2021. december 28., kedd

A spirituális fejlődés lépcsőfokainak megmászása !

 Kérdés: 


Honnan tudhatom, hogy átléptem egy másik spirituális szintre?


Válasz: 

Amikor az ember felemelkedik a következő spirituális szintre, abszolút mindent érez, ami vele történik. Nagyon pontos érzés, víziók és illúziók nélkül.


Kérdés: 

Mindenki képes lesz felemelkedni a spirituális világba?


Válasz: 

Abszolút mindenki ! 

Az egyetlen dolog, amire szükség van, az erre való vágy. Bárki elérheti a felső világot, aki vállalja, hogy egy bizonyos mennyiségű időt és erőfeszítést áldoz, neki nem lesz gondja ennek elérése. Sőt a világunkban mindenki választhat egy bizonyos szakmát, amiben többé - kevésbé sikeres lesz. Kétségtelen, hogy mindannyiunknak el kell sajátítania a Kabbala bölcsességét, akár ebben az életben, akár a következő életben, és teljes mértékben ki kell teljesednie a spirituális felemelkedésében, felemelkedve az Ein Sof (Végtelenség) világába.



Forrás : https://laitman.com/2015/12/climbing-the-steps-of-spiritual-development/

2021. december 17., péntek

A benned lévő teljes valóság feltárulása

Kérdés: 

Mi a Kabbala bölcsessége?


Válasz: 

Egy bizonyos hatás leereszkedik hozzánk a felső gyökértől (a teremtés gondolatától) felülről lefelé az összes világon keresztül, és végül eléri a végső pontot, ezt a világot. Magában foglalja a külső és a belső részeket: az öt felső világot és a teremtett lényeket.

Az egész univerzum világokból és lelkekből áll, amelyek a világokban léteznek. A Kabbala bölcsessége mindent megvizsgál, kivéve a tényleges gyökeret: azt, hogy hogyan terjed felülről lefelé, majd tér vissza alulról felfelé, ami mind az azt elérő személyhez viszonyítva történik.

Ebben a rendszerben van valaki, akit „embernek” neveznek (egyelőre nem tudjuk, ki ő). Mindent, ami feltárul vele kapcsolatban, a Kabbala bölcsességének nevezik.

Ebben a pillanatban ezen világ valóságában létezem, és mindent öt érzékszervemmel érzékelek: látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás. Segítenek feltárni és érzékelni bármit, ami rajtam kívül történik, de nem tudom, hogy valójában mi történik ott.

A fizikusok azt mondják, hogy a hullámok befolyásolnak bennünket, és a hullámokon kívül más nem létezik. A vegyészek azt mondják, hogy ezek bizonyos anyagok, molekulák közötti reakciók. Azonban az számít, hogy érzékelek bizonyos hatásokat, és reagálok rájuk. Ez az én belső érzékelésem, és mások másképp reagálhatnak.

Mindannyian emberek vagyunk, és mindannyian ugyanúgy működünk. Emiatt nagyjából ugyanazokat a dolgokat érzékeljük. Egy másik lény más valóságot érezne. Minden lény tulajdonságai, jelleme és információs génjei szerint érzékeli a világot. Az emberek, állatok, rovarok, növények, sőt a sziklák is különböző módon érzékelik magukat és környezetüket.

A Kabbala azonban csak arról beszél, ahogyan az emberek érzékelik a világot. Bár még itt is vannak különbségek, mégis van egy bizonyos közös felfogásunk. Még mindig megértjük egymást. Benyomásaink annyira egybeesnek az ásványi, a növényi és az állati szinten, hogy teljesen egyben vagyunk velük.

Az észlelési nehézségek csak az emberi szinten kezdődnek, ahol a pszichológia, az egyéni jellemzők, az észlelések és az érzések kezdődnek. Ha csak az öt érzékszervre gyakorolt hatást vizsgáljuk, amelyet még nem torzítottak el a pszichológiai észlelés tényezői, akkor mindazt, amit magunkban észlelünk, azt 
az e világ észlelésének nevezzük.

Amikor a teljes öt spirituális világot így érjük el, ezt hívják a Kabbala bölcsességének: a teljes leereszkedés felülről lefelé, az elejétől a végéig és vissza a végétől a kezdetekig, minden célt és rendszert, okokat és következményeket, minden az utolsó részletig. Így a Kabbala elmagyarázza, hogy ki az ember, mi a célja, miért van szükség a felülről lefelé való leereszkedésre, és arra, hogy mi vár ránk az emelkedés végén.

Ez a bölcsesség mindent magában foglal. Magába foglalja a fizikát, a kémiát és az ember életét ebben a világban. Minden benne van. A Kabbala a teljes valóság feltárása abban a személyben, aki eléri azt. Az ember felemelkedik a spirituális világokon, és annak egyik szakaszában éri el a valóságot: az első, a második, a harmadik szinten és így tovább. Amikor felemelkedik a következő szintre, világossá válik, hogy az összes előző szint benne van ebben a szintben.


Forrás :
https://laitman.com/2011/02/kabbalah-revelation-of-the-entire-reality-within-you/

2021. december 2., csütörtök

Minden egy Felső - Programból ereszkedik le

Kérdés: 

A megújulások helye megegyezik a megújulások forrásával?


Válasz: 

A megújulások helyét mindig felülről határozzák meg és ezek egy forrásból származnak. Minden, ami a felső világban létezik, az fokozatosan elmosódik, leereszkedik és elér minket.

Mint mondják „Nincs semmi új a Nap alatt”; minden egy Felső - Progamból ereszkedik le, amelyben eredendően, a Teremtés kezdetétől a végig be van állítva. Mi akaratlanul beteljesítjük ezt a programot, mint minden ember, vagy mint a Kabbalisták, akik megértik, és alkalmazkodnak hozzá, majd magukat hozzá igazítják és ezáltal lépnek előre.

A megújulások az emberekben, és nem a világban mutatkoznak meg. Mégis a belső változásunknak megfelelően, minden alkalommal egy másik világot látunk. Ez olyan, mintha egy fehér képernyő előtt ülnénk, és attól függően ahogyan a gondolatainak és vágyainkat kivetítjük, azoknak megfelelő képeket látunk rajta.


Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2018-07-01

https://laitman.com/blog/




2021. november 10., szerda

Mit ad a Kabbala az embernek ?

Mit ad a Kabbala az embernek napjainkban, és hogyan alkalmazható ez a bölcsesség jelenlegi bonyolult életünkben?

Manapság a leghétköznapibb ember sem tesz jót a világnak, illetve nem tudja biztonsággal fenntartani magát, ha nem ismeri a csakis a Kabbala által közvetített alapvető természeti törvényszerűségeket.

Nem lehet hasznára a társadalomnak, képtelen a létezéshez szükséges, megfelelő környezetet biztosítani a természet igaz törvényeinek ismerete nélkül, amelyeket a Kabbala magyaráz el számunkra. Ezért hát ennek a tudománynak az elsajátítása nélkülözhetetlen számára.

Valamikor az általános iskolás tanulmányok elegendő tudást adtak, és megbízhatóan felkészítettek életünk hátralévő részére. Mai világunkban azonban alig tudunk létezni, és helyesen navigálni az életüket azon ismeretek nélkül, miket a Kabbala Tudománya tár fel a számunkra, a Kabbala által feltárt ismeretek nélkül, aligha lehetséges az élet, és a helyes döntések meghozatala.

Forrás: What Does Kabbalah Give To

2021. október 30., szombat

A valóság érzékelésének titka

Ebben a világban, a kicsiny egoizmusunkban csak azt érezzük, amit képesek vagyunk megragadni. A Kabbala bölcsessége és különösen a Zohar könyve azt mondja, hogy az ember mindent magán belül érzékel, de valójában nincs semmi körülöttünk. Minden, amit látunk, belső állapotunk tükröződése.

Például most előtted vagyok, kamerával filmeznek, és különböző emberek is vannak itt. Valójában fizikailag egyik sem áll előttem, minden bennem van.

A Kabbala beszél a valóság érzékelésének rejtélyéről. A világot, amely látszólag rajtunk kívül is létezik, egy mesterkélt, fantasztikus világnak nevezzük, amelyet belső tulajdonságaim alapján képzelek el. És az a tény, hogy egyre több új tárgy és jelenség megjelenését látom, azért fordul elő, mert magamban fejlődök és így állítólag kívülről látok mindent.

Az a  tény, hogy az ember mindent magában lát, vagyis csak önmagát érzékeli, tudományosan bizonyítható. A pszichológia és a filozófia sokat beszél erről.

Rajtunk kívül csak a Teremtő fehér fénye van, és Ő abszolút egyenlő mértékben viszonyul hozzánk. És mindazok a tulajdonságok, amelyeket magunkon kívül látunk, amelyeket mindenféle tárgynak, erőnek, mozdulatnak képzelünk, ezek a belső tulajdonságaink és jelenségeink.

Minden, amit magunkban tapasztalunk, állítólag előttünk, rajtunk kívül tükröződik. Olyan vagyok, mint egy vetítőgép, amely saját, többnyire fekete egoista tulajdonságait vetíti a fehér fénybe. És így látom a világot. Ezért azt mondják, hogy azt a világot látod, amelyet létrehoztál.

Ha kedves világot akarsz látni, akkor önmagadnak is kedvesnek kell lenned. Te rajzolod meg a világot. Rajzold a legjobbra, rajtad múlik. Boldog akarsz lenni? Legyél.



forrás: https://laitman.com/2021/01/the-secret-of-the-perception-of-reality/

2021. október 17., vasárnap

Elhízás: A spirituális táplálék hiányára utal?

Manapság mindenki számolja a kalóriát - de az elhízás problémája egyre csak növekszik. A Kabbala azt magyarázza, hogy ez a kóros elhízás “járvány” arra vezethető vissza, hogy a modern ember nem kapja meg a “spirituális táplálékát’.

Nem titok az, hogy az elhízás és a túlsúlyosság aránya egyre csak növekszik minden egyes évben. Az Egyesült Államokban az elmúlt 20 év adatait megvizsgálva kimondhatjuk, hogy drámaian emelkedett a kövérek száma, az évezred elején az amerikai társadalomnak 66 %-a volt elhízott vagy túlsúlyos.

