A kölcsönös gondoskodás a helyes irány. Mindenkinek éreznie kell, hogy a többiek rajta múlnak, és szégyent kell éreznie amikor ezt elfelejti.
Itt ugyanazt a szégyent kell felhasználnunk, ami a végtelen Világban is felébredt. Mi nem vagyunk képesek azt a Teremtővel szemben felhasználni, mivel még nem rendelkezünk egy megfelelő képmással a Teremtőről magunk előtt.
Ezért szégyenemet a csoporttal szemben kell kifejlesztenem. Szégyent kell érezzek, mivel nem vagyok képes a többieket a kölcsönös garancia állapotában tartani.
Ők maguk már abban az állapotban vannak, ők már a tökéletesség állapotában vannak, mindenki rajtam kívül, és ez az oka annak, hogy még nem rendelkezünk a teljes kölcsönös garanciával, valamint a teljes tökéletességgel, mindez kizárólag én miattam van.
A szégyen szintjének hatalmasnak kellene lennie mindegyikőnkben, annak szó szerint olyannak kellene lennie mint a pokol tűzének. Ez magában foglalja a kölcsönös garanciát a felelősséggel együtt, minden benne van.
Legvégül ez a félelem és szégyen formájában kerül kifejezésre, mivel a személy nem támogatja eléggé a csoportot, ők mind rajtam múlnak és én elárulom, becsapom őket!
Gondoljunk erre és reménykedjünk abban hogy ez komolyságot ad a cél elérésének irányába vezető úton, melyen haladunk.
Forrás: Daily Kabbalah Articles
