Globális nevelés egy globális világban !

Fokozatosan el kell juttatnunk magyarázatainkat minden emberhez, az ő nyelvén és a megértése szintjén. A magyarázatnak fokozatosan kell jönnie, amíg az emberek el nem kezdik érezni, hogy éppen a köztünk lévő kapcsolat egy másik élet érzését kelti bennünk, mintha egy másik bolygón, egy másik dimenzióban lennénk.

Erről nem lehet azonnal beszélni. Mindig különálló egyéneket és embercsoportokat kell megszólítanunk, különböző fejlettségi szinteken, annak megfelelően, hogy éppen milyen vágyat élnek meg. Ezért először a magyarázatot olyan nyelven kell bemutatni, amelyet megértenek: „Jól fogod érezni magad. Nem lesznek háborúk, terrorizmus vagy drogok. A gyerekeid sikeresebbek lesznek, kevesebb lesz a válás” és így tovább.

Az emberiség különböző rétegeit nekik megfelelő formában kell megszólítani: van, aki inkább filmet néz, van, aki zenét hallgat, mások könyvet olvasnak, másokat pedig a tudomány, a gazdaság vagy bármi más segítségével lehet megközelíteni. 

A környezetnek egy olyan szférához kell hasonlítania, amely sok lehetőséget sugároz minden emberre, hogy megértse, mi az a „globális világ”, amelyben létezünk. Ahogy a világ globális, úgy a nevelési rendszernek is globálisnak kell lennie, vagyis magában kell foglalnia a hatás minden formáját, minden szinten, minden formában és minden nyelven – mindannak az oldaláról, ami az embert körülveszi.

Ez az a nevelési rendszer, amit nekünk kell felépíteni. Enélkül az emberiség nem fejlődik. Mindenféle probléma és katasztrófa éri, és minden esetben kénytelen lesz így felépíteni magát. Hiszen ezzel megvalósítja függetlenségét, mert azzal, hogy környezetet épít magának a változás és a korrigálás érdekében, megvalósítja választási szabadságát. Ezért az Emberi szinten építi magát.

Forrás : https://laitman.com/2011/07/global-upbringing-in-a-global-world

Kabbala a világért !

Ma egy teljesen új paradigma, új világnézet, új szemlélet tárul elénk, amely korábban soha nem létezett. A múltban megváltoztattuk a világot, de most a világ változatlan, és magunkat kell megváltoztatnunk.

Ezek a belső változások az emberben csak az ő választása, vágya, tudatos döntése által jöhetnek létre, amelyet minden lépésével meghoz. A Kabbala pedig lényegében a módszer, a cselekvési terv ezen az úton.

Definíció szerint a Kabbala tudománya a Teremtő feltárása a teremtés számára. Változásával az ember hasonlóságra jut a természettel. A természethez hasonlónak lenni pedig azt jelenti, hogy hasonlítunk a Teremtőhöz. A személy (Ádám) az, aki hasonló (Domeh) a felsőhöz. Ezt kell folyamatosan felfedeznünk abban a folyamatban, amely a világot előre sodorja.

Azáltal, hogy van egy kabbalista módszerünk, és annak képviselői vagyunk a világunkban, az egész emberiséget kell segítenünk azzal, hogy ezt a módszert mindenféle módon nyilvánosságra hozzuk. Nyilvánvalóan annak tudatában kell tenni, hogy az emberek ellenállnak a változásoknak, nem akarják azokat, és lenézik őket. Ez igaz, de ennek ellenére mindennek így kell lennie. A magunk részéről pedig javítanunk kell a prezentáción, hogy a módszert kényelmes és kellemes formában vigyük el az emberekhez.

Ellenkező esetben a világ természetesen egyik napról a másikra egyre többet szenved majd, elmerül a zavarodottságban, a tehetetlenségben és a tanácstalanságban. Az emberek annyira összezavarodhatnak, hogy a dolgok háborúvá fajulnak. Végtére is, ha összezavarodsz és megzavarodsz a csapások záporában, az idegeid megadhatják magukat.

És akkor bármire hajlandó leszel, csak hogy megállítsd a káoszt. Még a háború is megváltásnak tűnik, mert úgy tűnik, mindent a helyére tesz. Ahogy az ember dühbe gurulhat, úgy az emberiség is, és napjainkban megértjük, hogy ez világháborút jelent.

