2016. december 1., csütörtök

Az élet programja - 3. rész

Milyen tulajdonságokat kell megváltoztatnunk, hogy elérjük az új, határtalan világot? Hogyan tudunk összhangba hozni ezeket hiszen mindannyian különböző tulajdonságokkal rendelkezünk.

Mindannyiunknak egyetlen közös tulajdonsága van – az egoista vágy, ami a folytonos öröm keresésre hajt bennünket.

Ebben a minőségben élünk és nem akarunk megváltozni, mert nem ismerünk semmi mást, mint a vágyat, hogy kitöltsük magunkat. Irigyeljük mások elégedettségét és ugyanazt szeretnénk. Így haladunk.

Valójában ez az, ahogyan ez a világ fejődött a múltban, de ma már a végéhez közeledik. Nincs vágyunk, hogy előre haladjunk, mert látjuk, hogy ez a fejlődés céltalan. Mi értelme van ebben a végtelen versenyben új örömöket hajkurászni, mint a hörcsögök a futó keréken?

Az emberek csalódtak az életben, látván, hogy csak felhasználták őket. Nem tudják, miért élnek. Ezért annyira népszerűek az antidepresszánsok és a kábítószerek manapság. A jövőben ez a vár az egész emberiségre, hacsak nem tárunk fel hirtelen új célt, új lehetőségeket.

Máskülönben örülni fogunk, hogy csalódtunk a régi világban, és látjuk, hogy az nem ér semmit. A Kabbala lehetőséget kínál, hogy belépjünk egy másik világba. Az életünk az elmúlt néhány évtizedben csak azért volt, hogy meg akarjuk szabadítani magunkat belőle. Ma a pokolban vagyunk, de van egy másik világ is, az úgynevezett paradicsom.

És mi beléphetünk a paradicsomba, ez nagyon egyszerű. Csak meg kell nyitni a szívünket mások felé, és mindenkivel össze kell kapcsolódnunk. És most, még nem mindenkivel, hanem azokkal az emberekkel, akik szintén szeretnének belépni az új, csodálatos világba.

Mit jelent kinyitni a szívünket másoknak?

Ez azt jelenti, hogy egy emberré válunk egy szívvel, összekacsoljuk a szívünket. Ez a feltétele annak, hogy belépjünk a jövő világába. Ez az egyetlen tulajdonság, amit meg kell változtatni magunkban: meg kell nyitnunk a zárt szíveinket.

... folytatása következik ...

2016. november 28., hétfő

Az élet programja - 2. rész

Mi a különbség a öntudatlan és a tudatos fejlődés között?

Ez idáig öntudatlanul fejlődtünk a negatív nyomás alatt, ami hátulról tolt minket. A Természet kényszerített bennünket az előrehaladásra azáltal, hogy folyamatosan megpróbáltatásokat, kielégítetlen vágyakat, és az állandó hiány érzését küldte.

Hosszú ideje már, hogy elvesztettük a reményt, hogy jó dolgokat látunk majd a jövőben, azonban a nyomás hátulról olyan hatalmas, hogy kényszerít minket az előre lépésre. Amikor hátranézünk, magunk mögé, csak mínuszokat látunk és tudjuk előre, hogy a holnap nem hoz számunkra semmi jót. Azonban reméljük, hogy kevesebb szenvedésben lesz részünk, mint ma. Ez már egy jó dolog számunkra.

Ez a tendencia az aktuális fejlődési szakaszban. Megértjük, hogy a világ visszafejlődik és egyre mélyebbre süllyed, és így elveszti elsődleges értékeit. Semmi sincs előttünk, ami felvidíthatna minket, és mégis, haladunk előre, mert a jelenlegi helyzet elviselhetetlen.

2016. november 25., péntek

Az élet programja - 1. rész

Miért élünk, és mi a fejlődésünk célja?

Először nem rajtunk múlnak ezek, ahogy írva van: "Az ember nem a saját választása alapján születik, éli az életét, és hal meg.”

Nem tudjuk, mi fog történni velünk a következő pillanatban, ez egy áldás számunkra, mert nem a saját választásunk alapján születünk és éljük az életünket. Minden pillanatban a túlélésért küzdünk ebben a világban az adott körülmények között, ahogy azt élet ábrázolja nekünk. És ez jó így. Máskülönben teljesen össze lennénk zavarodva.

