2020. május 30., szombat

Arosa-i Dokumentum Világ Szellemi Fórum, Svájc, Arosa 2006. január 23.


Egy új civilizáció

Nagyon örülök és izgatott vagyok, amiért egy ilyen jelentős és előkelő hallgatósága előtt beszélhetek. Szeretnék köszönetet mondani a vendéglátóinknak, a ‘Világ Szellemi Fórumának’ (World Spirit Forum), a ’Világ Bölcsessége Tanácsának’ (World Wisdom Counsil), a megjelent előkelő vendégeknek, fiataloknak, és az itt jelenlevő valamennyi szervezetnek. Mint mindenki más, én magam is nagyon remélem, hogy ezzel a találkozónkkal egy még további lépést sikerült tennünk abba az irányba, hogy egy új civilizáció alapjait rakhassuk le.

Mindannyian tudjuk, hogy az emberiség válságban van, és hogy ezt nincs értelme részleteznünk. Válság a családok életében, a gyermeknevelésben, a kábítószer függőség terjedése, ökológiai válság, és itt van az egyre erősödő nukleáris fenyegetettség. Napjaink embere érzi, hogy kezdi elveszíteni az uralmat az élete és a világ irányítása felett. Volt alkalmam részesülni abban a megtiszteltetésben, hogy kézhez kaphattam Prof. László Ervin újonnan megjelenő könyvét, amelyben Ő igen mélyen és sokoldalúan részletezi a válság problémakörét. Mindazonáltal, fel kell, hogy tegyük a kérdést: vajon mi az oka ennek a válságnak? Ugyanis, amennyiben tudni fogjuk, hogy mi idézi elő a válságot, lehetséges, hogy egyúttal azt is megértjük, hogy mi jelenti a probléma megoldását. A világot betöltő anyagot, mint olyat, az úgynevezett megszerzési vágy (az élvezet utáni vágy) teszi ki. Legyen az bármely dolog, a világ minden egyes dolgában ott található a beteljesülés-, a megszerzés vágya. Ez az erő – azaz, a vágy, hogy kitöltse és teljessé tegye magát – anyagot teremt maga körül. Ha ez az erő kismértékű, úgy élettelen anyagot épít maga köré, egy olyan anyagot, amely természeténél fogva mindenével arra törekszik, hogy egyben tartsa magát.

Az ennél nagyobb erő növényi anyagot épít maga köré. A növényi szinten levő anyag már magába szívja a jót és kiveti magából a rosszat, illetve egy bizonyos formában már érzékeli a környezetet: mint például, a Napot, az esővizet, a Holdat stb. Bár a növényi anyag él és elhal, azonban a helyváltoztatáshoz szükséges erőnek még ő is hiányában van. A megszerzési vágy képviselte még nagyobb erő egy úgynevezett. élő, élettel telinek mondott öltözéket von maga köré. Az élő egyik helyről a másikra vándorol, egyedi módon szaporodik, és valamely parányi mértékben már érzékeli a másikat. Mindezzel együtt, az élő még mindig nem képes a múlt és a jelen érzékelésére. Egyszerűen csak éli a maga életét. Mindezek a szintek – élettelen, növényi, és élő -, egytől egyig a természet által vannak irányítva. Az ezen a szinten levő tárgyak és dolgok nem tesznek jót vagy rosszat, egyszerűen csak léteznek és fenntartják magukat. S mivelhogy az élettelen-, növényi- és élő szintek egy az egyben a természet által beléjük plántált törvények szerint működnek és élnek, az ő esetükben olyanról, mint “EGO”, nem beszélhetünk.

