, hogy „hasonló” a Teremtőhöz).

A következő állapot információs génje (Reshimo) egy párt foglal magában a Fényt és a vágyat. Ez egy olyan spirituális állapot képe, amely még nem valósult meg. Arra szánták, hogy vedd és fordítsd valódi állapotba.

Tegyük fel, hogy van egy étterem és egy éhes ember. De ennek az éhes embernek (neked) el kell jönnie az étterembe, pénzt kell fizetnie, és át kell vennie az ételt. Akkor képes leszel csillapítani az éhségedet. Vagyis több cselekvésre van szükség: erőfeszítésre, fizetésre és a teljekitöltés megszerzésére.

Egyrészt az éhséget, másrészt a beteljesülést összekötő feltétel a „Reshimo”. A megvalósításhoz szükséges többi munkámat „szűrőnek” hívják. A szűrő az, ami valódi spirituális állapotot hoz létre a potenciális Reshimo-ból. A Reshimo olyan, mint az eredeti adat a számítógépben, valahol a „lemezemen” rögzítve. Amikor megnyomok egy gombot, és kép formájában előhozom az adatokat, az már a megvalósítás.

Forrás : https://laitman.com/2011/03/the-screen-is-your-contribution-to-the-spiritual-reality/#gsc.tab=0log

Globális nevelés egy globális világban !

Fokozatosan el kell juttatnunk magyarázatainkat minden emberhez, az ő nyelvén és a megértése szintjén. A magyarázatnak fokozatosan kell jönnie, amíg az emberek el nem kezdik érezni, hogy éppen a köztünk lévő kapcsolat egy másik élet érzését kelti bennünk, mintha egy másik bolygón, egy másik dimenzióban lennénk.

Erről nem lehet azonnal beszélni. Mindig különálló egyéneket és embercsoportokat kell megszólítanunk, különböző fejlettségi szinteken, annak megfelelően, hogy éppen milyen vágyat élnek meg. Ezért először a magyarázatot olyan nyelven kell bemutatni, amelyet megértenek: „Jól fogod érezni magad. Nem lesznek háborúk, terrorizmus vagy drogok. A gyerekeid sikeresebbek lesznek, kevesebb lesz a válás” és így tovább.

Az emberiség különböző rétegeit nekik megfelelő formában kell megszólítani: van, aki inkább filmet néz, van, aki zenét hallgat, mások könyvet olvasnak, másokat pedig a tudomány, a gazdaság vagy bármi más segítségével lehet megközelíteni. 

A környezetnek egy olyan szférához kell hasonlítania, amely sok lehetőséget sugároz minden emberre, hogy megértse, mi az a „globális világ”, amelyben létezünk. Ahogy a világ globális, úgy a nevelési rendszernek is globálisnak kell lennie, vagyis magában kell foglalnia a hatás minden formáját, minden szinten, minden formában és minden nyelven – mindannak az oldaláról, ami az embert körülveszi.

Ez az a nevelési rendszer, amit nekünk kell felépíteni. Enélkül az emberiség nem fejlődik. Mindenféle probléma és katasztrófa éri, és minden esetben kénytelen lesz így felépíteni magát. Hiszen ezzel megvalósítja függetlenségét, mert azzal, hogy környezetet épít magának a változás és a korrigálás érdekében, megvalósítja választási szabadságát. Ezért az Emberi szinten építi magát.

Forrás : https://laitman.com/2011/07/global-upbringing-in-a-global-world

Kabbala a világért !

Ma egy teljesen új paradigma, új világnézet, új szemlélet tárul elénk, amely korábban soha nem létezett. A múltban megváltoztattuk a világot, de most a világ változatlan, és magunkat kell megváltoztatnunk.

Ezek a belső változások az emberben csak az ő választása, vágya, tudatos döntése által jöhetnek létre, amelyet minden lépésével meghoz. A Kabbala pedig lényegében a módszer, a cselekvési terv ezen az úton.

Definíció szerint a Kabbala tudománya a Teremtő feltárása a teremtés számára. Változásával az ember hasonlóságra jut a természettel. A természethez hasonlónak lenni pedig azt jelenti, hogy hasonlítunk a Teremtőhöz. A személy (Ádám) az, aki hasonló (Domeh) a felsőhöz. Ezt kell folyamatosan felfedeznünk abban a folyamatban, amely a világot előre sodorja.

Azáltal, hogy van egy kabbalista módszerünk, és annak képviselői vagyunk a világunkban, az egész emberiséget kell segítenünk azzal, hogy ezt a módszert mindenféle módon nyilvánosságra hozzuk. Nyilvánvalóan annak tudatában kell tenni, hogy az emberek ellenállnak a változásoknak, nem akarják azokat, és lenézik őket. Ez igaz, de ennek ellenére mindennek így kell lennie. A magunk részéről pedig javítanunk kell a prezentáción, hogy a módszert kényelmes és kellemes formában vigyük el az emberekhez.

Ellenkező esetben a világ természetesen egyik napról a másikra egyre többet szenved majd, elmerül a zavarodottságban, a tehetetlenségben és a tanácstalanságban. Az emberek annyira összezavarodhatnak, hogy a dolgok háborúvá fajulnak. Végtére is, ha összezavarodsz és megzavarodsz a csapások záporában, az idegeid megadhatják magukat.

És akkor bármire hajlandó leszel, csak hogy megállítsd a káoszt. Még a háború is megváltásnak tűnik, mert úgy tűnik, mindent a helyére tesz. Ahogy az ember dühbe gurulhat, úgy az emberiség is, és napjainkban megértjük, hogy ez világháborút jelent.

Rajtunk múlik: Milyen gyorsan sajátítjuk el a Kabbala tudományát, és tárjuk az egész világ elé egy világos, korrekt módon? Mindannyiunknak együtt egy felvilágosító, oktató szervezetté kell válnunk, amely segít és elmagyarázza az embereknek, hogyan kell változni, hogy létrejöjjön a megfelelő kapcsolat, és ezáltal elérjék a természettel vagy a Teremtővel való egyenértékűséget, ami ugyanaz.

Ha nem érjük el az egyensúlyt és a harmóniát a természettel, akkor a társadalmi kudarcok mellett érezni fogjuk annak pusztító csapásait, amelyek végeznek velünk. Hiszen a mai emberi társadalomban sem vagyunk képesek semmire, amíg meg nem változtatjuk magunkat. Az egoizmus hatalmas mennyiségű társadalmi problémát idéz elő, de nem állhatunk meg.

A fogyasztói társadalom kimeríti a földet, az ipari korszak 200 éve kimerítette minden erőforrását és hamarosan teljesen kiapadnak. Az ivóvíz, az olaj és más erőforrások mind a végéhez közelednek. Végül nem is fogunk tudni normális életet élni, a túlzásokról nem is beszélve. Mégis képtelenek vagyunk visszafogni magunkat, korlátozni a termelést és a környezetszennyezést.

