2019. december 30., hétfő

Mivel kezdődik az emberi szint?


Hogyan láthatnék Sefir-ákat (Szfirákat) és minőségeket magam körül, emberek helyett?


Miért lát valaki embereket a világ anyagi érzékelésén keresztül?
Miért van szüksége arcokra?
Vajon a test mondd valamit?


A test nem mondd semmit az emberről. A tény az, hogy hamarosan feladjuk a karakterre vonatkozó jellemzőket. Mivel ezeket, az ember a születésével megkapja, vagy pedig a környezetétől szerzi meg őket. Mindezek összessége nem az ember maga.


A szülei hozták a világra, tanult valamilyen intézményben, amelyet nem ő választott, majd az egész életén keresztül, állandóan különböző környezetekben találta magát. Ennek eredményeként, látjuk benne a sajátos formáját, amelyet bizonyos paraméterek szerint alakított ki. Így “teremtették”, és így éli az életét a kezdetétől a végéig. Ez nem igazán ő. Nem tud ehhez kapcsolni semmit. Nincs benne még egy csepp sem a valódi eredetéből, sem a testi tulajdonságaiból, és a való jellemvonásaiból sem. Minden annak az eredménye, amit látszólag másoktól kapott.


Az ember (Ádám) bennem azzal kezdődik, amit Fentről megszerzek. Ha belépek a csoportba, és erőfeszítéseket teszek, a csoporton belül, akkor kiderül, hogy ők szintén a saját maguk által végig vitt oktatásnak és nevelésnek az eredményei. Ha Fentről elkezdem megkapni a Fény egy gyenge megvilágítását, melynek köszönhetően új jellemzők születnek meg bennem, amelyek ellentétesek az előző jellemzőimmel, akkor ez egy új teremtmény születése, aki már egyáltalán nem kapcsolódik a testemhez és a korábbi jellemvonásaimhoz Ezért a lelket úgy  nevezzük „Isten Szent Része bennünk Felülről”


Tehát, ebből az következik, hogy az ember külső megjelenésének, és viselkedésnek nincs valódi jelentése. Ami számít, az a csoportba való befektetése, és erőfeszítése. Ehhez választ kaphat Felülről, és megszerezheti mindazt amit embernek (Ádámnak) nevezünk.


Addig a pontig, nem nevezhető embernek, mert nincs benne semmi igazán önmagából. Ha az élete során nem korrigálja egyetlen vágyát sem, a Reformáló Fény segítségével, akkor az olyan, mintha egyáltalán nem létezne. Látható, hogy a spirituális számlája üres és, hogy a részvétele a történelmi fejlődés folyamatában olyan, mint bárkié. Ebben nincs semmi megmérni és értékelni való, ami a spirituális mérlegen megmérhető lenne.


Még van egy további ellentmondás: Még ha az ember nem is korrigálja magát, akkor sem  éli az életét hiába, ha segít mások a korrekciójában, és ha közelebb viszi őket az igazsághoz. Mindenesetre, ezen érdemes dolgozni, amennyire csak lehetséges. Ahogy Baal HaSulam írja ” Az Utolsó Generáció című írásában”: Az élet célja az, hogy kiérdemeljék a Teremtővel való összeolvadást, hogy szigorúan fenntartsák az általános szabályt a cselekedetekben, hogy csak a Teremtő jóságára irányítják azokat, és hogy segítsenek másoknak a Vele való összetapadást.

             
                                                    2013.11.26, “A Kabbala tanítása és lényege”

2019. december 8., vasárnap

Lehetséges, hogy a tudósok fel tudják fedezni a Kabbala által vizsgált világokat?


Végül is a „kétrés kísérletet” elvégezve bebizonyították, hogy minden a megfigyelőtől függ.

Valójában minden a megfigyelőtől függ. Azonban a megfigyelőknek rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket "látni" akar. De mivel nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, ezért különféle kiegészítő eszközöket kell kifejlesztenie. Viszont a valódi eszköz, amellyel megfigyelhetjük a Felső világot az egy bizonyos közösség, egy csoport, amelyet az adakozás tulajdonságai kötnek össze. Ha az emberek megfelelő módon kapcsolódnak össze akkor egy speciális lencsévé, távcsővé, nagyítóvá válnak. Így ezen a módszeren keresztül megfigyelhetik a Felső világot. Tehát ebben a tekintetben nincs probléma, csak meg kell érteni, hogy a korporális cselekedeteket spirituális cselekvésé kell alakítani, és akkor megkapjuk a megfelelő eredményt.



                                                  Az orosz nyelvű leckéből, 2016.10.06


 https://www.youtube.com/watch?v=M0ldR0oXL84