Az élet olyan keretek közé helyezi az embert, amit nem ő választott. Nem tudjuk, hogy a sors mit készített elő a számunkra, kivel kell ma találkoznunk, mi fog történni velünk a munkába menet, vagy otthon, mire számíthatunk a gyermekeinktől és a rokonainktól.

Nincs tudomásunk, hogy mik fognak megtörténni velünk, és amikor egy nap mindenféle szerencsétlenségek nélkül telik el, akkor hálásak lehetünk: "Köszönöm Istenem! Ez a nap jól ment! "

2016. november 22., kedd

Z-Nemzedék - A korrekció generációja

A hírekben (Media Polesye) olvashattuk, hogy az utóbbi időben az angol nyelvterületen a millenials (ezredfordulósok) generációja után egy új nemzedék formálódott, akikre cenntennials (azaz a századfordulósok) néven hivatkoznak. 

Úgy is hívhatjuk őket, hogy a Z-Generáció (ők azok, akik 1996 - 2000 után születtek). Ennél a generációnál fordul elő a történelem során az első alkalommal, hogy a szülők és gyermekek generációja között igen nagy mértékű különbözőség van.

A Z-generáció már az internet korszakába született. Nem emlékeznek milyen volt az élet az internetre kapcsolt készülékek nélkül, napi 8 óránál többet töltenek az okostelefonjaikkal, tabletjükkel és olyan természetesen használják az applikációiat mint, ahogy levegőt vesznek. A Z-generáció nem osztja szét a világot digitális, és valóságos részre, az életük simán átfolyik a képernyőre és vissza.

Ennél a generációnál figyelhető meg, hogy nem szeretnek sokáig koncentrálni, szükségük van arra, hogy rövid időn belül a maximális mennyiségű információt megkapják. Tanulmányaikat szoros kapcsolatban folytatják a technológiával, magától érteteődő számukra hogy a világhálót használva szerezék be a különböző témakörök tudásanyagát. A fejükben a tankönyv minden bekezdését a Wikipedia hiperhivatkozásai hatják át.

Ők globálisan gondolkodjanak, mert azonnal információt kapnak a világ minden tájáról. Ez a generáció az interneten kommunikál, emailt, hangulatjeleket, képeket használ. Mindennek gyorsan készen kell lennie, számukra a gyors munka fontosabbá válik, mint valaha.

Dr. Michael Laitman megjegyzése: Ez a generáció fogja megalkotni az alapját az ember és a társadalom korrekciójának. Emiatt születtek. Szükséges, hogy alkalmazkodjunk hozzájuk, hogy tanítsuk őket a korrekció módszerére a kabbala bölcselete alapján.

2016. november 17., csütörtök

Barátok nélkül az élet veszélyes

A Harvard egyetem egyik tanulmánya szerint, az élet barátok nélkül legalább olyan veszélyes, mint a dohányzás (Newsweek).

Egy ember egy rendszer, amit számos tényezője befolyásol, magányosság, szomorúság, félelem, aggodalom, és mindenféle kétségek, és nyomás, amit a társadalom ráhelyez. Mindezek a tényezők létrehozhatnak egy hatalmas nyomást, amik súlyos betegségeket okozhatnak. 

A tanulmány szerint a vér fibrinogén szintje a magányos embereknek, akiknek nagyon kevés rokoni kötődésük, és csak néhány barátjuk van, 20% -kal magasabb (a magas fibrinogén szint embóliát okozhat, és előre jelzője lehet a szív-, és érrendszeri betegségeknek - a szerk. megjegyzése) mint a többi résztvevő vizsgálatakor.

Egy személynek szükséges, hogy érintkezésben legyen a társadalommal. Ez a természetünk. Ezért egy magányos ember állandóan és tudatosan keresi a kapcsolatokat, és ha nem találja meg azokat, akkor állandó stressz és nyomás alatt lesz. 

Mi a helyzet azonban a mai fiatalokkal, akik virtuális tér, a közösségi hálókon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, ők valójában magányosak? 

Dr. Michael Laitman szerint igen, az utóbbi időkben a magányosság sokkal intenzívebben érződik, mert nincs semmilyen melegség a virtuális kapcsolatokban. Azonban ez még mindig egy pozitív folyamat, mert a növekvő magányosság vezeti a személyt a gonosz felismeréséhez. A kérdés az, hogy vajon ez a szenvedés hosszú útja mentén, vagy a fény gyors útja mentén valósul-e meg.