És nem leszünk képesek erre, amíg meg nem változtatjuk az ember természetét. Semmilyen mesterséges megoldás nem segít rajtunk. Továbbra is a régi módszerekbe vetjük reményeinket, de a természet már nem fogadja el tőlünk a „hitelfizetést”. Csak egyet fogad el tőlünk: harmóniát vele, homeosztázist ezzel a globális rendszerrel.

Az ember megváltoztatásának szükségessége arra kényszerít bennünket, kabbalistákat, hogy kilépjünk a korábbi határokból, és az egész világra kiterjedő léptékű cselekvésbe kezdjünk. És nincs más választásunk. Ahogy Baal HaSulam írja „A Kabbala tudománya és lényege” című cikkében: A Kabbala összességében a Teremtő kinyilatkoztatása. Hol? Egy személyben. Mi szerint? A forma azonossága szerint. Az ember hasonlóságot szerez a Teremtővel, a mindent beborító, globális természettel, egységes egésszé válik vele.

Forrás : https://laitman.com/2011/07/kabbalah-for-the-world

A valóság információs rétege

Az ember természeténél fogva nem egyszerűen csak leélni akarja az életét, hanem meg akarja érteni: Mi hajtja, milyen programon keresztül és milyen célhoz vezet? És ezért tanulmányozza az életet, vagy más szóval a Természetet.

A világban élek, és különféle tényezők hatásának vagyok kitéve. Az azonban, hogy engem hogyan kormányoznak, ismeretlen számomra. A kisgyermeket belső késztetések hajtják, és jól látjuk, hogy a veleszületett természet hogyan hozza mozgásba. De a felnőtteknél ez kevésbé nyilvánvaló.

A helyzet az, hogy csak akkor tudsz valamit kutatni, ha legalább egy lépéssel felette állsz. Ekkor mintha magamba „szívnám” a vizsgálódás tárgyát, elemzést, szintézist végzek, következtetéseket vonok le. Ez azért lehetséges, mert racionális és érzelmi felfogásom magasabb, mint a vizsgálat tárgya.

De mi van akkor, ha abban a Természeten vagyok, amely hat rám, és gondolataim és vágyaim forrása? Ebben az esetben nem tudom, mi lesz velem a következő pillanatban, hogyan alakul az életem, mi lesz a világgal, amelyben mindenkitől függök. Vannak itt olyan információk, amelyeket nem tudok bevinni az értelmembe, az érzésembe.

Hogyan tudom mindezt kordában tartani? Végül is teljesen össze vagyok zavarodva; Nem merítem ki az életből mindazt a jót, amit ki lehet hozni. Ezt első kézből látjuk az emberiségben, amely nem tudja, miért él, hogyan és minek. Még a prominens, intelligens emberek is végül a saját medrükben haladnak.

Így csak azzal a feltétellel tudjuk igazán megvizsgálni az életünket, ha felette állunk. De hogyan lehet ezt megtenni? Itt szükségünk van a természetünk fölé való emelkedéshez. Aztán, miközben továbbra is én vagyok, egyúttal felülről, az egyetemes természet oldaláról fogok magamra tekinteni, abból a birodalomból, ahol minden gondolat és vágy keletkezik.

Vannak olyan emberek a világon, akik igazán érzik, mi fog történni holnap vagy akár néhány év múlva. Ma már a tudósok is elismerik egy bizonyos információs réteg jelenlétét a valóságunkban. Ezen belül le van fektetve mindannyiunk és a világ egészének sorsa, a teljes program, amelyen keresztül fejlődünk. Egyedül azonban nem tudunk kapcsolatot teremteni vele, ezért még a közeljövő is ismeretlen számunkra. És ami a legfontosabb, nem tudjuk, hogyan kell ma helyesen cselekedni, hogy biztosítsuk ezt a jövőt.

Az elmúlt generációkban nem vonzott minket különösebben ennke a „program rétegnek” az ismerete. Az élet még nem volt ennyire bonyolult és zavaros, így nekünk is elég volt úgy, ahogy volt. Ahogy írják: Mert sok bölcsességgel sok szomorúság jár…” Ma azonban azzal, hogy szemet hunyunk a történések felett, nem mérsékeljük szenvedésünket, hanem éppen ellenkezőleg, erősítjük azt. Van egy problémám: nem tudom, mi lesz holnap és holnapután, hogyan viselkedjek úgy, hogy minden rendben menjen és ennek ismerete napjainkban feltétlenül szükséges.

A fejlődés folyamata elvezetett minket arra a szakaszra, ahol fel kell tárnunk az élet programját. Enélkül veszélyek fenyegetésével és sok szenvedéssel nézünk szembe. Különben is, kellőképpen érettek lettünk és olyan mértékben fejlődtünk, hogy ez a kérdés mardos bennünket, ezért beavatkozást igényel tőlünk a programba. Végül egyszerűen kötelesek vagyunk feltárni az egész Természetet, felemelkedve a benne integrált információs réteg felé. Csak akkor hozunk döntéseket, kezeljük a problémákat a megszerzett tudás szerint, és biztosítjuk az út jó folytatását.

Forrás : https://laitman.com/2012/05/the-informational-layer-of-reality

A fizikai távolság - a spirituális közelség eszköze !

Megjegyzés: Amikor Baal HaSulam külföldön volt, ezt írta az izraeli tanítványainak: "És ha tudni akarod, közlöm veletek, hogy egyáltalán nem vagyok távol tőletek, és aki távolinak érzi magát, annak saját maga az oka."

Ez hasonló a virtuális óráinkhoz, mert a világcsoportból a legtöbb tanítvány az interneten keresztül tanul. Valójában soha nem vagyunk fizikai kapcsolatban az órákon, kivéve a kongresszusokat.

Mindannyian úgy gondoljuk, hogy az élő lecke egy dolog, a virtuális lecke pedig egy másik dolog. Látjuk, hogy Baal HaSulam leveleiben hangsúlyozza, hogy ez az állapot mindig miattunk van.

Válaszom: Nem hiszem, hogy a fizikai távolság ugyanolyan hatással lenne, mint a belső, mentális távolságunk. Természetesen van némi hatása, mert a tanuló annak a korporális világnak a hatása alatt áll, amely elválasztja a tanártól vagy a barátoktól. De az egység másodlagos előfeltételének nevezném, vagyis egyesülési kísérletünk bizonyos akadályának.

Másrészt, ha valaki úgy érzi, hogy fizikailag távol van, akkor erőfeszítései valójában lehetővé tehetik számára, hogy spirituálisan közelebb kerüljön, és leküzdje a látszólagos fizikai távolságokat.

