2020. december 27., vasárnap

Az eredendő vágy szerint

A Kabbala bölcsessége fokozatosan tárul fel az emberiség előtt. Az első Kabbalista, aki 5579 évvel ezelőtt élt, Ádám volt. Ám ez egyértelműbben, Ábrahámon keresztül tárult fel, körülbelül 3600 évvel ezelőtt.

Ma a Kabbala Bölcsessége nagyon érdekes szakaszon megy keresztül, hogy közelebb kerüljön az emberiséghez.

A múltban csak néhány Kabbalista ismerte a Kabbalát, akik elzárkóztak és elkülönültek a társadalom többi részétől, de ma kezd fokozatosan terjedni az egész világon. Ez az oka annak, hogy mi is részt veszünk és tanúi vagyunk annak az egyedülálló jelenségnek, amelyben a világ lényegisége feltárul, illetve az amelyben élünk, létünk oka és következménye, valamint az emberi evolúció terve is fokozatosan feltárul az emberiség előtt.

Az embereket öt szintre osztjuk (csakúgy, mint az általános kapni akaró vágyakat) fejlettségük és az életben való részvétel szintje szerint.

Van, akit más nem érdekel, csak önmaga. Van, akit érdekel a családja, a társadalom, amelyben él, stb. A következő szinten a Föld, a bolygók és az űr foglal helyet. Ugyanakkor nem érdekli őket a világ kereteinek áttörése. Vannak, akik szeretnék felfedni és megtudni, mi történt a múltban és mi fog történni a jövőben.

Vannak azonban olyan emberek, akiket érdekel a Teremtés általános rendszere, az, hogy milyen mértékben veszünk részt benne, és az a mérték, amennyire a Teremtés önmagában létezik, honnan ered, mi történik vele és hogyan. Ezek az emberek arra törekednek, hogy megértsék a Teremtés minden része közötti kölcsönös együttműködés általános képét.

Mindenek előtt az egész Természet globális, integrál kapcsolatának elve az, amelyet a legérdekesebbnek találnak. Szeretnék tudni, hogyan kapcsolódik minden, miért, milyen célból, és az egyik komponens hogyan reagál és irányítja a másikat, és hogyan hat az összes többi részre. Olyan nagy vágyuk van erre, hogy megismerjék és elérjék az általános rendszert, az általános sémát, az általános struktúráját mindannak, ami létezik, nemcsak a mi világunkban, hanem ezen a világon túl is, hogy nem találnak békét a hétköznapi életben, azzal, hogy megpróbálnak hasonlítani másokra, megpróbálnak mindenféle fizikai problémát megoldani, de ez nem tart sokáig.

Az első lehetőségre amit a sors biztosít számukra, azonnal elszállnak valahova, ami azt jelenti, hogy nem tudnak a napi problémákkal foglalkozni.

Inkább olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek nem is kozmikus léptékűek, hanem meghaladják ezeket (ami azt jelenti, hogy a problémákba a „minden” szó is beletartozik). Nem az űr, nem a világunk, hanem valami teljesebb. Azok az emberek, akik nem elégednek meg egy általános gondolattal - aggasztónak találják, hogy mindez belülről rágja őket és eljutnak a Kabbala Bölcseletéhez. 

Ez a kérdés nem feltétlenül éri el maximális szintjét mindegyikükben, de mégis valamivel magasabb, mint a mi világunk. Vannak alacsonyabb rendű kérdések, amikor az embereket érdekli, hogy mi határozza meg az olyan dolgokat, mint az egészségük és a sorsuk. Kedvelik a misztikát, vagy elkezdik gyakorolni a népi gyógyászatot stb.

Így a Kabbala bölcsessége körül forgunk alulról, a legalacsonyabb állati szinttől kezdve egészen a legmagasabb szintig, amelyben az ember úgy érzi, hogy kezdi megérezni, hogy szüksége lenne a teljes Teremtés elérésére és érzékelésére, azaz a teljes rendszerre és annak az irányítási módjára

A vágyak különböző fejlettségűek, ezért sokan eljutnak a Kabbala Bölcsességéhez, de miután meghallják, hogy ez a legmagasabb szintről szól, megértik, hogy nem nekik való, mert jobban érdekli őket a gyakorlati alkalmazása mind, az emberekkel kapcsolatosan és a Kabbala Bölcsességével kapcsolatosan is. Felhalmoznak némi tudást és a saját szintjükre lépnek.

Tulajdonképpen ennek így kell lennie. Ez az oka annak, hogy soha nem kényszerítünk senkit sem maradásra, sem az érkezőket, sem azokat, akik elmennek, mivel ez az ő magánügyük. Mindenkinek meg kell találnia az egyensúlyát ebben a rendszerben, a Teremtés megvalósításának minden szintjén és a lelke igényének megfelelően, ami belső, eredeti, személyes vágyat jelent.

Így létezünk.

                                                                                              Dr. Michael Laitman 

2020. december 16., szerda

Elzárva ettől a világtól !

Mikor az emberek közelebb voltak a természethez, olyan módon érezték a természetet, ami szinte misztikusnak tűnik számunkra. De valójában a természet valódi jelenségét fedték fel. Például az amazonaszi törzsek sokkal jobban érzik az erdőt, mint mi; mérföldekről érzik az illatát; olvassák a jeleket és nyomokat, és mindenféle hangokat megfejtenek. Végül is másuk nincs is. Egy ember benne él; függ tőle és ezért egyre inkább fejleszti a kapcsolatát a környezetével. A madarak röptéből, a szél fúvásából sok mindent tud. Ő összeköti az ásványi, a növényi és az állati világot és egyként érzékeli. De mi ennek ellentételei vagyunk. Mi védjük magunkat a környezettől. Bezárjuk az ajtót és az ablakot, csak hogy ne halljuk a városi hangzavart, és ne halljuk az autók zaját. Ennek eredményeként blokkoljuk az érzékelésünk edényeit. Elszigeteljük magunkat az élettől és a világtól.

De az emberek gyakran összezavarodnak a természet közelsége és valami természetfölötti között.

Mindezek az érzéseket és érzékeket fejleszteni tudjuk magunkban. Vannak emberek, aki pusztán abból, hogy megfogják a kezed, meg tudják mondani, hogy ki vagy és mik a terveid. Vannak akik meg tudják jósolni a jövőt; olvasnak a gondolatokban. Ezek természetes érzékek, amelyeket mi elvesztettünk a civilizációs fejlődésünk ösvényén, és ezek nem valamiféle “extraszenzoros érzékelések.” A természet sokkal erősebb érzékeket adott az embernek, mint a mostani érzések. és ez semmi kétséget nem hagy maga után, hogy csodák nincsenek.

2o12.12.30, Napi Kabbala lecke 4.részéből “Test és lélek”





2020. december 8., kedd

Viszlát egoizmus !

 

Ha egy embert a kölcsönös garancia és az együttlét szellemiségében nevelnek fel, akkor másokat úgy kezel, mint a saját családját, mint önmaga egy integrált részét ?

Napjainkban a világunkat úgy nevezik, mint az egymásra hatás integrált rendszerét.

Egy integrált rendszer egy kölcsönösen függő szerkezet. Hogyan függünk a gyermekeinktől? Nem tudunk nélkülük meglenni; ösztönösen hozzájuk vagyunk kötve a törődésen és a szereteten keresztül. Ha bántjuk őket, valójában magunkat károsítjuk mivel amúgy is velük törődünk.

Ugyanilyen módon kezdek el érezni minden ember felé a világban. A teljes egoista függőség hiteles képe jelenik meg a szemeim előtt; a törődés hiánya mások felé megkárosít engem és negatív módon visszaüt rám.

