Azt hisszük, hogy amikor a személy imádkozik, azt kérdezi, mikor lesz képes ő felfedni, ő közelebb kerülni.
Mikor, mikor, mikor, én, én, én ...
A valóságban azonban az összes ima teljesen más felé irányul. Mikor leszek érdemes ennek ellentétére?
A követelés és megszerzés helyett az edény ürességét kell éreznem, és olyan boldognak kell lennem ettől, amennyire az csak lehetséges. A lehető legtöbbet kell befektessek mindenfajta remény nélkül, hogy a befektetésemért én bármit is kapok cserébe.
Mi olvassuk Báál HaSzulám könyvében, hogyan lép be a személy a kastélyba, tölti meg kupáját, majd hogyan ürít ki abból mindent, majd utána ismét megtölti azt. Mi azt hisszük, hogy a személy mindezt megérdemli? Nem.
Ő azt az erőt keresi, hogy képes legyen a megtöltés felett létezni, hogy képes legyen saját követelése felett létezni. Ő az által kapja meg a felfedést, azon tény által, hogy saját magát elrejti. Ő nem a felfedés érdekében rejti el magát, mert egyébként az csak adakozás lenne a megszerzés szándékával és helyesen kell, hogy megértsük a dalokat is, amiket éneklünk. Mi azokat megszerző edényeink felett énekeljük.
Forrás: Shabbat lap - Sviva tova - A Tisch során, 2o13, június 28.