Belül kezdi érezni, hogy valójában ugyanabban a vágyban, mint a tanár vagy a barátok. A hely egy vágy. A spirituális világban nincs más jelentése a hely fogalmának.

Azok számára, akik itt élnek [Petach Tikva], és minden nap részt vesznek a leckéken, úgy tűnik, mintha a Teremtő ölelésében lennének, de valójában nem így van.

A tanuló által érzett fizikai távolság spirituális közelségbe taszítja. Szóval minden rajta múlik, és ebből a szempontból ne irigyelje az itt lévőket. A Teremtő mindannyiunkat olyan optimális körülmények közé hoz, hogy a lehető legrövidebb és legjobb módon bármely pillanatban összetapadhatunk Vele.

Hinnünk kell, hogy ez valóban így van, és akkor meglátjuk, hogy ez valóban így működik. Így jött létre minden.

A spiritualitás felé irányuló mozgásban nincsenek megszakítások. A megszakítások személyes belső problémák, amelyek a lélek általános edényének összetöréséből tárulnak fel előttünk. Ezt kell korrigálni az egységre lépés által.

Azért kell kapcsolódnom másokhoz, mert az általános lélek egy bizonyos része bennem, benned, ő benne van stb. Ez lehet egy férfi vagy nő, aki például Dél - Amerikában, Oroszországban vagy Izraelben él, bizonyos attribútumokkal egy bizonyos környezetben, amelyek belső adataikban fejeződik ki, vagyis az általános lélek összetört részében, amit nap mint nap korrigálni kell. Ez az egyetlen dolog, ami meghatározza az ember összes tulajdonságát, legyen az belső, külső, bármi, ami létezik.

Ma például üdvözletet kaptam az Amazonas vidékéről. Van egy egész csoport, amely egyesülni akar, és a mi módszerünk felé irányul és meg akarja érteni azt. Ez jelzi belső lényegüket, a lélek egyetlen általános edényének azt a részét, amelyet képviselnek. Ez így működik.

Ez nem probléma, az ember bárhol maradhat, ahol él, vagy hirtelen különböző körülmények miatt kénytelenek máshová költözni. De még ha nem is tesz ebben az értelemben erőfeszítéseket, hanem csak a belső egyesülésben, az már a lelke korrekciójának optimális életútján vezeti.

Forrás : https://laitman.com/2021/08/physical-distance-is-a-means-for-spiritual-closeness

Hogyan tehetünk különbséget a valóság és az illúzió között ?

Kérdés: Lehetséges, hogy az emberek, akik elérik a felső világot, egyszerűen más illúzióban élnek, ami számukra valóságnak tűnik ?

Válasz: Nem, az emberek, akik elérik a felső világot, kilépnek állapotukból, és kezdik érezni a számukra külső világot. Ez egy olyan világ, amely nem megy keresztül a hétköznapi érzékszerveiken, és nem torzítják el személyes tulajdonságaik. Ezért ez nem illúzió, hanem a valóság valódi érzékelése , amely valójában kívül létezik egoista észlelésünkön.

A kabbalisták azt mondják, hogy az élet értelmének kérdése az, ami arra késztet bennünket, hogy a valóságunk fölé emelkedjünk, és ha helyesen használjuk, megtaláljuk a felső valóságba való felemelkedés módszerét. Akkor oldalról fogjuk látni a valóságunkat.

Úszunk az egóban, mint a vízben, és csak az egoizmusunkon keresztül látjuk a valóságunkat. Az ember csupán egy érzékelési szerve annak, ami körülötte létezik.

A világ úgy van berendezve, hogy az ember egy bizonyos ideig benne tudjon létezni, és jelenlegi állapotából a következő állapotba, a felső valóságba kerüljön, amely független az emberi egótól. Egoizmusának semlegesítésével az ember elkezd kilépni önmagából, és teljesen tárgyilagossá válik. Ezután nincs többé korlátozás az idő, a mozgás és a tér tekintetében.

Forrás : https://laitman.com/2016/12/how-can-we-distinguish-between-reality-and-illusion

A 22 természeti erő

 Kérdés :

A „Rav Hamnuna Saba levelei” című cikk allegorikus módon meséli el, amint minden egyes betű ellátogat a Teremtőhöz, és azt tanácsolja Neki, hogy vele kezdje meg a világ megalkotását. A Teremtő azonban így válaszol: „Igen, jóságos vagy, de nem te leszel az első.”


Milyen folyamatról van itt szó? 

Mit jelent, hogy a betűk elmennek a Teremtőhöz, és megpróbálják rábeszélni, hogy éppen velük vegye kezdetét a világ?  

22 ilyen jelet különböztetünk meg.

Válasz :

Igen, a természetben összesen 22 erő létezik, amelyek egymással kombinálva megalkotják a teljes világegyetemet, minden világot, valamint mindent, ami ezeket kitölti. Mindez mindössze 22 betűből ered. Van még öt további betű, amelyek nem határoznak meg semmit, hanem egyszerűen csak a szavak végére íródnak.



Forrás: https://laitman.com/2023/05/22-forces-of-nature/#gsc.tab=0

Az élet megfejtetlen rejtélye !

A Kabbala bölcsessége az egész teremtést olyannak tekinti, mint a megszerzési vágy, amely négy szintre oszlik : mozdulatlan, növényi, állati és beszélő.

Lényegében a bennük ható életerőről van szó. A mozdulatlan szint alap szintjén csupán a szerkezetének megőrzésének kötelező szükségletét jelenti. Tehát minden egy egyszerű polaritásból indul ki, a „pluszból” és „mínuszból”, egy elektronból és egy protonból, amelyekhez más részecskék gyűlnek össze, és egy teljes „galaxist” alkotnak az atomon belül.

Ekkor az atomok felépítik az élettelen anyag mindenféle formáját: gázokat, folyadékokat, szilárd anyagokat, plazmát. A következő szinten pedig molekulákká kapcsolódnak össze, és egy adott pillanatban élet alakul ki az anyagban.

Nem értjük, hogyan történik ez. Mivel eddig a részecskék „mechanikusan” kapcsolódtak egymáshoz, akkor hirtelen valami új jelenik meg közöttük.

Mi az élet? Ez egyszerűen az elektronok „ugrása”? Nem. Alapvetően miben különbözik az élő szerves anyag a mozdulatlan szint élettelen anyagától? A tudomány ezt nem tudja. De látjuk az életerőt, az anyagcserét, a szaporodást, mindenféle kölcsönös összefüggést, emlékezetet, reakciókat formálva, amelyek mindenféle sejt kapcsolatát és egyediségét hozzák létre. Ennek az evolúciónak az eredete továbbra is rejtély számunkra. Senkinek sem sikerült a mozdulatlan szintről a növényi vagy állati szintet létrehozni.