“Minden gyermek felszedett valamennyi súlyfelesleget’ - írja a Live Science Staff újság.“  Az átlagos súlya egy 10 éves fiú gyermeknek 1963-ban 33,5 kg volt, míg az ezredfordulóra 38,5 kg. A lányok között 35 kg-ról 40 kg-ra emelkedett. A WHO kutatásai szerint néhány év leforgása alatt megközelítőleg 2,3 milliárd felnőtt lesz túlsúlyos, és több mint 700 millióan lesznek elhízottak.

A túlsúlyosság “járványos” terjedése nem csak az emberek önbecsülésébe, jólétébe és egészségébe kerül, de ráadásul még igencsak költséges is. Számítások szerint az Egyesület Államokban az ezredfordulón több mint 117 milliárd dollárra volt tehető az elhízás költsége. Ez a pénzösszeg mindenféle diétás fogyasztó módszerre, az elhízáshoz kapcsolódó betegségek kezelésére és nem mellesleg az elhízott dolgozók kieső munkaidőre eső termelékenység kalkulált összegéből tevődik össze.

Tulajdonképpen az elhízás hatása minden területen érezhető. A légitársaságok úgynevezett “zsír adót” vetnek ki az elhízott ügyfelek részére szemben a vékonyabb utasokkal. Egyes sebészek megtagadják a kövérebb pácienseken végrehajtott műtéteket, mert náluk megnövekedett kockázati tényezők lépnek fel. Vagy éppen a vidámparkok kényszerültek bizonyos átalakításokra, mely már a kövérebb szórakozni vágyók részére is megfelelően biztonságos.

De talán a legrosszabb az összes probléma közül az egészségügyi aggodalmak. Az Egyesült Államok egészségügyi szervezete kutatásai szerint minél jobban túlsúlyos valaki annál nagyobb eséllyel lesznek egészségügyi problémái. John Tickell ausztrál táplálkozási szakember szerint az elhízással járó betegségek a leggyorsabban növekvő számban vannak jelen napjainkban, úgymint magas vérnyomás, szívkoszorúér-betegség, sztrók vagy a rák.

Az igazi éhség azonban bennünk van

Az tagadhatatlan, hogy néhány ember túlsúlyossága örökletes hajlamra, a génekre vezethető vissza. De ezek csupán az esetek 20 %-ára igaz. A túlsúlyosok fennmaradó 80 %-a a túlzott fogyasztással magyarázható.

Miért? Minden a hozzáállásunktól függ, az agyunk működésétől függ, hogy valaki túlsúlyos vagy karcsú marad, egészségesen vagy helytelenül táplálkozik.

EMedicine Health szervezet hasonló véleményen van, mint John Tickell. Úgy gondolják, hogy a túlevés oka lehet a depresszió, kiáltástalanság, harag, unalom, és olyan okok, amiknek semmi közük az éhségnek. Más szóval az emberek érzelmei befolyásolják az étkezési szokásainkat, ami túlevéshez vezethet.

A kabbala tudománya az előbbieken túl tovább szűkíti a lehetséges okokat. Minden a belső ürességre vezethető vissza, mely abból fakad, hogy nem vagyunk képesek kielégíteni növekvő egoizmusunkat. Bármilyen eszközzel, de kompenzálni szeretnénk a belső űrt, a beteljesülés hiányát, az üresség érzését.

Összességében elmondhatjuk, hogy a túlsúlyosság járványa világszinten problémát okoz, nem csak az Egyesület Államokban, mely egy újabb tünete a modern ember kiüresedettségének.


Kitöltés - nem kompenzáció


Az emberi egoizmus térnyerése ma sokunkban az elégedetlenség érzését okozza, bármit is teszünk. Mindig „akarunk valamit,” és bármennyi vagyont is szerzünk, belül mégis üresnek érezzük magunkat. Ez az állandó üresség kárpótlásra késztet bennünket, és néhányunk számára ez a kompenzáció a folyamatos evést jelenti.

De akármennyi ételt is fogyasztunk, belső ürességünk kitöltetlen marad, és a Kabbala elmagyarázza, hogy egyszerűen azért, mert amire vágyunk, valójában nem fizikai. Tudattalanul minden emberben fejlődik a spirituális vágy, és a 21. században ez a vágy minden korábbinál nagyobb (és éhesebb), és kitöltést követel. Ez a kitöltés csak spirituális, vagy ha akarod, „spirituális táplálék” lehet.

Tehát a kabbala bölcsessége nem azt mondja az embernek, hogy diétába kezdjen. Ehelyett a probléma gyökerét kezeli, megmutatja nekünk, hogyan kell kitölteni ezt a spirituális vágyat - a legmélyebb és és legnagyobb mélységű hiányosságunkat. Amikor végre foglalkozunk a valódi hiánnyal, az olyan gondolatok, mint „akarok valamit… de nem tudom pontosan, hogy mit - talán egy nagy doboz Ben & Jerryt,” egyszerűen eltűnnek. A spirituális elköteleződés eredményeként az ember teljesen más szinten kezd gondolkodni. Az ember folyamatos kalandként kezdi megtapasztalni az életet, és az élet minden pillanatában belülről energikusnak és kiteljesedettnek érzi magát.

Az elhízás és a túlsúly mai növekvő aránya csak annak a jele, hogy az emberek vágyakoznak a beteljesülés után, amit nem kapnak meg - a spirituális kitöltést. Ha ezt felismerjük, és megtanuljuk, hogyan kell kiteljesedni, akkor nem lesz szükségünk semmi „extrára” kívülről.


http://www.kabtoday.com/epaper_eng/content/view/epopup/7414

2021. október 3., vasárnap

Elme és tudatosság


Kérdés:

A tudatosság, amellyel rendelkezem egyéni és az információs mező tudata pedig általános?

Válasz:

Igen, mindaddig egyéni, amíg teljesen kiegyenlíted a tudatod ezzel a mezővel.

Kérdés:

Mondhatjuk-e, hogy az általános mező indukálja bennem annak egy részét, képét?

Válasz:

Abszolút.

Kérdés:

Van-e értelme a tudatról beszélni a tudat tárgya nélkül?

Válasz:

Nem. A Kabbalában ezt másképp érzékelődik. Kabbala bölcsessége szerint mindegyikünk vágy. Ha bizonyos ellenhatásokat építünk erre a vágyra, akkor egyúttal fölé emelkedünk a minket körülvevő mező szintjére. És akkor, e térhez való hasonlóságunk mértékében, elkezdjük érezni és feltárni a minket érintő szándékait, terveit és cselekedeteit. Ilyen mértékben az ember intelligenssé válik. Előtte úgy tekintjük, hogy külön személyként létezik. És akkor a mező tudata válig az ember tudatává.

Kérdés:

Vagyis az elme és a tudat azonos fogalmak, vagy mégis van különbség?

Válasz:

Az értelem sokkal alacsonyabb, mint a tudatosság, ez egy feldolgozott tudatosság bennünk. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyos cselekedeteket hajtsunk végre, amelyek magasabb tudatossághoz vezetnek minket. Vagyis az elme olyan mechanizmus, kiegészítő elem, amely segít a tudatosság egyik szintjéről a másikra emelkedni.


https://laitman.com/2021/03/mind-and-consciousness/

2021. szeptember 13., hétfő

A világunk problémáinak megoldási módszere az, ha a világunkra egy egészként tekintünk.

Az életet sokrétűnek látjuk, köszönhetően a világérzékelésünk töredezettsége miatt.


Felosztjuk a természetet tudományágakra -  de azok közül melyik is a valós? 


A természet egy egész. Mi vagyunk azok akik felosztják tudományágakra, mint biológia, állattan, növénytan, földrajz, csak azért mert az érzékelésünk korlátozott, nem ragadjuk meg egy egészként.


Az emberiség folyamatosan ismétli ugyanazokat a hibákat, mert különbözőképpen oldjuk meg a problémákat - nem tudunk egyetlen problémát sem megoldani, mert belsőleg vagyunk egységben. Az egyetlen mód, hogy megoldjuk a mai kor problémáit az, ha úgy tekintünk a világra, mint egy széttagolhatatlan egészre.


Létezik egy egységes megközelítése a problémánknak: képesek lehetünk a tagoltság és megkülönböztetésből átlépni az összetartozás állapotába. Amikor figyelembe vesszük a világban zajló eseményeket, amit közös világunk egyes részeinek tekintünk, nem fogunk a továbbiakban rossz döntéseket hozni. Az emberek közötti egység felébreszti a Természet egyetemes erejét - az erőt, ami egyesít és magában foglal mindet és minket is.



http://www.kabbalahblog.info/2016/03/integral-approach-to-nature/#more-5110

2021. augusztus 22., vasárnap

Lásd az igazi valóságot

Meg kell próbálnunk egy másik valóságot elképzelni, amely eltér attól, amit most érzünk, olyat, ahol mindannyian összekapcsolódunk. Ez valóban létezik ebben a formában, mint egyetlen integrál világ, és csak az egoizmusom választ el engem ettől a valóságtól.

Mindenki kapcsolódik és mindenki korrigált, és a természet minden eleme egyetlen mechanizmusként, egyetlen rendszerként működik, teljes kapcsolatban egymással. Csak én érzem magam elszakadva másoktól, és saját hibáim miatt ítélem meg őket.

Ha a teljes teremtés állapotát ezen a helyes módon ábrázolom, látni fogom, hogy az Istenség (Sechina), a Teremtő feltárulása minden teremtett lényben ott lakozik, mindenkit összeköt és bennük működik.

Mindenki össze van kapcsolódva, mindenkit korrigált, és csak nekem kell kijavítanom magam, hogy mindenkit valódi formájában láthassak.


Reggeli kabbala Lecke Első rész 20/11/25, “Munka az értelem feletti Hitben”
forrás: https://laitman.com/2020/11/see-the-true-reality/


 

2021. augusztus 11., szerda

Nem hiába éltük meg, ezt az időszakot !

Azoknak az embereknek, akik hozzászoktak az interneten élt gyors sodrású élethez, a valóság túl unalmasnak tűnik. 

Olyan hatalmas információtárakat épít fel napról napra a neten, amire senkinek nincs szüksége? 

Mégis, mire lenne mindez jó?! 

Könnyűszerrel semmissé lehetne tenni mindent, amit az emberiség mindeddig megalkotott. Semmire nincs szükségünk ezekből, hogy helyes módon viselkedjünk, vagy elérkezzünk a Teremtés Céljához.

Mindazonáltal a mögöttünk lévő éveket nem tekintem elpazarolt időnek, mivel ennek a periódusnak a segítségével vonhatjuk le a következtetést, melynek lényege, hogy meg kell változnunk. 

