Spirituális fejlődésünk lelassítása szenvedést okoz a világnak !

Első pillantásra úgy tűnik, hogy nem minden tulajdonságom egyformán hasznos, és szívesen megválnék néhánytól. De csak azért érezzük így, mert nem tudjuk, hogyan használjuk őket helyesen.

A korrekció befejezése után is az ember megőrzi minden eredeti tulajdonságát. Csak annyit tehetünk, hogy különféle módokon használjuk őket. Erről szól a korrekció módszertana, a Kabbala. Nem pusztítjuk el a teremtést, sőt tilos tulajdonságainkat eltüntetni, tönkretenni vagy csorbítani, mivel azokat a Fény teremtette, és csak a Fény tudja azokat a megfelelő módon megváltoztatni.

Spirituális fejlődésünk során olyan tulajdonságok és vágyak alakulnak ki bennünk, amelyek még negatívabbak és megvetendőbbek, de ez valójában ok az örömre, mert ez a bizonyíték arra, hogy haladunk, és van elég erőnk a korrekcióhoz. Ebben rejlik a szabad választás a korrekció folyamatának felgyorsításában, mielőtt olyan negatív események érnének bennünket, amelyek korrekciót kényszerítenének ránk.

Ebben a pillanatban meg kell értened a jelentését mindennek, ami veled történik, és el kell kezdened felhasználni a rendelkezésedre álló összes erőforrást (a tanárt, a csoportot és a könyveket), hogy magadhoz vonzd a Fényt, azt az erőt, amely át fog alakítani téged. Ha nem magad kezdeményezed, külső válságok és események gyakorolnak rád nyomást.

Így vagy úgy, a korrekció végére érsz. A Kabbala bölcsessége egyszerűen lehetővé teszi, hogy úgy haladj előre, hogy elkerüld a sokkokat, és lehetővé teszi a negatív események előrejelzését és elkerülését. Ha lelassítod ezt a korrekciós tempót, ütést kapsz. A kapott találat erőssége közvetlenül megfelel annak, hogy mennyire lassítottad le a fejlődésedet. Ez az egyetlen oka a szenvedésnek a világon.

Csak a cél nagysága nyomja le a prioritások listájáról életünk összes átmeneti és múló dolgait. Rá fogsz jönni, hogy a cél annyira felülmúlhatatlan, hogy még a megrázkódtatások sem számítanak, amelyeket a sors ad a cél felé vezető úton.

Azt a pontot, ahol teljesen abbahagyod az ütések vagy sokk érzékelését, akkor éred el, ha felülemelkedsz egoizmusodon, és megtanulod, hogyan használd fel minden vágyadat a maximális adakozás érdekében, ahelyett, hogy megpróbálnád minimalizálni a sokkokat, amelyeket kapsz.

Forrás : https://laitman.com/2009/11/slowing-our-spiritual-progress-is-the-sole-cause-of-suffering-in-the-world

Az egyesülés a természet irányzata !

Kérdés:

Belsőleg folyamatosan távolodunk egymástól. Látjuk, hogy az egocentrikus gondolkodás folyamatosan növekszik, és különböző helyzetekben nyilvánul meg.

Vajon elértük a társadalmi távolságtartás végpontját, vagy továbbra is távolodunk egymástól, mielőtt elkezdenénk az egyesülést? Mi a természet trendje?

Válasz: 

A természet tendenciája minden ember abszolút egyesülésére irányul; ezért arra kényszerít bennünket, hogy minduntalan közelebb kerüljünk egymáshoz. Bármennyire is szeretnénk elhatárolódni egymástól egoizmusunkkal, a természet éppen ellenkezőleg, összeszorít bennünket, és arra kényszerít, hogy közelebb kerüljünk, amíg meg nem értjük, hogy ennek a mozgásnak szívből jövőnek kell lennie.

Kérdés: 

Két irányzat van itt. Egyrészt a természet, amely az önzést táplálja bennünk, elidegenít bennünket egymástól. Másrészt ugyanaz a természet lök bennünket az egyesülés felé. A természetnek két ereje van?

Válasz: 

Természetesen. Ezek azok az egoista erők, amelyek világunk alapját képezik, és az altruista erő pedig a vonzás, a kölcsönös szeretet és az adakozás ereje, amely a spirituális világ alapja. Mindkét erő, különösen a mi időnkben, egyre inkább megnyilvánul bennünk.