Még mindig az egoista törvényekkel összhangban létezünk, amit a múltban alapoztunk meg, amikor önzően kapcsolódtunk: Adsz nekem - adok neked, többet nyerek más kárán, felhasználok valakit a saját érdekemben…

Ma az egoista kapcsolatok rendszere végez ér: egy teljesen új, altruista, egymástól függő, globális integrált rendszer éled fel. Ha sikerrel akarunk járni ebben a világban, illeszkednünk kell ehhez a rendszerhez. De mivel még mindig lemaradunk ettől a rendszertől, a jelenlegi állapotunkat válságként érezzük. De ez a válság nem olyan értelemben válság, amint, hogyan hozzászoktunk annak megértéséhez. A „krízis” egy görög szó, ami új születést jelent; ezért a válság megoldást jelent, nem a problémát.




Fel kell ismernünk hogy átmegyünk egyik állapotból a másikba. Minél hamarabb felismerjük ezt a tényt, és elkezdünk egységben viselkedni az evolúció törvényeivel, ahelyett hogy ellenállnánk neki, annál könnyebbé és örömtelibbé válik az átmenetünk az eljövendő változásokon keresztül.




Egy családdá kell válnunk. Úgy kell kezelnünk egymást, mint a saját gyerekeinket, szüleinket, a szeretteinket, vagy az imádott kisállatainkat… mindenkit úgy kell kezelnünk, mint valamit ami hozzánk tartozik. A természet ebbe az irányba vezet minket a vágyainktól függetlenül.




Ez egy érzési és tudati folyamat. Egy olyan környezetet kell megteremtenünk, ami ezt átfogóan megmutatja mindenkinek, és ezáltal megváltoztat minket. Olyan mértékben, amennyire sikerrel változunk meg, megváltoztatja a családi, szociális, politikai és ipari kapcsolatainkat. A kapcsolatnak közöttünk illeszkednie kell az új fejlődési szintünkhöz.






Dr. Michael Latman

2020. november 23., hétfő

Új kutatás azt találja, hogy a képzeletünk képes a valóságot megváltoztatni !

Híradás: (a Washington Egyetem által):

“Képzeljük el: egy tanulmány azt sugallja, hogy képzeletünk ereje több lehet egy egyszerű metaforánál ?”

A St. Louis-i Washington Egyetem pszichológusai által végzett kutatás szerint képzeletünk hatásosabb, mint gondoltuk annak érdekében, hogy céljainkat elérhessük. “Képzeletünknek hihetetlen képessége van valóságunk formálására,” jelentették ki a tanulmány szerzői Richard Abrams professzor, és doktorátust szerző tanítványa Christopher Davoli.

Kommentárom:

Baal HaSulam mindig is nagyra értékelte a materiális pszichológiát, mely gyakorlaton és kísérleteken alapul, a filozófiával szemben, mely csak absztrakt elméleteket tanulmányoz. Hasonlóan a természetes tudományokhoz, a pszichológia képes elvezetni minket ahhoz a felismeréshez, hogy létezhet egy másfajta valóság. A Kabbala megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy beléphessünk ebbe a valóságba, és onnan megérthessük, hogy világunk nem valóságos, és kizárólag korlátolt földi képzeletünkben létezik.

                                     

                                                                                              Dr. Michael Laitman


2020. november 15., vasárnap

Egy új dimenzióba való felébredés

Az emberiség még mindig nem érti mi is történik. Lassan elkezdik látni a megnövekvő problémákat, de még mindig nem érzékelik mint egy másik szint problémáit, mely egy teljesen új megoldást követel.    


Mi problémáinkat régi módszerekkel próbáljuk megoldani, melyeket korábban használtunk, még akkor is ha nem vagyunk velük sikeresek. Azonban még mindig nem is sejtjük hogy egy teljesen másfajta természet problémája jelent most meg. A Kabbala tudománya elmagyarázza hogy mi azért élünk át ilyen nehéz időket, mivel mindannyian önzőek vagyunk, és nem vagyunk képesek megérteni, hogy jelenleg megjelenő problémáink globálisak és integráltak. Mi ezeket a globális és integrált problémákat az előző módszerekkel próbáljuk megoldani – azáltal hogy egy diszkrét célt akarunk kiválasztani anélkül, hogy az egész rendszert egészében akarnánk korrigálni.



Ezért van az, hogy az átmenet az új világba, ahol nekünk egyetlen, globális, integrált rendszerként kell élnünk, az egyáltalán nem egyszerű. Lehetséges, hogy még sok forradalmon, és akár világháborúkon is át kell mennünk, ameddig az emberek felfogják, hogy mi már most egy új világban élünk.



Ezért van az, hogy a Kabbala tudománya megjelenik a mi időnkben, mivel annak a célja az, hogy elmagyarázza számunkra, hogyan is éljünk ebben az új világban. Ez lehetővé teszi majd számunkra hogy felfedezzük, hogyan alakítsuk át oktatási rendszerünket, családi életünket, munkánkat, a világot, otthonunkat és egészségünket – azaz hogy teljességében korrigáljuk életünket ebben a világban.



De a legfontosabb dolog melyet a Kabbalának tennie kell, hogy elmagyarázza számunkra, hogy ennek az új módszernek és a most megjelenő új világnak a segítségével mi a létezés egy másfajta szintjére emelkedünk fel. Mi már nem egy olyan világban élünk, ahol minden egyes személy azt teszi amit akar, hanem mi egy új szintre emelkedünk, és belépünk egy új dimenzióba.



https://www.laitman.hu/2011/02/08/egy-uj-dimenzioba-valo-felebredes/

                                                                                                                        

2020. november 2., hétfő

Ébredj !

Itt az ideje, hogy eláruljak egy titkot, csak magunk között. Igen, egy csodás, fantasztikus világban élünk. Minden egy csoda és kizárólag jóság van benne, béke, megnyugvás, harmónia bárhová nézel. De most még nem érzed, ki vagy kapcsolva belőle, öntudatlanul fekszel s nem érzed az élet szépségét.

Miért? 

Most ezt a valóságod látod magad előtt, ami viszont egyoldalú. Ha nem kapcsolódsz rá az ellentétekre, akkor nem fogsz érezni semmit. Mivel úgy vagyunk megteremtve, hogy a fényt csak a sötét viszonylatából érezzük. Mozdulatlanul, érinthetetlenül létezel a Természetben.

Hogyan tudja feltárni a csodás jövő világot és Önmagát neked?

Csak egy módszer lehetséges: 

Fel kell ébresztenie, egy ellentétes erő által így megzavarva az álmod, hogy felébredj, és megtaláld a végtelen Jót. Ezt teszi különben ezt az érzést sosem fogod megtapasztalni. Nem tudod értékelni a helyzetedet, s nem értheted meg, hol vagy most. Enélkül nem lenne a lábad alatt szilárd talaj. Az álomban hallod és reméled, hogy kapcsolatba lehet kerülni az örök lét fundamentumával így állandóan függhetsz tőle, s mindig hozzá mérheted az érzékeléseidet. Ha ezt teszed, minden világos lesz és érezni fogod, hogy nincs gonosz a világban. Mert minden csak hozzád képest tárul fel, és az ellentétes árnyak kontúrjai is csak a jóságot és a Teremtés Fényét akarják megmutatni, és kihangsúlyozni !
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        
                                                                                             Dr. Michael Laitman

2020. október 17., szombat

Hogyan kérjünk a természet törvényétől ?

Ha a Teremtő, a természet változatlan törvénye, mit jelent, hogy kéréssel fordulunk felé? Hogyan lehet bármit is kérni egy törvénytől?