Rajtunk múlik: Milyen gyorsan sajátítjuk el a Kabbala tudományát, és tárjuk az egész világ elé egy világos, korrekt módon? Mindannyiunknak együtt egy felvilágosító, oktató szervezetté kell válnunk, amely segít és elmagyarázza az embereknek, hogyan kell változni, hogy létrejöjjön a megfelelő kapcsolat, és ezáltal elérjék a természettel vagy a Teremtővel való egyenértékűséget, ami ugyanaz.

Ha nem érjük el az egyensúlyt és a harmóniát a természettel, akkor a társadalmi kudarcok mellett érezni fogjuk annak pusztító csapásait, amelyek végeznek velünk. Hiszen a mai emberi társadalomban sem vagyunk képesek semmire, amíg meg nem változtatjuk magunkat. Az egoizmus hatalmas mennyiségű társadalmi problémát idéz elő, de nem állhatunk meg.

A fogyasztói társadalom kimeríti a földet, az ipari korszak 200 éve kimerítette minden erőforrását és hamarosan teljesen kiapadnak. Az ivóvíz, az olaj és más erőforrások mind a végéhez közelednek. Végül nem is fogunk tudni normális életet élni, a túlzásokról nem is beszélve. Mégis képtelenek vagyunk visszafogni magunkat, korlátozni a termelést és a környezetszennyezést.

És nem leszünk képesek erre, amíg meg nem változtatjuk az ember természetét. Semmilyen mesterséges megoldás nem segít rajtunk. Továbbra is a régi módszerekbe vetjük reményeinket, de a természet már nem fogadja el tőlünk a „hitelfizetést”. Csak egyet fogad el tőlünk: harmóniát vele, homeosztázist ezzel a globális rendszerrel.

Az ember megváltoztatásának szükségessége arra kényszerít bennünket, kabbalistákat, hogy kilépjünk a korábbi határokból, és az egész világra kiterjedő léptékű cselekvésbe kezdjünk. És nincs más választásunk. Ahogy Baal HaSulam írja „A Kabbala tudománya és lényege” című cikkében: A Kabbala összességében a Teremtő kinyilatkoztatása. Hol? Egy személyben. Mi szerint? A forma azonossága szerint. Az ember hasonlóságot szerez a Teremtővel, a mindent beborító, globális természettel, egységes egésszé válik vele.

Forrás : https://laitman.com/2011/07/kabbalah-for-the-world

A valóság információs rétege

Az ember természeténél fogva nem egyszerűen csak leélni akarja az életét, hanem meg akarja érteni: Mi hajtja, milyen programon keresztül és milyen célhoz vezet? És ezért tanulmányozza az életet, vagy más szóval a Természetet.

A világban élek, és különféle tényezők hatásának vagyok kitéve. Az azonban, hogy engem hogyan kormányoznak, ismeretlen számomra. A kisgyermeket belső késztetések hajtják, és jól látjuk, hogy a veleszületett természet hogyan hozza mozgásba. De a felnőtteknél ez kevésbé nyilvánvaló.

A helyzet az, hogy csak akkor tudsz valamit kutatni, ha legalább egy lépéssel felette állsz. Ekkor mintha magamba „szívnám” a vizsgálódás tárgyát, elemzést, szintézist végzek, következtetéseket vonok le. Ez azért lehetséges, mert racionális és érzelmi felfogásom magasabb, mint a vizsgálat tárgya.

De mi van akkor, ha abban a Természeten vagyok, amely hat rám, és gondolataim és vágyaim forrása? Ebben az esetben nem tudom, mi lesz velem a következő pillanatban, hogyan alakul az életem, mi lesz a világgal, amelyben mindenkitől függök. Vannak itt olyan információk, amelyeket nem tudok bevinni az értelmembe, az érzésembe.

Hogyan tudom mindezt kordában tartani? Végül is teljesen össze vagyok zavarodva; Nem merítem ki az életből mindazt a jót, amit ki lehet hozni. Ezt első kézből látjuk az emberiségben, amely nem tudja, miért él, hogyan és minek. Még a prominens, intelligens emberek is végül a saját medrükben haladnak.

Így csak azzal a feltétellel tudjuk igazán megvizsgálni az életünket, ha felette állunk. De hogyan lehet ezt megtenni? Itt szükségünk van a természetünk fölé való emelkedéshez. Aztán, miközben továbbra is én vagyok, egyúttal felülről, az egyetemes természet oldaláról fogok magamra tekinteni, abból a birodalomból, ahol minden gondolat és vágy keletkezik.

