2015. szeptember 30., szerda

Az emberiség nem válik érzékenyebbé az idő előrehaladtával

A scitation.aip.or portál az alábbiakról számolt be: “Matematikusok a Cornell Egyetemről kifejlesztettek egy modellt, amely megmutatja, hogy milyen típusú gondolkodás, – intuitív vagy racionális –, jellemzi az emberiséget az evolúció különböző fázisaiban.

A tanulmány szerint voltak időszakok az emberi történelemben, amikor az emberek egy lassú és racionális gondolkodás alapján hozták meg a döntéseiket, és voltak idők, amikor az uralkodó gondolkodás gyors és intuitív volt. A modell szerint, úgy tűnik, hogy az emberek nem válnak racionálisabbá az idő során, és a racionális gondolkodás inkább egy ciklikus fejlődést mutat, ami összehasonlítható a gazdasági tevékenység négy fázisával (recesszió, depresszió, feltörekvés, jólét). A racionalitás az emberiség számára hozzáférhető erőforrások mennyiségétől függ."

Michael Laitman kommentárja: Minden a közvetlen Fény négy fázisa szerint fejlődik, a Teremtő négy betűs nevének megfelelően, "HaVaYaH," ez az általános és egyedi sémája az egész teremtésnek, az egész világnak, minden részletének. A Felső Fénynek át kellett mennie a vágyon (nulladik fázis), a kiterjedésének négy fázisán (első fázis), hogy felkészítse, és alkalmassá tegye saját maga érzékelésére, és hogy olyanná akarjon válni, mint maga a Fény (2. szakasz), majd, hogy beteljesítse a vágyát (3. és 4 fázisok). A 1 - 4 fázisok a Felső Fény hatása alatt fejlődtek.

2015. szeptember 29., kedd

A hatodik érzék, a lélek

Dr. Laitman, ön azt mondja, hogy ugyanaz a lélek reinkarnálódik újra és újra, testet cserélve világunkban. Másrészt, azt is mondja, hogy egy hétköznapi embernek nincs lelke, és meg kell építenie azt magában a másokkal való kapcsolatán keresztül. Hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani?

Michael Laitman válasza: Egyikünk sem születik egy kész lélekkel. A lélek egy erő, amit a Kabbala bölcseletének tanulása révén szerzünk meg. Amikor felismerjük ezt a módszert magunkban, akkor az adakozás és a felebarát iránti szeretet új minőségét fejlesztjük ki, amelyen belül felfedezzük a Felső Fényt, vagy a Teremtő jelenlétének érzését, vagyis a felső erőt.

Mindez egy további érzék, a "hatodik érzék", ami egy érzés, a szereteté és a felebarát iránti adakozásé, amit az ember elérhet, és ezt hívják léleknek. A kabbalisták azt írják, hogy a lélek egy Kli (edény) , amit arra teremtetett, hogy a Felső Fény kitöltse. Minden embernek el kell érnie a lelke gyökerét, mivel csak ennek érdekében lett megteremtve.

Írva van, hogy a lélek "Isten része felülről" (Jób 31: 2), amelyen keresztül az ember elkezdi érezni a felső erőt.

A természet felett

A spiritualitás úgy van nevezve, hogy "az adakozás érdekében", ahol nincs kövületi, növényi, állati és beszélő szint ebből a világból. Ez egyszerűen nem létezik.

Ez a világ csak abból a célból létezik, hogy innen beléphessünk az igazság világába, a spiritualitásba. Ami valójában létezik az csak "az adakozás érdekében". Ennél fogva az összes vágyunk, melyeket jelenleg fenntartunk, melyek "megjelennek bennem", azokra csak a természet ébreszt, kényszerít minket.

Ezt nem tekintjük úgy, mintha én léteznék a spiritualitásban ezeken a vágyakon keresztül. Én csak akkor létezhetek a spiritualitásban, amikor valamilyen, természetem feletti vágyakhoz jutok. Csakis ezen vágyak alapján mondatjuk azt, hogy én "léteztem".

Hol találhatóak ilyen vágyak? Csakis a környezetemben, a közösségben, semmiképpen nem saját magamban. Amikor én a környezeten kívül találom magamat, akkor nem létezem. Amekkora mértékben befektetek a környezetbe, olyan mértékben építem fel létezésem, képmásomat azon belül. Amekkora mértékben megtalálom a kölcsönös kapcsolatot, az összeköttetést, szeretetet, ennek megfelelően létezem. Csakis ott, a környezeten belül találom meg "magamat".

