2017. június 21., szerda

Anyagi és spirituális vágyak


Amikor részt veszek a spirituális munkában, miért nem látom azt, amit a többiek látnak? Hol van az a pont, ahol magam korlátozhatom?

Az a pont a te vágyad, ami csak a tiéd, és senki másé. Köré építjük az érzéseket és felfogásokat: az elmét és az érzékeket. Az érzelmek a szívben találhatók, az elme a fejben. Ezért van az, hogy mindenki eltérően látja a világot.

Mindegyikünk rendelkezik a saját vágyainak kollekciójával annak ellenére, hogy minden emberben összesen 613 vágy létezik. De ezek a vágyak más és más intenzitásúak, mindenkiben egyénre szabott összetételt alkotnak.

A család, az evés, a szex utáni vágyak a gonosz hajlamhoz tartoznak?

Ezen vágyak egyikének sincs semmilyen kapcsolata a gonosz hajlammal. A gonosz hajlam valami olyasmi, ami a "Szeresd a felebarátod, mint önmagadat" (Mózes 19:18) ellen irányul, szemben van a kapcsolattal és az emberek egységével. Nincs más rossz a világban.

Vagyis nem az számít, ha egymás után két ebédet akarok enni, vagy egy hatalmas házban szeretnék lakni. Csakis az, hogy vajon direkt a másokkal való kapcsolat ellen megyek-e a vágyaim megvalósítása során? Ha igen, akkor azok a vágyak károssá válnak. Tegyük fel, hogy szeretnék építeni egy villát magamnak valaki másnak a rovására, akkor kifejezetten a "mások rovására" elhatárolom magam a felső világtól.

Ahhoz hogy megértsük ezt, meg kell értenünk az irányítás rendszerét, ami által érthető lesz, hol viselkedem helyesen és hol nem. Ez kifejezetten a magasabb elérés utáni sóvárgás, amely szükségszerűen hozza, hogy az ember felismerje és elérje az erők teljes hálózatát.


2017. június 15., csütörtök

Az összes tudományág univerzális alapja


A tudomány a Teremtő feltárása, az egyetlen erőé, amely irányít minket. Más felfedeznivaló nincsen. A tudományos megközelítés a feltárt jelenségek megmérése és képletekkel való leírása.

Ahhoz hogy megértsük az az ok-okozati összefüggést, hogy leírjuk az idő, a mozgás, a tér paramétereinek mintázatát, akár a spirituálisat, akár az anyagit, hogy meghatározzuk az erőviszonyokat, cselekedeteket, és eredményeket fel kell tárnunk hogyan függ össze minden mindennel.

Ezen kívül magukat az elemeket kell megfejtenünk, amelyek között ez a kapcsolat létezik: mi a tényleges erő, mi az anyag, amelyet az erő befolyásol, és mi történik ennek az erőnek és az anyagnak a kölcsönhatása eredményeként: mi a reakció és annak eredménye. Lényegében ez egy tudományos vizsgálat; nem számít milyen szinten történik, a szokásos newtoni vagy a kvantumfizika szintjén, illetve a makrokozmosz vagy a mikrokozmosz szintjén.

A Kabbala tudománya mindent egy alapra hoz, a két erő egymásra hatásáról beszél: a vágyéról, hogy megszerezzen, és a vágyéról, hogy adakozzon. Kifejti, hogy a helyes valóság észlelése alapján minden ami bennünk és körülöttünk történik, az csupán a mi belső érzéseink egyetlen anyagon belül. Az anyag osztja érzéseinket külső és belső részre.

A tudományt, ami a bensőket kutatja, pszichológiának hívjuk. Azok a tudományok, amelyek azt az anyagot tanulmányozzák, amit úgy érezzük hogy rajtunk kívül van (mintha nem hozzánk tartozna), már nem a pszichológia körébe sorolják, fizika, kémia és biológiaként ismerjük őket, függően az anyag szintjétől és a hozzánk való közelségétől.

A Kabbalát belső tudománynak nevezzük, a hagyományos tudományokat hívjuk külső tudományoknak, mert nem érezzük, hogy ahhoz tartoznának, ami bennünk lakozik. Minden tetteink, eszközeink oda tartoznak, amit külső világnak vélünk. Probléma kizárólag bennünk található.

