2020. február 18., kedd

Ellentétek kontrasztja

A teremtett lények nem képesek a valóságot érzékelni, csak az ellentétek kontrasztján keresztül. Nyilvánvalóan éreznünk kell magunkat, és ami kívül van, és csak így érzékeljük a valóságot. Ezért először a valóság egoista felfogását fejlesztjük a megszerzési vágyban. Majd ezután a több ezer éves fejlődés után, miután elértük az egoisztikus érzékelés bizonyos szintjét, készen állunk, hogy elmozduljunk az igaz valóság felismeréséhez, ahogyan valójában létezik, nem korlátozva azt az egoizmusunk és természetünk által.

Azonban mi nem  a Teremtő vagyunk, akinek természetes ez a valóság, hanem a teremtett lények, ezért, csak az egoista valóságunkkal ellentétben tárjuk fel az igaz valóságot, amelyben felnőttünk. Az általunk felfedezett felső valóság minden részlete két ellentétet foglal magában: az egyik oldalt, az egoizmusunkban figyeljük meg és érezzük, a másik pedig, amelyet az önzésünk felett érzékelünk.

Olyan, mint egy gyertya, amely olajból és égő kanócból áll, ahol a két ellentét egymást támogatja. Csak így tudjuk megragadni, érezni, tanulmányozni, és elkezdeni élni a “Teremtő” nevű valóságban. Csak a teremtéssel ellentétes állapotunkban lévő ellentétek kontrasztjában tudjuk ezt érzékelni.

Ezért mindig a középső vonalat kell tartanunk, anélkül hogy eltérnénk jobbra, ahol mindent az adakozás érdekében van, vagy balra, ahol minden a megszerzés érdekében. Csak a kettő között középen létezhetünk teremtett lényeként, és érhetjük el a Teremtő természetét.

Nem szabad kétségbe esnünk, hogy egyik végletből a másikba dobnak minket, a valóság teljesen egoista érzékelésétől a kvázi altruizmusig. Ez a két ellentét kombinációja jelenti az igazi valóságot. Türelmesnek kell lennünk, és hozzászokni egy ilyen felosztáshoz, mert az egyik ellentét támogatja a másikat, felfedve a Fénynek a sötétséggel szembeni előnyét. E nélkül nem lehet a felső valóságot érezni.

Ha egyetértek a sötétséggel, és megértem, hogy ez a valóságérzékelésemnek elválaszthatatlan és legfontosabb része, akkor mindkét formában objektíven látok. Egyrészt mindkettőtől függök, másrészt én közöttük vagyok. A Fényhez és a sötétséghez, a kellemes és kellemetlen állapotokhoz, a jóhoz és a gonoszhoz való egyenlő hozzáállásommal helyesen egyensúlyozom magam, és önálló teremtett lényként maradhatok meg, a középvonalon haladva a teremtés céljához, azaz, a felső erővel való összetapadás érdekében.



                                                                                     Dr. Michael Laitman

2020. február 9., vasárnap

Hol van a spiritualitásnak a helye ?


A spirituális világ helye, az egy vágy, amely hasonlóságban van a Kibocsájtó vágyához és a fizikai világ helye, egy olyan vágy, amely ellentétes a Kibocsájtóval. A hely, ahol a vágy létrejött. A vágyon kívül nincs semmi. Csak úgy tűnik a számomra, hogy én a korporális testben létezem, és körülöttem az egész világ kövületi, növényi, állati, az emberi szintből álló, egyszerűen az, ami az én vágyam. Minden tehát, amit magam látok körül, az én vágyam, különböző formákban. Ez a vágy mindenféle formákban jelenik meg előttem, betölthetetlen anyag. Az anyag is vágy.

A negatív töltések és a pozitív töltések, kölcsönhatásban működnek mindezek vágyak, amelyek olyan formában fedeződnek fel az érzékelésemben, mintha valami anyag lenne. De csak az én vágyam létezik, egy vágy, amely benne van foglaltatva egy másik vágyba. Vannak egyszerűbb vágyak és bonyolultabb vágyak, vannak vágyak, amelyek csak ösztönös, élettelen instrukciókkal működnek, és vannak amelyek már a teljes program szerint működnek.

Azaz a vágyak összekapcsolódnak és eltávolodnak, és különböző formákat építenek meg. De ez csak vágy. Én magam, aki érzékeli magát, a környezetet, ezt az egész világot az vagyok, aki megtapasztalja a vágyat és nem több. Az én vágyamon belül érzékelek különböző vágyakat, más formákat. Érzem, hogy léteznek vágyak, amelyek alantasabbak, úgy tekintek rájuk mint, hogy én vagyok az első és a többiek alacsonyabb szinten lennének nálam. Az összes többi formája a vágynak, mintha benne lenne foglaltatva az én vágyamban, mindenfajta különböző karaktereket fedezzek föl. A legnagyobb vágyak felfalják a kisebb vágyakat.