Az ember eredetét egy még ennél is nagyobb megszerzési vágyban találjuk. Az emberben a testi vágyak túlzott mértéket öltenek. Az ember mindenben, ami a testi vágyakhoz kötődik, túlzásokba esik: az ember a táplálkozás, nemiség, család és egyéb más vonatkozásában, ellentétben az élettelen-, növényi- és élő dolgokkal, túlzott mértékekre tör. Testi vágyak mellett úgynevezett “emberi” vágyakat is találunk az embernél. Gazdagság-, hatalom-, tekintély- és tudás utáni vágyat, – kifejezetten ezek azok a vágyak, amelyek az embert rosszá teszik. Magyarán, az ember a társadalmat is a saját javára akarja felhasználni. Az ember élvezi, ha megszégyenítheti a másikat, ha uralkodhat felette. Ezek alapján, a másik, ránézve hátrányos kihasználását “EGO”-nak nevezzük. Az ember túlzott mértékű vágyai folyamatosan, állandó jelleggel fejlődnek. Azaz, az élettelen-, növényi- és állati egyedekkel ellentétben, az ember még mindig nem ért a fejlődése végére. A több tízezernyi év folyamán, az emberben állandó jelleggel, folyamatos fejlődésen ment keresztül a megszerzési vágy. A megszerzési vágy növekedése a társadalom fejlődéséhez, és újfajta társadalmi formák létrejöttéhez vezetett. Ilyenformán, abból a gondolatból kiindulva, hogy majd mindez jobbá teheti az életünket, az oktatás, a kultúra és a tudományok terén rengeteget fejlődtünk az évek során.

Ugyanakkor most, hogy egy ilyen egész különleges helyzetbe jutottunk, az emberiség kezdi már érezni, hogy a több évezrede tartó fejlődés zsákutcához vezetett. Mindazonáltal, ez a különleges időszak, egy igenis jó korszak: mert elérkezett az idő, hogy megtudjuk, merre is vezet bennünket a természet, és hogy mit akar tőlünk valójában. Ha ezt tudni fogjuk, képesek leszünk helyesen élni a természettel, és megnyílik előttünk a lehetőség, hogy a létnek a mostaninál egy nemesebb szintjére emelkedjünk – egy újfajta tudatra és civilizációhoz. A megszerzési vágyat – ahogy az a természet oldaláról lett megalkotva – lehetetlen kielégíteni. Mert dacára annak, hogy minduntalan kielégítettségre vágyik, közvetlen módon, mégsem tudjuk kielégíteni. Ennek az az oka, hogy a bennünk levő hiányérzet, amely örömforrás után vágyakozik, a vágy kielégültével folyvást elillan. Az élvezet kioltja a hiányérzetet. Mint ahogy az éhes emberrel történik, aki az étkezés elején még örömét leli az ételben, ámde az étkezés végével ez teljesen megváltozik nála. Mind a hiány-, mind pedig az élvezet érzése eltűnnek. Mindannyiunknak volt már olyan dolog az életében, ami után igen-igen vágyakozott, néha akár hosszú éveken át is, azonban mihelyst megkapta, amire vágyott, az élvezet érzése azonnal elillant. Élvezet és vágy, egymással ellentétesek, minél fogva kioltják egymást. Következésképp, minél inkább egyre több és több élvezetre vágyunk, végül annál üresebbnek érezzük magunkat.

Napjainkban, az emberiség végre valahára kezdi felismerni, hogy az élvezet utáni hajsza végeredményben nem hoz kielégülést. Így, a fiatal generáció még mielőtt bármit is elérne az életében, hajlamos kábítószerhez nyúlni, öngyilkosságot elkövetni, és depresszióba esni. Gyermekeink reménytelenül próbálják az életet élvezni. Mert valóban, közvetlen módon nem is lehet élvezni. Ugyanakkor, az élet számos példáját mutatja annak, hogy mikor az ember megajándékoz és szeret valakit, igenis töltheti el élvezet. Hogy miért? Mert mikor az ember ad, az élvezetet magát nem vegyíti össze a hiányérzettel. Hiányérzet és élvezet, el vannak egymástól különítve – két, egymástól eltérő helyen “tároljuk” őket. Például: mikor egy anya a gyermekét gondozza, igyekszik mindent megadni a számára; ilyenkor minél többet kap a gyerek, az anya öröme annál nagyobb lesz. Gyakorlatilag, nincs határa az anya örömének.