Jó, ha megértjük, hová vezet mindez, és elkezdünk együtt járni a természettel. Ebben az esetben nem éreznénk ellentmondásokat, problémákat, sorscsapásokat.

Ha ezt nem akarjuk, és csak egoista erőnknek megfelelően cselekszünk, akkor sok problémánk lesz, beleértve mindenféle háborút, vírusokkal kapcsolatos problémákat, mint most, és így tovább.

Forrás: https://laitman.com/2021/01/unification-is-a-trend-of-nature

Szuperemberek vagy olyan emberek, akik érzik a természetet ?

 

Kérdés: 

A tudósok úgy vélik, hogy valaha emberfelettiek éltek Izrael földjén. Igaz lehet ez a Kabbala szempontjából?

Válaszom: 

Nem, soha nem voltak itt olyan emberfelettiek, akik felkeresték Földünket, akik állítólag szkafanderes barlangfestményeket hagytak maguk után, vagy valami mást. Ez mind spekuláció!

De az emberek közel álltak a természethez, és ismerték annak belső tulajdonságait. Egyek voltak vele.

Amikor Kolumbiában jártam, négy indián, akik magasan az Andok hegységében éltek, hirtelen eljött az egyik találkozónkra.

Nagyon érdekesen voltak felöltözve, és nem engedték, hogy fotózzuk őket. Amikor beszéltek hozzánk, nem minket néztek, hanem elnéztek mellettünk. Tekintetük csak befelé irányult.

Azt mondták, hogy körülbelül egy hónappal Kolumbiába érkezésem előtt úgy érezték, hogy egy különleges ember látogat el az országukba, és elkezdték keresni a lehetőséget, hogy találkozzanak velem.

El tudod képzelni?! Az Andokban voltak, ahol nincs kapcsolatuk a világgal, nincs áram vagy ilyesmi. Mégis éreztek valamiféle hullámokat, és meglátogattak.

Érdekes volt velük kommunikálni, mert aki érzi a természetet és annak törvényeit, az elvileg érzi a Kabbala törvényeit. Vagyis az Andokban él 4000 méteres magasságban, és érez egy másik embert, akinek el kellene jönnie valahova nem messze tőle. A nem messze több száz kilométert jelent.

Megjegyzés: 

De egy kabbalista és egy ilyen ember teljesen más. Hiszen a természetet érző embereknek még fejlődniük kell.

Válaszom: 

Nem, ez elég nekik. Elvileg nem is kellett beszélniük. Odaléptek hozzám, összeültünk, váltottunk pár mondatot, és ennyi elég volt nekik. Minden mást, ahogy mondani szokás, a természeten keresztül, a levegőből kapnak. Így jut el hozzájuk ez az információ. Nem kell beszélni; mind létezik a természetben.

Megjegyzés: 

Azonban nem jutottak el arra az eredményre, amit egy kabbalista elér.

Válaszom: 

Elérik és érzik, csak nagyon kis szinten. Végül is ugyanabban a természetben vannak, és érzik a mögötte rejlő erőket.

Kérdés: 

De vajon tovább kell fejlődniük ahhoz a tudatossághoz, amit egy kabbalista elér?

Válaszom: 

Lehet, hogy nincs rá szükségük. Egy kevésbé fejlett egoizmust képviselnek, ezért ennek szintjén kell korrigálniuk magukat, semmi több. Kit érdekel? Mindazonáltal mindannyian egyetlen egésszé, egyetlen vágyba kapcsolódunk. Egy kis gyenge részt alkotnak ebben az egyetlen vágyban.

Az én részem ebben a vágyban egoistább. És akkor mi van? Ennek eredményeként mindannyian szervesen egy közös egésszé, egy testté fogunk kapcsolódni, és mindenki pontosan ugyanúgy fog mindent érezni, mint a közös testünket.

Forrás : https://laitman.com/2023/02/superhumans-or-people-who-feel-nature

Az idő mestere

Kérdés: Honnan vesszük az idő érzését ? Miért nagyon precíz ez az érzés, az egyik személyben a percekig vagy a másodpercekig terjed, míg a másik emberben az idő érzete egyáltalán nem létezik?