De valójában ez az életerőről, a vágyról beszél, amely az anyagon belül hat. A Fények és az edények spirituális kölcsönhatásából származik; ez az oka annak, hogy megjelenése nem magyarázható fizikai értelemben. Mindenféle jelenséget fedezünk fel és vizsgálunk, de nem az őket alkotó erőt.

Ily módon a kapni akarás a teremtés alapvető ereje, és ennek csak tanúi lehetünk. Érdemes ezt tényként elfogadni, hogy a többit később felfedezhessük és érzékeljük. Összességében ugyanis olyan teremtmények vagyunk, akik valamilyen valóságban érzékelik magunkat, fejlődésünk egy adott pillanatában. Természetesen kérdéseket teszünk fel, de ahhoz, hogy választ találjunk rájuk, vagy a teremtés kezdetéig, vagy a végéig kell elmenni.

Az ember egy kicsi és korlátozott része a hatalmas teremtésnek, és ha meg akarja vizsgálni, először annak dimenzióiba, a szükséges magasságra kell nővekednie. Csak akkor lesz képes megragadni, befogadni és elemzéssel és szintézissel vizsgálni azt.

Általában véve az élet Fény. De ezt egy olyan vágyban fedezzük fel, amely a mozdulatlan, a növényi, az állati és az emberi szintek jelenségeinek felfogásán belül születik. Valójában ez egyedülálló, még akkor is, ha tudatunk „képernyőjén” mindenféle képet látunk, amelyeket a Fény felvázol; bár mindenféle érzelem átélésére kényszerítenek, mindez bennünk játszódik le és nem a valóságban. A valóságban csak a vágy és az azt éltető Fény létezik, magasabb vagy alacsonyabb szinteken. Ha magasabb szinten, akkor az ember boldog, ha az alcsonyabb szinten, akkor sír. És így fejlődünk…

Forrás : https://laitman.com/2013/04/the-unsolved-mystery-of-life

Mi az egyensúly a természetben ?

Egy kérdés, amit kaptam: 

Az olyan szavak, mint a „kölcsönös egyensúly” és a „kölcsönös garancia” nagyon szépek és csodálatra méltók. Nem világos azonban, hogy mit jelentenek. El tudná magyarázni konkrét példákkal?

Válaszom: 

Az egyensúly a természetben azt jelenti, hogy mindenki egyenlő, és minden mindenkié, beleértve a földet és mindent, amit birtokol (például olaj, gáz, érc, víz stb.). Az egyensúly az, amikor mindenki egyenlően viszonyul a természet erőforrásainak felhasználásához.

Ezt az egyensúlyt meg kell őrizni a természetből való fogyasztás során: mindenkinek csak azt kell megkapnia, amire a normális életéhez szüksége van. Ezen túlmenően, az emberek ne termeljenek semmit, ami nem szükséges állati testük létéhez. Minden többlet káros és ellentétes a természet egyensúlyának törvényével.

Az emberek között az egyensúly törvénye akkor fejeződik ki megfelelően, ha minden ember alapvető szükségleteinek, természetes szükségleteinek megfelelően kap. És ebben a tekintetben nem vagyunk egyenrangúak, hiszen minden embernek más a veleszületett tulajdonságai és szükségletei.

A természet vagy a Teremtő szándékosan tett minket különbözővé, hogy érzékeljük egymás szükségleteit, vágyait és gondolatait. Ez azért van, hogy kifejlődjön bennünk a vágy, hogy érezzük mások lelkét, megérezzük belső lényegüket és vágyaikat. Ezután, ha mindenki számára egyenlő erőforrás-ellátást akarsz elérni, akkor ugyanúgy kell érzékelned a körülötted lévő embereket, mint saját magadat. Csak akkor leszünk képesek egyetlen test sejtjeivé válni.

Forrás : https://laitman.com/2009/05/what-is-balance-in-nature/#gsc.tab=0

A kabbalistákon kívül minden és mindenki angyal !

Hírjelentés (a Phantoms & Monsters-tól): Az argentin CEUFO (Center for Studies UFO) e-mailt kapott egy fotóstól (Fabián Romano), aki azt állította, hogy egy furcsa lényt rögzített a kamerájával, miközben néhány felvételt készített a Macachín repülőtér körül. A CEUFO elemezte a képet, és egy repülő „entitás”-nak nyilvánította. Azt is mondták, hogy a kép „nagy furcsaság” volt.

Megjegyzésem:

A spiritualitás olyan erőkből áll, amelyek nincsenek anyagba öltözve. A forrásuktól - a Teremtőtől - ereszkednek alá hozzánk, és „angyaloknak” nevezik őket (héberül „Malach” - egyes szám, „Malachim” - többes szám). Ezeket az erőket nem láthatjuk és nem is érzékelhetjük, csak befolyásukat, megnyilvánulásaikat az anyagban. Hasonló ez ahhoz, ahogyan egy mágneses vagy gravitációs mezőnek csak a hatását tudjuk érzékelni, de önmagukban ezeket a mezőket nem.

Ugyanígy észleljük a Teremtőt - adakozási és szeretet vágyainkban. Így tárul fel bennünk a Jóság, Szeretet és Adakozás ereje. A bennünk való feltárulást „a Teremtő felülről jövő részének” vagy léleknek nevezzük. Érzékelni a lelkét, lélekkel rendelkezni, vagy észlelni a Teremtőt – ez egy és ugyanaz (Izrael, a Tóra és a Teremtő egy). A „Zohár könyvének előszava” beszél az érzékelésünkről, elmagyarázva, hogy minden bennünk érzékelhető, és nem kívül. Ezért ez nem hagy teret a „csodáknak!” Ebben a világban minden prózai és sivár. De ha egyszer felfedezed a Felső Világot, ott valódi csodákat fogsz felfedezni.

És itt van egy másik magyarázat:

Világunk összes ereje (az anyagba öltözött erők, amelyeket érzékelhetünk) egyben angyalok is. Még a természet mozdulatlan, növényi és állati szintjei, beleértve az embert is, angyalok, mert teljesen a Teremtő irányítja őket. Szóval ki nem angyal ? Csak a kabbalista, mert függetlenné válik, emberré (Ádám, aki hasonló a Teremtőhöz), aki független a Teremtőtől. A kabbalista nem csupán a Teremtő erői vagy hírnökei közé tartozik, és ennélfogva a kabbalista nem angyal.

Egyszer Rabash és én elmentünk egy állatkertbe, hogy mindkét világ gyökereiről és ágairól beszélgessünk. Amikor odaértünk, felkiáltott: „Olyan sok angyal egy helyen!”