Minden pozitív változás azonban, csak a helyes életre irányuló igaz vágyunkon keresztül szökik szárba, valamint azon erők megjelenésének függvénye, amelyek felülről, a természeten belülről alakítják a jótékony átalakulást.


KabTV “Kommunikációs Készségek” 20/07/10
Forrás: Years Not Lived In Vain | Laitman.com

2021. július 17., szombat

Ne vesztegessük időnket a lehetetlenre


 A Kabbalában a “tiltott” azt jelenti, hogy “lehetetlen”. Valami tiltott annál fogva mivel az ellenkezik a természet törvényeivel, és nem lehet véghez vinni. Azonban mi a rejtettség állapotában vagyunk, mely azt hiteti el velünk, hogy képesek vagyunk ezeket a cselekedeteket elvégezni és azokból hasznot hajtani. Mégis a Kabbalisták figyelmeztetnek minket, “Ez tiltott!”, mint amikor egy kisbabához beszélünk, aki kárt akar okozni magának.

A kár mely abból származik, hogy nem megfelelő tetteket hajtunk végre nem feltétlenül érkezik közvetlenül, jöhet közvetett módon is. Ennél fogva úgy tűnhet számunkra, hogy megfelelően cselekedtünk, és akár profitra is tettünk szert, míg valójában csak vesztegetjük életünket haszontalan, és valószínűleg káros tettekre. Hosszú időbe, és sok szenvedésbe telik míg mindezt felfedezzük.

Ezért figyelmeztetnek minket a Kabbalisták, “Ne vesztegessük időnket és erőfeszítéseinket. Semmit nem vagyunk képesek ily módon megváltoztatni, mivel a Természet rendszere másképpen van elrendezve, mint azt mi elképzeljük!” Ahogy telik az idő elkezdünk elmaradni és nem végezzük el, amit elvárnak tőlünk. Azonban az erő érettségi szintünknek megfelelően viselkedik, egyre nagyobb előrehaladást követelve tőlünk.

Mivel nem haladunk előre, továbbra is nyomást, problémákat és szenvedést érzünk. Ezért mondják nekünk a Kabbalisták, “Te nem vagy képes ezt tenni!”. Nem próbálnak minket rábeszélni, hiszen nem képesek ezt nekünk olyan módon elmagyarázni, ahogy a tanár magyaráz valamit a gyerekeknek, azt mondva, hogy ne cselekedjünk egy bizonyos módon, mivel nem vagyunk képesek saját szintünknél magasabbra látni. Ezért mondják nekünk keményen: “Ez tiltva van!”. Azonban annak érdekében, hogy meghalljuk őket be kell lépnünk egy csoportba, és tanárt kell keresnünk magunknak.


                          

                                                                                   Dr. Michael Laitman

2021. július 6., kedd

Hogyan képes valaki a valóság teljes rendszerét felfedezni, és a megfelelő számításokat véghez vinni?

Végül is még a legmagasabb szintű számítógépekkel rendelkező fizikusok sem tudják az elektron helyzetét a következő milliszekundumban meghatározni.

Mit jelent az, hogy teljesen felfedezzük az Univerzumot?

Természetes, hogy a fizikusok, akik az anyaggal foglalkoznak nem tudják mi történik a következő pillanatban. Ez különösen igaz ha olyan mélyen merülnek el tanulmányaikban, hogy az anyag, hullámok és más létezési formák közötti határok elmosódnak, és elkezdenek megzavarodni az idő, tér és mozgás koncepciói között. Ezeken a határmezsgyéken az érzékszerveink nem képesek megfelelően működni. Az igazi valóságot a természetet irányító erők formájában vagyunk képesek felfedezni. Ezek a negatív és pozitív erők egységre lépnek forrásuknál, melyet a Felső Erőnek hívunk. Ennek ismerete nyújtja számunkra az alapot, hogy megfelelő számításokat végezhessünk.

A világunk azoknak az erőknek a következménye, melyek felülről lefelé ereszkednek ránk. Ennél fogva amennyiben nem emelkedünk egy magasabb szintre örökre a sötétben maradunk. Soha nem fogjuk megtudni miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek, és állandóan hibákat fogunk elkövetni! És ezen félrelépéseink közben még azt sem fogjuk tudni, hol is követtük el a hibát. Azonban amennyiben megfelelő módon akarunk létezni ebben a világban, ahogy azt természet elvárja tőlünk, akkor mindezt csak a következő szintre való feljutással vagyunk képesek megtenni.

Ez azt jelenti, hogy felfedezzük azt az általános erőt, mely a természetben működik, és fel kell fedeznünk annak hatását, és működését az Univerzum minden alkotórészével kapcsolatban. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy minden tettünk egyensúlyban legyen a természet mindent körülvevő erejével és, hogy pozitívabb módon élhessünk. Ez az általános erő (melyet Felső Erőnek, Természetnek vagy Teremtőnek hívunk) megmutatja nekünk a csapásokon keresztül hogy hibás számításokat végeztünk, és letértünk az útról. Ily módon arra ösztökél minket, hogy az erő saját szintjére emelkedjünk. Azonban ha nem vagyunk képesek a Felső Erő szintjére emelkedni, szörnyű szenvedések várnak ránk a jövőben."


Dr. Michael Laitman

2021. június 25., péntek

Az általunk felfogott valóság csak egy álom

 

Mit ért az alatt, amikor azt mondja, hogy az állatok, növények és anyag nem létezik? 

Csak az emberi lény létezik? 

A Teremtő felfogása csak az emberi lelken keresztül történik? 

Azt értem, hogy minden amit itt érzünk az a valóság “lenyomata” – a fák, a csillagos ég, a nagy hegyek és tájképek. Szóval mindez csak a képzeletünkben létezik?


Az egyetlen teremtett dolog a vágy. Ebben található az az érzés, melyet az önzőség “én”-re és a “körülöttem levő”-re bont. Az önzőségünk korrigálásával ez az érzés egy egésszé a teljes “én”-né és a saját forrásunk érzékelésévé válik, a Teremtő megérzésévé.


Minden amit  a külvilágból felfogunk az a tudatunkon belül érzékelődik. És ez igazából az amit “valóságnak” hívunk. Minden a személy tudatában létezik, mint egy álom. Az a hiányosságunk, hogy képtelenek vagyunk érzéseinket objektívan összehasonlítani, abból kifolyólag, hogy csak “saját világunkat” érzékeljük, korlátoz minket. Azonban hamarosan az emberiség el kezd majd felébredni szendergéséből, és az emberek más lehetséges valóságokat találnak majd.


                                                                                                                                Dr. Michael Laitman

2021. június 12., szombat

Megismerni a gyökereket, ahonnan az életünk elkezdődött

Kérdés: 

Milyen erő kényszerít bennünket arra, hogy választ találjunk az élet értelmét firtató kérdésünkre? Látszólag mindent képesek vagyunk élvezettel megélni, ebben a szeméthalomban, ahol éppen csak kint van a fejünk, és teljes életet tudunk élni itt és most. Mi az akkor, ami állandó kutatásra ösztönöz bennünket?

Válasz: 

Ez nem az emberen, sokkal inkább a lelke gyökerén múlik. Az ember, a vágyai alapján élvezi ezt a világot, az életet, azaz, hogy jobb lehet, mint mások, erősebb, jobban elismert stb. Van azonban egy igazán belső, bár nem túlságosan nagy vágy bennünk, - ami az élet értelmének a megismerésére irányul. Végül is, ennek a megragadása és felfogása nélkül, minden más kicsinek, jelentéktelennek, ideiglenesnek és átmenetinek tűnik. Az élet értelmének a megismerésére irányuló vágy meg akarja találni azt, hogy miért lehetséges, hogy az ember jónak születik, azonban ezt mégis az életén belül meg kell valósítania. Ehhez fölé kell emelkednie a saját életének, mivel az élet önmagában egyszerű létezés, minden értelem nélkül. Viszont ehhez a felemelkedéshez mesterévé kell válni, egy különleges technikának.

Kérdés: 

Mit jelent ebben az esetben a "magasabb" kifejezés? Mit jelent az élet fölé emelkedés?

Válasz: 

Ez azt a gyökeret jelenti, amiből az ember élete elkezdődött, ahonnan ellenőrzés alatt van tartva, ahonnan minden, az életében neki szánt jel származik, amely belép aztán a világába.


Angol blog: https://laitman.com/2020/07/know-the-root-that-starts-our-lives/

2021. június 1., kedd

Képek és érzések

 


A művészet megmutatja nekünk, hogy fel lehet emelkedni a tisztán pszichológiai, mindennapi megfontolások felé, és be lehet lépni egy olyan mezőbe, amely nem a színpadon zajló eseményekhez kapcsolódik, hanem egy bizonyos erőhöz, amely irányítja egyes létező jelenségek mozgását felettünk, túl az időn és a téren

El kell kezdenünk ezt érezni önmagunkon belül. Ez a színház van bennünk. És a Zohar könyvében említett “nagy zöld krokodil” helyett egy „krokodilnak” nevezett tulajdonságot érzünk.

Ez nem olyan színházi kép, amelyet bizonyos emberek idéznek fel bennem. Allegorikus képeken keresztül kezdem érezni azokat a spirituális erőket, amelyek meghatározzák őket, és egy bizonyos néven nevezik őket.

Számomra ennek a “krokodilnak” már nincs zöld szörny képe. Lehet pozitív, kellemes, kedves, intelligens, irányító, bár szükséges és célzott amit ez létrehoz.. stb.

Kiderül, hogy amikor a Zohár könyvét olvasod, abszolút nem kötöd össze a szavakat a képeikkel ebben a világban! Amint túllépsz ezen, azon kezdesz gondolkodni, hogy mások hogyan érzékelik vagy hallgatják ezt a szöveget. Ez komolyan eljuttat egy másfajta valósághoz, mondhatnám a valószerűtlenhez.


forrás: https://laitman.com/2021/01/images-and-sensations/

2021. május 24., hétfő

Nincs fekete, fehér nélkül


A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.

Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.

Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.




Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.  Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. 




Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?




Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.



                


                                  Forrás: https://laitman.com/2020/08/no-black-without-white-medium/

2021. május 15., szombat

Ki mozgat minket a zsinórok által ?