Válasz:  Ez az élvezet iránti vágy fejlődésétől függ. Ha élvezetet akarok, akkor a vágyamat a másodperc töredékeire osztom, hogy a másodperc minden töredékét beteljesüléssel, élvezettel töltsem meg. És ezért fontos számomra az idő érzése.

Az élet soha nem tűnik hosszúnak, mert sok örömmel tölthetem el, sokféle változóval: étellel, szexszel, családdal, pénzzel, tisztelettel és tudással. És akkor a 80 év élet csak rövid idő számomra, ezer év sem lenne elég mindenre.

Kérdés: Néha az időt negatív jelenségként érzékeljük: Idővel a dolgok elromlanak, összeomlanak, és testünk öregszik. De másrészt az idő hasznos lehet, mert gyógyít, megnyugtat és kiegészít. Hogyan érzékeli az időt: jó vagy rossz jelenségként?

Válasz: Az idő attól függ, hogy mivel töltöm meg. És mindenekelőtt meg kell értenünk, hogyan gazdálkodhatok az idővel, és nem szabad hagyni, hogy az idő irányítson engem. Nem értek egyet az olyan mondásokkal, mint „az idő minden sebet begyógyít”, és hogy nyugodtabban kell fogadni a dolgokat, mintha ez az idő valami rajtam kívüli dolog lenne. Ez a gyenge emberek hozzáállása, akik nem tudják, hogyan kell beosztani az idejüket. Ezzel az időhöz való hozzáállással sok kellemetlenséget hívunk magunkra.

Az időnek az irányításunk alatt kell lennie, és felé kell emelkednünk. És ez nem azt jelenti, hogy a biológia vagy a genetika sikereinek köszönhetően 100 évre kell meghosszabbítani az életet. Mert akkor még 200 év sem lesz elég nekünk, és az élet túl rövidnek tűnik.

Egy 500 évvel ezelőtt élt ember nem érezte rövidebbnek életének 30 évét, hanem még hosszabbnak, mint egy ma 80 évet élő ember. Tehát nem hiszem, hogy érdemes ebbe az irányba haladnunk. Egyszerűen felül kell emelkednünk az idő fogalmán, és ez az, amivel kezelni kell.

Az idő attól függ, hogy több vagy kevesebb örömöt szerzek. Az öröm megszerzésére irányuló vágyamban bekövetkezett változások a múló idő érzését keltik bennem. De ha változatlan vágyakkal rendszeresen éreznék valami örömet, akkor egyáltalán nem érezném magam élőnek. Nemcsak az idő érzését veszíteném el, hanem általában az élet érzését.

Ez azért van így, mert semmi változás nem történne bennem, és változások nélkül nincs az az érzés, hogy élek. Az élet nem csupán egyfajta érzés, hanem inkább az egyik és a másik állapot közötti különbség. Ha az állapotok nem változnak, akkor ez az állapot folyamatosan folytatódik, és nem érzem magam létezőnek.

Ebből következik, hogy az időérzés belső fogalom, érzelmi és teljesen szubjektív. Nem kell mást tennem, mint megváltoztatni az érzékszerveimet (az érzékelés eszközeit), az egész belső programot, ami ma is működik bennem, mint minden élő testben. Ha felülemelkedem ezen a programon, és másként kezdek működni, nem azért, hogy kielégítsem az örömre irányuló vágyat, ne abból éljek, ami jön hozzám, hanem hogy önmagam kiteljesítsem és kezeljem a beteljesüléseimet, akkor mestere leszek az időnek. Ehhez csak fel kell emelkednünk egoista vágyunkon, abba kell hagynunk az attól való függést.

Forrás : https://laitman.com/2014/06/master-of-time

Tudjuk ábrázolni a spirituális világot ?

Kérdés:

A korporális világban vannak színek, árnyalatok és hangok, és leírhatunk valamit és rajzolhatunk. Hogyan képzeljük el a spirituális világot? Vannak ott olyan korporális tárgyak, mint a házak és a fák?

Válasz:

Nem, és egyik sem létezik a mi világunkban sem. A házak, fák, színek, árnyalatok és hangok csak a mi érzékelésünkben léteznek. Objektíven nincs semmi az érzékeinken túl.