A vágyon kívül semmi sincs. Mint ahogy a fizikusok mondják, hogy semmi más nem létezik az erő terén kívül. De ez a vágy terén belül mi mindenféle változásokat érzünk, amelyek lefestik nekünk a valóságot. Már hozzá vagyunk szokva az ebben a képben való létezéshez, nem értjük, ez mennyire szimulált, és ezért ezeket a jelenségeket amik történnek a mi vágyunkban, úgy nevezzük “a mi világunk”.

Dr. Michael Laitman

2020. január 27., hétfő

Olyasmi történik velünk, ami még nem történt azelőtt: teljesen új módon fejlődünk tovább.

A múltban minden személy egyénileg fejlődött, de ma a fejlődés általános, mely az egymás irányában való kölcsönhatásunk következménye. Ezért van az, hogy semmilyen formában nem vagyunk mindezt képesek irányítani! Önzőségünk, mely, mint fal létezik közöttünk, nem rendelkezik semmilyen eszközzel, hogy magát fenntartsa egy tökéletesen integrált rendszerben. Mindez olyan, mintha egy állatot arra erőszakolnánk, hogy részt vegyen egy intelligens rendszerben. Az állat képtelen a magasabb szintű fejlődés felfogására, mely hirtelen ily módon megjelenik előtte. Mi hasonlóan elképedve nézünk az előttünk feltáruló emberek közötti kapcsolatok hálózatára, és még mindig nem értjük meg, hogy felettünk egy magasabb dimenzió létezik.

Ez a teremtés és ebben a rendszerben minden és mindenki tökéletesen összekapcsolódik mindenki mással. Ugyanakkor képtelenek vagyunk ezt megérteni, ebben részt venni, és ennek törvényeihez igazodva viselkedni. Ebből kifolyólag csak sodródunk, mint egy fadarab a viharos tengeren, úgy érezve , hogy egyik irányból a másikba dobódunk, egyik helyzetből a másikba, és nem rendelkezünk azzal erővel, hogy akár elkezdjük megérteni mi is történik. Nem vagyunk képesek a rendszer folyamával együtt haladni, mely rendszer az erők és kölcsönös kapcsolatok rendszere. Azonban manapság még a legegyszerűbb ember is rendelkezik a módszerrel, ami lehetővé teszi számára, hogy a rendszer részévé válhasson. Ez a módszer a Kabbala tudománya, mely felfedi a Teremtőt teremtményeinek.

Az erők hálózata, mely közöttünk működik, jelenleg negatív formában jelentkezik, az ellenkező oldalról. De amennyiben megfelelő hozzáállással közelítünk felé, változtatni tudunk és akkor már a megfelelő formájában láthatjuk. Mindez tőlünk függ. Ez nem azt jelenti, hogy megpróbáljunk a természeten változtatni. Ehelyett magunkat kell megváltoztassuk a megszerzés helyett, adakozásra vágyva. Akkor majd csodálatos módon az áramlatnak megfelelően fogunk fejlődni.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Dr. Michael Laitman

2020. január 12., vasárnap

A világ a vágyainkon belüli érzékelés képe

Egyrészt azt mondja, hogy nincs kapcsolat a lélek és a fizikális test között, hogy ez a kettő két párhuzamos világban létezik. Másrészt azt is mondja, hogy ez a jelenlegi világ, meg a másik világ nem is létezik, minden közös és egyesült, és jelenlegi valóságunk a lehető legalacsonyabb szintje a spirituális világnak, mely csak érzékelésünkben jelentkezik ebben a pillanatban. Ez azt jelenti, hogy a fizikai test is a lélek része, spirituális dolog?

Természetesen, amit most mint világunkat érzékelünk, az a legkisebb vágyunk. A többi vágyaink el vannak rejtve előlünk és olyan mértékben tűnnek majd elő, amilyen mértékben haladunk a spiritualitás felé. Ami ezekben a vágyakban érzékelődik majd, azt hívjuk a Felső Világoknak. Ugyanakkor az összes többi vágyunk is megmarad. Ezért van az, hogy a kabbalistáknak megmarad eme világ érzete, de ezt az érzést kiegészíti a Felső Világok érzékelése. És a teljes korrekció idején az összes érzékelés eggyé forrad össze – a Végtelen Világ érzékelésévé.

Amint a leckéket hallgatom az az érzésem támad, hogy a Felső Világot csak az érdekli, hogy mi hogyan reagálunk mindarra ami körülvesz minket, és amit onnan fentről kapunk. 

Ez így igaz?

Ez így van, és hogy, hogyan kell megfelelően reagálni a Természet behatására, pontosan ezt tanuljuk. Ez az a folyamat, mely alatt megértjük Őt, és egyenlővé válunk Vele.