A hírekből (Northeastern University): Az emberi viselkedés 93 százalékban kiszámítható - állapította meg nemrég a Northeastern University vezető hálózatkutatóinak egy csoportja. Barabási Albert-László jeles fizika professzor és csapata az anonim mobiltelefon-használók mobilitási mintáit tanulmányozta, és arra a következtetésre jutott, hogy annak ellenére, hogy általános a vélekedés, hogy cselekedeteink véletlenszerűek és kiszámíthatatlanok, az emberi mobilitás meglepően szabályos mintákat követ.

Megjegyzésem: Egyéniségünk csak abban az időben nyilvánul meg, amikor a Teremtő bennünk feltárul, vagyis amikor elkezdjük építeni bennünk az Ő képét. Valóban, ez az egyetlen új és szabad egyéni cselekvés. Emellett mindent egyszerűen előre beprogramoz az öröm (egoizmus) vágya, amely csak a „maximális megszerzés minimális erőfeszítéssel” elve szerint működik. Ezért minden cselekedetünk előre megjósolható. Emiatt a Kabbala „állatoknak” hív minket. Azáltal válunk „emberré”, hogy megvalósítjuk egyetlen választási szabadságunkat - kilépve az egoizmusból és hasonlóvá válunk a Teremtőhöz.   
   

2021. április 25., vasárnap

Hány erő létezik a természetben?

A tudományos közösség köreiben az utóbbi időben felhördülést keltett egy új részecske, vagy akár egy új erő felfedezésének lehetősége. A Chicago közelében található Fermilabban, az Energiaügyi Minisztérium nemzeti laboratóriumában dolgozó, nagy energiájú részecskefizikával foglalkozó tudósok azt állítják, hogy erős bizonyítékot láttak arra, hogy egy szubatomi szinten működő ismeretlen erő hatására a „müon” nevű részecske "imbolygása" olyan, amelyre a fizika jelenlegi megértése alapján nem számítottak. Chris Polly, a kísérlet egyik vezető tudósa ezt a „mi Mars rover leszállási pillanatunknak” nevezte. Marcela Carena, a Fermilab elméleti fizika vezetője izgatottan hozzátette: "Úgy érzem, hogy ez az apró imbolygás megingathatja annak az alapját, amit arról gondoltunk, hogy mit tudunk."

El kell kezdeni jobban figyelembe venni mások igényeit, és nem csak a sajátjainkat. Sőt, ezt társadalomként kell tennünk, és nem külön-külön, mivel egyénileg nem fog működni egy önközpontú társadalomban.

A Fermilab nincs egyedül. A múlt hónapban az európai nagy hadronütköző (LHC) kutatói ismeretlen erőre utaló jeleket találtak. Összeütköztették a „szépséges kvarkoknak” nevezett részecskéket, arra számítottak, hogy az ütközések azonos mennyiségű elektronot és müont eredményeznek, de végül tizenöt százalékkal több elektron keletkezett, mint a müonok. „Valami vicces dolog folyik itt” - figyelt fel David Kaplan, a Johns Hopkins Egyetem elméleti fizikusa a Global News interjújában. Kaplan szerint a kísérletek eredményei rámutatnak valamire, ami egy új részecskével vagy erővel magyarázható, amely nincs a standard modellben. "Ez nem egy bizonytalansági tényező" - mondta. - "Valami nem stimmel."

A szubatomi fizika jelenlegi megértése, amely az úgynevezett „standard modell” alapján működik, fenntartja, hogy a természetben négy erő létezik: gravitáció, elektromágnesesség, erős és gyenge kölcsönhatás. Eddig a négy erőnek nagyjából mindent sikerült megmagyaráznia. A jelek szerint a standard modell nem tudja megmagyarázni az új jelenségeket, és a tudósok megkérdőjelezik a világról alkotott megértésüket. Ha öt erő van, akkor nem értik a dolgok működését. Még rosszabb, hogy nem ismerik ennek az erőnek a természetét, ha vannak más erők, amelyekről még mindig nem tudnak, vagy ha még egy új erő vagy egy új részecske is felfedezhető. Ez meglehetősen zavaros lehet, ha fizikus vagy, de valójában van egy egyszerű módja annak, hogy rendet tegyünk ebben a rejtélyben.

Alaposan kifejtettem ezt a Önérdek és az önzetlenség a globális korszakban című könyvemben, de megpróbálom megosztani a magyarázat lényegét ebben a kis részletben. A valóság legalapvetőbb szintjén két erő van. Nincs tudományos nevük, de ellentétesek, és kölcsönhatásaik létrehozzák és fenntartják a valóság minden apró részletét. Ha egyensúlyban vannak, a dolgok felvirágoznak; amikor egyensúlyhiány van közöttük, a dolgok pusztulnak és romlanak. Ezek az erők, amelyeket pozitívnak és negatívnak is nevezhetünk, ellentétes töltéseket hoznak létre a protonok és az elektronok között, az év ellentétes évszakait, a nappalt és az éjszakát, a születést és a halált, a növekedést és a bomlást, a férfit és a nőt, valamint a szeretetet és a gyűlöletet. Pontosabban az embereknél ezek az erők vágyaként nyilvánulnak meg: kapni akarás és adakozás vágya.

Ha kizsákmányolás van, akkor egyértelműen a megszerzés vágya van túlsúlyban. Az anyaság viszont a legjobb példa az adakozás vágyára, még akkor is, ha az anya örömet kap az adás közben. Ezek a vágyak nem statikusak. Fejlődésük megteremti azt, amit evolúcióként ismerünk, de fenntartják egyensúlyukat, vagy ahogy a biológusok erre utalnak - homeosztázisra -, nevezetesen egy dinamikus egyensúlyra, ahol az erők dominálva váltakoznak.

Jelenleg az evolúció csúcsa az emberiség. Az embereknél azonban van egy hiba: a megszerzési vágy elhatalmasodva érvényesül bennünk, és az adakozás vágya nagyon szerényen van jelen bennünk. Ennek eredményeként az általunk elért feltárások mind a megszerzési vágy által vannak felhasználva. Ezért minden tudományos felfedezést azonnal önző célokra használnak fel: a hírnév keresésétől a gazdagság megszerzésén át a katonai fegyverek és technológiák kifejlesztéséig.

Mivel vágyaink folyamatosan fejlődnek, továbbra is új részecskéket, új erőket és új törvényeket fedezünk fel a természetben. Felfedezéseink egyetlen korlátja a vágyaink intenzitása. Minél jobban növekednek, annál többet fogunk felfedezni. Biztos lehetsz azonban abban, hogy bármit is fedezünk fel, azzal ugyanúgy visszaélünk majd, ahogyan azzal tettük, amit a mai napig megtanultunk a természetről. A további erők felfedezésének egyetlen lehetséges eredménye, hogy több kárt és fájdalmat okoznak az emberiségnek és bolygónknak.

Az igazi felfedezés, amelyet meg kell tennünk, az az, hogy miként lehet egyensúlyba hozni a megzavarodott megszerzési vágyunkat a gyenge adakozási vágyunkkal. Emlékeznünk kell arra, hogy a természetben minden olyan szerkezet, ahol a két erő egyensúlyhiányos, rövid életű. Ha több akarunk lenni, mint egy felvillanás bolygónk történetében, meg kell tanulnunk egyensúlyba hozni az adást és a kapást.

Egyszerűbb szavakkal: el kell kezdenünk jobban figyelembe venni mások igényeit, és nem csak a sajátjainkat. Sőt, ezt társadalomként kell tennünk, és nem külön-külön, mivel egyénileg nem fog működni egy önközpontú társadalomban. Már felfedeztük, mire képesek a nukleáris fegyverek. Most megint elég korlátoltan növekszünk ahhoz, hogy felhasználjuk őket, minden következményükkel együtt. Ezért, bár számtalan erő van a természetben, csak egyet kell felfedeznünk: az adás erejét, az adakozás vágyát. Ez feltárja előttünk a boldogság fizikáját.

Forrás : https://laitman.com/2021/04/how-many-forces-are-in-nature-linkedin/

2021. április 14., szerda

Baal HaSulam írásaiból A szabadság cikk 1.rész

 „Harut (bevésve) a kőtáblákra”, ezt ne úgy ejtsük ki hogy Harut (bevésve), hanem inkább úgy, hogy Herut (szabadság), hogy megmutassa, hogy ők fel lettek szabadítva a halál angyalától.

Midrash Shemot Raba, 41



Ezek a szavak tisztázásra szorulnak, mivel hogyan lehetséges hogy a Tóra megkapása az a személynek a haláltól való felszabadulásához kapcsolódik. Sőt mi több, ahogy ők elérték az örökkévaló testet amely már nem képes meghalni a Tóra megkapásán keresztül, hogyan lehet hogy ők azt ismét elvesztették? Lehetséges az hogy az örökkévaló eltűnjön?

A szabad akarat

Hogy megértsük azt a magasröptű koncepciót, hogy „szabadság a halál angyalától”, először meg kell értsük a szabadságnak a koncepcióját, ahogy az általában értendő az egész emberiség által.

Az általános nézet az, hogy a szabadság az egy természetes törvény, amely az élet minden részére alkalmazható. Ezáltal mi látjuk, hogy azok az állatok melyek rabságba esnek meghalnak, amikor mi elraboljuk tőlük szabadságukat. És ez egy valódi tanúskodás arra, hogy a felső irányítás nem fogadja el bármely teremtmény rabszolgaságát. És ezáltal jó okkal történt az, hogy az emberiség az elmúlt pár száz év alatt küzdött azért hogy az egyéni szabadság bizonyos fokát elérje.

Mégis, ez a koncepció amely abban a szóban van kifejezve hogy „szabadság”, továbbra is tisztátlan marad és hogyha mi egyre mélyebbre merülünk ennek a szónak a jelentésében, akkor szinte semmi nem marad abból. Mivel mielőtt mi az egyén szabadságát keressük, először is fel kell tételezzük hogy bármely egyén önmagában rendelkezik a „szabadság” tulajdonságával, azaz hogy bárki képes saját szabad választása alapján cselekedni.

Élvezet és fájdalom

Azonban amikor mi megvizsgáljuk az egyén cselekedeteit akkor azt találjuk hogy azok kötelező érvényűek. A személy kényszerítve van azokra és semmilyen szabad választása nincsen. Bizonyos értelemben a személy olyan mint egy leves, mely a tűzhelyen fő és nincs más választása minthogy megfőjön. És annak főnie kell mivel a felső irányítás a személy életét gyeplőbe fogta két lánccal, az élvezettel és a fájdalommal.

