Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ne törődjünk az eredménnyel. Ennek az oka az, hogy amennyiben mi színtiszta adakozásra törekszünk, akkor nem kérhetünk semmit azért cserébe.
Amennyiben megkaptam a lehetőséget az adakozásra, én adakozok és csak egyirányúan teszem. Nem kérhetek azért semmilyen jutalmat.
Azaz még azon sem elmélkedhetek, hogy én elvégzem-e ezt a munkát, hogy azt jól vagy rosszul teszem-e, hogy én azt befejeztem-e, hogy a Teremtő elégedett-e velem, hogy vajon végeztem-e korrekciókat, és teljesen bizonyosnak kell lennem, hogy én semmit sem kapok Ő tőle.
Amennyiben színtiszta adakozásról beszélünk, annak csak egy iránya van. A személy csak a munka lehetőségét kéri, mivel ez van színtiszta adakozásnak nevezve részünkről. Amennyiben a személy próbára tette magát minden oldalról, és úgy érzi elérte ezt az állapotot, hogy közelebb került ehhez az állapothoz, hogyha bizonyos abban, hogy a sikernek semmilyen jelét nem akarja látni, hogy semmit sem vár el cserébe, sem felemelkedést, sem felfedést, semmilyen jelet nem vár a Teremtőtől, hogy hamarosan felemelkedhet a következő szintre, hogy ő Ubar-rá (embrió) válik, hogy megkapja a csecsszopó állapotát, az intellektust, mivel amennyiben a személy bármilyen előrelépést lát az már jutalomnak számít.
Ebben az esetben ez nem adakozás. A színtiszta adakozás az az, amikor semmilyen kérelem nem történik, semmilyen jutalom nincs elvárva. Ez a valódi "Hafec Heszed" (kegyelemre vágyva), amikor ingem sincs, nincs is szükségem rá, amikor semmi nem létezik, de a személy boldog sorsával.
Forrás: Reggeli lecke, 2013. március 31.