Forrás : https://laitman.com/2009/01/besides-kabbalists-everything-and-everyone-are-angels/#gsc.tab=0

Az élet összeolvadás a Teremtővel

A Kabbala tudománya az életet és a halált csak a Teremtővel való egyesülés tekintetében határozza meg. A Teremtőhöz hasonló állapotot életnek, míg a vele szemben álló állapotot halálnak nevezzük. Ezért az egoista vágyakat (Klipot) halottnak tekintik, míg a „halál mérge” arra az erőre utal, amely elválasztja a teremtményt a Teremtőtől.

A halál nem a létezés elvesztése, ahogy az ember alakjának eltűnését figyeljük meg ebben a világban (a mi szintünkön). Mindaz, ami meg lett teremtve (vágy) csak a tekintetben változik, hogy közelebb kerül a Teremtőhöz, vagy távolodik Tőle az adakozási szándékban; minden másban (a vágyában) a teremtmény ugyanaz marad. Ezért a Teremtőtől való eltávolodást, a Vele való öszetapadás állapotának elvesztését „halálnak” nevezzük, míg a Vele való öszetapadást, amely az adakozás minőségét szerzi meg, „életnek”.

"A Kabbala bölcsességének lényege” című cikkében Baal HaSulam azt írja, hogy a Kabbala tudománya eszköz a teremtmény számára, hogy felfedje a Teremtőt ebben a világban." A Teremtő feltárása azt jelenti, hogy magunkra vesszük az Ő tulajdonságait.

Bár a mozdulatlan, növényi és állati anyag világában létezünk, a Teremtőhöz való hasonlóság emberi szintjének elnyerésével önmagunkat és létezésünket tökéletesnek és örökkévalónak érezzük, mint a Teremtőt. A Kabbala tudománya megváltoztat bennünket, hogy megkönnyítse felemelkedésünket a következő szintre (fokra), ahol elkezdjük látni, hogy nem tűnünk el, hanem egyszerűen megváltoztatjuk létezésünk szintjét.

Forrás : https://laitman.com/2010/04/life-is-merging-with-the-creator/#gsc.tab=0

Miért van szükségem erre az egész világra ?

A természetben két erő létezik: a megszerzés és az adakozás. Ez a két erő úgy ábrázolja a képeket az élvezetre irányuló vágyunkról, mint a számítógép a képernyőn megjelenő képet. Képet vetítenek a világról, amely belőlem és minden körülöttem lévőből áll. Ahogy Baal HaSulam írja, agyunk hátsó részében van egy képernyő, amelyen keresztül a világ képét érzékeljük.

Ez a kép két erő segítségével jön létre: egy megszerző (bal) és egy adakozó (jobb) erő által. E két erő kombinációja az egoista anyagomon ábrázolja számomra a valóság teljes képét. Érzem, látok egy képet úgymond, és úgy tűnik számomra, hogy ez a kép, ez a valóság rajtam kívül létezik. Én magam vetítem magam elé a belső képemet. Én így "látom a világot". Olyan, mintha magamból keresném ki, és kivetíteném.

Miért vagyok így felépítve? Miért látom a belső világomat külső formában? Ez azért van, hogy azt önzően, hanyagul és ellenségesen kezeljük. Ezáltal lehetőséget kapunk belső világunk tanulmányozására és önmagunk korrigálására.

Ha úgy érzékelném, hogy bennem van, soha nem tudnám kijavítani magam, mert mindenhez pozitívan viszonyulnék, jóindulattal, de kizárólag egoista módon. De most, mivel az egóm kiemelkedik belőlem, és úgy érzem, hogy idegen, úgy viszonyulok a „külső énemhez”, mint egy idegenhez, egoisztikusan negatívan, nem pedig pozitívan, és mintha ez lenne a belső részem. Ezért van lehetőségem megérteni, mit jelent számomra a „külső” és a „belső”.

A világ két részre szakadt: rám és a többiekre. Nem tudom meggyőzni magam arról, hogy valami, ami rajtam kívül létezik, az a sajátom. Lehetőséget kapok arra, hogy a külső képben lássam a belső lényegemet: „Gyere és nézd meg, ki vagy és hogyan bánsz a körülötted lévőkkel. Így vagy belül is.” Azt mondod: „Nézd, milyen csúnya ez, milyen lusta ez, milyen buta a másik! Annyira utálom őket!” Eközben mindezek a tulajdonságok a te tulajdonságaid, és nem másoké.

Ezek a feltárulások segítenek nekem. Különben soha nem tudnék kapcsolatba kerülni velük, teljesen felfedni a „gonosz hajlamot” (egoista vágy, mindenki iránti gyűlölet), és később megérteni, hogy ezek az én belső tulajdonságaim, amelyek kivetülnek.

Aztán kezdem megérteni, hogyan segít nekem a Teremtő azzal, hogy egy ilyen valóságérzékelést ad nekem: kívül látni a bensőmet. Kezdem megérteni, hogy ez mennyire segít nekem, és hogy e nélkül teljesen bezárkóznék magamba, és soha nem tudnám megérteni, mi az „én”. Eközben van itt valami, „valami bennem, amit nem tartok magamnak”.

Ezért teljes munkánk belső énünk külső énünkkel, a külvilággal és különösen a csoporttal való egyesítésére irányul. Gyakorolhatunk a csoporttal. Végül is, amikor elkezdek dolgozni a csoporttal, és megpróbálok úgy bánni a barátaimmal, mint magammal, azt látom, hogy képtelen vagyok egyesülni, bármennyire is próbálom elhitetni magammal, hogy rajtam kívül is minden én vagyok. Még az emberiség egy kis részét, a csoportot, amelynek célja közel áll az enyémhez, még őket sem kezelem úgy, mint magamat. Nem tudok kapcsolódni hozzá egoista elmém felett.

Ebben a tekintetben kezdem úgy látni ezt az egoizmust, mint valamit, amit a Teremtő mesterségesen hozott létre, különösen annak lenullázására. Ezt azonban egyedül képtelen vagyok megtenni; csak vágyhatok rá, majd kérhetem a Teremtőtől ennek (egoizmus) eltűnését. Miért kérjek? Azért, hogy megkapjam a kapcsolatot a Teremtővel!

„Hogy lehet ez?" Értsd meg, hogy ők te vagy! Bánj velük szeretettel, hiszen lelked részei!

„De képtelen vagyok!" Ők a barátaid, a felebarátaid. Ugyanazon cél felé haladnak, mint te! Végül is mi választ el titeket?

„A törés ereje választ el minket. A Teremtő akadályként helyezte el, és én nem tudom legyőzni.” És akkor kéred, hogy különösen ezt korrigálja. Korrekciót kérsz, és beépíted magadba az egész világot.

Forrás: https://laitman.com/2010/06/why-do-i-need-this-whole-world

Pészach ! A Szabadulás Ünnepe !