Az egész valóság leképeződik agyunkban, majd rögzül érzékszerveinkben. Így érezzük meg belső tulajdonságainkat, amelyek azt ábrázolják bennünk, ami a környezetünknek tűnik.

A spirituális világ objektív és külső számunkra, és így kezdjük érezni a tökéletes örök természetet ott, a felső természetet, amely tökéletes harmóniában van, és nem a saját természetünket.

Olyan szorosan hozzá vagyunk láncolva világunk kereteihez, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy mi az igazi valóság érzékelése. Amikor megszabadulunk testünktől, az aktuális dimenzióban való létezés érzésétől, minden világossá válik, ahogy mondják: „Ízleld meg és lásd, hogy az Úr jó.”


Forrás : https://laitman.com/2016/05/can-we-picture-the-spiritual-world

A felbecsülhetetlen értékű tudomány !

Baal HaSulam „Bevezetés a Panim Meirot uMasbirot című könyvbe”, 5. pont: Ez azért van így, mert többé nem kell félni attól, hogy valaki esetleg nem tartja fenn érdemeit, és cseréli el a bölcsességet a piacon, mivel a tömegből senki sem fogja megvenni. A bölcsesség olyan utálatos lesz a szemükben, hogy sem dicsőséget, sem vágyat nem lehet kapni érte cserébe.

Ezért mindenki, aki be akar lépni, jöhet és beléphet. Sokan barangolnak, és a tudás gyarapodik az arra érdemesek között.

A Kabbala tudományát generációk óta miszticizmusnak tekintették, mint a Tarot kártyákat, áldásokat és átkokat, fekete mágiát, szellemeket, ördögöket és mindazt, amit az emberi képzelet képes előállítani. Évszázadokon keresztül az emberek azt hitték, hogy ezek az eszközök lehetővé teszik a világ irányítását, a győzelmet, a meggazdagodást, az uralkodást stb. Így hát sokan szerették volna megismerni, megérteni és uralni azokat a természetfeletti erőket, amelyek állítólag ott rejtőznek. Mindenki arról álmodozik, hogy sikerrel járjon, és másokat felülmúljon, ez egyértelmű.

Ezért a Kabbala bölcsességét ennek megfelelően kezelték: „A zsidók titkos bölcsességgel rendelkeznek, amely hatalmat ad…” Szabadkőművesek és mindenféle szekta; rengeteg találmány volt, de a kabbalisták elrejtették az igazságot. Így senki sem tudta, hogy valójában a Kabbala lényege az emberek közötti egység tudománya.

Ma, ahogy jobban megértjük, mi a Kabbala tudománya, az emberiség fokozatosan megválik annak misztikus aurájától, és ennek következtében már nincs is rá szüksége. „Miért van szükségem rá? Egyesülni?! Valami trükköt, jóslást reméltem, sikert a kereskedelemben, gyógyszert minden betegségre, csodatételt. De az egységet az emberek között, tartsd meg magadnak, nekem erre nincs szükségem, még ha fizetsz, akkor sem."

Tehát az emberek elutasítják ezt a bölcsességet, és itt megjelenik az igazság pillanata, mert az egoizmusunk valójában elutasítja az egység tudományát, nem fogadja el. Ez a természetes hozzáállás: az ember kerüli a többieket, megveti az egység hírét, gyűlöli és megveti, mint valami undorító dolgot. De aztán látja, hogy nincs más választása. Különféle tényezők vezetik majd felé: terjesztésünk, problémák és annak megértése, hogy a válságból csak összefogással lehet kikerülni.

„De hogyan lehet ezt megtenni? Honnan szerezhetünk ehhez erőket? Mi a cselekvések sorrendje?” Ekkor az emberek felfedik a Kabbala tudományát, mint az egység bölcsességét annak helyes és valódi formájában.

Az ehhez a tudományhoz kapcsolódó forradalomnak ma meg kell történnie, és fel kell gyorsítanunk a fejlődés ütemét. Az általános megvetés pedig úgy védi a Kabbalát, hogy csak az kötődjön hozzá, aki valóban egyesülni akar és erőfeszítést akar tenni, mindenki a maga képessége szerint. Így alakulnak ki a külső körök a Kabbala körül.

Forrás : https://laitman.com/2012/09/the-priceless-science/#gsc.tab=0