2020. február 18., kedd

Ellentétek kontrasztja

A teremtett lények nem képesek a valóságot érzékelni, csak az ellentétek kontrasztján keresztül. Nyilvánvalóan éreznünk kell magunkat, és ami kívül van, és csak így érzékeljük a valóságot. Ezért először a valóság egoista felfogását fejlesztjük a megszerzési vágyban. Majd ezután a több ezer éves fejlődés után, miután elértük az egoisztikus érzékelés bizonyos szintjét, készen állunk, hogy elmozduljunk az igaz valóság felismeréséhez, ahogyan valójában létezik, nem korlátozva azt az egoizmusunk és természetünk által.

Azonban mi nem  a Teremtő vagyunk, akinek természetes ez a valóság, hanem a teremtett lények, ezért, csak az egoista valóságunkkal ellentétben tárjuk fel az igaz valóságot, amelyben felnőttünk. Az általunk felfedezett felső valóság minden részlete két ellentétet foglal magában: az egyik oldalt, az egoizmusunkban figyeljük meg és érezzük, a másik pedig, amelyet az önzésünk felett érzékelünk.

Olyan, mint egy gyertya, amely olajból és égő kanócból áll, ahol a két ellentét egymást támogatja. Csak így tudjuk megragadni, érezni, tanulmányozni, és elkezdeni élni a “Teremtő” nevű valóságban. Csak a teremtéssel ellentétes állapotunkban lévő ellentétek kontrasztjában tudjuk ezt érzékelni.

Ezért mindig a középső vonalat kell tartanunk, anélkül hogy eltérnénk jobbra, ahol mindent az adakozás érdekében van, vagy balra, ahol minden a megszerzés érdekében. Csak a kettő között középen létezhetünk teremtett lényeként, és érhetjük el a Teremtő természetét.

Nem szabad kétségbe esnünk, hogy egyik végletből a másikba dobnak minket, a valóság teljesen egoista érzékelésétől a kvázi altruizmusig. Ez a két ellentét kombinációja jelenti az igazi valóságot. Türelmesnek kell lennünk, és hozzászokni egy ilyen felosztáshoz, mert az egyik ellentét támogatja a másikat, felfedve a Fénynek a sötétséggel szembeni előnyét. E nélkül nem lehet a felső valóságot érezni.

Ha egyetértek a sötétséggel, és megértem, hogy ez a valóságérzékelésemnek elválaszthatatlan és legfontosabb része, akkor mindkét formában objektíven látok. Egyrészt mindkettőtől függök, másrészt én közöttük vagyok. A Fényhez és a sötétséghez, a kellemes és kellemetlen állapotokhoz, a jóhoz és a gonoszhoz való egyenlő hozzáállásommal helyesen egyensúlyozom magam, és önálló teremtett lényként maradhatok meg, a középvonalon haladva a teremtés céljához, azaz, a felső erővel való összetapadás érdekében.



                                                                                     Dr. Michael Laitman

2020. február 9., vasárnap

Hol van a spiritualitásnak a helye ?


A spirituális világ helye, az egy vágy, amely hasonlóságban van a Kibocsájtó vágyához és a fizikai világ helye, egy olyan vágy, amely ellentétes a Kibocsájtóval. A hely, ahol a vágy létrejött. A vágyon kívül nincs semmi. Csak úgy tűnik a számomra, hogy én a korporális testben létezem, és körülöttem az egész világ kövületi, növényi, állati, az emberi szintből álló, egyszerűen az, ami az én vágyam. Minden tehát, amit magam látok körül, az én vágyam, különböző formákban. Ez a vágy mindenféle formákban jelenik meg előttem, betölthetetlen anyag. Az anyag is vágy.

A negatív töltések és a pozitív töltések, kölcsönhatásban működnek mindezek vágyak, amelyek olyan formában fedeződnek fel az érzékelésemben, mintha valami anyag lenne. De csak az én vágyam létezik, egy vágy, amely benne van foglaltatva egy másik vágyba. Vannak egyszerűbb vágyak és bonyolultabb vágyak, vannak vágyak, amelyek csak ösztönös, élettelen instrukciókkal működnek, és vannak amelyek már a teljes program szerint működnek.

Azaz a vágyak összekapcsolódnak és eltávolodnak, és különböző formákat építenek meg. De ez csak vágy. Én magam, aki érzékeli magát, a környezetet, ezt az egész világot az vagyok, aki megtapasztalja a vágyat és nem több. Az én vágyamon belül érzékelek különböző vágyakat, más formákat. Érzem, hogy léteznek vágyak, amelyek alantasabbak, úgy tekintek rájuk mint, hogy én vagyok az első és a többiek alacsonyabb szinten lennének nálam. Az összes többi formája a vágynak, mintha benne lenne foglaltatva az én vágyamban, mindenfajta különböző karaktereket fedezzek föl. A legnagyobb vágyak felfalják a kisebb vágyakat.

A vágyon kívül semmi sincs. Mint ahogy a fizikusok mondják, hogy semmi más nem létezik az erő terén kívül. De ez a vágy terén belül mi mindenféle változásokat érzünk, amelyek lefestik nekünk a valóságot. Már hozzá vagyunk szokva az ebben a képben való létezéshez, nem értjük, ez mennyire szimulált, és ezért ezeket a jelenségeket amik történnek a mi vágyunkban, úgy nevezzük “a mi világunk”.

Dr. Michael Laitman