Belső Utazásunk Spirituális Térképe 

https://www.youtube.com/watch?v=XhcWjBE8srg&t=169s&ab_channel=HungarianKabbalah

Mit kell hozzáadnunk a teremtéshez ?

Nincs semmi új az univerzumban. A Teremtő változatlan. Minden azonnal elkészült és semmi sem hiányzik. Ebben az esetben mit kell hozzátennünk a teremtéshez? Hogyan tudjuk kiegészíteni?

A Tórában meg van írva , hogy amikor Isten megteremtette a világot, „látta mindazt, amit alkotott, és nagyon jó volt”. Nem látta és nem tudta ezt korábban? Csak az akció befejezése után erősítette meg, hogy minden jól alakult? Miért beszélnek róla a bölcsek ezekkel a szavakkal?

Egyetlen erő működik a világon: a Teremtő. Nem beszélünk arról, ami a világ teremtése előtt létezett, mert a valóságot a teremtés szemszögéből érzékeljük. Soha nem tudjuk felfogni, mi előzi meg létezését.

A „Te cselekedeteidből ismerünk meg téged” és a „saját hibái alapján ítélünk” elve szerint cselekszünk. Mindig saját tulajdonainkon belülről jutunk el a Teremtőhöz ( Boreh ), amikor felfedjük Őt, amit úgy hívnak, hogy „gyere és lásd meg” ( Bo - Reh ).

Ez azt jelenti, hogy ez nem valamilyen erő feltárulására vonatkozik, hanem arra, hogy a teremtett lény felfedi ezt az erőt a belsőben. Ebből a célból meg kell adni a lénynek azt az érzést és megértést, hogy mit képvisel, hol van, ki szülte és alkotta, valamint az észlelés egyéb, státuszát tükröző részleteit.

Emiatt a teremtmény mindaddig változásokat tapasztal meg, amíg a Teremtő minden java meg nem jelenik. Mindezek a változások egy cselekvés végéből fakadnak, ami a kezdeti gondolatban el van rejtve . A Teremtő kezdettől fogva arra vágyik, hogy a teremtmény olyanná váljon, mint Ő, és a lehető legjobb állapotban létezzen.

A Teremtő kezdeti pontjának a teremtmény végső pontjává kell válnia. Miután kettejüket eggyé forrasztják, minden fejlődni és megnyílni kezd a lényhez képest.

Csak az abszolút kedvesség származik a Teremtőtől. Minden folyamat az Ő abszolút szeretetéből fakad. A teremtményt már végső állapotában érzékeli; mindazonáltal minden fokozatnak, erőnek és teljesítménynek egymás után kell fejlődnie magában a teremtményben. Különféle egymásnak ellentmondó állapotokat kell megtapasztalnia, hogy megismerje önmagát és elérje a Teremtőt.

A teremtménynek hozzá kell adnia „én”-jét a Teremtővel való egyenlőség és egység végső pontjához, és ennek az „én”-nek teljes mértékben részt kell vennie a tökéletes állapotban. Ezért írják, hogy a végső állapot „620-szor” eltér a kezdeti állapottól. A teremtmény minden vágyát, megértését, megértését, érzéseit és érzetét hozzáadja hozzá, majd a Teremtőhöz hasonló jogos partnerré válik.

Forrás : https://laitman.com/2011/01/what-do-we-need-to-add-to-creation/#gsc.tab=0

Spirituális fejlődésünk lelassítása szenvedést okoz a világnak !

Első pillantásra úgy tűnik, hogy nem minden tulajdonságom egyformán hasznos, és szívesen megválnék néhánytól. De csak azért érezzük így, mert nem tudjuk, hogyan használjuk őket helyesen.

A korrekció befejezése után is az ember megőrzi minden eredeti tulajdonságát. Csak annyit tehetünk, hogy különféle módokon használjuk őket. Erről szól a korrekció módszertana, a Kabbala. Nem pusztítjuk el a teremtést, sőt tilos tulajdonságainkat eltüntetni, tönkretenni vagy csorbítani, mivel azokat a Fény teremtette, és csak a Fény tudja azokat a megfelelő módon megváltoztatni.

Spirituális fejlődésünk során olyan tulajdonságok és vágyak alakulnak ki bennünk, amelyek még negatívabbak és megvetendőbbek, de ez valójában ok az örömre, mert ez a bizonyíték arra, hogy haladunk, és van elég erőnk a korrekcióhoz. Ebben rejlik a szabad választás a korrekció folyamatának felgyorsításában, mielőtt olyan negatív események érnének bennünket, amelyek korrekciót kényszerítenének ránk.

Ebben a pillanatban meg kell értened a jelentését mindennek, ami veled történik, és el kell kezdened felhasználni a rendelkezésedre álló összes erőforrást (a tanárt, a csoportot és a könyveket), hogy magadhoz vonzd a Fényt, azt az erőt, amely át fog alakítani téged. Ha nem magad kezdeményezed, külső válságok és események gyakorolnak rád nyomást.

Így vagy úgy, a korrekció végére érsz. A Kabbala bölcsessége egyszerűen lehetővé teszi, hogy úgy haladj előre, hogy elkerüld a sokkokat, és lehetővé teszi a negatív események előrejelzését és elkerülését. Ha lelassítod ezt a korrekciós tempót, ütést kapsz. A kapott találat erőssége közvetlenül megfelel annak, hogy mennyire lassítottad le a fejlődésedet. Ez az egyetlen oka a szenvedésnek a világon.

Csak a cél nagysága nyomja le a prioritások listájáról életünk összes átmeneti és múló dolgait. Rá fogsz jönni, hogy a cél annyira felülmúlhatatlan, hogy még a megrázkódtatások sem számítanak, amelyeket a sors ad a cél felé vezető úton.

Azt a pontot, ahol teljesen abbahagyod az ütések vagy sokk érzékelését, akkor éred el, ha felülemelkedsz egoizmusodon, és megtanulod, hogyan használd fel minden vágyadat a maximális adakozás érdekében, ahelyett, hogy megpróbálnád minimalizálni a sokkokat, amelyeket kapsz.

Forrás : https://laitman.com/2009/11/slowing-our-spiritual-progress-is-the-sole-cause-of-suffering-in-the-world

Az egyesülés a természet irányzata !

Kérdés:

Belsőleg folyamatosan távolodunk egymástól. Látjuk, hogy az egocentrikus gondolkodás folyamatosan növekszik, és különböző helyzetekben nyilvánul meg.

Vajon elértük a társadalmi távolságtartás végpontját, vagy továbbra is távolodunk egymástól, mielőtt elkezdenénk az egyesülést? Mi a természet trendje?