Via - Shabbat lap, lecke, 2014. október 22.

2015. szeptember 28., hétfő

Egy Bölcsesség, ami mindenki előtt nyitva áll

Kérdező: Mindig azt hittem, hogy a Kabbalisták egy zárt csoportot alkotnak, akik a Tórát tanulmányozzák, és felfedik annak titkos jelentését - amit nem osztottak meg senkivel - és így érik el az önfejlesztés új szintjét. 

De a Bnei Baruch szervezet egy akadémiai oktatási intézmény, amely nyitott a nagyközönség számára, és több mint kétmillió tagja van. 

Válasz: Ha megnézzük a könyveket, amit a Kabbalisták az utolsó 3500 évben írtak, látni fogjuk, hogy nagyon is terjeszteni akarták ezt a bölcsességet, nem csak a zsidók között, hanem az egész világon. Ez az oka annak, hogy a Kabbalát mindenkinek szánták, mert ha nem tudjuk, hogyan kell helyesen viselkedik, mi fogjuk saját magunkat a pusztulásba vinni. 

A Kabbalista módszer arra tanít bennünket, hogyan kell összekapcsolni az egész emberiséget egyetlen egésszé. Az első válság kitörésekor bukkant fel ez a bölcselet, az ősi Babilonban, ahol a megértés hiánya, az elutasítás, és a szétválás tárult fel emberek között. Akkor egy pap az ősi Babilonban, akit Ábrahámnak nevezünk felfedezte ezt a módszert, és a különböző nemzetek képviselői elkezdtek összegyűlni körülötte. Ez a csoport, amely Ábrahámmal elhagyta Babilont, a zsidók nemzeteként vált ismertté. 

Ez azt jelenti, hogy a “zsidó” megnevezés egy nemzetet jelöl, nem pedig származást, – mint a többi nemzetnél –, közös ideológiát jelöl. Ők magukra vállalták, hogy elkötelezik magukat, hogy teljesítik a Tóra fő törvényét, ami a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Ez lett az eszményük az életükben, a létezésük értelme. Ezen kívül ők arra is elköteleződtek, hogy “világosság legyenek a népek számára”, ami azt jelenti, hogy elhozzák ezt a bölcsességet a világnak, hogy az által képesek legyenek egyesülni és felemelkedni a fejlődése következő szintjére. 

Forrás: RTN interjú, New York, 21/7/15 - laitman.com

A csimpánzok képesek szeretni, de mi a helyzet az emberekkel?

Az nem véletlen, hogy társadalmunk egyre tömörebbé, zártabbá, homogénebbé válik. Ez egy természetes folyamat, amely bele van programozva a fejlődésünkbe.

Vizsgálódhatunk, analizálhatunk ennek figyelem bevétele nélkül is önmagunkat, de ez akkor is tény marad. Akár tetszik, akár nem van egy bizonyos fejlődési folyamata a természetünknek, ennek alá kell, hogy vessük magunkat. Mindez fel fog számunkra tárulni a közeljövőben.

Nincs más választásunk, mint megépíteni egy összekapcsolt, barátságos és együttérző társadalmat, amely a kölcsönös segítség nyújtásra és részvételen alapszik. Az ókori források, vallások, hitek mind azt mondják, hogy fejlődésünk végén elékezünk egymás szeretetéhez.

Azok az emberek, akik a természet egy távoli, eldugott szegletében élnek, távol minden embertől, mind ugyanezt mondják. Ők úgy érzik, hogy a természetből szeretet árad, és a természet mindenhez aggodalommal fordul, ami benne található. Mi azonban, akik az egoizmusunkkal kapcsolódunk egymáshoz, a saját önző szempontjainkon át tekintünk egymásra, nem is vesszük észre ezt a szeretettet, ami felén árad.

2015. szeptember 27., vasárnap

Csak Boldogság és Nagyság

Napi Tanács az út követőjének:

Tilos kritizálnunk a közösséget és az utat, ehelyett csak a boldogságot és a fontosságot szabad emelni.

Mi egymás felé olyan szándékkal kell viselkedjünk, hogy állandóan a cél fontosságát és a boldogságot emeljük egymásnak.

