A spiritualitás úgy van nevezve, hogy "az adakozás érdekében", ahol nincs kövületi, növényi, állati és beszélő szint ebből a világból. Ez egyszerűen nem létezik.
Ez a világ csak abból a célból létezik, hogy innen beléphessünk az igazság világába, a spiritualitásba. Ami valójában létezik az csak "az adakozás érdekében". Ennél fogva az összes vágyunk, melyeket jelenleg fenntartunk, melyek "megjelennek bennem", azokra csak a természet ébreszt, kényszerít minket.
Ezt nem tekintjük úgy, mintha én léteznék a spiritualitásban ezeken a vágyakon keresztül. Én csak akkor létezhetek a spiritualitásban, amikor valamilyen, természetem feletti vágyakhoz jutok. Csakis ezen vágyak alapján mondatjuk azt, hogy én "léteztem".
Hol találhatóak ilyen vágyak? Csakis a környezetemben, a közösségben, semmiképpen nem saját magamban. Amikor én a környezeten kívül találom magamat, akkor nem létezem. Amekkora mértékben befektetek a környezetbe, olyan mértékben építem fel létezésem, képmásomat azon belül. Amekkora mértékben megtalálom a kölcsönös kapcsolatot, az összeköttetést, szeretetet, ennek megfelelően létezem. Csakis ott, a környezeten belül találom meg "magamat".
Via - Shabbat lap, lecke, 2014. október 22.