Itt, ezen a ponton rejlik az egész bölcselet. Innen tanulhatjuk, hogy hogyan is lehet boldog életet élni, hogy hogyan tudjuk a saját magunk és az emberiség vágyait kielégíteni és teljesnek érezni magunkat. A természet ugyancsak ebben támogat bennünket, mert hiszen az élővilág egyedei úgyszintén ugyanezen elv alapján épülnek fel. Mert vegyünk csak például egy élő testet, önmagában minden sejt egoista, ugyanakkor a test egyetemes életműködéséért a test valamennyi sejtje összefog és alárendeli magát a többi másik sejtnek. Korábbi találkozónkon, Tokióban, erről a témáról beszélt lenyűgöző előadásában dr. Elisabet Sahtouris.v Az ilyen vagy olyan példák azt bizonyítják, hogy igenis létezik megoldás erre a válságra, amibe a világ került. Ám az igazat megvallva, nem a világ van válságban, hanem épp ellenkezőleg, az ember azon képessége jutott zsákutcába, hogy megérthesse, miként legyen boldog és éljen a mások megelégedésére.

Az altruizmus mindenütt jelen van a természetben, minden élő organizmusban. Egy ilyen belső altruista program nélkül képtelen volna az élő szervezet fennmaradni. A test minden egyes sejtje kizárólag csak annyit vesz magához, amennyi ténylegesen szükséges a saját maga fenntartásához. Ezen túl mindenével a test egészéről gondoskodik. Ugyanígy, nekünk is ehhez hasonlóan kell a magunk szerepét ellátni “a közös testünkben”, az emberi szinten. A természet tőlünk is megköveteli, hogy a törvényeinek megfelelően viselkedjünk. Azonban, mígnem az élő organizmusok szintjén – azaz, az ásvány-, növény- és állatvilág esetében – a természet megtette az ehhez szükséges „előkészületeket”, az ember esetében mindez hiányzik. Mindazonáltal, a természet az emberek számára is biztosítja, hogy a természeti törvényekkel összhangban rendezhessék el az életünket – azaz, a szeretet és az adás törvényével összhangban. Az ember genetikai állományából adódóan, az emberiség mintegy tíz százaléka mindig altruista lesz. Magyarán, mindig is lesznek altruisták a világban. Ez egyike azoknak a feltételeknek, amelyeket a természet maga alakított így a számunkra. Ugyanakkor van valami, ami hiányzik ezekből az altruistákból, mégpedig az a felismerés, hogy a világ válságának megoldása az ő közös összefogásuk és az emberiség egészére tett hatásukban rejlik.

Egészen addig, míg nem kerülünk egyensúlyba a természettel, a természet továbbra is csak csapásokat fog mérni ránk. Az ásvány-, növény- és állatvilágban működő törvények mintájára, akárcsak egy testnek a sejtjei, minden ember kizárólag csak a saját fennmaradásához szükséges dolgokat szabadna, hogy magához vegye és minden más energiáját az emberiség egészére kellene, hogy fordítsa – mert gyakorlatilag mindannyian egyazon testhez tartozunk. Az emberiség fejlődése, a globalizáció, és az emberek közt egyre csak erősbödő függőségi viszony – mind-mind azért vannak, hogy ráébresszenek, nincs más választás, egy testként kell, hogy éljünk. Merthogy ebben rejlik a problémánk megoldása. Ha sikerül egyetemes szinten egyensúlyba kerülnünk a természettel, az egyensúly irányába ható természeti erők ránk nehezedő nyomása abbamarad. Minden, pusztán csak az ember tudatán múlik: magyarán, minél bölcsebbek leszünk, annál kevesebb csapást kell, hogy elszenvedjünk és annál gyorsabban fogunk majd haladni. Az embert egy belső információs állomány, és az őt körülvevő társadalom vezérli. Mígnem az információ egy részét öröklődés útján szerzi, addig az információ további részéhez a születést követően jut, azaz, az adott társadalom kultúrájával és az oktatási rendszerrel való találkozása és érintkezései során. Így mikorra az ember már eléri a huszadik életévét, jóformán “befejezettnek” tekinthetjük. A húszas éveinktől kezdődően már a születésünkkel belénk táplált információ és az évek során kapott neveltetés szerint cselekszünk és tesszük a lépéseinket.

Ezzel felmerül a kérdés, vajon akkor hogyan beszélhetünk szabad választásról? Avagy, akkor hol is van maga az ember? Az ember szabad választása a felnőttkorra esik. Ekképp jön létre az ember. S a szabad választás a társadalom megváltoztatásában rejlik. A természet úgy alkotta meg az embert, hogy az mindent csak a társadalmi elismerésért tesz. Látszólag úgy tűnik a számunkra, mintha csak pénz, tekintély, és hatalom után rohannánk, azonban, a valódi helyzet az az, hogy pozitív képben akarjuk magunkat feltüntetni a társadalom előtt. Az ember a társadalomtól jövő elismerésnek köszönhetően érzi magát embernek. Erre építve, ha a társadalmi értékeket olyan irányba sikerül átformálnunk, hogy a korábbiakkal ellentétben a tényleges értéknek a másiknak való adás minősüljön, úgy ezáltal az ember, szükségszerűen, magát a viselkedését is megváltoztatja.

