Definíció szerint nem érthetjük meg egymást !

Helyes definíciók nélkül nincs közös nyelv. Látszólag ugyanazokat a szavakat használjuk, de minden szónak teljesen más jelentése van számunkra. Tegyük fel, hogy elkezdtünk idegen nyelvet tanítani valakinek, de tetszőleges definíciókat adtunk a szavakra. Tanítványunk elkezdett beszélni valakivel, és egyikük sem értené meg a másikat. A tudósok és filozófusok hétköznapi emberként nem értik a Kabbalistákat.

Általában ez a probléma minden emberi kapcsolattal, mert mindannyiunknak megvan a saját definíciója a szavakra. Általában ezek a különbségek nem szignifikánsak, de ennek ellenére ezért olyan nehéz kommunikálni egymással.

 

Általában ez a probléma minden emberi kapcsolattal, mert mindannyiunknak megvan a saját definíciója a szavakra. Általában ezek a különbségek nem jelentősek, de ennek ellenére ezért olyan nehéz kommunikálni egymással.

 

Ami a tudományban és filozófiában elfogadott definíciók és a Kabbala bölcsessége közötti különbségeket illeti  , egyáltalán nem érthető. Az embereknek úgy tűnik, hogy már tudják, mi a spirituális világ és a  Teremtő  . Az emberek úgy érzik, hogy nincs szükségük arra, hogy megváltoztassák magukat ahhoz, hogy érzékszerveikben elérjék Őt. Nem értik, hogy egoista vágyaikban az egész világot észlelik, és hogy a spirituális észlelésnek hasonlóságra van szüksége ahhoz, amit tanulmányoznak.

 

Ami a tudományban és filozófiában elfogadott definíciók és a Kabbala bölcsessége közötti különbségeket illeti, egyáltalán nincs megértés. Az embereknek úgy tűnik, hogy már tudják, mi a spirituális világ és a Teremtő. Az emberek úgy érzik, hogy nincs szükségük arra, hogy megváltoztassák magukat ahhoz, hogy érzékszerveikben elérjék Őt. Nem értik, hogy az egész világot  egoista vágyaikban észlelik, és hogy a spirituális észlelésnek a hasonlóság elérésére van szüksége azzal, amit tanulmányoznak.

 

Amíg itt nem jutunk el a közös nevezőre, nem lehet beszélni. Értelemszerűen nem értjük egymást. A tudósok okos emberek, de sajnos különböző definíciókat használnak.

 

Amíg itt nem jutunk el a közös nevezőre, lehetetlen beszélni. Értelemszerűen nem értjük egymást. A tudósok okos emberek, de sajnos különböző definíciókat használnak.

 

A Kabbala kimondja, hogy a  valóság érzékelése  az embertől függ, tulajdonságaitól, legyen az egoista vagy altruista. A valóság egészét magunkban érzékeljük; kívül semmi sem létezik. Minden relatív.

 

A Kabbala kimondja, hogy a valóság érzékelése az embertől függ, tulajdonságaitól, legyen az egoista vagy altruista. A valóság egészét magunkban érzékeljük; kívül semmi sem létezik. Minden relatív.

 

A tudósok nehezen tudnak ezzel egyetérteni. Tanulmányaik előtt nincsenek ilyen előzetes feltételezéseik; nincs rájuk szükségük. A tudomány mindent az egoista vágyon belül vizsgál, és nem lép ki ezen a határon. Ezért nem érzékenyek az ilyen finomságokra, mivel a vágy belsejében vannak, annak mérete és tulajdonságai szerint.

 

A tudósok nehezen tudnak ezzel egyetérteni. Tanulmányaik előtt nincsenek ilyen előzetes feltételezéseik; nincs rájuk szükségük. A tudomány mindent az egoista vágyon belül vizsgál, és nem lép ki ezen a határon. Ezért nem érzékenyek az ilyen finomságokra, mivel a vágy belsejében vannak, annak mérete és tulajdonságai szerint.

 

Ráadásul számukra már minden nyilvánvaló. Egy kis szobában vannak, és csak abban tanulnak dolgokat. Azt mondhatod: „De én a szomszéd szobában tanulok dolgokat. Az ember kijöhet abból a szobából egy másikba, és ott tanulmányozhatja a dolgokat. De értetlenül állnak: "Van másik szoba?" Nincs szükség, megértés vagy felfogás, hogy ilyesmi létezhet. Ezért tartják a Kabbalát olyan filozófiának, amely állítólag elszakadt a valóságtól. Számukra a tudomány, a tanulmányok és a tények csak itt vannak a mi világunkban.

 

Ráadásul számukra már minden nyilvánvaló. Egy kis szobában vannak, és csak abban tanulnak dolgokat. Azt mondhatod: „De én a szomszéd szobában tanulok dolgokat. Az ember kijöhet abból a szobából egy másikba, és ott tanulmányozhatja a dolgokat. De értetlenül állnak előtte: "Van másik szoba?" Nincs szükségük, megértésük vagy felfogásuk arról, hogy ilyesmi létezhet. Ezért tartják a Kabbalát olyan filozófiának, amely állítólag elszakad a valóságtól. Számukra a tudomány, a tanulmányok és a tények csak itt vannak a mi világunkban.