                                                                               
                                                                                                                       Dr. Michael Laitman

2019. december 30., hétfő

Mivel kezdődik az emberi szint?


Hogyan láthatnék Sefir-ákat (Szfirákat) és minőségeket magam körül, emberek helyett?


Miért lát valaki embereket a világ anyagi érzékelésén keresztül?
Miért van szüksége arcokra?
Vajon a test mondd valamit?


A test nem mondd semmit az emberről. A tény az, hogy hamarosan feladjuk a karakterre vonatkozó jellemzőket. Mivel ezeket, az ember a születésével megkapja, vagy pedig a környezetétől szerzi meg őket. Mindezek összessége nem az ember maga.


A szülei hozták a világra, tanult valamilyen intézményben, amelyet nem ő választott, majd az egész életén keresztül, állandóan különböző környezetekben találta magát. Ennek eredményeként, látjuk benne a sajátos formáját, amelyet bizonyos paraméterek szerint alakított ki. Így “teremtették”, és így éli az életét a kezdetétől a végéig. Ez nem igazán ő. Nem tud ehhez kapcsolni semmit. Nincs benne még egy csepp sem a valódi eredetéből, sem a testi tulajdonságaiból, és a való jellemvonásaiból sem. Minden annak az eredménye, amit látszólag másoktól kapott.


Az ember (Ádám) bennem azzal kezdődik, amit Fentről megszerzek. Ha belépek a csoportba, és erőfeszítéseket teszek, a csoporton belül, akkor kiderül, hogy ők szintén a saját maguk által végig vitt oktatásnak és nevelésnek az eredményei. Ha Fentről elkezdem megkapni a Fény egy gyenge megvilágítását, melynek köszönhetően új jellemzők születnek meg bennem, amelyek ellentétesek az előző jellemzőimmel, akkor ez egy új teremtmény születése, aki már egyáltalán nem kapcsolódik a testemhez és a korábbi jellemvonásaimhoz Ezért a lelket úgy  nevezzük „Isten Szent Része bennünk Felülről”


Tehát, ebből az következik, hogy az ember külső megjelenésének, és viselkedésnek nincs valódi jelentése. Ami számít, az a csoportba való befektetése, és erőfeszítése. Ehhez választ kaphat Felülről, és megszerezheti mindazt amit embernek (Ádámnak) nevezünk.


Addig a pontig, nem nevezhető embernek, mert nincs benne semmi igazán önmagából. Ha az élete során nem korrigálja egyetlen vágyát sem, a Reformáló Fény segítségével, akkor az olyan, mintha egyáltalán nem létezne. Látható, hogy a spirituális számlája üres és, hogy a részvétele a történelmi fejlődés folyamatában olyan, mint bárkié. Ebben nincs semmi megmérni és értékelni való, ami a spirituális mérlegen megmérhető lenne.


Még van egy további ellentmondás: Még ha az ember nem is korrigálja magát, akkor sem  éli az életét hiába, ha segít mások a korrekciójában, és ha közelebb viszi őket az igazsághoz. Mindenesetre, ezen érdemes dolgozni, amennyire csak lehetséges. Ahogy Baal HaSulam írja ” Az Utolsó Generáció című írásában”: Az élet célja az, hogy kiérdemeljék a Teremtővel való összeolvadást, hogy szigorúan fenntartsák az általános szabályt a cselekedetekben, hogy csak a Teremtő jóságára irányítják azokat, és hogy segítsenek másoknak a Vele való összetapadást.

             
                                                    2013.11.26, “A Kabbala tanítása és lényege”

2019. december 8., vasárnap

Lehetséges, hogy a tudósok fel tudják fedezni a Kabbala által vizsgált világokat?


Végül is a „kétrés kísérletet” elvégezve bebizonyították, hogy minden a megfigyelőtől függ.

Valójában minden a megfigyelőtől függ. Azonban a megfigyelőknek rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket "látni" akar. De mivel nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, ezért különféle kiegészítő eszközöket kell kifejlesztenie. Viszont a valódi eszköz, amellyel megfigyelhetjük a Felső világot az egy bizonyos közösség, egy csoport, amelyet az adakozás tulajdonságai kötnek össze. Ha az emberek megfelelő módon kapcsolódnak össze akkor egy speciális lencsévé, távcsővé, nagyítóvá válnak. Így ezen a módszeren keresztül megfigyelhetik a Felső világot. Tehát ebben a tekintetben nincs probléma, csak meg kell érteni, hogy a korporális cselekedeteket spirituális cselekvésé kell alakítani, és akkor megkapjuk a megfelelő eredményt.



                                                  Az orosz nyelvű leckéből, 2016.10.06


 https://www.youtube.com/watch?v=M0ldR0oXL84