Az élőlénynek nincsen szabad választása, nincs meg a lehetősége hogy a fájdalmat válassza vagy elutasítsa az élvezetet. És az ember előnye az állatok között abból áll hogy az ember képes egy távoli célra irányulni, azaz képes egy bizonyos mértékű jelenlegi fájdalomba beleegyezni azáltal, hogy valami jövőbeni hasznot vagy élvezetet választ, amelyet egy későbbi időpontban ér majd el.

De igazából ez nem több, mint valami látszólagos üzleti számítás ahol egy jövőbeni élvezet vagy haszon érdemesebbnek és előnyösebbnek tűnik mint az az agónia melyet a személy elszenved azon fájdalom által, amelynek az elviselésére jelenleg beleegyezett. És itt csak egy egyszerű matematikai számítás létezik hogy a személy levonja a jelenlegi szenvedést és fájdalmat a jövőben várható élvezetből és akkor abból valamifajta profitja, többlete marad.

Ezáltal csak élvezet van itt is kiterjesztve. És ennek eredményeképpen néha úgy történik, hogy mi nagyban szenvedünk mivel mi nem találtuk meg azt a vágyott élvezetet vagy hasznot amelynek a többletében, profitjában reménykedtünk ahhoz az agóniához, fájdalomhoz hasonlítva amit elviseltünk. Ezáltal mi deficitben, hiányban maradtunk, ahogy az megtörténik üzletemberekkel.

És amikor mindez lezajlott, semmifajta különbség nincsen itt az ember és az állat között. És hogyha ez tényleg így van, akkor nem létezik szabad választás egyáltalán, hanem csak egy húzó erő, amely a személyeket előre vonzza bármilyen átmeneti élvezet vonzása és a fájdalom eltaszítása alapján. És a felső irányítás ezáltal vezeti az embereket minden egyes olyan helyre amelyeket ő választ, ennek a két erőnek a segítségével anélkül hogy a személyek véleményét egyáltalán megkérdezné ebben az ügyben.

Sőt mi több, még az élvezet és haszon típusának a megválasztása is teljesen az ember szabad választásán kívül esik, hiszen a személy csakis mások akaratát követi, amit azok akarnak ugyanúgy akarja ő is. Például: én úgy ülök, úgy öltözködöm, úgy beszélek és úgy eszem, ahogy a többiek. Mindezt nem azért teszem mert én akarok olyan módon ülni, beszélni, öltözni vagy enni, hanem mivel a többiek akarják azt hogy én így üljek, beszéljek és öltözzek és egyek. Mindaz amit teszek a társadalom vágyát és divatját követi nem pedig az én szabad választásomat.

Sőt mi több, legtöbb esetben mindezeket én saját akaratom ellenére teszem meg. Mivel én sokkal kényelmesebben érezném magam egyszerűen viselkedve mindenfajta teher nélkül. De én vasbilincsekkel vagyok megláncolva minden egyes mozdulatomban a többiek módjai és divatjai által amelyből a társadalom összeáll.

Akkor mond el nekem hol is van az én szabad akaratom? Ugyanakkor ha mi feltesszük azt hogy nem létezik szabad akarat, akkor mindannyian olyanok vagyunk mint robotok vagy gépezetek, melyek külső erők hatására működnek és teremtenek, amely erők kényszerítenek minket hogy ilyen módon cselekedjünk. Ez azt jelenti hogy mi a felső irányítás börtönében vagyunk rabságba verve, amely ezen két lánc felhasználásával azaz az élvezet és fájdalom felhasználásával tol és húz minket saját akarata alapján oda ahová ő éppen úgy gondolja.

Ebből az következik hogy nincsen olyan dolog hogy önzőség a világban hiszen senki nem szabad, senki nem áll a saját két lábán. Én nem vagyok a cselekedet tulajdonosa, én nem vagyok a cselekedet végrehajtója, mintha én akarnám azt végrehajtani, hanem rajtam végrehajtanak cselekedeteket egy kötelező módon az én tudatom nélkül. Ezáltal jutalom és büntetés nem létezik.

És ez nagyon furcsa nemcsak az ortodoxok számára akik hisznek az Ő felső irányításában és akik képesek a Teremtőre támaszkodni, és bízni abban hogy a Teremtő csak a legjobbakat akarja ezzel a cselekedettel. Ez azok számára még furcsább, akik hisznek a természetben mivel a fentieknek megfelelően mi mindannyian a vak természet láncaiban vagyunk rabságra verve mindenféle tudat és felelősség nélkül. És mi, a kiválasztott fajta, azaz az emberiség, mely értelemmel és tudással rendelkezik, mi csak egy játékszerré váltunk a vak természet kezeiben, amely minket félrevezet és ki tudja hová.

Az okozati viszony törvénye

Érdemes időt tölteni azzal, hogy megragadjunk egy ilyen fontos dolgot, azaz hogyan létezünk a világban mint lények egy “énnel”, ahol mindegyikünk saját magát egy különleges egységnek tekinti, saját maga által cselekedve, függetlenül bármilyen külső idegen és ismeretlen erőktől. És hogyan jelenik meg számunkra ez a lény, az egyén?

Igaz, hogy létezik egy általános kapcsolat az előttünk álló valóság összes elemei között, amely az okozati viszony törvényét követi ok és okozat módján előrehaladva. És ahogy az létezik az egészben ez úgyanúgy létezik minden egyes egyéni alkotóelem számára ugyancsak, azaz minden egyes teremtmény a világban a négy típusból – kövületi, növényi, állati és beszélő típusból – engedelmeskedik az okozati viszony törvényének az ok és okozat útjának megfelelően.

Sőt mi több, minden egyes egyéni viselkedés egyéni formája, amelyeket a teremtmények követnek ebben a világban, az ősi okok által van eléjük tálalva arra kényszerítve a teremtményt, hogy az pontosan azt a viselkedési formmaváltozás fogadja el és nem egy másikat. És mindez nyilvánvaló mindazok számára akik a természet útjait színtiszta tudományos szempontból vizsgálják meg, mindenfajta előítélet nélkül. Valóban nekünk meg kell vizsgálnunk ezt a dolgot, hogy képesek legyünk azt megvizsgálni minden oldalról.

Négy faktor

Tartsuk észben, hogy minden egyes jelenség amely megjelenik a világ teremtményeiben azt nem szabad hogy úgy tekintsük, mint létezést a semmiből, hanem mint létezés a létezésből, egy tényleges önálló létező dolgon keresztül mely megszabadult előző formájától és beleöltözött jelenlegi formájába.

Ennélfogva meg kell értsük hogy a világban minden egyes új jelenségben négy faktort találhatunk és ez az új jelenség ezen négy faktor kombinációján keresztül emelkedik elő. Ezeket a faktorokat a következő nevekkel nevezzük:

A. A forrás.

B. A megváltoztathatatlan ok-okozati cselekedet mely a forrás saját tulajdonságától függ.

C. Annak belső ok-okozati viselkedése, mely megváltozik külső erőkkel való kapcsolat által.

D. Külső, idegen dolgok ok és okozati cselekedete, mely a forrást kívülről befolyásolja.

És ezeket én most tisztázom, egyiket a másik után:

Az első ok: a forrás, az első anyag

A) A forrás, ez az első anyag, amely ehhez a létezéshez, lényhez kapcsolódik. Mivel „semmi új nem létezik a nap alatt” és bármi ami megtörténik a világunkban az nem létezés a semmiből, hanem létezés a létezésből. Ez egy olyan létező dolog, amely meg lett fosztva előző formájától és egy másik formát vett magára, amely különbözik az elsőtől. És ez a létező dolog amely megszabadult korábbi formájától van úgy definiálva mint “a forrás”. Ebben található az a potenciál, mely arra hivatott, hogy megjelenjen és amely ezen jelenség kiformálódásának a végén van meghatározva. Ennélfogva nyilvánvalóan ezt tekintjük az elsődleges oknak.

A második ok: az okokozati mód mely magából a forrásból ered.

B) Ez az okokozati cselekedet mely a forrás saját tulajdonságából származik és amely megváltoztathatatlan. Vegyünk példaképpen egy búzaszálat, amely elrohadt a földben és eljutott abba az állapotba, hogy magként szolgál számtalan új búzaszál számára. Ezáltal ezt az elrohadt formát tekintjük a “forrásnak”, azaz annak a búzának az esszenciáját, amely megszabadult korábbi formájától, a búzának a formájától, és egy új megkülönböztetett alakot, formát vett magára, azaz az elrohadt búzának a formáját, amely a mag, melyet úgy hívunk hogy a forrás, amelynek egyáltalán nincs formája, alakja. Most, miután az elrohadt a földben, az alkalmassá vált arra, hogy egy új formába öltözzön, számtalan búzaszálnak a formájában, amely arra hivatott hogy kiemelkedjen abból az eredendő forrásból, amely a mag.

És az ismert, hogy ebből a forrásból se nem válhat zab, vagy másfajta gabona hanem kizárólag csak előző formájához válhat hasonlóvá, amely eltávozott abból, azaz az egyetlen búzaszál. És bár ez megváltozhat egy bizonyos mértékben, minőségben és mennyiségben, mivel a korábbi formája csak egyetlen búzaszál volt és most lehet hogy tíz új búzaszál jött elő belőle, és ízében és megjelenésében ugyancsak megváltozhat, azonban az eredeti búzaszál esszenciája és formája változatlan marad.

Ezáltal itt létezik egy ok és okozati cselekedet, amelyet a forrás saját tulajdonságához vezethetünk vissza, amely soha nem változik meg. Ezáltal egy másfajta gabona soha nem emelkedhet elő a búzából, ahogy azt mi mondtuk, és ezt hívjuk úgy hogy a “második ok”.

A harmadik ok: A belső ok és okozat

C) Ez a forrás belső ok és okozati cselekedete, amely megváltozik azáltal hogy kapcsolatba lép a környezet külső erőivel. Ezáltal mi azt találjuk, hogy abból az egy búzaszálból, amely elrohad a földben, számtalan új búzaszál emelkedik elő, néha nagyobbak és jobbak mint az előző búzaszál az elrohadás előtt.

Ennélfogva itt újabb faktoroknak kell a folyamatban benne foglaltatnia, amelyek együttműködnek és összekapcsolódnak azzal az erővel, mely elvan rejtve a környezetben, azaz a “forrásban”. És emiatt azon minőségnek és a mennyiségnek a hozzáadása, mely hiányzott a búza előző formájából, az most megjelent. És mindezek az ásványok és anyagok a földben, valamint az eső és a nap. És mindezek úgy működnek a forráson hogy saját erejükből átadnak annak és csatlakoznak a forrásban magában található erővel. És okokozati cselekedeten keresztül ők létrehozzák a minőségi és mennyiségi többszöröződést az új megjelenésben.

