2017. november 20., hétfő

Az emberiség a lelkek zárt rendszere

Kérdés: Nem sok információ van a kabbalistákról, akik magas spirituális szinteket értek el. Úgy tűnik, hogy magukért dolgoztak. Mit nyer az emberiség a munkájukból? 

Dr. Michael Laitman válasza: Először is az emberiség a lelkek pontos, teljesen zárt rendszere, amely magában foglalja mindazokat, akik már elhunytak, azokat, akik élnek, és azokat, akik még meg sem születtek, azokat, akik a spirituális világban, vagy a mi szintünkön vannak. Nincs különbség, hogy hol vannak, és milyen formában. Ez a rendszer magába foglalja a természet szintjeit is: a mozdulatlan, növényi és állati szinteket is. Más szóval, a teljes természet tökéletes harmóniában, kapcsolatban és egyetértésben van egy integrált hálózatban, ezért nem szabad elválasztani egy bizonyos részt a többitől. Minden egyetlen rendszerbe van belefoglaltatva, amely összekapcsolódik. Nincs különbség, hogy valaki érzi-e ezt vagy sem. Ő része ennek! Mindez a hatalmas rendszerrel való kölcsönös együttműködéstől függ, ami valójában egy egyedülálló általános lélek és attól függ, hogy egy ember hogyan befolyásolja azt, és hogyan hozza a legjobb állapotba, a tökéletesség állapotába.

Michael Laitman

2017. november 16., csütörtök

A Felső Világ az információ világa

A modern fizikában az információ megmaradás törvénye a legalapvetőbb törvénnyé vált. Ezen fő törvény előtt volt az anyag az energia megmaradás törvénye, most pedig az információé. Általános szabályként a fizika az entrópia, vagyis a káosz arányával ellentétesen határozza meg az információt, de hogyan kapcsolódik az információhoz a lélek, a tudat?

Dr. Michael Laitman : Ez a fajta információ egyértelmű megértése a világ részei közötti kapcsolatnak, amiről mi a Kabbalában beszélünk. Az erők hálózatának észlelése, függésük és a hálózat objektumai közötti összeköttetések és kapcsolatok, ez az információ. Ezenkívül ez egyértelműen kalibrálódik és folyamatosan változik, átáramlik egyik helyről a másikra, mint egy óceánban, a mozdulatlan, növényi, állati és a beszélő természet összes szintje között. Az információ megtalálható az erők hálózatának minden pontján, az általunk felsorolt szinteken. Arra törekszik, hogy kitöltse saját magával a teljes teret, azaz, hogy ne hálózattá, hanem gömbbé, szférává alakítsa azt, és amikor elérte teljes terjedelmét, akkor a teremtmény eléri a teljességet. Valójában a teljes információ az, amit mi "Teremtőnek" nevezünk. Minden, ami ezen túl létezik, a tudás mellett, az a teremtmények közötti összeköttetés hálózata. Ez a hálózat teszi lehetővé számunkra, hogy felfedezzük az információt, ami kitölti a teret.

Maga az információ már rendelkezésre áll, teljes egészében, felfedezése csak a mi vonatkozásunkban történik. Ezt a tudatosságunk kiterjesztésének mértékével érjük el, amely lehetővé teszi a hálózat felfedezését. A mi világunkban ezt az információt teljesen különböző ágazatokra osztjuk, úgymint fizika, kémia, biológia, csillagászat stb. Azonban ez csak látókörünk szűkösségét és érzékelésünk gyengeségét jelzi. Valójában a spirituális világban lévő információ nem töredékekben létezőként érzékeljük, és nem a különböző tudományokban. Egyetlen egészként érzékeljük, így még egy apró részlet érzékelését is a Természet feltárulásának nevezik. Más szavakkal az információ megmaradásának törvénye azt mondja, hogy zárt rendszerben az információ mennyisége rögzített. A mi világunkban csak egy apró pislákolás létezik, amely a felsőbb világból ereszkedik le. A tudósok vonzódnak hozzá, de potenciális akadályba botlanak a két világ között.

Van valamiféle "táplálás", amely a felső világból ereszkedik a mi világunkba?