Nagyon egyszerűen. Egy abszolút rendszerről beszélünk, amely a teljes egyensúly állapotában van. Ebben a rendszerben mindenki között kölcsönös és teljes a kapcsolat, és mindenki végső, korrigált formájában létezik. 

Ez azt jelenti, hogy minden már ott van, ami a végső korrekció fázisában megtörténik majd velünk. Ehhez az állapothoz fordulunk, és arra kérjük, segítsen, hogy fokozatosan eljuthassunk hozzá.

Mindazonáltal, a rendszer nem tud azonnal megragadni, és végső állapotodba juttatni.

Kéréseid eredményeképp kell megtanulnod ezt, a válaszok hatására, illetve a kölcsönös kapcsolatok vezetnek, amiket a megfelelő rendszerrel építesz ki a próba-szerencse jellegű tanulási folyamatnak köszönhetően.

A folyamat végére magadban foglalod majd a Teljes Felső rendszert, része leszel annak, megérted a működését, és kapcsolódsz hozzá. Így leszel egyenlő a Teremtővel.

KabTV “Kabbala Alapjai” 18/11/4
Forrás: https://laitman.com/2020/09/how-can-we-appeal-to-the-law-of-nature/

2020. október 11., vasárnap

Nincs visszaút !

Mi a különbség a mi korszakunk és az előző korszakok között a fejlődés tekintetében, melyeken átment az emberiség? 


Mindig próbáltuk fejleszteni létezési feltételeinket, hogy ezzel kényszerítsük a természetet, hogy számunkra kedvező módon változzon, igazodjon az igényeinkhez. Nem akartunk mi magunk változni, hanem a világtól vártunk változást és úgy tekintettünk magunkra, hogy a természet urai, mesterei vagyunk. Ezen a módon vált az emberiség felnőtté, ehhez fejlesztettük ki a tudományainkat, technológiáinkat annak érdeklében, hogy megváltoztassuk ez által, a világot körülöttünk a lehető leggyorsabban elérhető nyereség realizálása érdekében, és hogy nekünk ne kelljen változni. Ma azonban egy teljesen új állapot kényszeréhez érkeztünk. A természet azt várja el, hogy mi változzunk, mégpedig az általa elvárt módon ahelyett, hogy a saját kényelmünknek áldoznánk fel mindent. A természet azonban nem várja el tőlünk a változást, mielőtt nem alkalmazkodunk a természet beállított feltételeihez, az állatokhoz hasonlóan. Ez az, ahogy az ásványi, növényi és állatvilág léteznek, előnyt biztosítva a környezetükben mindennek, hogy majd ők kényelmesebb létezési feltételeket biztosítsanak nekik ezért.


Azonban mindennek vége, ez a múlt, mert beléptünk egy új korszakba. Az emberiség még nem ismerte ezt fel, azonban a Kabbala tudománya megadja számunkra ennek az érzékelési lehetőségét, hogy elkezdjük meglátni mindezt. Ezáltal egyértelművé válik, hogy a természet, Felső Erő, azt követeli az embertől, kezdjen el megváltozni. A gyermekek felnövéséhez hasonlóan, ahol a szülők nem kezdenek el mindent azonnal megkövetelni tőlük, csak a fizikai fejlődésükre kell elsősorban koncentrálniuk, és a környezetük helyes elrendezésére. Amikor aztán fokozatosan elkezdünk egyre többet követelni a gyerekektől annak érdekében, hogy megértse, mi is történik vele, hogy kell a környezetével helyes, integrál kölcsönkapcsolatot kiépíteni. Azaz, az embernek először végig kell gondolnia, a természet jelenlegi állapotát. A természet ugyanis elsősorban a helyes fejlődést követeli meg és az állandóan növekvő kölcsönösséget a teremtés többi elemével. Remélhetőleg végül képesek leszünk megérteni ezt, és ennek megfelelően változni. Az új korszak első kongresszusa az utolsó generáció szellemiségének szenteltük, amely a természet új állapota. A természet tehát nem csak arra nyom bennünket, hogy alkalmazkodjunk az új feltételeknek, hanem komoly belső változásokat vár el tőlünk és nem technikai vagy technológiai okok miatt.


A belső természetünket kell korrigálnunk. Ez pedig az egységen keresztül lehetséges és ez az, ami megkülönbözteti az embert az ásványoktól, növényektől, állatoktól. Az ember csak akkor a természet integrál része, ha korrigálja az egoizmusát.


Az ásványok, növények, állatok a természeti ösztönükkel összhangban fejlődnek. Azonban az embereknek tanulmányozniuk kell saját vágyaikat, hogy a boldogságra törekvésük harmóniába kerülhessen a természettel, és megszerzésből adakozásba válthassák át a vágy irányultságát. Csak miután ezt elértük, azaz elértük a helyes kapcsolatot a természet összes szintjével. Ez a sajátossága az emberiség új korszakának, amelybe most beléptünk. Ez az, amiért minden kísérletünk az előző életmódunkhoz sikertelen lesz. Ellenkezőleg, minden pillanatban, amikor visszarendeződés felé akarunk elindulni, csapásokat mér majd ránk a természet, ezekkel mutatva kivezető utat a kudarcokból. Ezek a csapások megtanítanak minket az integrál kapcsolat elérésére, és ez az egyetlen lehetőség a jó állapot elérésére.


Különben semmi nem fog segíteni. Reménykedünk, hogy a korona vírus cunami szerű ránk szabadulása után, a vihar lenyugszik, mi pedig visszatérhetünk az előző életünkhöz. Azonban nem így lesz. Éppen ellenkezőleg. Egyik hullám követi majd a másikat, amint úgy tűnik számunkra, hogy visszatérhetünk megszokott életünkhöz, azonnal elborít minket a következő hullám, ami miatt elgondolkozunk, de nem a múltunkon, hanem a jövőnkön. Az egység lesz az egyetlen jövőbe mutató út. A gyermekkor, amikor a természet nevelgetett bennünket egy gyengéd módon, mint a kis gyermekeket, véget ért. A gyermek felnőtt, és eljött az ideje, hogy maga találja ki, hogyan tovább. Csak a szívek közötti és nem eszközökön keresztüli kapcsolatokon keresztül kerülhetünk helyes viszonyba a természettel, érezhetjük az élet megújhodását, ebben az új kapcsolatban. Ez egy valódi forradalom, mind spirituálisan, mind fizikai létezésünkben.


Napi Kabbala Lecke 20/08/05 „Utolsó Generáció a régi világból az új világba”

2020. szeptember 20., vasárnap

Eltűnnek majd az országok közötti határok ?

 

Lehetséges, hogy az emberek eltávolítják majd a határokat országok és nemzetek között?

Természetesen. Ezek a határok már semmit nem jelentenek. Amikor szükséges, milliók fognak egyik országból a másikba költözni, repülővel vagy autóval. Az idő telik és a határok egyre áttetszővé válnak majd.  Már ma sem jelentenek túl sokat. A világ egy olyan állapothoz közeledik, amikor egy nyelvet beszélünk majd és egy gondolatban, egyszerre mozdulunk. 

Ha nem volnának egoista vezetői az országoknak, akkor a világ  már réges - rég integráltabb lenne. Csak az „oszd meg és uralkodj“ alapelv az, amely fenntartja a jelenlegi határokat, mindenfajta törvényeket és falakat emelve országok között.


KabTV “Kabbala Alapjai,” 20/04/19
Forrás: https://laitman.com/2020/06/will-borders-between-countries-disappear/

2020. augusztus 21., péntek

Hogyan maradjunk az úton?

Kérdés: Mi az, amire fókuszálnunk kell a világjárvány időszaka alatt? Milyen konkrét információk begyűjtése a leglényegesebb?