Tilos a Rav és az út kritizálása, ez az, ahogy a személynek maga felé is viselkednie kell.

Reggeli lecke első részéből - 2013 június 4.

2015. szeptember 25., péntek

Sokaság imájának titka

„A Zohár megemlít egy történetet két emberről, akik egy csónakban ülnek és az egyikük elkezd egy lyukat fúrni önmaga alatt, a csónakon. A barátja rosszallóan megkérdezi tőle, hogy miért csinálja ezt, mire azt válaszolja, „mit törődsz ezzel, nem fúrhatok önmagam alatt egy lyukat, ha ezt akarom?” Nyilvánvaló tanulság, hogy egyetlen ember képes a teljes képet lerombolni.  

Ez a titka sokaság imájának is, hogy az egyéni embernek nem szabad kiválni a sokaságból, és önmagának kérnie, még akkor sem, ha kérése alapvetően megelégedettséget okozna Teremtőjének, kizárólag a sokasághoz tartozva, a sokaságért szabad ezt megtennie. Mert az, aki kilép a sokaságból, és kifejezetten magára irányuló módon kér, az nem építi, hanem tényszerűen rombol. Ahogy írva van, „ezek mind becsvágyóak,” mivel semmilyen egyedi nyereséget nem ér el az, aki büszkeségbe öltözik, és jaj annak, aki ilyen fajta megszerzéssel kárt okoz a lelkének.

Ez azonban azokra is igaz, akik egyedül emelnek imát. Ők is leválnak a közösségről, és rombolják ez által lelküket. Mivel nincs egyéni felébresztés Izraelen belül, nincs egyedileg felemelt kérés sem, mivel az egyéni embernek Izraelen belül nincs megfelelő hiánya ehhez, nem érezheti önmagát, az egyedi „énjét.” Pontosan ebben rejlett az erejük, amikor kinyújtott karral kivonultak Egyiptomból.

Ezért mindenkinek legnagyobb erőfeszítést kell ráhelyeznie az Izrael gyülekezetének összegyűjtésére irányuló imáira, munkájára, hogy ez által Izrael teljességével integrálódhasson Izrael gyökereibe. Akkor az egész nyáj meg lesz itatva az örök kút vizével, és az Izrael lelkeit elválasztó összes határ el lesz törölve, alul és felül, és a kollektív Szentség kiterjed felettük, mivel a Fény feltárul a kollektív Partzuf Hazeh (mellkas) pontjától lefelé. 

Ebből kifolyólag a kollektív Fény természete, csak azokban lakozik, és jelenik meg, akik lenullázzák individualizmusukat, egyedi egójukat, és nem magukkal törődnek.

Baal HaSulam, „Pri Chaham a Tórában, nem ez a nyáj összegyűjtésének ideje.”

Forrás: Baal HaSulam szemelvény 2014. július 10. hajnali leckéből

2015. szeptember 24., csütörtök

Az adakozás művészete

Mi az adakozás művészetét a külső publikummal végzett cselekedeteinken keresztül érjük el. Amennyiben vannak gyermekeid, megérted mit is jelent anyának, apának lenni, hogy mekkora erőfeszítés igényel mindez. Szívedből, intellektusodból és aggodalmaidból mennyi mindent kell bele adnod.

Ugyanez vonatkozik a mi esetünkre is, amikor kimegyünk, hogy a külső publikummal egyesüljünk, bizonyos értelemben életet adunk nekik. Amikor ők hozzánk csatlakoznak, az még rosszabb, még nehezebb lesz, mintha a gyermekeink lennének. Mindezt megígérhetem nektek. Azt kérdezitek mit kezdjetek velük? Még nem értitek, hogy ajtóitokon fognak dörömbölni éjjel a reggeli lecke előtt, teljes függőségben érzik majd magukat tőletek.

Hogyan lehetséges az ajtókat bezárni amikor érzelmek ébrednek fel? Hogyan lehetséges akkor eltávolodni egymástól? Hogyan lenne lehetséges, hogy ne figyeljünk oda egymásra? Amikor bizonyos érzelmeket ébresztek fel bennük, akkor azt követelik majd, hogy megfeleljetek mindannak amit bennük felébresztettetek.