Ha a társadalmi értékrendet, valamely mesterségesen formában, olyan irányba tudjuk eltolni, hogy a társadalom mindig, kizárólag csak az alapján ítélje meg az embert, hogy az éppen mennyit adott a társadalomnak, úgy az ember a vele járó szégyenérzetnél fogva szégyellni fogja, hogy egoista, és szükségszerűen azon lesz majd, hogy adakozzék, s ne pedig hogy elvegyen a társadalomtól. Ha majd a gyermekek a társadalom hangoztatta értékrend szerint értékelik a szüleiket, azaz, aszerint, hogy “vajon mennyit is adtak a szüleink a társadalomnak”; ha az egész társadalom, a rokonság és mindenki más, kizárólag csak a társadalmi hozzájárulás alapján ítélik meg a másikat, úgy egyikünknek sem marad más választása, mintsem hogy adjon, és a hozzájárulásával gyarapítsa a társadalmat. Röviden összefoglalva, a természet megteremtett a számunkra minden olyan eszközt, amivel átformálhatjuk a társadalmi értékrendet, és amellyel könnyen és varázslatos módon egy újfajta civilizációt építhetünk.

A már említett tíz százaléknyi altruista, önmagában, egy további tíz- és kilencven százalékra osztható. Az emberiség egy százaléka, azaz, az altruisták tíz százaléka, aktív altruistának mondható. Ezen aktív altruisták kell, hogy megtegyék az első lépést, és hogy célirányosan egyesítsék a soraikat és kivitelezzék a tervet, illetőleg hogy maguk köré gyűjtsék a többi más altruistát. S idővel, ahogy az üzenetünk majd jobban kikristályosodik és világossá válik, lehetőségünk lesz majd az emberi társadalom kilencven százalékát kitevő egoista tömegekhez is fordulnunk. Természetesen mindenkihez szeretettel kell, hogy forduljunk, mert hisz semmi sem azért lett megteremtve, hogy aztán később lerombolják, vagy, hogy eltávolítsuk a világból. Éppen ellenkezőleg, éppen hogy a társadalom altruista és egoista erőinek a helyes kombinációjában lelhetünk rá a teljes és harmonikus élet nyitjára. Az egoista társadalmakban szintén találunk olyan, nem elhanyagolhatónak mondható tényezőket, amelyek kimondottan az altruista szemlélet térnyerését ösztönzik. Az összes egoista társadalom oktatási- és kulturális rendszere az altruizmus alapelveire épül. Az iskolákban lemondásra, udvariasságra és szocializálódásra neveljük a gyerekeket. Azt akarjuk, hogy a gyermekeink szépen viszonyuljanak a másikhoz, mert úgy érezzük, hogy a másik iránti kedves viszony megvédi az embert.

Az emberi társadalom nemesnek tartja és nagyra értékeli az önzetlenséget. Nincs olyan ember a mai társadalmakban, aki élesen ellenezné az altruizmust. Senki sem mondhatja, hogy ne akart volna valaha is a másiknak adni. Sőt ellenkezőleg, maguk a társadalom legromlottabb elemei büszkélkednek azzal, hogy mennyire adakozóak, és hogy társadalmilag mennyire érzékenyek és gondoskodóak. A legkülönfélébb kormányok és kapitalista szervezetek szépítik magukat, és hangoztatják, hogy ők az emberiség javát szolgálják. Ebből tehát az következik, hogy képesek kell, hogy legyünk minden emberhez, még akár a legkülönfélébb, egészen nagy közösséghez is eljuttatni az üzenetünket. Feltéve persze, hogy az üzenet megfelelően van kidolgozva és helyesen van tálalva. Gyakorlatilag, minden rajtunk múlik, minden a kezünkben van. Ezért aztán nagyon remélem, hogy sikeresek leszünk.