Tanulmányozzuk a vágyakat ezen a világon, amely nem a sajátunkként érzékelünk, az ásványi szinten ezt úgy hívjuk: fizika. A vegetatív világ vágyait tanulmányozza a botanika és a biológia, az élővilágot az állattan, stb. A felfogásunkat több szintre osztjuk: mozdulatlan, vegetatív és élő. Az anyagot ezen a világon csak ezen a primitív, alacsonyabb szinten tudjuk tanulmányozni feltéve, hogy azt külsőnek érezzük.

Azonban ha elkezdjük korrigálni az érzékelésünket, látni fogjuk, hogy az egész valóság bennünk van, és csak egy erő hat benne. Az egész valóságot a "Nincs más Rajta kívül"-ben érzzük. Megértjük ezt egyetlen vágyban. Ezután az összes tudományok felszívódnak a Kabbala tudományába. Miért kell a fizikát, biológiát, zoológiát, botanikát, stb, tanulni beleértve a pszichológiát, az oktatást, kultúrát? Ezek mind a részleges tudás töredékeke, a tudás emberiség által kifejlesztett része, aminek célja, hogy létrehozzon egy nagyon korlátozott és ingatag képet, ami instabil és gyakran változik.

Nincs szilárd alap ezek alatt. Ahogy közeledünk az egységes érzékeléshez, az összes tudomány válságon megy keresztül és beleolvad a Kabbala tudományába, amely egyetemes, egységes alapot biztosít az összes jelenségnek, az anyagban megnyilvánuló örömszerzés vágyának, a Fény befolyása alatt.

Ma, az emberiség több ezer különböző képlettel rendelkezik a különböző tudományokban. Azonban mindez végső soron a vágytól, az örömtől és a közöttük lévő szűrőtől függ; A két erő összecsapása kiegyenlítődik a középső vonalon. Ez minden!

2017. június 12., hétfő

A terjesztés újjáéleszti az embert


Hogyan kellene lefordítanunk a közösség szenvedését a fizikai szintről, a spirituális szintre, azaz hogy a közösség mindenben a Fény hiányát lássa?

Ez magától megtörténik. Te a saját állapotodban vagy, a közösség pedig az ő saját állapotában. Amikor meghallgatod őket, akkor azt így is úgy is másképp érzékeled, "mindenki, aki ítél, az a saját hibája alapján teszi" (Kiddushin 70b). Szóval a saját érzékelésed, a saját Kelimed szempontjából fogod érteni és érezni azokat a problémákat. Nincs semmi félnivalód, amikor azonosulsz a fizikai szükségleteikkel.

Annak ellenére, hogy a fájdalmuk jogos, természetes és kötelező is, még így is a te megértésednek és a te szintednek megfelelően érzed majd őket.

Ez azt jelenti, hogy én állandóan különbözően értelmezem a problémáikat, a változó állapotomnak megfelelően?

A te állapotod velük együtt fog változni. És akkor hirtelen elkezded elítélni a Teremtőt, amit Ő tesz velük, és akkor rájössz, hogy hiányzik a képesség, hogy igazold Őt (a Teremtőt). A terjesztés széles tevékenységi területet ad nekünk a munkára; ez sok változást feléleszt és előhív bennünk.


2017. június 7., szerda

Az ember célja


Hogyan lehetséges felfedezni és megismerni a saját céljaimat?

Bárki megismerheti a sorsát a természet magasabb programján keresztül, ami a világot kormányozza.

Amikor a személy megismeri, és feltárja ezt a programot, fokozatosan elkezdi érezni a spirituális egyediségét: mi az ő személyes feladata ebbe az inkarnációban, mi az előző sorsa, mik a belső tulajdonságai, a természete, a motivációi és hogy mi hajtja, miért lett megteremtve ilyen módon, hogy fejlődött a környezet hatása alatt pontosan ezen a módon és nem egy másikon.

Aztán megérti, hogy hogyan lehet integrálni és irányítani ezt a rendszert. Mindent megvizsgál az ő belső személyes jellemzőin keresztül. Vagyis ez a módja, ahogy belép a vágyai és szándékai „irányító központjába”.

Lehet nekem arra vágyam, hogy élvezzem az ételt?