És akkor ti ezerszer jobban aggódtok majd annál, mint, ahogy gyermekeitekért aggódtatok. És az vonzza majd ránk a Körbevevő Fényt, mely megadja majd nekünk az érzést, az értelmet, közöttünk, és a Teremtővel, valamint a publikummal végzett munka művészetét. Az a fény, mely a Teremtőtől rajtunk keresztül a külső publikumhoz érkezik szervez majd meg mindent.

Én semmit sem tudok arról mit is mondok majd egy pillanattal később, vagy hogy mit is teszek majd. Minden felülről érkezik. Nekünk csak ezt a folyamot kell megnyitnunk. Mindez megtörténik velünk minden egyes leckén. Ki tudja miről is szól majd a következő lecke? Senki sem tudja. Mindez nem olyan, mint ami egy előadás vagy kongresszus során történik. Ott legalább előre tudok valamit, de a szokásos reggeli leckéknek az alapján kell történnie, zajlania, ami velünk aktuálisan történik.

Forrás: Sviva Tova - Shabbat lap 2013-10-18

2015. szeptember 23., szerda

Hogy törjük fel a Teremtés számítógépét?

A Kabbala bölcselete kizárólag a felső rendszer felfedezéséről szól, arról ami a természeten belül van elrejtve. Az általunk látható és érzékelhető, az öt érzékszervünk által felfedezhető természet mögött egy rendszer irányít bennünket, a teljes életünket és a fejlődésünket.

A Kabbala bölcselete ennek a rendszernek a felfedésével foglalkozik. Elmagyarázza, hogy ugyanez a rendszer, a felső erő hogyan teremtett minket, milyen formában létezünk, hogyan fejlődünk, és milyen állapotba kell végül elérkeznünk.

A teljes rendszert úgy nevezzük, hogy Elokim (Isten). Az Elokim és a természet (HaTeva) ugyanaz a dolog (a Gematria szerint megegyező számértékűek, és ez mutatja, hogy a lényegiségük megegyezik). Azonban, a „természet” szó alatt nem a minket körülvevő fizikai környezetet értjük, hanem azt az óriási rendszert, amelynek csupán egy ezreléknyi részlete tárult fel számunkra, a többi 99.9%-a el van rejtve előlünk.

Képesek vagyunk objektíven értékelni a valóságot?

Váltakozó évszakokat, nappalokat és éjszakákat érzékelünk, az élet és a természet körforgását. Létezik vajon az idő objektív érzékelése vagy mindez teljesen szubjektív észlelésen alapul?

Meg kell állapítani, hogy olyan, hogy objektív érzékelés nem létezik, semmilyen formában. Ha én észlelek valamit, mint egy nézelődő, szemlélődő, akkor azt sohasem nevezhetjük objektívnek. Még akkor sem ha valaki elmondja számunkra, hogy ő mit lát éppen - még akkor sem, ha csak én vagyok az egyedüli, aki hallja amit beszél - elmondását én a saját magam módján fogom felfogni és értelmezni.

Az objektívitásnak semmifajta formája nem létezik. Ugyanis a személy csak saját maga érzékszerveivel képes érzékelni, nem tudja mi is történik másikban, ő hogyan dolgozza fel a észlelését, tehát ekképpen az objektivitás, mint olyan nem létezhet.

2015. szeptember 22., kedd

Bezárva az univerzumba

A Kabbalista egy olyan tudós, aki az életünket vizsgálja, ezt a világot, a valóságot, amit magunk körül találunk. Ugyanakkor ezt speciális eszközökkel teszi, új érzékekkel, amik kifejlődtek benne. Mindeközben nekünk nincsenek ehhez hasonló érzékeink, amelyeken keresztül lehetséges lenne, hogy felfedezzük a felső világot, ami most rejtve van előlünk.

A hatodik érzék a magasabb erő érzése, a szereteté és adakozásé, amivel most még nem rendelkezünk. Világunkat az egonkon keresztül, az öt testi érzékünkkel érzékeljük.

Egoista vágyunk ismerni, megérteni, és érezni akarja a valóságot, amiben vagyunk. Ez a megközelítés rögzült bennünk és ez bezár minket egy zárt szférába, ebbe az univerzumba.

