„A Zohár megemlít egy történetet két emberről, akik egy csónakban ülnek és az egyikük elkezd egy lyukat fúrni önmaga alatt, a csónakon. A barátja rosszallóan megkérdezi tőle, hogy miért csinálja ezt, mire azt válaszolja, „mit törődsz ezzel, nem fúrhatok önmagam alatt egy lyukat, ha ezt akarom?” Nyilvánvaló tanulság, hogy egyetlen ember képes a teljes képet lerombolni.
Ez a titka sokaság imájának is, hogy az egyéni embernek nem szabad kiválni a sokaságból, és önmagának kérnie, még akkor sem, ha kérése alapvetően megelégedettséget okozna Teremtőjének, kizárólag a sokasághoz tartozva, a sokaságért szabad ezt megtennie. Mert az, aki kilép a sokaságból, és kifejezetten magára irányuló módon kér, az nem építi, hanem tényszerűen rombol. Ahogy írva van, „ezek mind becsvágyóak,” mivel semmilyen egyedi nyereséget nem ér el az, aki büszkeségbe öltözik, és jaj annak, aki ilyen fajta megszerzéssel kárt okoz a lelkének.
Ez azonban azokra is igaz, akik egyedül emelnek imát. Ők is leválnak a közösségről, és rombolják ez által lelküket. Mivel nincs egyéni felébresztés Izraelen belül, nincs egyedileg felemelt kérés sem, mivel az egyéni embernek Izraelen belül nincs megfelelő hiánya ehhez, nem érezheti önmagát, az egyedi „énjét.” Pontosan ebben rejlett az erejük, amikor kinyújtott karral kivonultak Egyiptomból.
Ezért mindenkinek legnagyobb erőfeszítést kell ráhelyeznie az Izrael gyülekezetének összegyűjtésére irányuló imáira, munkájára, hogy ez által Izrael teljességével integrálódhasson Izrael gyökereibe. Akkor az egész nyáj meg lesz itatva az örök kút vizével, és az Izrael lelkeit elválasztó összes határ el lesz törölve, alul és felül, és a kollektív Szentség kiterjed felettük, mivel a Fény feltárul a kollektív Partzuf Hazeh (mellkas) pontjától lefelé.
Ebből kifolyólag a kollektív Fény természete, csak azokban lakozik, és jelenik meg, akik lenullázzák individualizmusukat, egyedi egójukat, és nem magukkal törődnek.
Baal HaSulam, „Pri Chaham a Tórában, nem ez a nyáj összegyűjtésének ideje.”
Forrás: Baal HaSulam szemelvény 2014. július 10. hajnali leckéből