Válasz: 

A természet tendenciája minden ember abszolút egyesülésére irányul; ezért arra kényszerít bennünket, hogy minduntalan közelebb kerüljünk egymáshoz. Bármennyire is szeretnénk elhatárolódni egymástól egoizmusunkkal, a természet éppen ellenkezőleg, összeszorít bennünket, és arra kényszerít, hogy közelebb kerüljünk, amíg meg nem értjük, hogy ennek a mozgásnak szívből jövőnek kell lennie.

Kérdés: 

Két irányzat van itt. Egyrészt a természet, amely az önzést táplálja bennünk, elidegenít bennünket egymástól. Másrészt ugyanaz a természet lök bennünket az egyesülés felé. A természetnek két ereje van?

Válasz: 

Természetesen. Ezek azok az egoista erők, amelyek világunk alapját képezik, és az altruista erő pedig a vonzás, a kölcsönös szeretet és az adakozás ereje, amely a spirituális világ alapja. Mindkét erő, különösen a mi időnkben, egyre inkább megnyilvánul bennünk.

Jó, ha megértjük, hová vezet mindez, és elkezdünk együtt járni a természettel. Ebben az esetben nem éreznénk ellentmondásokat, problémákat, sorscsapásokat.

Ha ezt nem akarjuk, és csak egoista erőnknek megfelelően cselekszünk, akkor sok problémánk lesz, beleértve mindenféle háborút, vírusokkal kapcsolatos problémákat, mint most, és így tovább.

Forrás: https://laitman.com/2021/01/unification-is-a-trend-of-nature

Szuperemberek vagy olyan emberek, akik érzik a természetet ?

 

Kérdés: 

A tudósok úgy vélik, hogy valaha emberfelettiek éltek Izrael földjén. Igaz lehet ez a Kabbala szempontjából?

Válaszom: 

Nem, soha nem voltak itt olyan emberfelettiek, akik felkeresték Földünket, akik állítólag szkafanderes barlangfestményeket hagytak maguk után, vagy valami mást. Ez mind spekuláció!

De az emberek közel álltak a természethez, és ismerték annak belső tulajdonságait. Egyek voltak vele.

Amikor Kolumbiában jártam, négy indián, akik magasan az Andok hegységében éltek, hirtelen eljött az egyik találkozónkra.

Nagyon érdekesen voltak felöltözve, és nem engedték, hogy fotózzuk őket. Amikor beszéltek hozzánk, nem minket néztek, hanem elnéztek mellettünk. Tekintetük csak befelé irányult.

Azt mondták, hogy körülbelül egy hónappal Kolumbiába érkezésem előtt úgy érezték, hogy egy különleges ember látogat el az országukba, és elkezdték keresni a lehetőséget, hogy találkozzanak velem.

El tudod képzelni?! Az Andokban voltak, ahol nincs kapcsolatuk a világgal, nincs áram vagy ilyesmi. Mégis éreztek valamiféle hullámokat, és meglátogattak.

Érdekes volt velük kommunikálni, mert aki érzi a természetet és annak törvényeit, az elvileg érzi a Kabbala törvényeit. Vagyis az Andokban él 4000 méteres magasságban, és érez egy másik embert, akinek el kellene jönnie valahova nem messze tőle. A nem messze több száz kilométert jelent.

Megjegyzés: 

De egy kabbalista és egy ilyen ember teljesen más. Hiszen a természetet érző embereknek még fejlődniük kell.

Válaszom: 

Nem, ez elég nekik. Elvileg nem is kellett beszélniük. Odaléptek hozzám, összeültünk, váltottunk pár mondatot, és ennyi elég volt nekik. Minden mást, ahogy mondani szokás, a természeten keresztül, a levegőből kapnak. Így jut el hozzájuk ez az információ. Nem kell beszélni; mind létezik a természetben.

Megjegyzés: 

Azonban nem jutottak el arra az eredményre, amit egy kabbalista elér.

Válaszom: 

Elérik és érzik, csak nagyon kis szinten. Végül is ugyanabban a természetben vannak, és érzik a mögötte rejlő erőket.

Kérdés: 

De vajon tovább kell fejlődniük ahhoz a tudatossághoz, amit egy kabbalista elér?

Válaszom: 

Lehet, hogy nincs rá szükségük. Egy kevésbé fejlett egoizmust képviselnek, ezért ennek szintjén kell korrigálniuk magukat, semmi több. Kit érdekel? Mindazonáltal mindannyian egyetlen egésszé, egyetlen vágyba kapcsolódunk. Egy kis gyenge részt alkotnak ebben az egyetlen vágyban.

Az én részem ebben a vágyban egoistább. És akkor mi van? Ennek eredményeként mindannyian szervesen egy közös egésszé, egy testté fogunk kapcsolódni, és mindenki pontosan ugyanúgy fog mindent érezni, mint a közös testünket.

Forrás : https://laitman.com/2023/02/superhumans-or-people-who-feel-nature

Az idő mestere

Kérdés: Honnan vesszük az idő érzését ? Miért nagyon precíz ez az érzés, az egyik személyben a percekig vagy a másodpercekig terjed, míg a másik emberben az idő érzete egyáltalán nem létezik?

Válasz:  Ez az élvezet iránti vágy fejlődésétől függ. Ha élvezetet akarok, akkor a vágyamat a másodperc töredékeire osztom, hogy a másodperc minden töredékét beteljesüléssel, élvezettel töltsem meg. És ezért fontos számomra az idő érzése.

Az élet soha nem tűnik hosszúnak, mert sok örömmel tölthetem el, sokféle változóval: étellel, szexszel, családdal, pénzzel, tisztelettel és tudással. És akkor a 80 év élet csak rövid idő számomra, ezer év sem lenne elég mindenre.

Kérdés: Néha az időt negatív jelenségként érzékeljük: Idővel a dolgok elromlanak, összeomlanak, és testünk öregszik. De másrészt az idő hasznos lehet, mert gyógyít, megnyugtat és kiegészít. Hogyan érzékeli az időt: jó vagy rossz jelenségként?

Válasz: Az idő attól függ, hogy mivel töltöm meg. És mindenekelőtt meg kell értenünk, hogyan gazdálkodhatok az idővel, és nem szabad hagyni, hogy az idő irányítson engem. Nem értek egyet az olyan mondásokkal, mint „az idő minden sebet begyógyít”, és hogy nyugodtabban kell fogadni a dolgokat, mintha ez az idő valami rajtam kívüli dolog lenne. Ez a gyenge emberek hozzáállása, akik nem tudják, hogyan kell beosztani az idejüket. Ezzel az időhöz való hozzáállással sok kellemetlenséget hívunk magunkra.

Az időnek az irányításunk alatt kell lennie, és felé kell emelkednünk. És ez nem azt jelenti, hogy a biológia vagy a genetika sikereinek köszönhetően 100 évre kell meghosszabbítani az életet. Mert akkor még 200 év sem lesz elég nekünk, és az élet túl rövidnek tűnik.