2015. szeptember 21., hétfő

Migránsok - Mi fog történni Európában? - 1. rész

Meg kell tanulnunk az új struktúrában élni ...
Ítélet a személyes tér fölött

Kérdés: Miért alakult ki ilyen erős menekült áradat Európa felé?

Válasz: Egy nagyon különleges helyzetben vagyunk, most az egész világ egy új, globális formában mutatkozik meg számunkra. A határok elmosódnak, a nemzetállamiság csorbát szenved, és a különféle ágazati megosztottságok fokozatosan megszűnnek. Minden egyre jobban összekeveredik, összeolvadnak a különböző helyzetek, és az eddigi külön álló élet terek már nem fognak létezni többé.

Meg kell tanulnunk ezzel az új formával, felépítéssel együtt élni. Mind ezidáig “egyetlen nemzet” szabályai szerint éltünk, generációk sorozata egy helyen lakot, a saját vallásunkat gyakoroltuk, a saját törvényeink és kultúránk szerint éltünk, és így tovább. Azonban most egy olyan világ küszöbén állunk, ahol semmi hasonlóságot nem találunk az eddig megszokottal. Az összes határ és korlát fokozatosan eltűnik.

2015. szeptember 18., péntek

Erőfeszítésem jutalma

Az erőfeszítéseim által kezdem el érezni, hogy hozzákapcsolódtam a Teremtőhöz. Az itteni zűrzavar és szenvedés felett. Ez az érzés az, amit jutalmul kapok erőfeszítéseimért.

Egy új állapotot fedezek fel, ahol már hozzá vagyok kapcsolódva. Ez semmi ezt megelőző érzéshez nem hasonlítható, úgymint a nyomor érzéséhez, a hiány, a zavarodottság vagy egyéb kínzó érzésekhez. Vagyis elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen a munka az, amelyet a szenvedés fölött végzek, megértve ezáltal azt, hogy én érezni tudom a szándékaimban, hogy Hozzá kapcsolódtam.

Azonban nem a szenvedés érzékelésében kapcsolódok, hanem egy magasabb észlelési szinten, amikor is már elkezdem érzékelni azt, hogy az engem érő hatások valójában nem is szenvedés, hanem a szeretet jelei.

Bár a Teremtőnek egyelőre még szükséges ebben a formában ábrázolnia a helyzetet számomra, máskülönben én nem emelkednék ezen felül, nem válnék Hozzá hasonlatossá. 

Gondolj csak bele, nekünk el kell kezdenünk egy a munkát, amiben együtt kell dolgoznunk, támogatva egymást, a másik gondolatait és meg kell próbálnunk nap, mint nap ebben az állapotban maradni úgy, hogy azon gondolatokkal nem törődünk, amik a fejünkben, a szívünkben cikáznak. Folyamatosan figyelmeztetnem kell magamat, hogy kikapcsoljam saját magam "felügyeletét". 

A Teremtő jó és jóságos, de Ő minden körülményben zavarba hoz bennünket, háborúkkal, mindenféle egyéb tényezőkkel, bajokkal és még számos elterelő dologgal. Mind nappal, mind éjszaka zavarodottá tesz minket, és ez ad számunkra lehetőséget. Az egész életünk csak ezen lehetőségek felfedezéséről kell, hogy szóljon, melyben megláthatjuk Őt.

Báál HáSzulám írásai, Bevezetés a Tíz Szfíra tanulányába - Hajnali lecke 2014. 07. 24

2015. szeptember 17., csütörtök

A természeti katasztrófák és az emberiség szerepe

Kérdés: Mi az emberiség feladata a természetben?

Válasz: Az emberiség szerepe a természetben az, hogy megértse, hogy ő a természet központja, és ki kell dolgoznia, hogy természetben minden elérjen a katasztrófák nélküli, teljes harmónia állapotába, és az abszolút, teljes és örök nyugalomhoz.

Kérdés: Az emberiség tettei befolyásolják a különféle katasztrófák felbukkanását?

Válasz: A katasztrófák a mi hibánkból történnek, mert végső soron, minden az emberen belül gyűlik össze. És ha valaki legyőzi az egóját a más emberekkel való helyes kapcsolat által egy helyes általános rendszerben létezik, a személy befolyásolja a természetet és az összes katasztrófa és nem kívánatos jelenség eltűnik. 