Ez a fizikai élet, de mi arról beszélünk, hogy mi található e felett. Minden, ami megtalálható életünk keretein belül - étel, szex, család, vagyon, hatalom és tudás – azok a mi világunkban relevánsak.

Vannak motívumok és vágyak, amelyek a fizikai anyag fölé vezetnek: az élet értelmének elérése. A lét értelme, a felső világ, Ein Sof (Infinity), és nem csupán az, hogy belépjünk a magasabb irányítási rendszerbe, hanem hogy irányítsuk azt, látván annak örök áramlását.

Forrás: Laitman blog

2017. június 3., szombat

A Kabbala fő feladata


Az élet a Kabbala szerint a Fényen belüli létezés, az adakozás tulajdonsága. Ezt úgy érzékeljük, mint a határtalan létezés érzése, amikor vég nélkül áramlasz ezen az állapoton belül, és végtelennek látod azt.

Ugyanakkor a testi valóság érzékelése, az idő, a tér és minden más korlátozó tényező megszűnik. Belépsz egy másik koordinátarendszerbe, ami különböző megkötéseket tartalmaz, ahol meghatározhatod magad a másokkal való kapcsolatban.

Meg kell szoknunk ezt, mivel ez szükséges a belépéshez. Néha beletelik néhány évbe mielőtt az ember elkezdi érzékelni a felső világot. Azonban a feladatunk az, hogy elérjünk a felső valóság érzékeléséhez, mindaddig míg a fizikai világ részei vagyunk. Általánosságban fogalmazva ez a kabbala fő feladata.

Forrás: Az orosz nyelvű Kabbala leckéből, 2015. november 1.


2017. június 1., csütörtök

A Harmónia Univerzális Törvénye


Mire gondoljunk, amikor a harmóniáról beszélünk? Nem túl bonyoultra, hiszen a harmónia egyszerű. Ez abból adódik, hogy a természetben két erő létezik: az adományozás ereje, a pozitív erő, és a megszerzés negatív ereje, amelyek különböző szinteken (biológiai, fizikai, erkölcsi stb.) nyilvánulnak meg, mint kiegyensúlyozott rendszerek. 

Ha ezek az erők kiegyensúlyozottak az emberi testben, akkor a szervezet teljesen egészséges. Ha kiegyensúlyozottak a természetben, akkor azt jelenti, hogy az az abszolút nyugalom állapotban van. Az egyensúly hiánya vezet a különféle mozgásokhoz.

Természetesen az egyensúlyhiányra szükség van, mert életet hoz létre. Ez az állandó kölcsönhatás a két erő között, bizonyos határokon belül, egymáshoz való viszonyuk változása az, ami életet teremt. Például a mellkas, a szív és más szervek terjeszkedése és összehúzódása a szemben álló erők kölcsönös mozgására épül, amelyek támogatják és kiegészítik egymást. Az élet, ami közöttük feltűnik, a megfelelő és harmonikus kölcsönhatásuknak köszönhető.

A fejlődésünkben egy olyan pontra fogunk érkezni, ahol az egész emberi közösség pontosan ezt a működési módot éri majd el, amely során minden része kölcsönösen oszcillál majd. Azonban ezek a rezgések, mint például a légzés, egymástól kölcsönösen függnek, mikor is az adakozás ereje megegyezik a megszerzés erejével. Felváltva kölcsönhatásba kerülnek egymással: bármennyit adunk a természetnek, ezért kapnunk kell; bármennyire kapunk, ezért adni kell.

Harmonikusan kell élnünk, homeosztázisban, ami a kölcsönös támogatás állapotát jelenti. A természet, amely egyensúlyi állapotba hozza a két fő erejét, az adakozás erejét és a megszerzés erejét, ezt kívánja elérni. Ez a természet általános irányvonala.

Nem tehetünk semmit ezen általános törvénnyel. Csak megérthetjük, hogy hová tartunk, és hogyan tudunk önként, tudatosan beleilleszkedni ebbe a külső, teljesen kötelező érvényű törvénybe. Így nemcsak abban a végső állapotban fogjuk magunkat kellemesen érezni, amelyhez majd elérünk, hanem a fejlődés minden szakaszában.

- Michael Laitman -