 

Más szóval, az ember fejlődése során még nem érzékelte, hogy létezik magasabb valóság annál, amelyet korlátozott érzékelési szerveinkkel érzékelünk. Ehhez szükség van a megfelelő belső tulajdonságokra, a spirituális gén ( Reshimo , reminiszcencia) személyén belüli kinyilatkoztatására, hogy elkezdjen egyetérteni, elfogadni és átérezni az ilyen meghatározásokat.

 

Más szóval, az ember fejlődése során még nem érzékelte, hogy létezik magasabb valóság annál, amelyet korlátozott érzékszerveinkkel érzékelünk. Ehhez szükség van a megfelelő belső tulajdonságokra, a spirituális gén (Reshimo, emlék) személyén belüli feltárására, hogy az ilyen definíciókkal elkezdjen egyetérteni, elfogadni, átérezni.

 

A valóságban itt csak az ütések segítenek. A  Fény  újra és újra eltalálja a vágyat, hagyja, hogy az ember érezze, hogyan hányódik fel és alá. Így apránként kezdi felfogni, hogy ilyesmi valóban létezhet.

 

A valóságban itt csak a csapások segítenek. A Fény újra és újra eltalálja a vágyat, hagyja, hogy az ember érezze, hogyan fel és alá hánykolódik. Így apránként kezdi felfogni, hogy ilyesmi valóban létezhet.

A Kabbala bölcsessége és a filozófia: kié az utolsó szó ?

Először tisztázzuk a Kabbala bölcsessége és a filozófia kapcsolatát.

Összességében a filozófia azt vizsgálja, hogy mi az élet, mi értelme, célja, és mi az ember hozzáállása az élethez és a természethez.

Egyszóval úgy tűnik, hogy a filozófia mindent felölel. Ugyanakkor nem nevezik tudománynak, mert az embert és a valóság emberi szintjét vizsgálja, vagyis azt a szférát, amelyet nem tudunk mérni. Itt nincsenek olyan egyértelmű és pontos vélemények, amelyeket tényként lehetne elfogadni.

Tudományos módszerekkel a mozdulatlan, növényi és állati természetet vizsgáljuk, amelyek alacsonyabb szintek, amelyekre az ember a következő evolúciós szint magasságából tekint le. Leereszkedhetünk hozzájuk, észlelhetjük őket, vizsgálhatjuk és megérthetjük őket. Ez vonatkozik a természet állati szintjéhez tartozó testünkre is.

De nem tudjuk pontosan tanulmányozni a bennünk lévő „embert”. Megpróbáljuk tudományosan osztályozni a különböző jelenségeket, válaszokat, észleléseket, gondolatokat és belső vágyakat, de nem sikerül. Miért? Mert ez a saját szintünk, ugyanaz a szint, és csak azt tudom tanulmányozni, ami alattam van.

Ez az egész probléma. Köztudott, bár a tudomány valójában az ember önmagához és életéhez való megközelítéséből indult ki. Nem véletlen, hogy bármely területen szerzett tudományos fokozatot „filozófia doktornak” (PhD) nevezik, pedig semmi közük a filozófiához. Az önmagad és a valóság általános megközelítését egyszerűen „filozófiának” nevezik.

Ez a kifejezés valójában a Kabbala bölcsességéből származik. Álljon itt, amit a 16. századi Johann Reuchlin, az ókori nyelvek egyik legnagyobb szakértője, I. Maximillianus császár személyes tanácsadója, és a Platóni Akadémiával kapcsolatot ápoló német humanista és nyelvész mondott:

„Tanárom, Pythagoras, a filozófia atyja valószínűleg a zsidóktól és nem a görögöktől kapta bölcsességét, és ő az első, aki lefordította a görög "filozófia" szóra a „Kabbala” szót, amely akkoriban még nem volt ismert. Pythagoras filozófiája a Kabbala végtelen tengeréből fakadt… a Kabbala bölcsessége nem hagyja, hogy életünket a porban töltsük, hanem a tudás csúcsára emeli elménket.”

A filozófusok szeretnék megmutatni, hogy szakterületük az élet minden területét felöleli. Egyébként egészen a közelmúltig ahhoz, hogy az egyetemen valaki Kabbalat tanulhasson, a filozófia karra kellett felvételt nyernie. Az emberek még mindig azt feltételezik, hogy a Kabbala a filozófia része, bár maguk az igazi filozófusok is elismerik, hogy nem az.

Mindenesetre ez más dolog. A modern világ nem tiszteli a filozófiát, és joggal, hiszen ma sokan csak azért tanulnak filozófiát, hogy diplomát szerezzenek. De amikor filozófiáról beszélünk, akkor világnézetre, életfelfogásra, valamiféle paradigmára utalunk. Belsőleg mindannyian filozófusok vagyunk. Ennek megfelelően meg kell értenünk, hogy ezekkel a megközelítésekkel kapcsolatban mi a fontos és mi nem.

