Egyéni és Kollektív Tudatosság !

Kérdés: Az emberi elme egyéni vagy kollektív?


Válasz: A tudat mindig kollektív, de a világ embereinek tudatossági szintje attól függ, hogy az ember milyen mélyen van benne foglaltatva az általános tudatban. Mindannyian holografikus formában egyesülünk benne.

Más szóval, egyrészt mindannyian mindig részei vagyunk az általános tudatnak. Másrészt az érzékelésünk attól függ, hogy milyen mértékben veszünk részt benne. És kiderül, hogy bár az én képem egyrészt holografikus (az úgynvezett. „Tíz Szefirot”), másrészt viszont a Tíz Szefirot egyéni skálán nyilvánul meg.

Amikor a magasabb szint észleléséről van szó, noha az ember már kapcsolatban áll az univerzummal, személyes, egyéni szintje még mindig attól függ, hogy az ember különállóan részt vesz-e az általános hologramban.

Az általános kép a kezdetektől fogva létezik. Az ember behatol annak rezgéseibe, és a másik lélekkel való kapcsolat szintjéig, akik szintén ugyanazt a képet érzékelik, a nagyobb és valódibb világban találjuk magunkat.

Ez azonban csak bennünk érezhető. Soha nem lépjük túl a Tíz Szefirot határait.


Megjegyzés: Nincs más, csak a Teremtő és én?


Válasz:  Nincs Teremtő. Ő bennem van. Ennek eredményeként nincs más, csak én.

Forrás: https://laitman.com/2015/11/individual-and-collective-consciousness/#gsc.tab=0

Ember - az információs mező befogadója !

 

Az ember befogadó, amelyben a környező mező megnyilvánul, és az abszolút mindent magában foglal. Attól függően, hogy mennyire hasonlítunk ehhez a mezőhöz, és érzékelőként mennyire ragadjuk meg, információs, fogalmi, érzékszervi és egyéb struktúráink megváltoznak.

Az ember elvileg a hozzá való hasonlóság mértékéig érzi ezt a mezőt, és ezt az érzést érzésekre és értelemre osztja. Sok megosztottság van az érzésekben, sok fokozatosság az elmében.

Így az önmagunk és minden körülöttünk lévő létező érzése a hasonlóság mércéje, vagy éppen ellenkezőleg, az eltérés mértéke attól az információs mezőtől, amelyben elhelyezkedünk.

Az emberen és ezen a mezőn kívül gyakorlatilag semmi sem létezik. Az élettelen, növényi és állati tárgyak és emberek csak az ember tudatának önmagára való vetületei. És semmi sem létezik vele kapcsolatban, kivéve ezt a mezőt, ami információs, a tudást és érzéseket tekintve..

Forrás : https://laitman.com/2021/03/man-receiver-of-the-informational-field/#gsc.tab=0

Értsd meg a természet magasabb erejét !

Kérdés: Az ego megváltoztatja-e formáját az altruista erővel végzett közös munka során, vagy lényegében olyan marad, amilyen volt?                                                                                                      

Válasz: Az egoizmus és a vele ellentétes erő helyes kölcsönhatásával elkezdjük megismerni az egyik erőt a másik erőből, hogy helyesen megértsük azok lényegét, érzékeljük, kit építünk közöttük. Valójában azt az erőt hozzuk létre, amely az egoizmust és az altruizmust  is létrehozta. Ezt a természet magasabb erejének nevezik, amely a maga idejében előidézte az Ősrobbanást. Az Ősrobbanásból jött létre a két erő: az altruista erő, amely a természetben elrejtve van, és az egoista erő, amely elkezdett kiterjedni, meghódítani a teret, összehúzni és összenyomni az összes létrejött anyagot.

Ezzel együtt, az anyagon belül az altruista erő folyamatosan hat, de anélkül működik, hogy érezhető lenne. Végül is, ha nem létezne, hogyan kapcsolódtak volna az elemek? Csak szétszóródtak volna. Ha az altruizmus ereje nem kapcsolt volna össze mindent, akkor az egoizmusnak nem lett volna lehetősége elválasztani, oldalra lökni, terjeszkedni.

A terjeszkedéshez mindig a kapcsolatot tartó belső erő megléte szükséges, és ha nincs kapcsolat, akkor ez már nem fejlődés. A fejlődés az előző állapot határainak kitágítása, ahol új minőségi kapcsolatok, a váltás új törvényei fedezhetők fel benne.

Ezért az egoizmus és az altruizmus egyaránt létezik a természetben. Azáltal, hogy a rejtett altruista összetevőt a természetből származtatjuk, elkezdjük fejleszteni magunkat és az emberi társadalmat, mint egységes egészet. Egyszerre, az emberiség mellett a mozdulatlan, a növényi és az állati természetét használjuk abban a szellemben, abban a harmóniában, abban a globális és integrált mozgásban az egység felé, az egymásba való kölcsönös integráció felé. Egy egészet építünk a természet minden részéből. És ekkor felfedeződik az egyetlen lény, amelyet az összes rész egységéből hozunk létre. És ezt Adam-nak hívják, vagyis hasonlít a Teremtőre, a „Domeh – hasonló” szóból.

Így ennek a rendszernek a létrehozása révén felfedezzük benne azt az erőt, amely előállítja belőle a pozitív és negatív összetevőket. Ezt az erőt hívjuk Teremtőnek, mert ez teremtette meg az egész univerzumunkat és minket, megteremtette az összes előfeltételt, hogy bölcsen építsük fel magunkat a két ellentétes erőből, és megértsük, mi ez az erő.

Forrás : https://laitman.com/2014/01/comprehend-the-higher-power-of-nature