Dr. Michael Laitman : Kétségtelenül ! Világunk folyamatosan egyre több "táplálást" kap a felső világtól. Egy adott programra van beállítva, és ez buzdít bennünket a további fejlődésre. Ha nem lenne ez a ragyogás és ennek megnyilvánulása a világunkban az egyre több információ formájában, akkor nem törekednénk erre. Egy személyt még tudat alatt sem lehet valami olyan felé vonzani, ami nem létezik. Tehát az információ van előbb, majd később az erre irányuló vágy felébresztése. Ez azt jelenti, hogy a fizikai világ egy olyan nyílt rendszer, amelybe kívülről folyamatosan tudás áramlik be. Ez hozzájárul az emberiség minőségi fejlődéséhez. Tehát remélem, hogy egyre több Kabbalista fog áthaladni a mi világunk és a következő szint közötti potenciális elválasztó vonalon (Machsom), és ez olyan jó, és előnyös kapcsolatot hoz majd létre azok között, akik az elválasztó határvonal alatti és fölött vannak, hogy kölcsönösen segítjük egymást, hogy egyre több embert haladjon át a korláton, vagy még pontosabban az érzékelésükön és akkor meg fogjuk érteni, hogy még a fizikai testeknek sincs helye a világunkban, mert ez csak a fizikai létezés szubjektív érzéseinek egyike.


                                                                                                                 Via - Laitman Blog

2017. november 10., péntek

A valóságérzékelésről - 1. rész: A világunk egy illúzió


Beszélgetés Rav Michael Laitman, és a Bnei Baruch Kabbala Oktatási és Kutató Intézet oktatói, Michael Sanilevich és Eugene Litvar között

A VILÁGUNK - EGY ILLÚZIÓ

Helló, kedves barátaink! Itt vagyunk a stúdióban korunk kabbalistájával és tudósával, Dr. Michael Laitmannal. A mai téma: "A valóság érzékelése". Dr. Laitman-nal beszélget a Bnei Baruch Kabbala Oktatási és Kutató Intézet két oktatója Michael Sanilevich és én, Eugene Litvar.

E. Litvar: Az első kérdés: Bármely buddhista vagy taoista tudja, hogy világunk az illúziók világa. Ők tudják, de még mindig nem hiszem el, nem értem, hogy ez hogyan lehet. A Kabbala segíthet megérteni?

Dr. Laitman: Sok kabbalisztikus forrás, beleértve a több ezer éveseket, mint például a 2000 évvel ezelőtt írt Zohár könyvét, vagy az ősi Nagy Midrash (3700 évvel ezelőttről), beszél a valóság észlelésével kapcsolatos problémákról.

A Kabbala mindig spirituális szempontból nézte világunkat, ahol a kabbalista olyan személy, aki egy magasabb szintre emelkedik, egy másik dimenzióba, és onnan vizsgálja a világunkat és a világot, amelyet feltárul számára, mindkét világot egy egészként érzékelve. És ebből a szempontból értékeli az összes illúziónkat.

Világunk valójában az illúziók világa. Először is, minden élő lény másképp érzékeli azt. Mindannyiunk van egy kitartó illúziója erről a világról - világunkról.

Ha az érzékszerveink másfélék lennének, másképp látnánk a világot. Ha infravörös, ultraibolya vagy röntgensugarakat látnánk, ha más frekvenciatartományban hallhatnánk, éreznénk az illatokat vagy tapintanánk, akkor a világunk - az érzékeink összessége - teljesen más lenne, és teljesen különböző képünk lenne a világról. Tudjuk, hogy a kutyák a világot az illatok foltjaiként érzékelik, és a kígyók termikus ingerekben - mindketten másképp látják a világot. Ha nem rendelkeznénk a látással (ami az összes kapott információ 90%-át biztosítja), másképp is érzékelnénk a világunkat, és ehhez alkalmazkodnánk: ha nem látnék semmilyen tárgyat, csak a tapintás révén tudnék létezésükről, akkor a belső világmodellemet ezeken az érzéseken alapulva alakítanám ki.

Más szóval, ha az öt különböző érzékeinket: látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás - mással helyettesítenénk, vagy megváltoztatnánk a frekvenciatartományt, világnézetünk teljesen más lenne. Ez a tény önmagában azt mondja, hogy a világ egyszerűen szubjektív módon érzékelt valóságunk, amely bennünk van. Ha különböző érzékszerveket szeretnénk hozzáadni, kiegészítenénk a világ felismerhetetlenül eltérő képet. Azonban még a legcsekélyebb mértékben sem tudjuk, hogy pontosan mi hiányzik.

A megszokott öt érzékszervhez a kabbalisták egy újabb érzéket adnak, amit "léleknek" neveznek. Ez nem csak egy újabb érzékszerv; ez egy alapvetően különböző elven működik - az adakozással a megszerzés helyett. Más szavakkal, elnyeli a külső információkat, így hasonlóvá válik ahhoz, ami tőle kívülre létezik. És akkor a külső világ valódi képét érzékeli, mert nem zavarja vagy akadályozza ebben saját teste és a saját paraméterei. Ez a különbség a valóság kabbalista és a mi egoisztikus érzékelése között.