Az ember perspektívája, hozzáállása az élethez és önmagához folyamatosan változik, és végül ezen a szférán felülemelkedik a Kabbala bölcsessége, a filozófia nyitánya, ahogyan azt más vallásokból is felfedezték, az elrejtés évei után. Ez a bölcsesség az emberiség növekedésére és fejlődésére várt. A történelem kezdetén tudományokat és filozófiát generált, ma pedig a világválság idején a vallások és a filozófia után újra feltárul, azáltal hogy ez az ember egyetlen megközelítése az élethez. A Kabbala bölcsessége magában foglalja az összes észlelést, és így végül felváltja azokat.

Forrás: https://laitman.com/2012/12/the-wisdom-of-kabbalah-and-philosophy-who-has-the-last-word

A bölcsesség óceánján

Felhőalapú tárolás?

Kérdés: Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogyan kommunikáljunk magasabb erőkkel, az univerzum információs mezőjével.

Az egyik modern megközelítés, amely ilyen kommunikációs csatornát ígér, az úgynevezett „chanelling”, vagy „csatornázás”. Ez definíció szerint a magasabb valóság fogalmán alapul, amellyel kapcsolatot létesítünk.

Hasonlóan hivatkozhatunk az informatikában a felhőben tárolt adatok példájára, aminél távoli hozzáféréssel rendelkezünk annak tartalmához.

Ez gazdag teret nyit a képzelet számára, egy igazi „szűzföldet”, amelyet előttünk művelnek.

Több tucat könyvet írtak erről a témáról, és jelentős érdeklődést váltott ki. Van benne némi igazság? Vannak-e magasabb rendű „felhők”? Beírhatom a jelszót és beléphetek a globális tudás rendszerébe?

Válasz: A hely, ahol létezünk, természetesen hatalmas mennyiségű tudást tartalmaz. Ahogy fejlődünk, kapcsolódunk ehhez a „tárolóhoz”, táplálkozunk belőle, és előrébb jutunk az életben.

Ugyanakkor felfedezünk magunknak valami újat, amit korábban nem tudtunk. De objektív szempontból ezek a jelenségek nem újak. A természetben az Univerzum kialakulása vagy a fejlődés későbbi szakaszai óta léteznek. Nem újdonságokat találunk ki, hanem azt érzékeljük, ami létezik.

Ezért hasonlította Newton magát egy gyerekhez, aki a tengerparton játszik: „…Úgy tűnik, csak olyan voltam, mint egy fiú, aki a tengerparton játszik, és időnként elkalandozik, és találtam egy simább kavicsot vagy egy szebb kagylót, mint a hétköznapi, miközben az igazság nagy óceánja mind előttem hevert felfedezetlenül.” Ez az univerzumról alkotott tudásunk mértéke. Minden tudományunk apró próbálkozás, hogy kommunikáljunk a bölcsesség óceánjával.

Saját természetünk csőlátása

Valójában szinte semmit sem tudunk magunkról; nem ismerjük valóságérzékelésünk mechanizmusát. Csak azt értjük, hogy a szemünk előtt megjelenő képet érzékszerveink rendkívüli mértékben korlátozzák.

Ez a tartomány olyan szűk, hogy minőségileg eltérő érzéseket még mi sem tudunk elképzelni. Szeretnénk kitágítani a látókört, de természeténél fogva nem csak a „kiegészítőkre” van szükségünk, ahogy a kutyának sincs szüksége ötödik lábra.

A látás, a hallás, az ízlelés, a szaglás és a tapintás látszólagos elégségessége miatt korlátoz engem. Ennek eredményeként a végtelen frekvenciákkal és végtelen információval átitatott csodálatos festmény csak egy apró töredékét látom. Számos „függöny” még ezt a darabot is eltorzítja, mielőtt megjelenik az érzéseimben.

Valójában nem a külső valóságról van szó. Amikor egy fát látok a szemem előtt, a szemem nem is azt érzékeli, hanem a hullámokat, amelyek adatai elektromos és kémiai „átalakítókon” keresztül haladnak át bennem, mígnem kirajzolódik a „fának” nevezett forma. ” Fogalmam sincs, mi van kívül, mi van rajtam kívül, és van-e egyáltalán valami, vagy hogy a „fa” egy részem.

A bizonyos erőkkel vagy jelenségekkel való kommunikáció témája tele van megválaszolatlan kérdésekkel. A probléma az, hogy nincs mit vizsgálni, nincs mit megvitatni, mert nem vagyunk képesek az érzékszerveinken kívül lenni.

Ezért a „csatornázás” az úgynevezett „vad terület”, ahol mindenki kijelentheti, amit akar, és senki igaza „definíció szerint” nem bizonyítható.

Sokan keresték a kommunikációs csatornákat a magasabb erőkkel. A korábbi jóléti időszakokhoz képest ma szerénynek tűnik ez a szféra, de mégis bevételt hoz.

Forrás: https://laitman.com/2015/02/on-the-ocean-of-wisdom