Vannak olyan emberek a világon, akik igazán érzik, mi fog történni holnap vagy akár néhány év múlva. Ma már a tudósok is elismerik egy bizonyos információs réteg jelenlétét a valóságunkban. Ezen belül le van fektetve mindannyiunk és a világ egészének sorsa, a teljes program, amelyen keresztül fejlődünk. Egyedül azonban nem tudunk kapcsolatot teremteni vele, ezért még a közeljövő is ismeretlen számunkra. És ami a legfontosabb, nem tudjuk, hogyan kell ma helyesen cselekedni, hogy biztosítsuk ezt a jövőt.

Az elmúlt generációkban nem vonzott minket különösebben ennke a „program rétegnek” az ismerete. Az élet még nem volt ennyire bonyolult és zavaros, így nekünk is elég volt úgy, ahogy volt. Ahogy írják: Mert sok bölcsességgel sok szomorúság jár…” Ma azonban azzal, hogy szemet hunyunk a történések felett, nem mérsékeljük szenvedésünket, hanem éppen ellenkezőleg, erősítjük azt. Van egy problémám: nem tudom, mi lesz holnap és holnapután, hogyan viselkedjek úgy, hogy minden rendben menjen és ennek ismerete napjainkban feltétlenül szükséges.

A fejlődés folyamata elvezetett minket arra a szakaszra, ahol fel kell tárnunk az élet programját. Enélkül veszélyek fenyegetésével és sok szenvedéssel nézünk szembe. Különben is, kellőképpen érettek lettünk és olyan mértékben fejlődtünk, hogy ez a kérdés mardos bennünket, ezért beavatkozást igényel tőlünk a programba. Végül egyszerűen kötelesek vagyunk feltárni az egész Természetet, felemelkedve a benne integrált információs réteg felé. Csak akkor hozunk döntéseket, kezeljük a problémákat a megszerzett tudás szerint, és biztosítjuk az út jó folytatását.

Forrás : https://laitman.com/2012/05/the-informational-layer-of-reality

A fizikai távolság - a spirituális közelség eszköze !

Megjegyzés: Amikor Baal HaSulam külföldön volt, ezt írta az izraeli tanítványainak: "És ha tudni akarod, közlöm veletek, hogy egyáltalán nem vagyok távol tőletek, és aki távolinak érzi magát, annak saját maga az oka."

Ez hasonló a virtuális óráinkhoz, mert a világcsoportból a legtöbb tanítvány az interneten keresztül tanul. Valójában soha nem vagyunk fizikai kapcsolatban az órákon, kivéve a kongresszusokat.

Mindannyian úgy gondoljuk, hogy az élő lecke egy dolog, a virtuális lecke pedig egy másik dolog. Látjuk, hogy Baal HaSulam leveleiben hangsúlyozza, hogy ez az állapot mindig miattunk van.

Válaszom: Nem hiszem, hogy a fizikai távolság ugyanolyan hatással lenne, mint a belső, mentális távolságunk. Természetesen van némi hatása, mert a tanuló annak a korporális világnak a hatása alatt áll, amely elválasztja a tanártól vagy a barátoktól. De az egység másodlagos előfeltételének nevezném, vagyis egyesülési kísérletünk bizonyos akadályának.

Másrészt, ha valaki úgy érzi, hogy fizikailag távol van, akkor erőfeszítései valójában lehetővé tehetik számára, hogy spirituálisan közelebb kerüljön, és leküzdje a látszólagos fizikai távolságokat.

Belül kezdi érezni, hogy valójában ugyanabban a vágyban, mint a tanár vagy a barátok. A hely egy vágy. A spirituális világban nincs más jelentése a hely fogalmának.

Azok számára, akik itt élnek [Petach Tikva], és minden nap részt vesznek a leckéken, úgy tűnik, mintha a Teremtő ölelésében lennének, de valójában nem így van.

A tanuló által érzett fizikai távolság spirituális közelségbe taszítja. Szóval minden rajta múlik, és ebből a szempontból ne irigyelje az itt lévőket. A Teremtő mindannyiunkat olyan optimális körülmények közé hoz, hogy a lehető legrövidebb és legjobb módon bármely pillanatban összetapadhatunk Vele.