Mi egyetlen, integrált rendszerben létezünk. A vegetatív, élő és beszélő szintek is, amik a természetben találhatók egy zárt kört, golyót, vagy gömböt alkotnak. És mi vagyunk a legfontosabb része ennek a szférának, a legmagasabb fejlődési szakasz. Ha egyensúlyba és harmóniába hozzuk magunkat egymással, akkor a természet többi részével is egyensúlyba kerülünk. Ma már vannak tudományos bizonyítékai ennek. Ha sikerül, akkor a természet valójában haladéktalanul visszaállítja magát; olyan nagy erővel bírunk, amivel akár kárt is okozhatunk, vagy éppen kijavíthatjuk a világot.

2015. szeptember 16., szerda

A saját én elrejtése

Azt hisszük, hogy amikor a személy imádkozik, azt kérdezi, mikor lesz képes ő felfedni, ő közelebb kerülni.

Mikor, mikor, mikor, én, én, én ...

A valóságban azonban az összes ima teljesen más felé irányul. Mikor leszek érdemes ennek ellentétére?

A követelés és megszerzés helyett az edény ürességét kell éreznem, és olyan boldognak kell lennem ettől, amennyire az csak lehetséges. A lehető legtöbbet kell befektessek mindenfajta remény nélkül, hogy a befektetésemért én bármit is kapok cserébe.

Mi olvassuk Báál HaSzulám könyvében, hogyan lép be a személy a kastélyba, tölti meg kupáját, majd hogyan ürít ki abból mindent, majd utána ismét megtölti azt. Mi azt hisszük, hogy a személy mindezt megérdemli? Nem.

Ő azt az erőt keresi, hogy képes legyen a megtöltés felett létezni, hogy képes legyen saját követelése felett létezni. Ő az által kapja meg a felfedést, azon tény által, hogy saját magát elrejti. Ő nem a felfedés érdekében rejti el magát, mert egyébként az csak adakozás lenne a megszerzés szándékával és helyesen kell, hogy megértsük a dalokat is, amiket éneklünk. Mi azokat megszerző edényeink felett énekeljük.

Forrás: Shabbat lap - Sviva tova - A Tisch során, 2o13, június 28.

Az adakozás legtisztább formájában nem létezik követelés

Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ne törődjünk az eredménnyel. Ennek az oka az, hogy amennyiben mi színtiszta adakozásra törekszünk, akkor nem kérhetünk semmit azért cserébe.

Amennyiben megkaptam a lehetőséget az adakozásra, én adakozok és csak egyirányúan teszem. Nem kérhetek azért semmilyen jutalmat. 

Azaz még azon sem elmélkedhetek, hogy én elvégzem-e ezt a munkát, hogy azt jól vagy rosszul teszem-e, hogy én azt befejeztem-e, hogy a Teremtő elégedett-e velem, hogy vajon végeztem-e korrekciókat, és teljesen bizonyosnak kell lennem, hogy én semmit sem kapok Ő tőle.

Amennyiben színtiszta adakozásról beszélünk, annak csak egy iránya van. A személy csak a munka lehetőségét kéri, mivel ez van színtiszta adakozásnak nevezve részünkről. Amennyiben a személy próbára tette magát minden oldalról, és úgy érzi elérte ezt az állapotot, hogy közelebb került ehhez az állapothoz, hogyha bizonyos abban, hogy a sikernek semmilyen jelét nem akarja látni, hogy semmit sem vár el cserébe, sem felemelkedést, sem felfedést, semmilyen jelet nem vár a Teremtőtől, hogy hamarosan felemelkedhet a következő szintre, hogy ő Ubar-rá (embrió) válik, hogy megkapja a csecsszopó állapotát, az intellektust, mivel amennyiben a személy bármilyen előrelépést lát az már jutalomnak számít.

Ebben az esetben ez nem adakozás. A színtiszta adakozás az az, amikor semmilyen kérelem nem történik, semmilyen jutalom nincs elvárva. Ez a valódi "Hafec Heszed" (kegyelemre vágyva), amikor ingem sincs, nincs is szükségem rá, amikor semmi nem létezik, de a személy boldog sorsával.

Forrás: Reggeli lecke, 2013. március 31.

2015. szeptember 15., kedd

Utánunk a vízözön

A Természetvédelmi Világalap (WWF) bejelentette, hogy 2015. augusztus 13.-án elértük azt az időpontot, ahonnan már az emberiség a Föld tartalékait használja fel. 2015. augusztus 13. az “Ökológiai túllövés napja”.