Válasz: A közös, integrális Felső Erő a hasonlóság irányába vezeti az emberiséget, hogy ez utóbbi is integrál kölcsön-kapcsolatokkal és egymástól való függőségekkel rendelkezzen. Ez a feltétel a helyes úton való maradással, vagy kényszerrel érhető el. Reméljük, hogy a helyes módon haladunk előre, bár eddig nem jártunk sikerrel. Egoizmusunk meggátol, hogy egy közös és integrál függőségi rendszerbe tömörüljünk. Így hát szenvedünk. Mindenféle vírusok és problémák bukkannak fel. Ha nem törekszünk az integrációra, sok egymást követő nehézséggel lesz dolgunk.

Kérdés: Hogyan hallhatjuk meg saját hangunkat? Hogyan ne térjünk le személyes utunkról?


Válasz: Ehhez az embernek mind önmagát, mind pedig a Kabbala Tudományát tanulmányoznia kell. Önmagad tanulmányozásakor a rád hatást kifejtő erőket vizsgálod, és megérted, hogy meg kell találnod az önmagad és a külső erő közötti megfelelő kombinációt. Két erő működik az univerzumban: a tiéd, ami egoista jellegű, és a külső, altruista minőségű. Az emberiség egésze közted és az altruista erő között helyezkedik el. Elsajátítod annak tudását, hogyan rakd egymás mellé önmagad és az emberiséget. Azzal a céllal teszed ezt, hogy minél közelebb kerülj a Felső Erőhöz, és minél hasonlatosabbak legyél hozzá.



KabTV “A Kabbala Alapjai” 20/05/24
Forrás: https://laitman.com/2020/07/how-not-to-lose-our-way/

2020. augusztus 8., szombat

“Miért gyűlölünk”

Az egész természet rendszerében egy grammnyi gyűlölet sincs, kivéve az embereket. Az állatok sem gyűlölik egymást, ez egy különleges emberi tulajdonság. De megvan annak a nagyon mély oka, hogy az emberek miért gyűlölik egymást, ráadásul azt hatalmas szenvedéllyel teszik. Az irigység, a hatalomra, és tiszteletre vágyás megállás nélkül növekszik bennünk. Egyre kevésbé vagyunk képesek megbocsátani egymásnak.

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál jobban megértjük, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni, mégis valahogy felül kell emelkednünk a gyűlöleten, mivel egyébként elpusztítja civilizációnkat.

A múltban láthattunk gyerekeket együtt játszani, miközben egymás társaságát élvezik. Ma inkább a számítógép konzolokon játszanak, egymás ellen küzdve, és csak az érdekli őket, hogy ki győz a végén.

Hogyha összehasonlítanánk a ma élő macskákat kétszáz évvel ezelőtt élt macskákkal, akkor azt találnánk, hogy nem váltak vadabbakká. Azonban, ha összehasonlítjuk a mai embereket a két évszázaddal ezelőtt élt emberekkel, akkor azt találjuk, hogy ma sokkal önzőbbek vagyunk, önmagunkra irányulóak ,nem törődünk semmivel, és általában sokkal rosszabb emberek vagyunk, mint ük-nagyszüleink. Generációról-generációra egyre kegyetlenebbek, bántóbbak, és sokkal kifinomultabbak vagyunk abban, hogyan okozunk másoknak fájdalmat.

De ennek a látszólagos zuhanásnak, nagyon jó oka van. Mi vagyunk az egyetlen faj, mely ilyen zuhanásban van, mivel mi arra vagyunk hivatottak, hogy tudatosan korrigáljuk saját természetünket.

Az utóbbi években, különösen az elmúlt hónapokban megfigyelhető gyűlölet hullámnak az oka az, hogy ennek a gyűlöletnek olyan erősnek kell lennie, hogy arra kényszerítsen minket, hogy elkezdjük keresni annak a módját, hogy hogyan tudnánk legyőzni. 

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál inkább megértjük majd, hogy képtelenek vagyunk azt saját magunk legyőzni ,és mégis valahogy felül kell emelkedni rajta, hiszen egyébként elpusztítjuk a civilizációnkat. Ez fog minket előre hajtani, hogy akaratunk ellenére is, együtt próbáljuk megtalálni a gyógymódot, a megoldást erre a problémára. 

Ez a kötelező érvényű együttműködés a bennünk létező ellenség ellen, egy új, egymás iránti szeretetet fog létrehozni bennünk. Ha nem létezne ez az intenzív gyűlölet, nem lenne szükség a szeretetre. Hogyha nem éreznénk, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni a gyűlöletet, soha nem fordulnánk egymáshoz segítségért.

A közöttünk érzett gyűlölet soha nem tűnik el. Ha eltűnne nem lenne többé szükségünk szeretetre. Pontosan a növekvő gyűlölet fog majd arra kényszeríteni minket, hogy növeljük a szeretetet. Ahogy megtanulunk „két lábon“ járni, a gyűlölettel és szeretettel karöltve előre haladni, meg fogjuk tanulni az emberi érzelmek mélységét. Megtanuljuk majd, hogyan emelkedjünk a konfliktusok fölé, hogyan uralkodjunk a gyűlölet és a harag felett. Ez a folyamat el fog vezetni minket oda, hogy feltárjuk az emberi természet teljes mélységét.

Csak amikor megértjük a gyűlölet szerepét és fontosságát, akkor leszünk képesek valóban szeretni. Amikor ezt elérjük, akkor fogjuk mindannyian meglátni, hogy színtől, fajtól, hittől, és kultúrától függetlenül, mindannyian gyűlölködőnek lettünk megteremtve, de mindez csak azért történt, hogy ezt a gyűlöletet a saját erőfeszítésünkkel, tudatosan szeretetté változtassuk.


https://www.laitman.hu/2020/08/01/miert-gyulolunk-linkedin/

Angol cikk forrása:  https://laitman.com/2020/07/why-we-hate-linkedin/

2020. július 26., vasárnap

Egy közös szállal összekötve

Mindent egy közös szállal van összekötve. A vas a Földön a csillagokból származik, és életünket biztosítja azáltal, hogy segít szállítani az oxigént a vérünkben. A baktériumok körülbelül 2,5 milliárd évvel ezelőtt megtanultak oxigént előállítani a fotoszintézis útján, ami végül lehetővé tette az emberiség fejlődését. Az emberiség több tízezer év alatt fejlődött ki, és a mai csecsemők az emberiség előzetesen felhalmozott tudásával születnek. Valójában nincs születés vagy halál, hanem ugyanazon entitás állandó fejlődési folyamata, amely az egész valóságból áll. Ez az entitás, amelyet a kabbala „léleknek” nevez, minden tulajdonságunkat, érzéseinket, tapasztalatainkat és gondolatainkat tartalmazza.


Minden közös. Amit „mi” -nek tekintünk, valóban nem személyes. Ahelyett, hogy küzdnénk az öntudatunk megőrzése érdekében, csatlakoznunk kell a közös lélekhez és éreznünk a teljes összekapcsolódás rendszerét. E nélkül egyedül érezzük magunkat, mint elválasztott és magányos lények. És ami a legrosszabb, ez egy hamis felfogás, az ellenkezője valódi állapotunknak.


Valójában nincs egyetlen sejt, gondolat, vágy vagy motiváció, amely nem másoktól érkezik hozzánk, és nem utazik tőlünk az egész emberiséghez és az egész világegyetemhez. Mindannyian éreznénk ezt, hogy ha ez nem az egoink számára lenne. Az egoizmus, a szétválasztás és a másoktól való elidegenedés érzése megakadályozza, hogy megtapasztaljuk ezt a teljes kapcsolatot. Összetartozásunk abszolút tudatossága helyett teljes sötétségben vagyunk, egónk falaival körülvéve.