És meg kell hogy értsük hogy ez a harmadik faktor csatlakozik a forrás belsőségéhez, mivel a forrásban elrejtett erő irányítja mindezeket. Legvégül mindezek a változások a búzához tartoznak és nem valamelyik másik növényhez. Ezért ezeket továbbra is mint belső faktorokat határozzuk meg. Azonban ezek különböznek a második faktortól, amely abszolút megváltoztathatatlan, míg a harmadik faktor az megváltozhat mind mennyiségben, mind minőségben.

A negyedik ok: Az ok és okozati cselekedet idegen dolgokon keresztül.

D) Ez az idegen dolgoknak az ok és okozati cselekedete, amelyek a forrásra kívülről hatnak. Más szóval ezeknek nincs közvetlen kapcsolata a búzával, mint ásványok, eső, nap, hanem attól idegenek mint közeli dolgok vagy külső események, mint a jégeső, szél, stb.

És mi azt találjuk, hogy ez a négy faktor csatlakozik a búzával, annak növekedésén keresztül. És mindegyik egyéni állapot, amelynek a búza ki van téve ez alatt az idő alatt, az függ mind a négy faktortól és minden egyes állapot minősége és mennyisége ezek által van meghatározva. És ahogy azt mi a búzán keresztül bemutattuk, ugyanez a szabály vonatkozik minden egyes új jelenségre a világban, még gondolatokra és ötletekre is.

Hogyha például mi elképzelünk magunknak, egy bizonyos elképzelt állapotot egy bizonyos személyen belül, hogy az a személy vallásos-e vagy nem vallásos, vagy hogy extrém ortodox-e vagy hogy nem túl extrém vagy közbülső, mi megérthetjük, hogy ezt az állapotot abban a személyben ugyancsak a fenti négy faktor határozza meg.

Örökletes tulajdonságok

Az első oknak az eredete a forrás, amely annak elsődleges alapanyaga. Az ember mint létezés a létezésből lett teremtve, azaz őseinek az elméjéből. Így bizonyos mértékben ez olyan, mint másolás könyvről könyvre. Ez azt jelenti hogy majdnem az összes dolog amely el lett fogadva és el lett érve az apákban és az ősapákban, az ide ugyancsak át van másolva.

De a különbség az, hogy azok absztrakt formában vannak, hasonlóan mint az elvetett búzamag, amely nem alkalmas a vetésre mindaddig amíg el nem rohadt és meg nem szabadult előző formájától. És ez ugyanígy van a spermacseppel, amelyből az ember megszületik, semmi nincs abban elő-apáinak formájából, csak absztrakt erő.

Mivel ugyanazok az ötletek, gondolatok, amelyek ősapákban koncepcióként jelen voltak, azok most egyszerű tendenciákká váltak a személyben, melyeket úgy hívunk hogy „ösztönök”, „szokások”, anélkül hogy a személy tudná hogy miért cselekszi meg azt amit cselekszik. Valóban ezek rejtett erők amelyeket ő őseitől örökölt meg egy olyan módon, hogy nemcsak a mi anyagi tulajdonunk jön az őseinktől öröklésen keresztül, hanem spirituális tulajdonságok és az összes koncepciók amelyekbe ősapáink elkötelezték magukat azok ugyancsak öröklésen keresztül jönnek hozzánk generációról generációra.

És innen jelennek meg a számtalan tendenciák, amelyeket az emberekben találunk, mint tendencia a hitre vagy kritikára, tendencia arra, hogy az ember megelégedjen egy materiális élettel vagy csak ötleteket kergessen, vagy hogy lenézze az életet aspiráció nélkül, vagy hogy valaki szűkmarkú, adakozó, önmagát megadó, arcátlan vagy szégyenlős.

Mindezek a képek, amelyek megjelennek az emberekben, az nem az ő saját tulajdonuk, amelyeket ők megszereztek, hanem egyszerű örökség, amelyeket ők őseiktől kaptak. És ismert, hogy létezik egy különleges hely az agyban, ahol ezek az örökletességek találhatóak. Ez úgy van nevezve, hogy „medulla oblongata”, (vagy meghosszabbított agy), vagy a „tudatalatti”, és az összes tendenciák ott találhatóak.

De mivel a mi őseink koncepciói, melyeket ők tapasztalataik alapján szereztek, azok csak egyszerű tendenciává váltak bennünk, azokat úgy tekintjük mint az elvetett búzamagot, amely megszabadult korábbi formájától és meztelenül maradt csak meg, amelyben csak potenciális erők maradtak meg, amelyek érdemesek arra, hogy új formát kapjanak. A mi alapanyagunkban ezek a tendenciák koncepciók formájába öltöznek majd. Ezt tekintjük az első alapanyagnak, és ez az elsődleges faktor, melyet úgy hívunk, hogy a „forrás”. Ebben találhatóak a különleges tendenciák összes erői, amelyeket a személy őseitől örökölt meg, melyeket úgy definiálhatunk hogy “ősi családi örökség”.

Tartsuk észben, hogy ezek közül a tendenciák közül némely negatív formában érkezik, azaz ellentétesen ahhoz képest ahogy az az ősökben létezett. Ezért lett az mondva, hogy „Mindaz amely az apa szívében el lett rejtve az nyíltan jelenik meg a fiúban”.

Mindennek az oka az hogy a forrás leveti korábbi formáját annak érdekében hogy egy új formát vehessen fel. Ezáltal az közel van ahhoz hogy elveszítse az ősök koncepciójának formáját, mint a búzamag amely elrohad a földben, az is elveszti formáját, amely a korábbi búzában létezett. Azonban ez még mindig függ a másik három faktortól.

A környezet behatása

A második ok az megváltoztathatatlan, egy közvetlen ok okozati cselekedet, mely a forrás saját tulajdonságától függ. Azaz, ahogy mi azt tisztáztuk a búzával amely elrohad a földben, a környezet, amelyben a forrás található mint a termőföld, ásványok, eső, levegő és a nap, az befolyásolja a vetést egy hosszú ok-okozati láncolattal, egy hosszú és fokozatos folyamattal állapotról állapotra ameddig az meg nem érik.

És a forrás visszanyeri korábbi alakját, a búzának az alakját, de attól különböző minőségben és mennyiségben. Általános tekintetben ők teljesen változatlanul maradnak, ezáltal semmilyen más gabona vagy zab nem nőhet ki abból. De az ő egyéni szempontjukból ők megváltoznak mennyiségileg, mivel egy búzaszálból egy tucatnyi vagy akár két tucatnyi búzaszál nőhet ki, és minőségben is, ahogy azok jobbá vagy rosszabbá válhatnak mint a búza korábbi formája.

És itt ugyanezt találjuk, az ember mint „forrás” az egy környezetbe van helyezve, azaz a társadalomba. És ő szükségszerűen befolyásolva van azáltal, mint ahogy a búza befolyásolva van saját környezete által, mivel a forrás maga, az csak egy nyers forma. Ezáltal a társadalom és környezet általi folyamatos kapcsolat által a személy fokozatosan benyomást kap általuk, egymást követő állapotok láncolatán keresztül, egyik a másik után mint ok és okozat.

Abban az időben azok a tendenciák melyek benne vannak foglaltatva a forrásban megváltoznak és koncepciók formáját veszik föl. Például hogyha a személy az őseitől a szűkmarkúság tendenciáját örökli, ahogy ő növekszik ő saját maga számára koncepciókat és ötleteket épít amelyek döntően arra a következtetésre jutnak, hogy jó hogyha a személy az szűkmarkú. Ezáltal, bár az apja bőkezű volt, ő tőle egy negatív tendenciát örökölhet, hogy szűkmarkúvá váljon, mivel a valaminek a hiánya az ugyanúgy egy örökletesség, mint annak a jelenléte.

Vagy, hogyha a személy az ősétől azt a tendenciát örökli hogy széles látókörű legyen, akkor ő magának ötleteket épít és azokból azokat a következtetéseket vonja le hogy jó hogyha a személy az széles látókörű. De hol találja meg a személy ezeket a döntéseket és okokat? A személy mindazt a saját környezetétől veszi tudattalanul, mivel a környezet átadja számára a saját nézetét és tetszését egy fokozatos ok-okozati formában.

Ezáltal az ember azokat saját tulajdonának tekinti, amelyeket saját szabad gondolata alapján szerzett. De itt ugyancsak mint ahogy a búzával kapcsolatban létezik egy megváltoztathatatlan része a forrásnak, azaz hogy végül a tendenciák amelyeket ő megörökölt azok ugyanúgy maradnak mint elődjeiben. És ezt hívjuk úgy hogy a „második faktor”.

A szokás második természetté válik

A harmadik ok az közvetlen ok-okozati cselekedet, amely a forrást befolyásolja és megváltoztatja. Mivel az emberben az örökölt tendenciák koncepciókká válnak a környezet hatására, azok ugyanabban az irányban működnek mint amelyeket ezek a koncepciók meghatároznak. Például egy olyan ember akinek takarékos a természete, akiben a fukarság tendenciája egy koncepcióvá változott a környezeten keresztül, a takarékoskodást egy elfogadható definícióként érzékeli.

Tegyük föl hogy ezzel a cselekedettel ő megvédi magát attól hogy másokra legyen szüksége. Ezáltal ő elérte a takarékosságnak egy bizonyos fokát, és amikor ez a másoktól való függőség félelem eltűnik belőle akkor képes a takarékosságot feladni. Ezáltal ő lényegesen jobbá változott abból a tendenciából amelyet ő őseitől megörökölt. És néha a személy képes teljesen megszabadulni egy rossz tendenciától. Mindez a megszokás által történik amelynek meg van a képessége hogy második természetté váljon.

Ebben az embernek az ereje erősebb mint egy növényé. Mivel a búza csak saját privát részeit képes megváltoztatni, míg az embernek meg van a képessége hogy a környezet ok és okozati cselekedetein keresztül még általános részeiben is megváltozzon, azaz hogy teljesen átfordítson egy tendenciát, és azt teljesen ellentétére változtassa.