Hinnünk kell, hogy ez valóban így van, és akkor meglátjuk, hogy ez valóban így működik. Így jött létre minden.

A spiritualitás felé irányuló mozgásban nincsenek megszakítások. A megszakítások személyes belső problémák, amelyek a lélek általános edényének összetöréséből tárulnak fel előttünk. Ezt kell korrigálni az egységre lépés által.

Azért kell kapcsolódnom másokhoz, mert az általános lélek egy bizonyos része bennem, benned, ő benne van stb. Ez lehet egy férfi vagy nő, aki például Dél - Amerikában, Oroszországban vagy Izraelben él, bizonyos attribútumokkal egy bizonyos környezetben, amelyek belső adataikban fejeződik ki, vagyis az általános lélek összetört részében, amit nap mint nap korrigálni kell. Ez az egyetlen dolog, ami meghatározza az ember összes tulajdonságát, legyen az belső, külső, bármi, ami létezik.

Ma például üdvözletet kaptam az Amazonas vidékéről. Van egy egész csoport, amely egyesülni akar, és a mi módszerünk felé irányul és meg akarja érteni azt. Ez jelzi belső lényegüket, a lélek egyetlen általános edényének azt a részét, amelyet képviselnek. Ez így működik.

Ez nem probléma, az ember bárhol maradhat, ahol él, vagy hirtelen különböző körülmények miatt kénytelenek máshová költözni. De még ha nem is tesz ebben az értelemben erőfeszítéseket, hanem csak a belső egyesülésben, az már a lelke korrekciójának optimális életútján vezeti.

Forrás : https://laitman.com/2021/08/physical-distance-is-a-means-for-spiritual-closeness

Hogyan tehetünk különbséget a valóság és az illúzió között ?

Kérdés: Lehetséges, hogy az emberek, akik elérik a felső világot, egyszerűen más illúzióban élnek, ami számukra valóságnak tűnik ?

Válasz: Nem, az emberek, akik elérik a felső világot, kilépnek állapotukból, és kezdik érezni a számukra külső világot. Ez egy olyan világ, amely nem megy keresztül a hétköznapi érzékszerveiken, és nem torzítják el személyes tulajdonságaik. Ezért ez nem illúzió, hanem a valóság valódi érzékelése , amely valójában kívül létezik egoista észlelésünkön.

A kabbalisták azt mondják, hogy az élet értelmének kérdése az, ami arra késztet bennünket, hogy a valóságunk fölé emelkedjünk, és ha helyesen használjuk, megtaláljuk a felső valóságba való felemelkedés módszerét. Akkor oldalról fogjuk látni a valóságunkat.

Úszunk az egóban, mint a vízben, és csak az egoizmusunkon keresztül látjuk a valóságunkat. Az ember csupán egy érzékelési szerve annak, ami körülötte létezik.

A világ úgy van berendezve, hogy az ember egy bizonyos ideig benne tudjon létezni, és jelenlegi állapotából a következő állapotba, a felső valóságba kerüljön, amely független az emberi egótól. Egoizmusának semlegesítésével az ember elkezd kilépni önmagából, és teljesen tárgyilagossá válik. Ezután nincs többé korlátozás az idő, a mozgás és a tér tekintetében.

Forrás : https://laitman.com/2016/12/how-can-we-distinguish-between-reality-and-illusion

A 22 természeti erő

 Kérdés :

A „Rav Hamnuna Saba levelei” című cikk allegorikus módon meséli el, amint minden egyes betű ellátogat a Teremtőhöz, és azt tanácsolja Neki, hogy vele kezdje meg a világ megalkotását. A Teremtő azonban így válaszol: „Igen, jóságos vagy, de nem te leszel az első.”


Milyen folyamatról van itt szó? 

Mit jelent, hogy a betűk elmennek a Teremtőhöz, és megpróbálják rábeszélni, hogy éppen velük vegye kezdetét a világ?  

22 ilyen jelet különböztetünk meg.

Válasz :

Igen, a természetben összesen 22 erő létezik, amelyek egymással kombinálva megalkotják a teljes világegyetemet, minden világot, valamint mindent, ami ezeket kitölti. Mindez mindössze 22 betűből ered. Van még öt további betű, amelyek nem határoznak meg semmit, hanem egyszerűen csak a szavak végére íródnak.



Forrás: https://laitman.com/2023/05/22-forces-of-nature/#gsc.tab=0