De nem az a rendeltetésünk, hogy így maradjunk. Az a rendeltetésünk, hogy megbontsuk ezeket a falakat, és tudatos emberekké váljunk. Ezért kaptuk a társadalmat, így „gyakorolhatjuk” az egymással való összekapcsolódást. Amikor arra törekszünk, hogy törődő kapcsolatokat építsünk egymás között, utánozzuk azokat a korábban létező kapcsolatokat, amelyek a valóságot alkotják, és ezáltal elkezdjük érezni őket.



                                                                     Dr. Michael Laitman
 

2020. július 18., szombat

Itt az ideje felébreszteni a világot !


                                                                                     
Mindenki a lelke gyökere szerint működik, és a Reformáló a Fény hat rá a lelke a gyökerének megfelelően. Ezért, amikor egymásra tekintünk ebben a világban, nem értjük meg, hogy mi motiválja a tetteinket, nem látjuk az "Információs géneket" és a “Reformáló Erőket”, amelyek átalakítanak bennünket. Nem tudjuk helyesen megítélni egymást, és ezért azt mondjuk, hogy minden esetben a barátot az érdemei szerint kell megítélni. A önmagához való viszonyban, megadatott a személynek a szabad választás, és meg kell próbálnia építeni magának egy olyan környezetet, amely maximálisan felébreszti őt. A környezetének kell szentelnie magát, megadnia magát, hogy integrálódjon bele, amennyire csak lehetsé

De ezzel együtt létezik a fejlődés általános terve. Mi egy folyamatban vagyunk, ahol az egész világ kezd felébredni. Ezért, a mi fejlődésünk az egész világ fejlődésétől függ. A puzzle részei egyre jobban és jobban felébrednek, amelyben mindenkinek be kell töltenie a saját különleges helyét. Ennélfogva, az egész világ fejlődik. Azok az emberek, akik keresik a Természet Erőit, jobban fejlődnek. A mi előrehaladásunk által ébred fel az egész világ. Ezért nem lehetséges a két komponenst elkülöníteni a jelenlegi munkában.


Mindenki össze van kötve mindenkivel, és egy oszthatatlan formában egymástól függünk. Ez vonatkozik: a belső munkára, az információs génekre és az egyéni Reformáló Erőre, valamint a csoportmunkára, és az egész világra. Elérkezett az idő, amikor mindenkit szükséges felébreszteni. Minél több a belső erő, annál fontosabb az ébredés. Meg kell érteni, hogy ha ő egyszer lezuhan és érzi az alantasságát, ez az ő javára történik, mert az megmutatja neki az igazi állapotát. Hálásaknak kell lenünk úgy a rossz hajlamnak mint a jónak, mert ezáltal letudjuk mérni a jót és a rosszat egymással kapcsolatban. Csak a Reformáló Fénytől függ, hogy milyen formában tárul fel a jó és a rossz. Mindig meg kell vizsgálnunk magunkat a közösségbe való integráció szerint: mennyire vagyunk képesek gondoskodni egymásról, mennyire látjuk a saját hajlamunkat, a társadalmunkban és az emberiséget mikortól érezzük mint egy lélek.


Hogyan képes valaki a valóság teljes rendszerét felfedezni, és a megfelelő számításokat véghez vinni? 


Végül is még a legmagasabb szintű számítógépekkel rendelkező fizikusok sem tudják az elektron helyzetét a következő milliszekundumban meghatározni és mit jelent az, hogy teljesen felfedezzük az Univerzumot?


Természetes, hogy a fizikusok, akik az anyaggal foglalkoznak nem tudják mi történik a következő pillanatban. Ez különösen igaz ha olyan mélyen merülnek el tanulmányaikban, hogy az anyag, hullámok és más létezési formák közötti határok elmosódnak, és elkezdenek megzavarodni az idő, tér és mozgás koncepciói között. Ezeken a határmezsgyéken az érzékszerveink nem képesek megfelelően működni. Az igazi valóságot a természetet irányító erők formájában vagyunk képesek felfedezni. Ezek a negatív és pozitív erők egységre lépnek forrásuknál, melyet a Felső Erőnek hívunk. Ennek ismerete nyújtja számunkra az alapot, hogy megfelelő számításokat végezhessünk.


A világunk azoknak az erőknek a következménye, melyek felülről lefelé ereszkednek ránk. Ennél fogva amennyiben nem emelkedünk egy magasabb szintre örökre a sötétben maradunk. Soha nem fogjuk megtudni miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek, és állandóan hibákat fogunk elkövetni! És ezen félrelépéseink közben még azt sem fogjuk tudni, hol is követtük el a hibát. Azonban amennyiben megfelelő módon akarunk létezni ebben a világban, ahogy azt természet elvárja tőlünk, akkor mindezt csak a következő szintre való feljutással vagyunk képesek megtenni.


Ez azt jelenti, hogy felfedezzük azt az általános erőt, mely a természetben működik, és fel kell fedeznünk annak hatását, és működését az Univerzum minden alkotórészével kapcsolatban. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy minden tettünk egyensúlyban legyen a természet mindent körülvevő erejével és, hogy pozitívabb módon élhessünk. Ez az általános erő (melyet Felső Erőnek, Természetnek vagy Teremtőnek hívunk) megmutatja nekünk a csapásokon keresztül hogy hibás számításokat végeztünk, és letértünk az útról. Ily módon arra ösztökél minket, hogy az erő saját szintjére emelkedjünk. Azonban ha nem vagyunk képesek a Felső Erő szintjére emelkedni, szörnyű szenvedések várnak ránk a jövőben.



                                                                                            Dr. Michael Laitman

2020. július 4., szombat

Egyén és Közösség


Korunk egyik komoly, talán legkomolyabb problémája lett a békés együttélés problémája. Az emberiség jövője, sorsa függ ettől. De ne gondoljuk, hogy mi magunk személy szerint nem vagyunk részesei, cselekvő szereplői a nagy világdrámának. Kicsiben is jelenlevő nehézségek világméretű megjelenése csupán a háború, a háborús veszély. Igazi magva az egyén, az egyes emberi szívben terem. Érdemes hát e kérdésnek egy kissé a mélyére néznünk. 

Az emberi faj kritikus pillanatát éli. Minél sűrűbben lakott lesz a föld, annál mélyebbek és sürgetőbbek lesznek az emberi együttélés problémái. Az ember annál inkább fog hozzácsiszolódni a másik emberhez, s ez a folyamat az együttélés szükségszerűen legmagasabb formáit fogja megteremteni. Ez a folyamat az, melyet ő az egész faj, az egész emberiség humanizációs folyamatának nevez, s amely az egyén belső fejlődésének szempontjából legalább olyan fontos, mint amilyen sorsdöntő az emberiség számára.


Az emberiség, a föld és az egyén így találkozhat a jövőben egy egységes, nagy gondolatban. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat !


Nemcsak mint legmagasabb, hanem előbb utóbb mint legkövetelőbb, mint elengedhetetlen erkölcsi mérce fog jelentkezni a jövő emberisége számára. A kollektivitásnak legbensőségesebb átélése és értelmezése: ez az a csodálatos metamorfózis, melyet a jövő egyszerre ígér és követel tőlünk. Idáig az emberiség viszályokkal, járványokkal és önzésekkel megrakott szekere eldöcögött valahogy, s nem válhatott az egészet fenyegető halálos veszéllyé. De épp a fejlődés meghozta a krízist is. Ugyanaz az evolúció, amely lehetővé tette számos betegség leküzdését, számos természeti akadály áthidalását, a távolságok minimálisra csökkentését, az emberi életkor meghosszabbítását ugyanez a szellemi fejlődés megszüli a kritikus pillanatot is, kezünkbe adva a teljes megsemmisülés fegyverét.