A dátum lényege az, hogy ezen a napon az emberiség elérte a Föld erőforrásainak idei évben megújulásra képes mennyiségét. Az év végéig hátralévő napokban a Föld tartalékait fogjuk felélni.

Konstantin Ranks geológus ezzel kapcsolatban az alábbi véleményt fogalmazta meg:

Egy zsákutcában találjuk most magunkat, ami a gazdasági fejlődésünk összeomlásához fog vezetni. Mindez ellenére nincs az emberiségnek vágya és képessége sem, hogy lemondjon a túlzott fogyasztásról.”

Dr. Michael Laitman megjegyzése: 

Éppen ez okból kifolyólag kell terjeszteni természetünk korrekciójának a módszerét, ez a legfontosabb feladatunk. Csak egy másik, magasabb szintű, korlátok és megszerzés nélküli, adakozásban létező élet lehetőségének a felismerése képes felemelni minket, a Teremtővel megegyező szintre, és csak ez képes megállítani ezt a tébolyt. Mi egy új fejlettségi szint felé mozdulunk el vagy a szenvedések útján, vagy a változás szükségességének megértése és felismerése útján.

2015. szeptember 14., hétfő

Larry King interjú - Antiszemitizmus a világban

Larry King Dr. Michael Laitmannal készített interjút, amiben az antiszemitizmusról beszélnek:

"Larry King.: Aggódik, hogy az antiszemitizmus egyre növekszik a világon?

Michael Laitman: Igen, egyfelől aggódom, hogy egyre növekszik, másrészt tudom, hogy miért történik.

Világunk egy olyan állapot felé közelít, ami már felbukkant az ókori Babilonban. A Föld egy kicsiny, globális faluvá zsugorodott, ahol mindenki össze van kapcsolódva egymással. Külsőleg tehát össze vagyunk kötve, belül azonban a növekvő egonk eltaszít minket egymástól.

Azonban az erők, amelyek irányítanak minket egymás felé tolnak. És mi ezen két ellentétes erő között vagyunk, így a világ nagyon kemény állapotokon megy keresztül. Ilyen időkben a világ nemzetei Izrael felé fordulnak és Izrael államát hibáztatják a világ állapotáért. És ez az igazság. Mi vagyunk az oka, hogy nem hozzuk el a jó erőt a világ számára. A Kabbala bölcseletet szerint viszont képesek vagyunk ezt megtenni.

Larry King: Hogyan lesz jobb?

Michael Laitman: Úgy, hogy elkezdjük szeretni egymást. Ez az egyetlen út, és a Kabbala bölcseletet elmagyarázza, hogy hogyan."

A Kabbala bölcselete és a gonosz – Két dolog, ami nem jár együtt

Kérdés: Aki szeretetet és jóságot érez mások iránt, az Kabbalista?

Válasz: Ha igaz szeretetet érez és adakozik mások felé, ez jelenti azt, hogy ő egy Kabbalista. A probléma az, ha tévedünk, és csak látszólag fordulunk szeretettel és adakozással másokhoz. Nincs szeretet a mi világunkban.

Kommentár: Sok ember hiszi azt, hogy ő jó és szeretetteljes.

Válasz: Ez egy tévedés. A Kabbalista az igaz szeretet és adakozás különleges tulajdonságát fejleszti ki, ami nem az álruhába bújt megszerző, ami csak egy fejlettebb és kifinomultabb ego.

A szeretet és adakozás attribútumai az ego felett épülnek ki, a természetünk felett. Akkor valóban érezzük, hogy mi van rajtunk kívül, ami nem más, mint egy erő, amit Teremtőnek nevezünk. A Ő szeretetének és adakozásának feltárulását felénk nevezzük a felső világnak. A Kabbalista, aki teljesíti a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat" elvét, amely lehetővé teszi számára a felső világ érzékelését.

2015. szeptember 11., péntek

Nyomás felülről és alulról

Kérdés: Izrael valóban elhozza a Shefa-t (a bőséget), valamint a Fényt a világnak? Akkor miért vádolnak minket azzal, hogy kárt okozunk a világnak?