Az altruista érzékelés nem zavarja az ember világnézetét; inkább a világ érzékelését, tudatosságát és ismeretét adja, a megfigyelőtől függetlenül. És ez a Kabbala fő előnye. Ezért hívják, "a Kabbala tudományát" - a megszerzés, az észlelés tudományának. Csak az, aki igazán objektív módon figyeli a világot, képes ilyen világnézetet szerezni, és ennek a világnézetnek az alapján az összes olyan illúziót és metamorfózist megfigyelhetjük, amelyen keresztülhaladunk - testünk halálát, amikor kapunk egy másik testet, létezünk benne, létezik ettől kívülről, stb.

E. Litvar: Mivel én képviselem azoknak az egyéneknek a érdekeit, akik soha nem tanultak Kabbalát, a kérdéseim ezeknek megefelők. És azt kell mondanom, hogy nem vagyok meggyőződve. Vagy valami hiányzik. Nem értem, hogy a dolgok, amiket mondott, hogyan mutatják, hogy a világ illuzórikus

M. Laitman: Azért, mert a világot egy bizonyos módon érzékeljük. Az állatok és más teremtmények, a különböző frekvenciatartományú érzékszervekkel rendelkező teremtmények különbözőképpen érzékelik a világot, és teljesen eltérő világképpel rendelkeznek. És ha az érzékeinket önkényesen megváltoztatnánk, még egy harmadik világnézetet éreznénk.

A kérdés az, hogy létezik-e valami tőlünk kívülre, melyet mindannyian másképp érzékelünk? Vagy nincs semmi, és minden bennünk van?

Elektródákat helyezünk egy személyre, bizonyos jeleket továbbítunk a szubkortexébe, az agy különböző területeire, ezáltal mindenféle képeket rajzolunk ki a képzeletében, amelyek hihetetlenül élethűek és valósak - még inkább valóságosak, mint amit ő érzi a szokásos állapotát. Néha álmainkban lélegzetelállító képeket, cselekedeteket és események panorámáit látjuk, és sokáig elkábít az élmény, még azután is, miután felébredtünk. Talán még most is, bár úgy tűnik számunkra, hogy ébren vagyunk és létezünk itt és most, valójában egy álomban vagyunk, csak mi nem tudunk becsapni magunkat és felébredni?

Hol van az a bizonyíték, hogy létezik valamilyen tényleges sémája az eseményeknek, hogy ez az élet valóságos és nem álom, vagy illuzórikus kép, amelyet láthatatlan elektródák kényszerítenek ránk? Hogyan tudhatjuk ezt biztosan?

E. Litvar: Azonban az a feltételezés, hogy potenciálisan irreális vagy illuzórikus - még mindig csak előfeltétel, és nem tény, igaz? Látok egy poharat, Ön is lát egy poharat, mindannyian látunk egy poharat az asztalon. Majd látom, hogy ő felemeli. Számomra ez a valóság.

M. Laitman: Más szavakkal, minden állapot amit én megtapasztalok minden egyes pillanatban az a saját valóságom. De amíg alszom megtapasztalok olyan állapotokat is, melyek magamon belül teremtődnek meg, azok is a valóság részei? Igen vagy nem?

E. Litvar: Igen, természetesen.

M. Laitman: Természetesen, az is valóság, végül is egy olyan állapotban létezem akkor amikor számomra az igaz. Amikor felébredek egy másik állapotba lépek be. Így aztán, a Kabbalisták azt mondják, hogy amikor mi kilépünk ebből a világból át a következő spirituális világba, mi úgy látjuk a mostani világunkat, mintha csak egy álom lett volna. 

E. Litvar: Miért van ez így?

M. Laitman: Azért mert megváltoztatjuk a valóságot.

E. Litvar: Több valóság is létezik?

M. Laitman: Igen, de minden alkalommal számomra valóságos, a megfigyelő számára. Pontosan meg tudjuk mérni Einstein elmélete szerint.

E. Litvar: Értelem ...

M. Laitman: Minden relatív. 

E. Litvar: Tegyük fel, hogy egy hipnotizáló hipnotizál, és most úgy tűnik számomra, hogy például egy dzsungelben vagyok. De mindenki körülöttem látja, hogy itt vagyunk ebben a stúdióban, akkor melyik valóság a valóságom?

Folytatása következik ...