                                                                                                  Dr. Michael Laitman

2020. június 24., szerda

A pillangóhatás a gondolat szintjén a legerősebb !

A világ az utóbbi időkben drasztikus változásokon megy keresztül. 


Van ezeknek a változásoknak hatása a Természet kövületi és növényi szintjén?


Amit mi látunk, az csak egy minimális része annak ami a világban történik. A valóságban rengeteg növény, hal, madár és állatfajta hal ki. 


Miért történik mindez?


A világ az egységes és integrált, és minden része össze van egymással kapcsolódva. Ezért a legkisebb változás, mely ezt az egységes, összekapcsolt rendszert érinti, az egész Természet élővilágában változásokat okoz. Ez a testhez hasonlóan működik, ahol egy kis sérülést is az egész test érzékel, és a test életfunkciói azonnal a sérült testrész elkülönítésével válaszolnak. Hasonlóan a világ válsága az emberi aktivitás következménye, mivel az ember rendelkezik az összes élőlény közötti legnagyobb erővel. Magában foglalja az egész világot, és ennél fogva képes mindazt megváltoztatni. A világ úgy épül fel, mint egy piramis, a kövületi, növényi, állati és emberi szintekből állva (alulról felfelé). A kövületi szint teljes terjedelme a növényi szint egyetlen képviselőjével egyenlő, és a teljes növényi szint egyenlő egyetlen állati képviselővel, és egyetlen személy azonos erővel rendelkezik, mint a teljes állati szint. Csak képzeljük el mennyivel magasabb a Felsőbb Szint az alacsonyabb szintnél, mivel a felső szint egyetlen eleme többet ér, mint a teljes alsó szint! Ennél fogva egyetlen negatív gondolat, vagy az ember legkisebb negatív vágya negatív és ezerszer erősebb hatással van az alsó szintekre. 


                                                                                          Dr. Michael Laitman                 

2020. június 14., vasárnap

Mi történik majd, amikor az emberek megértik az Egység gondolatát ?

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Amikor a Kabbala alapgondolata életbe lép, a folyamat önmagától beindul, és az emberek mindent egyszerűen megértenek majd, és megfelelően kezdenek majd cselekedni.



Minden előre halad majd, mintha az emberiség egy “spirituális örvénybe” sodródna bele. Az egyetlen, egyesült emberi testnek, Ádámnak az újra-felépítése, összerakása valósággá válik majd. Fontos emberek kezdenek majd erről beszélni világszerte, és tovább fejlesztik majd az alapgondolatot. Különböző fórumokat és bizottságokat hoznak majd létre, és a média is minden szinten erről fog majd beszélni. Mindenki látni fogja, hogy a világ globálisan összekapcsolódott. Ez a gondolat egyszerűnek fog látszani, és mindenki tudni fogja mit is kezdjen vele. Mindez nagyon gyorsan megtörténhet: akár egyetlen nap alatt az emberek ráébredhetnek minderre a világ minden pontján. Olyan nagy szervezetek, mint az ENSZ, az UNESCO és a Világ Bank elfogadják majd az alapelvet, és átrendezik majd kapcsolataikat ennek megfelelően. A befektetők, politikusok és a G20 vezetői is tisztán látják majd ezt, és azért találkoznak majd, hogy ezt megvitassák.



Azok a módszerek, melyekről mi a Kabbala tanulása során beszélünk megjelennek majd bennük. Mindez azért történik majd meg, mivel mi ezen dolgoztunk. És akkor a világ majd elkezdi használni az alapelvet és a módszert az emberek elkezdenek majd a Teremtő (a Természet) felé a megfelelő módon vágyakozni. Tudni fogják majd, hogyan is haladjanak, és felismerik majd, hogy az út az emberek egyesítésén keresztül vezet. És az emberek tudni fogják mit tegyenek, mivel már ismerni fogják egységük útját, módját. Abban a pillanatban, hogy a világ elkezdi megérteni ezt a gondolatot, és az emberek elkezdenek minderre vágyni, a világban minden egy pillanat alatt megváltozik. Nincs szükség bármilyen gyakorlati lépésre, mivel az emberek szándékaival, vágyaival van dolgunk, melyek pillanatok alatt valóra válhatnak, megvalósulhatnak. Amennyiben a személyek közötti kapcsolatok elkezdik ezt a módszert követni, hirtelen minden működni kezd majd. A Természet ismét barátunkká válik, és mindenki egy jó, békés és megfelelő fejlődési útra lép majd.



                                                                                                                                Dr. Michael Laitman

2020. június 5., péntek

2020. május 30., szombat

Arosa-i Dokumentum Világ Szellemi Fórum, Svájc, Arosa 2006. január 23.


Egy új civilizáció

Nagyon örülök és izgatott vagyok, amiért egy ilyen jelentős és előkelő hallgatósága előtt beszélhetek. Szeretnék köszönetet mondani a vendéglátóinknak, a ‘Világ Szellemi Fórumának’ (World Spirit Forum), a ’Világ Bölcsessége Tanácsának’ (World Wisdom Counsil), a megjelent előkelő vendégeknek, fiataloknak, és az itt jelenlevő valamennyi szervezetnek. Mint mindenki más, én magam is nagyon remélem, hogy ezzel a találkozónkkal egy még további lépést sikerült tennünk abba az irányba, hogy egy új civilizáció alapjait rakhassuk le.

Mindannyian tudjuk, hogy az emberiség válságban van, és hogy ezt nincs értelme részleteznünk. Válság a családok életében, a gyermeknevelésben, a kábítószer függőség terjedése, ökológiai válság, és itt van az egyre erősödő nukleáris fenyegetettség. Napjaink embere érzi, hogy kezdi elveszíteni az uralmat az élete és a világ irányítása felett. Volt alkalmam részesülni abban a megtiszteltetésben, hogy kézhez kaphattam Prof. László Ervin újonnan megjelenő könyvét, amelyben Ő igen mélyen és sokoldalúan részletezi a válság problémakörét. Mindazonáltal, fel kell, hogy tegyük a kérdést: vajon mi az oka ennek a válságnak? Ugyanis, amennyiben tudni fogjuk, hogy mi idézi elő a válságot, lehetséges, hogy egyúttal azt is megértjük, hogy mi jelenti a probléma megoldását. A világot betöltő anyagot, mint olyat, az úgynevezett megszerzési vágy (az élvezet utáni vágy) teszi ki. Legyen az bármely dolog, a világ minden egyes dolgában ott található a beteljesülés-, a megszerzés vágya. Ez az erő – azaz, a vágy, hogy kitöltse és teljessé tegye magát – anyagot teremt maga körül. Ha ez az erő kismértékű, úgy élettelen anyagot épít maga köré, egy olyan anyagot, amely természeténél fogva mindenével arra törekszik, hogy egyben tartsa magát.

Az ennél nagyobb erő növényi anyagot épít maga köré. A növényi szinten levő anyag már magába szívja a jót és kiveti magából a rosszat, illetve egy bizonyos formában már érzékeli a környezetet: mint például, a Napot, az esővizet, a Holdat stb. Bár a növényi anyag él és elhal, azonban a helyváltoztatáshoz szükséges erőnek még ő is hiányában van. A megszerzési vágy képviselte még nagyobb erő egy úgynevezett. élő, élettel telinek mondott öltözéket von maga köré. Az élő egyik helyről a másikra vándorol, egyedi módon szaporodik, és valamely parányi mértékben már érzékeli a másikat. Mindezzel együtt, az élő még mindig nem képes a múlt és a jelen érzékelésére. Egyszerűen csak éli a maga életét. Mindezek a szintek – élettelen, növényi, és élő -, egytől egyig a természet által vannak irányítva. Az ezen a szinten levő tárgyak és dolgok nem tesznek jót vagy rosszat, egyszerűen csak léteznek és fenntartják magukat. S mivelhogy az élettelen-, növényi- és élő szintek egy az egyben a természet által beléjük plántált törvények szerint működnek és élnek, az ő esetükben olyanról, mint “EGO”, nem beszélhetünk.