Külső faktorok

A negyedik ok egy ok-okozati cselekedet, amely a forrást olyan dolgok által befolyásolja amelyek teljesen idegenek attól, és arra kívülről hatnak. Ez azt jelenti hogy ezek a dolgok egyáltalán nem tartoznak a forrás növekedési viselkedéséhez, hogy azt közvetlenül befolyásolják hanem közvetett módon működnek rajta. Például pénzügyi problémák, terhek vagy a szelek, stb, ezek mind rendelkeznek saját teljes, lassú és fokozatos állapot változásaikkal ok-okozati formában, és megváltoztatják az ember koncepcióit jobbra vagy rosszabbra.

Ezáltal én felállítottam a négy természetes faktort, ahol mindegyik gondolat vagy ötlet amely megjelenik bennünk az csak ezeknek a gyümölcse. És még akkor is hogyha valaki csak ülne és valamin elmélkedne egész naphosszat, ő nem lenne képes hozzáadni vagy megváltoztatni azt amit ez a négy faktor képes adni nekünk. Bármi hozzáadás amit a személy képes lenne hozzáadni az csak mennyiségi, nagy intellektus vagy kicsiny intellektus. De a minőségileg a személy nem képes semmit hozzáadni. Mindez azért van mert ezek azok a faktorok amelyek döntően meghatározzák a természetét és a formáját egy ötletnek és a következtetésnek anélkül hogy a mi véleményünket megkérdeznék. Ezáltal mi ennek a négy faktornak a kezében vagyunk, mint az agyag a cserépkészítőnek a kezeiben.

Szabad választás

Azonban amikor mi megvizsgáljuk ezt a négy faktort, mi azt találjuk, hogy bár a mi erőnk nem elégséges, hogy bármit is tegyünk az első faktorral, a “forrással” mégis megvan a képességünk és a szabad választásunk, hogy megvédjük magunkat a másik három faktorral szemben, amely által a forrás megváltozik saját egyéni részeiben, és néha még általános részeiben is a megszokáson keresztül, amely képes neki egy második természetet adni.

A környezet, mint faktor

Ez a protekció azt jelenti hogy mi mindig képesek vagyunk hozzáadni a környezet kiválasztásában, amelyek a barátok könyvek, tanárok és így tovább. Ez olyan mint egy személy, amely néhány szál búzát örökölt apjától. Ebből az apró mennyiségből ő képes több tucatnyi búzaszálat növeszteni a környezet kiválasztása által „forrása” számára mely környezet a termőtalaj az összes szükséges ásvánnyal és alapanyaggal amely képes a búzát bőségesen táplálni.

És itt ugyancsak megtalálható a környezeti feltételek javításának a munkája, hogy az alkalmas legyen a növény és annak növekedésének szükségletei számára, mivel a bölcs az jól cselekszik majd hogy a legjobb feltételeket válassza és ezáltal áldást találjon. És a bolond az bármit elfogad ami elé kerül és ezáltal a vetést egy átokká változtatja áldás helyett.

Ezáltal az összes dicséret és szellemiség az a környezet kiválasztásán múlik, amelybe ő elveti a búzát. De ahogy a búza már el lett vetve a kiválasztott helyszínen, a búza abszolút formája teljesen attól függ, amekkora mértékben a környezet képes annak nyújtani.

És ez ugyanígy van a mi témánkkal is, mivel az igaz hogy a vágynak nincs szabadsága. Ehelyett az a fenti négy faktor által van meghatározva. És a személy arra van kötelezve, hogy úgy gondolkozzon és úgy vizsgáljon ahogy ezek javasolják, és bármilyen kritika vagy változtatás ereje meg van tagadva számára, hasonlóan ahhoz a búzaszálhoz amely már el lett vetve környezetébe.

Azonban létezik a szabadság a vágy számára hogy kezdetben egy olyan környezetet válasszon ki maga számára, mint könyveket és olyan tanárokat, amelyek képesek neki jó koncepciókat átadni. Hogyha a személy nem cselekszi meg ezt, de hajlandó bármilyen környezetbe belépni amely megjelenik számára, és hajlandó bármilyen könyvet elolvasni mely kezei közé kerül, akkor az a sorsa hogy egy rossz környezetbe zuhanjon vagy elvesztegesse idejét értéktelen könyvekre, amelyek bőségesen megtalálhatóak és melyekhez könnyebb hozzájutni. Ennek következtében ő hibás koncepciókba lesz kényszerítve amelyek őt bűnre és káromlásra késztetik. És akkor ez a személy nyilvánvalóan meg lesz büntetve de nem a gonosz gondolatai vagy cselekedetei miatt, amelyekben semmi választása nincs, hanem azért mert ő nem választott ki egy jó környezetet, mivel abban nyilvánvalóan van választása.

Ennélfogva az a személy aki folyamatosan azért tesz erőfeszítést, hogy egy jobb környezetet válasszon maga számára, az érdemes a dicséretre és a jutalomra. De itt ugyancsak nem azért mert ő jó cselekedeteket végez, vagy mert jó gondolatai vannak, amelyek már az ő választása nélkül jönnek hozzá, hanem azért mert erőfeszítést tett hogy egy jó környezetet szerezzen maga számára, amely elhozza neki ezeket a jó gondolatokat és jó cselekedeteket. Ez úgy van ahogy Rabbi Yehoshua Ben Perachya mondta, „Készits magadnak egy Ravot (egy tanárt), és vásárolj magadnak egy barátot.”

A jó környezet kiválasztásának a szükségletessége

És most már képesek vagyunk megérteni Rabbi Yosi Ben Kisma szavait, aki azt válaszolta egy személynek aki felajánlotta neki hogy az ő városába költözzön és ezért neki ezernyi arany érmét adott volna cserébe „Még hogyha nekem adod az összes aranyat és ezüstöt és az összes drágaköveket a világban, én akkor is csak a Tóra helyén lakom.” Ezek a szavak túl magasztosnak tűnnek a mi egyszerű elménk megértése azámára, mert hogyan képes egy személy több ezernyi arany érmét feláldozni egy olyan kis dologért, hogy egy olyan helyen lakjon ahol nem találhatóak Tórát tanulók, míg ő maga egy hatalmas bölcs volt akinek senkitől nem kellett tanulnia? Valóban, ez érthetetlen.

De ahogy azt mi korábban láthattuk ez egy egyszerű dolog melyet mindegyikőnknek meg kell figyelnünk. Mivel bár mindenkinek megvan a “saját forrása”, az erők nyíltan csakis annak a környezetnek a segítségével jelennek meg abban, amely környezetben a személy benne található. És ez hasonló a földbe vetett búzához amelynek az erői csakis környezetén keresztül váltak nyilvánvalóvá, amely környezet a termőtalaj, az eső és a napnak a fénye.

Ezáltal Rabbi Yosi Ben Kisma helyesen gondolta azt, hogyha ő elhagyta volna azt a jó környezetet amelyet ő korábban választott, és egy káros környezetbe esett volna egy olyan városban ahol nincsen Tóra, akkor nemcsak hogy az ő korábbi koncepciói megsérültek volna, hanem az összes többi erők melyek az ő forrásában el vannak rejtve, amelyek még nem jelentek meg cselekedetben, azok továbbra is rejtve maradtak volna. És mindez azért van mert azok nem lettek volna kitéve a megfelelő környezetnek, amely képes lenne azokat aktivizálni.

És ahogy mi azt felül tisztáztuk, csakis a környezet kiválasztásának a kérdésében mérhető le az ember saját maga fölötti irányítása, és csak ezért kaphat vagy jutalmat vagy büntetést. Ennélfogva a személynek nem kell csodálkoznia egy olyan bölcsön mint Rabbi Yosi Ben Kisma, amiért az a jót választotta és visszautasította a rosszat, és amiért ő nem lett elcsábítva materiális vagy fizikai dolgok által ahogy ő ezt itt levezette: “Amikor a személy meghal, akkor nem visz magával sem ezüstöt sem aranyat sem drágaköveket, hanem csakis a Tórát és a jó cselekedeteket”.

És ez által bölcseink figyelmeztettek, „Készíts magadnak egy Ravot (egy tanárt), és vásárolj magadnak egy barátot.” És emellett ott van a könyvek kiválasztása, ahogy azt megemlítettük, mivel csakis ez az ahol a személy szidva vagy dicsérve van, környezetének környezetkiválasztásában. De ahogy a személy már kiválasztotta környezetét, akkor ő már annak a kezében van mint az anyag fazekas kezében.

Az értelem hatalma a test fölött

Néhány külső kortárs bölcs, miután elmélkedett a fenti dolgokon és látta, hogy az ember értelme az nem más, mint egy gyümölcs, mely az élet eseményeiből nő ki, azt a következtetést vonta le hogy az értelemnek egyáltalán semmilyen hatalma nincsen a test felett, hanem csakis az élet eseményei, amelyek be lettek nyomtatva az agy fizikális inaiba irányítják és aktivizálják az embert. És az ember értelme olyan, mint egy tükör, mely csak visszaveri azokat a formákat, melyek előtte vannak. És bár a tükör a hordozója ezeknek a formáknak, az nem képes aktivizálni vagy mozgatni azokat a formákat amelyek azon belül megjelennek.

Szóval ez az értelem. Bár az élet eseményei, minden ok-okozati részleteikkel együtt, láthatóak vannak ismerve az értelem által, az értelem mindennek ellenére teljesen képtelen a test irányítására, hogy az mozgásba hozza azt, azaz hogy az a testet közelebb vigye a jóhoz és azt eltávolítsa a rossztól. És mindez azért van mert a spirituális és a fizikális az teljesen el van távolodva egymástól, és semmiféle közbülső eszköz nincsen közöttük amely lehetővé tenné hogy a spirituális értelem az aktivizálja és működtesse a korporeális fizikai testet ahogy az hosszassan meg lett tárgyalva.

De ahol ők (ezen kortárs bölcsek) okosak, ott törést okoznak. Az ember elképzelése az értelmet úgy használja fel, mint ahogy mi a mikroszkópot használjuk fel a szem szolgálatára: a mikroszkóp nélkül a személy nem lenne képes bármilyen káros dolgot meglátni annak kicsinysége miatt. De ahogy a személy képes volt meglátni a káros dolgokat a mikroszkópon keresztül, ez által képes magát eltávolítani a mérgező dolgoktól.

Ezáltal a mikroszkóp okozza azt, hogy az ember magát a károstól eltávolítsa és nem pedig maga az érzék, mivel az érzék nem vette észre a mérgező faktort. És ebben a mértékében az értelem teljesen irányitja az ember testét, hogy az eltávolítsa a rossztól és azt a jóhoz közel vigye. Ezáltal az összes olyan helyen ahol a test saját képessége képtelen felfedezni mi az ami hasznos vagy ami káros számára, ott szüksége van az értelem eszességére.