Egy 500 évvel ezelőtt élt ember nem érezte rövidebbnek életének 30 évét, hanem még hosszabbnak, mint egy ma 80 évet élő ember. Tehát nem hiszem, hogy érdemes ebbe az irányba haladnunk. Egyszerűen felül kell emelkednünk az idő fogalmán, és ez az, amivel kezelni kell.

Az idő attól függ, hogy több vagy kevesebb örömöt szerzek. Az öröm megszerzésére irányuló vágyamban bekövetkezett változások a múló idő érzését keltik bennem. De ha változatlan vágyakkal rendszeresen éreznék valami örömet, akkor egyáltalán nem érezném magam élőnek. Nemcsak az idő érzését veszíteném el, hanem általában az élet érzését.

Ez azért van így, mert semmi változás nem történne bennem, és változások nélkül nincs az az érzés, hogy élek. Az élet nem csupán egyfajta érzés, hanem inkább az egyik és a másik állapot közötti különbség. Ha az állapotok nem változnak, akkor ez az állapot folyamatosan folytatódik, és nem érzem magam létezőnek.

Ebből következik, hogy az időérzés belső fogalom, érzelmi és teljesen szubjektív. Nem kell mást tennem, mint megváltoztatni az érzékszerveimet (az érzékelés eszközeit), az egész belső programot, ami ma is működik bennem, mint minden élő testben. Ha felülemelkedem ezen a programon, és másként kezdek működni, nem azért, hogy kielégítsem az örömre irányuló vágyat, ne abból éljek, ami jön hozzám, hanem hogy önmagam kiteljesítsem és kezeljem a beteljesüléseimet, akkor mestere leszek az időnek. Ehhez csak fel kell emelkednünk egoista vágyunkon, abba kell hagynunk az attól való függést.

Forrás : https://laitman.com/2014/06/master-of-time

Tudjuk ábrázolni a spirituális világot ?

Kérdés:

A korporális világban vannak színek, árnyalatok és hangok, és leírhatunk valamit és rajzolhatunk. Hogyan képzeljük el a spirituális világot? Vannak ott olyan korporális tárgyak, mint a házak és a fák?

Válasz:

Nem, és egyik sem létezik a mi világunkban sem. A házak, fák, színek, árnyalatok és hangok csak a mi érzékelésünkben léteznek. Objektíven nincs semmi az érzékeinken túl.

Az egész valóság leképeződik agyunkban, majd rögzül érzékszerveinkben. Így érezzük meg belső tulajdonságainkat, amelyek azt ábrázolják bennünk, ami a környezetünknek tűnik.

A spirituális világ objektív és külső számunkra, és így kezdjük érezni a tökéletes örök természetet ott, a felső természetet, amely tökéletes harmóniában van, és nem a saját természetünket.

Olyan szorosan hozzá vagyunk láncolva világunk kereteihez, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy mi az igazi valóság érzékelése. Amikor megszabadulunk testünktől, az aktuális dimenzióban való létezés érzésétől, minden világossá válik, ahogy mondják: „Ízleld meg és lásd, hogy az Úr jó.”


Forrás : https://laitman.com/2016/05/can-we-picture-the-spiritual-world

A felbecsülhetetlen értékű tudomány !

Baal HaSulam „Bevezetés a Panim Meirot uMasbirot című könyvbe”, 5. pont: Ez azért van így, mert többé nem kell félni attól, hogy valaki esetleg nem tartja fenn érdemeit, és cseréli el a bölcsességet a piacon, mivel a tömegből senki sem fogja megvenni. A bölcsesség olyan utálatos lesz a szemükben, hogy sem dicsőséget, sem vágyat nem lehet kapni érte cserébe.

Ezért mindenki, aki be akar lépni, jöhet és beléphet. Sokan barangolnak, és a tudás gyarapodik az arra érdemesek között.

A Kabbala tudományát generációk óta miszticizmusnak tekintették, mint a Tarot kártyákat, áldásokat és átkokat, fekete mágiát, szellemeket, ördögöket és mindazt, amit az emberi képzelet képes előállítani. Évszázadokon keresztül az emberek azt hitték, hogy ezek az eszközök lehetővé teszik a világ irányítását, a győzelmet, a meggazdagodást, az uralkodást stb. Így hát sokan szerették volna megismerni, megérteni és uralni azokat a természetfeletti erőket, amelyek állítólag ott rejtőznek. Mindenki arról álmodozik, hogy sikerrel járjon, és másokat felülmúljon, ez egyértelmű.

Ezért a Kabbala bölcsességét ennek megfelelően kezelték: „A zsidók titkos bölcsességgel rendelkeznek, amely hatalmat ad…” Szabadkőművesek és mindenféle szekta; rengeteg találmány volt, de a kabbalisták elrejtették az igazságot. Így senki sem tudta, hogy valójában a Kabbala lényege az emberek közötti egység tudománya.

Ma, ahogy jobban megértjük, mi a Kabbala tudománya, az emberiség fokozatosan megválik annak misztikus aurájától, és ennek következtében már nincs is rá szüksége. „Miért van szükségem rá? Egyesülni?! Valami trükköt, jóslást reméltem, sikert a kereskedelemben, gyógyszert minden betegségre, csodatételt. De az egységet az emberek között, tartsd meg magadnak, nekem erre nincs szükségem, még ha fizetsz, akkor sem."

Tehát az emberek elutasítják ezt a bölcsességet, és itt megjelenik az igazság pillanata, mert az egoizmusunk valójában elutasítja az egység tudományát, nem fogadja el. Ez a természetes hozzáállás: az ember kerüli a többieket, megveti az egység hírét, gyűlöli és megveti, mint valami undorító dolgot. De aztán látja, hogy nincs más választása. Különféle tényezők vezetik majd felé: terjesztésünk, problémák és annak megértése, hogy a válságból csak összefogással lehet kikerülni.

„De hogyan lehet ezt megtenni? Honnan szerezhetünk ehhez erőket? Mi a cselekvések sorrendje?” Ekkor az emberek felfedik a Kabbala tudományát, mint az egység bölcsességét annak helyes és valódi formájában.

Az ehhez a tudományhoz kapcsolódó forradalomnak ma meg kell történnie, és fel kell gyorsítanunk a fejlődés ütemét. Az általános megvetés pedig úgy védi a Kabbalát, hogy csak az kötődjön hozzá, aki valóban egyesülni akar és erőfeszítést akar tenni, mindenki a maga képessége szerint. Így alakulnak ki a külső körök a Kabbala körül.

Forrás : https://laitman.com/2012/09/the-priceless-science/#gsc.tab=0