Az ember eredetét egy még ennél is nagyobb megszerzési vágyban találjuk. Az emberben a testi vágyak túlzott mértéket öltenek. Az ember mindenben, ami a testi vágyakhoz kötődik, túlzásokba esik: az ember a táplálkozás, nemiség, család és egyéb más vonatkozásában, ellentétben az élettelen-, növényi- és élő dolgokkal, túlzott mértékekre tör. Testi vágyak mellett úgynevezett “emberi” vágyakat is találunk az embernél. Gazdagság-, hatalom-, tekintély- és tudás utáni vágyat, – kifejezetten ezek azok a vágyak, amelyek az embert rosszá teszik. Magyarán, az ember a társadalmat is a saját javára akarja felhasználni. Az ember élvezi, ha megszégyenítheti a másikat, ha uralkodhat felette. Ezek alapján, a másik, ránézve hátrányos kihasználását “EGO”-nak nevezzük. Az ember túlzott mértékű vágyai folyamatosan, állandó jelleggel fejlődnek. Azaz, az élettelen-, növényi- és állati egyedekkel ellentétben, az ember még mindig nem ért a fejlődése végére. A több tízezernyi év folyamán, az emberben állandó jelleggel, folyamatos fejlődésen ment keresztül a megszerzési vágy. A megszerzési vágy növekedése a társadalom fejlődéséhez, és újfajta társadalmi formák létrejöttéhez vezetett. Ilyenformán, abból a gondolatból kiindulva, hogy majd mindez jobbá teheti az életünket, az oktatás, a kultúra és a tudományok terén rengeteget fejlődtünk az évek során.

Ugyanakkor most, hogy egy ilyen egész különleges helyzetbe jutottunk, az emberiség kezdi már érezni, hogy a több évezrede tartó fejlődés zsákutcához vezetett. Mindazonáltal, ez a különleges időszak, egy igenis jó korszak: mert elérkezett az idő, hogy megtudjuk, merre is vezet bennünket a természet, és hogy mit akar tőlünk valójában. Ha ezt tudni fogjuk, képesek leszünk helyesen élni a természettel, és megnyílik előttünk a lehetőség, hogy a létnek a mostaninál egy nemesebb szintjére emelkedjünk – egy újfajta tudatra és civilizációhoz. A megszerzési vágyat – ahogy az a természet oldaláról lett megalkotva – lehetetlen kielégíteni. Mert dacára annak, hogy minduntalan kielégítettségre vágyik, közvetlen módon, mégsem tudjuk kielégíteni. Ennek az az oka, hogy a bennünk levő hiányérzet, amely örömforrás után vágyakozik, a vágy kielégültével folyvást elillan. Az élvezet kioltja a hiányérzetet. Mint ahogy az éhes emberrel történik, aki az étkezés elején még örömét leli az ételben, ámde az étkezés végével ez teljesen megváltozik nála. Mind a hiány-, mind pedig az élvezet érzése eltűnnek. Mindannyiunknak volt már olyan dolog az életében, ami után igen-igen vágyakozott, néha akár hosszú éveken át is, azonban mihelyst megkapta, amire vágyott, az élvezet érzése azonnal elillant. Élvezet és vágy, egymással ellentétesek, minél fogva kioltják egymást. Következésképp, minél inkább egyre több és több élvezetre vágyunk, végül annál üresebbnek érezzük magunkat.

Napjainkban, az emberiség végre valahára kezdi felismerni, hogy az élvezet utáni hajsza végeredményben nem hoz kielégülést. Így, a fiatal generáció még mielőtt bármit is elérne az életében, hajlamos kábítószerhez nyúlni, öngyilkosságot elkövetni, és depresszióba esni. Gyermekeink reménytelenül próbálják az életet élvezni. Mert valóban, közvetlen módon nem is lehet élvezni. Ugyanakkor, az élet számos példáját mutatja annak, hogy mikor az ember megajándékoz és szeret valakit, igenis töltheti el élvezet. Hogy miért? Mert mikor az ember ad, az élvezetet magát nem vegyíti össze a hiányérzettel. Hiányérzet és élvezet, el vannak egymástól különítve – két, egymástól eltérő helyen “tároljuk” őket. Például: mikor egy anya a gyermekét gondozza, igyekszik mindent megadni a számára; ilyenkor minél többet kap a gyerek, az anya öröme annál nagyobb lesz. Gyakorlatilag, nincs határa az anya örömének.

Itt, ezen a ponton rejlik az egész bölcselet. Innen tanulhatjuk, hogy hogyan is lehet boldog életet élni, hogy hogyan tudjuk a saját magunk és az emberiség vágyait kielégíteni és teljesnek érezni magunkat. A természet ugyancsak ebben támogat bennünket, mert hiszen az élővilág egyedei úgyszintén ugyanezen elv alapján épülnek fel. Mert vegyünk csak például egy élő testet, önmagában minden sejt egoista, ugyanakkor a test egyetemes életműködéséért a test valamennyi sejtje összefog és alárendeli magát a többi másik sejtnek. Korábbi találkozónkon, Tokióban, erről a témáról beszélt lenyűgöző előadásában dr. Elisabet Sahtouris.v Az ilyen vagy olyan példák azt bizonyítják, hogy igenis létezik megoldás erre a válságra, amibe a világ került. Ám az igazat megvallva, nem a világ van válságban, hanem épp ellenkezőleg, az ember azon képessége jutott zsákutcába, hogy megérthesse, miként legyen boldog és éljen a mások megelégedésére.

Az altruizmus mindenütt jelen van a természetben, minden élő organizmusban. Egy ilyen belső altruista program nélkül képtelen volna az élő szervezet fennmaradni. A test minden egyes sejtje kizárólag csak annyit vesz magához, amennyi ténylegesen szükséges a saját maga fenntartásához. Ezen túl mindenével a test egészéről gondoskodik. Ugyanígy, nekünk is ehhez hasonlóan kell a magunk szerepét ellátni “a közös testünkben”, az emberi szinten. A természet tőlünk is megköveteli, hogy a törvényeinek megfelelően viselkedjünk. Azonban, mígnem az élő organizmusok szintjén – azaz, az ásvány-, növény- és állatvilág esetében – a természet megtette az ehhez szükséges „előkészületeket”, az ember esetében mindez hiányzik. Mindazonáltal, a természet az emberek számára is biztosítja, hogy a természeti törvényekkel összhangban rendezhessék el az életünket – azaz, a szeretet és az adás törvényével összhangban. Az ember genetikai állományából adódóan, az emberiség mintegy tíz százaléka mindig altruista lesz. Magyarán, mindig is lesznek altruisták a világban. Ez egyike azoknak a feltételeknek, amelyeket a természet maga alakított így a számunkra. Ugyanakkor van valami, ami hiányzik ezekből az altruistákból, mégpedig az a felismerés, hogy a világ válságának megoldása az ő közös összefogásuk és az emberiség egészére tett hatásukban rejlik.