Olyan embereket látok magam előtt, akik igazán gondoskodással fordulnak az emberiséghez, és akikben kétségtelenül megvan az ehhez szükséges készség. Első lépésként egy olyan szervezetet, mondhatni állandó központot kell létrehoznunk, amelynek első számú feladata volna, hogy ezt az üzenetet megalkossa és továbbítsa a világ felé. Ezért feladatunk megfelelő formában bemutatni az elképzeléseinket és meglátásainkat, és ki kell, hogy kérjük a hozzáértők tanácsát, hogy miként is forduljunk az emberiség legkülönbözőbb rétegeihez. Az emberek átneveléséhez, és hogy elmagyarázhassuk nekik a válság okát, televíziós- és internetes csatornákat kell, hogy használjunk. A kór ismerete, fél-egészség. A helyzetre való ráismerés, és a tudat, hogy a természet jó felé visz bennünket, erőt ad majd az embernek az élethez, és arra fogja őket ösztönözni, hogy hagyjon fel a kábítószer fogyasztással, hogy jöjjön ki a depresszióból, és hogy fényt derítsen a jövőjére. Reményeim szerint, együtt majd sikerrel teljesíthetjük a feladatunkat és kezdhetünk neki a központunk szervezésének. Ezzel köszönetet mondok és szeretetemet fejezem ki mindenki iránt, és remélem, hogy így együtt majd valóra váltjuk a terveinket és megmentjük az emberiséget. Egyúttal megköszönném a ‘Világ Bölcsessége Tanácsának” és Prof. László Ervinnek, amiért lehetőséget kaptam, hogy kifejthessem Önök előtt a témáról alkotott véleményemet.

                                                                                                                   
                                                                                 Dr. Michael Laitman

2020. május 25., hétfő

Az univerzum mini-modellje


A Zoharban ezt mondják: 

„Boldog az, aki az első tíz között volt a találkozó házában, mert nekik köszönhetően a nem kevesebb, mint tíz emberből álló gyülekezet beteljesedik, és a Shechina (Istenség) megáldja őket. .

A gyülekezet beteljesedése után megtörténik a korrekció. 


Írva van: "A király nagysága az emberek sokaságában rejlik." 

Tehát azokat, akik az első tízet követik, a testi korrekcióval, azaz a gyülekezet korrekciójával társítják. ”

Mit jelent az „az első tíz, amelyet az egész nemzet követ”?


Bármely spirituális struktúra tíz szefirotból áll, nem több és nem kevesebbből. Tíz különféle tulajdonság összevonásával alkotunk egy mini-modellt az univerzumról, beleértve azt a részét is, amelyet nem ismerünk, vagy fogalmunk sincs, mi az.


A helyzet az, hogy csak a kis világunkkal foglalkozunk, de valójában nem sokat tudunk róla, és nem is tudjuk teljesen megérteni, nem is beszélve a hatalmas világegyetemről, amely az összes világot tartalmazza. Ezért teljesen elképzelhetetlen a magasabb világokról beszélni, amelyek mindegyike milliárdszor nagyobb, mint a világunk.


Ugyanakkor, ha egy tíz emberből álló közösséget építünk, akik kiegészítik egymást, ezt a „hatalmas lehetetlenséget” szerencsére nagyon könnyű megérteni. Amint összekapcsolódnak egymással, az összes világot átfogó általános erő hatással van rájuk. Ezt az erőt nevezzük Felső Fénynek vagy Teremtőnek.


A harmonikus kapcsolatok fenntartására, az adományozásban való megmaradásra és egymás kölcsönös kiegészítésére tett kísérlet által, a „szeresd a felebarátod, mint magad” elvével összhangban azonnal „kötelezzük” a legfelsõbb hatalmat arra, hogy  erõfeszítéseinkre hatással legyen, hogy kövessük a tulajdonságok hasonlóságának törvényét. A felső erő hatással van és segít egyesülni az összekapcsolódásra tett erőfeszítéseink mértékében.


                       A KabTV „Az örök könyv titkai” című könyvében, 2015.1.21

2020. május 17., vasárnap

A kabbala bölcsessége, mint eszköz az univerzum megértéséhez.


Amikor a Kabbala bölcsességének segítségével elkezdjük megértjük az univerzumot, akkor nem magunkon kívülre megyünk, és nem „lebegünk az ürességben”; belső felfedezéseket végezzünk a köztük lévő kapcsolatok felmérésével.