Sőt mi több mivel az ember ismeri saját értelmét, amely egy valós következtetés az élet tapasztalataiból, ennélfogva ő képes tudást és megértést kapni egy megbízható személytől, és azt törvényként elfogadni, bár az ő saját életének eseményei még nem fedték fől ezeket a koncepciókat ő maga számára. Ez olyan mint egy személy aki egy orvostól tanácsot kér és utána engedelmeskedik az orvos tanácsának annak ellenére, hogy ő nem ért meg semmit abból az ő saját értelme által. Ezáltal a személy ugyanolyan mértékben képes egy másik értelmét felhasználni mint a saját magáét.

És ahogy mi azt tisztáztuk felül, két módja van a felső irányításnak hogy biztosítsa, hogy az ember elérje jó, végső célját.

A. A fájdalom útja.
B. A Tóra útja.

Az összes tisztánlátás a Tóra útján ebből ered. Mivel ezek teljesen tiszta, nyilvánvaló koncepciók, amelyek próféták és az Isten emberei életeseményeinek hosszú láncolatán keresztül lettek felfedve, és akkor eljön az ember aki teljes mértékében felhasználja, hasznosítja ezeket és hasznot hajt azokból, mintha ezek a koncepciók az ő saját életének az eseményei lettek volna. Ezáltal mi láthatjuk hogy a személy ezáltal fel van mentvel mindazon szenvedéstől, amelyet a személynek át kell élnie, mielőtt ő maga azt a tiszta értelmet kifejlesztené maga által. Ezáltal a személy mind időt mind fájdalmat spórol meg.

És ezt hasonlíthatjuk egy beteg emberhez aki nem akar engedelmeskedni az orvos tanácsainak, mielőtt azt maga meg nem érti, hogy az a tanács hogyan képes őt meggyógyítani, ennélfogva elkezd ő maga orvostudományt tanulni. És meghalhat betegségétől mielőtt megtanulná az orvostudományt.

És ilyen a fájdalom útja a Tóra útjával összehasonlítva. Az, aki nem hiszi el azokat a koncepciókat melyekről a Tóra és a prófécia azt tanácsolja, hogy azokat saját maga megértése nélkül elfogadja, mindezekhez a koncepciókhoz saját életének eseményeinek ok-okozati láncolata alapján kell eljutnia. És ezek olyan élmények, tapasztalatok melyek nagymértékben felgyorsulhatnak és képesek kifejleszteni a gonosz felismerésének érzékét magukon belül, ahogy azt mi láttuk, a személy szabad választása nélkül, de a személy jó környezet megszerzése érdekében tett erőfeszítései által, mely környezet aztán őt ezekhez a gondolatokhoz és cselekedetekhez vezeti.

Az egyén szabadsága

Most elérkeztünk az egyéni szabadság részletes és pontos megértéséhez. Azonban ez csak az első faktorra, a “forrásra” vonatkozik, amely minden egyes személynek az első alapanyaga, azaz az mind azon tulajdonságok, melyeket mi az ősapáinktól öröklünk meg, és amelyek által mi különbözünk egymástól.

És mindez azért van mert akkor is amikor ezer ember is osztja ugyanazt a környezetet egy olyan módon, hogy a többi három faktor mindegyikőjüket egyenlő mértékben befolyásolja, mi mégsem találunk két olyan embert amelyek ugyanazokat a tulajdonságokon osztoznának egymással. Mindez azért van, mert mindegyikőjüknek megvan a saját különleges, egyéni forrása. És ez olyan mint a búzának a forrása: bár az nagymértékben megváltozhat a másik három faktor által, az továbbra is megtartja a búza elsődleges formáját, és soha nem veszi magára egy másik fajta formáját.

Az előd általános formája soha nem vész el

Szóval az történik, hogy amint minden egyes “forrás”, amely levetette magáról elődjének elsődleges formáját, és egy új formát vett magára annak a három faktornak az eredményeképpen melyek ahhoz hozzá lettek adva, és amelyek azt nagy mértékben megváltoztatják, az előd általános formája továbbra is megmarad, és az soha nem veszi magára egy másik személynek a formáját, aki hasonlít rá mint ahogy a zab soha nem hasonlít a búzára.

És ez mind azért van mert minden egyes forrás önmagában generációk hosszú sorozata, amely több száz generációból áll, és a forrás magában tartalmazza mindegyikőjüknek a koncepcióit. Azonban azok nem jelennek meg abban ugyanolyan módon ahogy azok az ősökben megjelentek, azaz gondolatok, ötletek formájában hanem csakis absztrakt formákban. Ennélfogva ők a személyben absztrakt erők formájában léteznek melyeket úgy hívunk hogy tendenciák vagy ösztönök, anélkül hogy a személy tudná azok okát vagy hogy miért cselekszi azt amit megcselekszik. Ezáltal nem létezhet soha két ember ugyanazokkal a tulajdonságokkal, karakterrel.

Az egyéni szabadság megőrzésének a szükségessége

Tudnunk kell, hogy ez az egyetlen valódi tulajdona az egyénnek, amelyet nem szabad károsítani vagy megváltoztatni. Mindez azért van, mert mindezen tendenciák végén, amelyek a forrásba vannak foglalva, azok materializálódnak és koncepciók formáját veszik magukra, amikor az az egyén növekszik és megszerzi saját értelmét az evolúció törvényének megfelelően, amely ezt a láncolatot irányítja és azt állandóan előrefelé hajtja, ahogy az el van magyarázva a Béke című cikkben. Ugyancsak mi megtanuljuk hogy minden egyes tendencia arra hivatott hogy egy magasztos és mérhetetlenül fontos koncepcióvá váljon.

Ezáltal bárki aki eltöröl egy tendenciát az egyénből és azt kiszakítja, az ennek a magasztos és csodálatos koncepciónak az elveszítését okozza a világból, amely arra lett volna hivatott hogy kiemelkedjen a láncolatnak a végén, mivel az a tendencia soha többé nem jelenik meg egy másik testben. Ugyancsak meg kell értsük, hogy amikor egy bizonyos tendencia egy koncepció formájává válik, akkor azt már nem lehet jóként vagy rosszként megkülönböztetni. Mindez azért van, mert ilyen megkülönböztetések csak akkor fedezhetők fel amikor azok még mindig tendenciák vagy éretlen koncepciók, és semmiképpen nem ismerhető föl egyikőjük sem amikor ők valódi koncepciók formáját veszik magukra.

És a fentiekből mi megtanulhatjuk hogy milyen szörnyű hibát követnek el azok a nemzetek amelyek uralkodásukat a kisebbségekre kényszerítik, megtagadva tőlük szabadságukat anélkül hogy megengednék nekik hogy életüket azon tendenciák által éljék, amelyeket őseiktől örököltek. És az ilyen nemzeteket ugyanúgy kell hogy tekintsük mint gyilkosokat.

És még azok is akik nem hisznek vallásokban vagy a célirányos felső-irányításában, azok is képesek megérteni annak szükségszerűségét hogy megőrizzük az egyéni szabadságot azáltal hogy megfigyeljük a természet rendszereit. Mivel mi láthatjuk hogy mindazok a nemzetek, amelyek lezuhantak a generációk során, azáltal jutottak a zuhanáshoz, hogy elnyomták a kisebbségeket és az egyéneket, amelyek ennélfogva felkeltek ellenük és elpusztították őket. Ezáltal nyilvánvaló mindenki számára, hogy béke nem létezhet a világban amennyiben mi nem vesszük figyelembe az egyéni szabadságot. Anélkül a béke nem tartható fenn és csak pusztulás következik.

Ezáltal mi nyilvánvalóan definiáltuk az egyén esszenciáját a lehető legnagyobb pontossággal, azután hogy abból levontunk mindent amit ő a publikumtól vesz magához. De akkor most szemben állunk azzal a kérdéssel: “végül is hol található az egyén maga?” Mindaz, amiről eddig beszéltünk az egyénnel kapcsolatban, azt csak úgy tekintjük mint az egyénnek a tulajdonát, melyet ő őseitől örökölt. De hol van az egyén maga, az örökös és ennek a tulajdonnak a hordozója, amely azt követeli hogy mi megóvjuk ezt a tulajdont?

Mindabból amiről eddig beszéltünk nekünk továbbra is meg kell találjuk az “egyén” a pontját az emberben, mely független egységként áll előttünk. És miért van nekem szükségem az első faktorra amely több ezer ember hosszú láncolata, egyik a másik után, generációról generációra, ami által mi felépítjük az egyénnek a képmását mint azok örökösét? És miért van nekem szükségem a másik három faktorra, amelyek a többezernyi ember egymás mellett állva ugyanabban a generációban? Végül is mindegyik egyén nem más mint egy publikus gépezet, állandóan készen állva arra, hogy a publikumot szolgálja, ahogy a publikum azt megkívánja. Azaz a személy két fajta publikum alárendeltjévé vált:

A. Az első faktor szempontjából ő alárendeltjévé vált egy hatalmas publikumnak múltbéli generációkból, egymás után következve.

B. A másik három faktor szempontjából ő alárendeltjévé vált a jelenkori publikumnak.

És ez valóban egy univerzális kérdés. Ennek okán nagyon sokan ellenkeznek a fent említett természetes módszerrel, bár elismerik teljesen annak érvényességét. Ehelyett ők metafizikai módszereket választanak, vagy dualizmust vagy transzcedentalizmust, hogy magunknak lefessenek valamifajta spirituális tárgyat, és hogy az hogyan ül a testen belül, az ember lelkében. És ez a lélek az amely megismeri és működteti a testet és ez az ember esszenciája, az ő “énje”.

És esetleg ezek az interpretációk képesek az értelmet megnyugtatni, de a probléma az hogy azoknak semmiféle tudományos megoldása nincsen, azaz hogy egy spirituális tárgy hogyan rendelkezhet bármilyen kapcsolattal a fizikai atomokkal, hogy azokat bármilyen mozgásba hozza. És az ő teljes bölcsességük nem segíti őket abban hogy találjanak egy hidat amelyen mi átkelhetünk efölött a széles és mély szakadék fölött, amely elválasztja a spirituális lényt a korporális atomtól. Ezáltal a tudomány semmit nem nyert ezekből a metafizikai módszerekből.


                                                                                      folytatása következik....!