Egészen addig, míg nem kerülünk egyensúlyba a természettel, a természet továbbra is csak csapásokat fog mérni ránk. Az ásvány-, növény- és állatvilágban működő törvények mintájára, akárcsak egy testnek a sejtjei, minden ember kizárólag csak a saját fennmaradásához szükséges dolgokat szabadna, hogy magához vegye és minden más energiáját az emberiség egészére kellene, hogy fordítsa – mert gyakorlatilag mindannyian egyazon testhez tartozunk. Az emberiség fejlődése, a globalizáció, és az emberek közt egyre csak erősbödő függőségi viszony – mind-mind azért vannak, hogy ráébresszenek, nincs más választás, egy testként kell, hogy éljünk. Merthogy ebben rejlik a problémánk megoldása. Ha sikerül egyetemes szinten egyensúlyba kerülnünk a természettel, az egyensúly irányába ható természeti erők ránk nehezedő nyomása abbamarad. Minden, pusztán csak az ember tudatán múlik: magyarán, minél bölcsebbek leszünk, annál kevesebb csapást kell, hogy elszenvedjünk és annál gyorsabban fogunk majd haladni. Az embert egy belső információs állomány, és az őt körülvevő társadalom vezérli. Mígnem az információ egy részét öröklődés útján szerzi, addig az információ további részéhez a születést követően jut, azaz, az adott társadalom kultúrájával és az oktatási rendszerrel való találkozása és érintkezései során. Így mikorra az ember már eléri a huszadik életévét, jóformán “befejezettnek” tekinthetjük. A húszas éveinktől kezdődően már a születésünkkel belénk táplált információ és az évek során kapott neveltetés szerint cselekszünk és tesszük a lépéseinket.

Ezzel felmerül a kérdés, vajon akkor hogyan beszélhetünk szabad választásról? Avagy, akkor hol is van maga az ember? Az ember szabad választása a felnőttkorra esik. Ekképp jön létre az ember. S a szabad választás a társadalom megváltoztatásában rejlik. A természet úgy alkotta meg az embert, hogy az mindent csak a társadalmi elismerésért tesz. Látszólag úgy tűnik a számunkra, mintha csak pénz, tekintély, és hatalom után rohannánk, azonban, a valódi helyzet az az, hogy pozitív képben akarjuk magunkat feltüntetni a társadalom előtt. Az ember a társadalomtól jövő elismerésnek köszönhetően érzi magát embernek. Erre építve, ha a társadalmi értékeket olyan irányba sikerül átformálnunk, hogy a korábbiakkal ellentétben a tényleges értéknek a másiknak való adás minősüljön, úgy ezáltal az ember, szükségszerűen, magát a viselkedését is megváltoztatja.

Ha a társadalmi értékrendet, valamely mesterségesen formában, olyan irányba tudjuk eltolni, hogy a társadalom mindig, kizárólag csak az alapján ítélje meg az embert, hogy az éppen mennyit adott a társadalomnak, úgy az ember a vele járó szégyenérzetnél fogva szégyellni fogja, hogy egoista, és szükségszerűen azon lesz majd, hogy adakozzék, s ne pedig hogy elvegyen a társadalomtól. Ha majd a gyermekek a társadalom hangoztatta értékrend szerint értékelik a szüleiket, azaz, aszerint, hogy “vajon mennyit is adtak a szüleink a társadalomnak”; ha az egész társadalom, a rokonság és mindenki más, kizárólag csak a társadalmi hozzájárulás alapján ítélik meg a másikat, úgy egyikünknek sem marad más választása, mintsem hogy adjon, és a hozzájárulásával gyarapítsa a társadalmat. Röviden összefoglalva, a természet megteremtett a számunkra minden olyan eszközt, amivel átformálhatjuk a társadalmi értékrendet, és amellyel könnyen és varázslatos módon egy újfajta civilizációt építhetünk.

A már említett tíz százaléknyi altruista, önmagában, egy további tíz- és kilencven százalékra osztható. Az emberiség egy százaléka, azaz, az altruisták tíz százaléka, aktív altruistának mondható. Ezen aktív altruisták kell, hogy megtegyék az első lépést, és hogy célirányosan egyesítsék a soraikat és kivitelezzék a tervet, illetőleg hogy maguk köré gyűjtsék a többi más altruistát. S idővel, ahogy az üzenetünk majd jobban kikristályosodik és világossá válik, lehetőségünk lesz majd az emberi társadalom kilencven százalékát kitevő egoista tömegekhez is fordulnunk. Természetesen mindenkihez szeretettel kell, hogy forduljunk, mert hisz semmi sem azért lett megteremtve, hogy aztán később lerombolják, vagy, hogy eltávolítsuk a világból. Éppen ellenkezőleg, éppen hogy a társadalom altruista és egoista erőinek a helyes kombinációjában lelhetünk rá a teljes és harmonikus élet nyitjára. Az egoista társadalmakban szintén találunk olyan, nem elhanyagolhatónak mondható tényezőket, amelyek kimondottan az altruista szemlélet térnyerését ösztönzik. Az összes egoista társadalom oktatási- és kulturális rendszere az altruizmus alapelveire épül. Az iskolákban lemondásra, udvariasságra és szocializálódásra neveljük a gyerekeket. Azt akarjuk, hogy a gyermekeink szépen viszonyuljanak a másikhoz, mert úgy érezzük, hogy a másik iránti kedves viszony megvédi az embert.

Az emberi társadalom nemesnek tartja és nagyra értékeli az önzetlenséget. Nincs olyan ember a mai társadalmakban, aki élesen ellenezné az altruizmust. Senki sem mondhatja, hogy ne akart volna valaha is a másiknak adni. Sőt ellenkezőleg, maguk a társadalom legromlottabb elemei büszkélkednek azzal, hogy mennyire adakozóak, és hogy társadalmilag mennyire érzékenyek és gondoskodóak. A legkülönfélébb kormányok és kapitalista szervezetek szépítik magukat, és hangoztatják, hogy ők az emberiség javát szolgálják. Ebből tehát az következik, hogy képesek kell, hogy legyünk minden emberhez, még akár a legkülönfélébb, egészen nagy közösséghez is eljuttatni az üzenetünket. Feltéve persze, hogy az üzenet megfelelően van kidolgozva és helyesen van tálalva. Gyakorlatilag, minden rajtunk múlik, minden a kezünkben van. Ezért aztán nagyon remélem, hogy sikeresek leszünk.

Olyan embereket látok magam előtt, akik igazán gondoskodással fordulnak az emberiséghez, és akikben kétségtelenül megvan az ehhez szükséges készség. Első lépésként egy olyan szervezetet, mondhatni állandó központot kell létrehoznunk, amelynek első számú feladata volna, hogy ezt az üzenetet megalkossa és továbbítsa a világ felé. Ezért feladatunk megfelelő formában bemutatni az elképzeléseinket és meglátásainkat, és ki kell, hogy kérjük a hozzáértők tanácsát, hogy miként is forduljunk az emberiség legkülönbözőbb rétegeihez. Az emberek átneveléséhez, és hogy elmagyarázhassuk nekik a válság okát, televíziós- és internetes csatornákat kell, hogy használjunk. A kór ismerete, fél-egészség. A helyzetre való ráismerés, és a tudat, hogy a természet jó felé visz bennünket, erőt ad majd az embernek az élethez, és arra fogja őket ösztönözni, hogy hagyjon fel a kábítószer fogyasztással, hogy jöjjön ki a depresszióból, és hogy fényt derítsen a jövőjére. Reményeim szerint, együtt majd sikerrel teljesíthetjük a feladatunkat és kezdhetünk neki a központunk szervezésének. Ezzel köszönetet mondok és szeretetemet fejezem ki mindenki iránt, és remélem, hogy így együtt majd valóra váltjuk a terveinket és megmentjük az emberiséget. Egyúttal megköszönném a ‘Világ Bölcsessége Tanácsának” és Prof. László Ervinnek, amiért lehetőséget kaptam, hogy kifejthessem Önök előtt a témáról alkotott véleményemet.

                                                                                                                   
                                                                                 Dr. Michael Laitman