A fizikai világban távolságot hidalunk át, és időt töltünk a külső problémákkal, míg a Kabbalaban éppen ellenkezőleg, befelé haladunk, a köztünk létező összeköttetések belsejébe.

Ez magyarázza, miért nevezik a Kabbalát „belső bölcsességnek”, miközben az anyagi világ tudományait külsőnek tekintik. Segítségükkel megtanulunk dolgokat, amelyek kívül és körülöttünk vannak, míg a Kabbala feltárja a kölcsönös kommunikáció pszichológiáját.

Ezzel az eszközzel abszolút mindent megtanulhatsz! Ha sikerül ezt megtennünk, az olyan tudományágak, mint a fizika, a kémia és a világ más tudományai, nyilvánvalóvá válnak számunkra a legtermészetesebb és alapvető formákban. Sőt, egy olyan általános tudománnyá alakulnak, amely leírja az egész univerzumot - a természet általános ismereteit, és nem osztja azt fizika, kémia, biológia, állattan stb részekre.

Jelenlegi érzékelőink nem képesek ennyire átfogni ezeket a dolgokat. Amikor megismerjük a belső megértést, elkezdjük feltárni a tőlünk függő, ásványi, vegetatív és állati természetet; így a természet megértése háromdimenzióssá válik, mert tőlünk függ, és az által van meghatározva, ahogy a világot megfigyeljük. Valójában nincs olyan dolog, mint ez a világ; minden bennünk van. A világ attól függ, hogyan vizualizáljuk.


                                                                                Dr. Michael Laitman

2020. május 3., vasárnap

Meg kell, hogy változzon a tömegtájékoztatás és a kultúránk?

Természetesen. és valójában ez az egyik legfontosabb dolog ebben a pillanatban. A tömegtájékoztatásnak, mint egy globális oktatási rendszernek kell működnie, azzal, hogy elmagyarázza a globalizáció lényegét. Ez kell, hogy elsőrendű felelősségük legyen. A kommunikáció összes forrása és az összes az embereknek információt nyújtó csatorna a nap 24 óráját arra kell, hogy szentelje, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan szervezzék meg életüket az új körülmények között. És igazából ez az egyetlen dolog, amit az emberek hallani akarnak, mivel körülöttük minden szétesik, és ez a tudás adhatja meg nekik azt ami megmentheti őket.


Amennyiben emberek milliói kezdenek el erről gondolkodni, akkor ez lesz az alapvető gondolkodás mindenütt. Végül is nincs távolság a gondolatok között, így az emberek bármit is gondolnak bárhol, az más helyeken is azonnal kifejeződik. Több millió ember gondolatainak ereje az hatalmas, és mindent előidézhet a fény sebességével. Ennek eredményeképpen a korrekció sokkal gyorsabban történhet, mint a korrupció. Míg a generációk lesüllyedése évezredek alatt történt meg, a korrekció megtörténhet akár hónapok alatt! A Kabbala elmagyarázza a fejlődés folyamatát. Senki nem képes ezen a folyamaton saját akaratából átmenni, mindenki valamilyen módon a körülmények nyomása hatására kezd ebbe bele. Senki nem kéri beleegyezésünket ebben a folyamatban, mivel önzőségünk soha nem egyezne bele abba, hogy valamit is feladjon, vagy bárkivel is egyesüljön.


Azonban az emberek képesek lesznek mindezt megtenni, mivel arra vágynak, hogy megszabaduljanak gondjaiktól és tudniuk kell, hogy nem létezik más megoldás. A magyarázatoknak olyan tényekre kell alapulnia, melyeket a természetből és a tudományokból veszünk, és fontos, hogy hivatkozzunk tudósok, és szakértők véleményére a gazdaság és pénzügyek területéről. Akkor az emberek meggyőződnek majd arról, hogy nincs más megoldásunk, mint az, hogy egyesüljünk ebben a globális világban, melyben a “pillangó effektus” dominál. Nincs más megoldás – mindezt meg kell tegyük! Mi mást tehetünk, ha ez a természet követelménye? Élve maradhatunk, vagy elpusztulunk a választás a miénk!

                                       
                                                                                    Dr. Michael Laitman