Válasz: Egyelőre mi blokkoljuk a Fény csatornáit, és nem hagyjuk, hogy a Fény és a "Shefa" rajtuk keresztül áramoljon ki az egész világra számára. Mi a legalsó világban vagyunk, az egész teremtés központjában, és mi blokkoljuk a Fény útját.

Megakadályozzuk a bőség áramlását felülről lefelé azzal, hogy nem teszünk a felemelkedésért.

A probléma az, hogy mind a Fény tengerében vagyunk, a "Shefá"-ban, ami fentről lefelé érkezik, és nyom minket ezeken a rendszereken keresztül, amelyeket nekünk aktiválnunk kell. De mi nem tesszük azt. Ezért a Fény préseli Izraelt a természet által, valamint a világ nemzetei által.

Izrael érzi a nyomást alulról, azoktól, akiknek át kell adniuk a Fényt, és a nyomást felülről is, a Fénytől, amelynek át kell haladnia minden nemzeten a világon, a természet kövületi, vegetatív, és élőn szintjein. Mi, az Izrael népe ezen két erő között vagyunk tehát, és érezzük a nyomást mindkét oldalról.
Forrás - laitman.com

2015. szeptember 9., szerda

A kölcsönös gondoskodás


A kölcsönös gondoskodás a helyes irány. Mindenkinek éreznie kell, hogy a többiek rajta múlnak, és szégyent kell éreznie amikor ezt elfelejti.

Itt ugyanazt a szégyent kell felhasználnunk, ami a végtelen Világban is felébredt. Mi nem vagyunk képesek azt a Teremtővel szemben felhasználni, mivel még nem rendelkezünk egy megfelelő képmással a Teremtőről magunk előtt.

Ezért szégyenemet a csoporttal szemben kell kifejlesztenem. Szégyent kell érezzek, mivel nem vagyok képes a többieket a kölcsönös garancia állapotában tartani.

Ők maguk már abban az állapotban vannak, ők már a tökéletesség állapotában vannak, mindenki rajtam kívül, és ez az oka annak, hogy még nem rendelkezünk a teljes kölcsönös garanciával, valamint a teljes tökéletességgel, mindez kizárólag én miattam van.

A szégyen szintjének hatalmasnak kellene lennie mindegyikőnkben, annak szó szerint olyannak kellene lennie mint a pokol tűzének. Ez magában foglalja a kölcsönös garanciát a felelősséggel együtt, minden benne van.

Legvégül ez a félelem és szégyen formájában kerül kifejezésre, mivel a személy nem támogatja eléggé a csoportot, ők mind rajtam múlnak és én elárulom, becsapom őket! 

Gondoljunk erre és reménykedjünk abban hogy ez komolyságot ad a cél elérésének irányába vezető úton, melyen haladunk.

2015. szeptember 8., kedd

A szív erősebb az agynál

A ratical.org portál az alábbiakról számolt be: "Az az elképzelés, miszerint “gondolkodni” tudunk a szívünkkel már nem csak egy metafora, hanem egy nagyon is valós jelenség. Bizonyítva van ez már számunkra, köszönhetően két-három kutatási terület kombinációja által végzett vizsgálatnak. Mindebből kiderül, hogy az emberi lényekben a szív a fő központja az intelligenciának.

A molekuláris biológusok ugyanis felfedezték, hogy a szív a szervezet legfontosabb belső elválasztású mirigye. Válaszol a világban szerzett tapasztalatainkra, az általa előállított, és felszabadított fő hormon, az ANF - amelynek jelentése pitvari natriuretikus faktor - által, a limbikus rendszer (amit úgy is neveznek, hogy az "érzelmi agy") minden műveletének alapvető okozójaként. Ez magában foglalja hippokampális területet - ami a memória és a tanulás funkciójáért felelős -, és a teljes hormonális rendszer ellenőrző központjait.

A neurokardiológusok azt mondják, hogy a szív sejtjeinek 60-65% valójában neurális sejtek, és nem izomsejtek, mint ahogy azt korábban hitték. Ezek azonosak az agyban működő neurális sejtekkel, amik ugyanazokon az összekötő linkeken, nevezetesen a ganglionokon keresztül működnek, valamint ugyanazok az axonális és dendritikus csatlakozások tartják őket a helyükön. Sőt mi több, azonos típusú neurotranszmitterek is találtak, amik az agyban is megtalálhatóak.