2019. október 27., vasárnap

A legkritikusabb pontja a valóságnak

Nagyon nehéz elmagyarázni valakinek, hogyan is juthatunk be a spirituális világba. Ahhoz, hogy ez sikerüljön először is meg kell értsük, hogy megéri adakozóvá válni. A személy bármire hajlandó, akármilyen árat képes megfizetni, még fizikai életével is, azért, hogy örök élethez jusson. És láthatjuk, hogy vannak olyanok, akik fizikai életükkel fizetnek ezért. A személy hajlandó teljes önmagát befektetni, mindenét feláldozva, hogy mindenki megismerje őt, és, hogy mindenki emlékezzen arra, milyen nagy ember volt. 

Azt gondolja: “Megmutatom mindannyiuknak!” 

Azért érzünk így, mert önzőségünk a spirituális világ lenyomata. Ezért van az, hogy érzékeljük az örökkévalóságot önzőségünkön belül. De amikor azt mondjuk egy személynek, hogy szabaduljon meg önzőségétől az egész alapzatától, anélkül, hogy bármit is kapna cserébe (ebben, vagy a túlvilágban), akkor úgy érzi, semmije sem maradt. Ez azért van, mert abban reménykedett, hogy önzőségén belül jutalmat kap. Ezért abszurdnak tűnik számára, hogy mindazt lenullázza. 

Azzal érvel: “Amennyiben adakozni kezdek másoknak, magam eltűnök.           
"Hol leszek akkor én, és mi fog történni velem?”



Az e világból a spirituális világba (a “túlvilág”) átvezető pont az egész valóság legérzékenyebb, legfontosabb és legkritikusabb pontja. Ez a két világ közötti átmenet pontja, a megszerzésből adakozásba való átváltás. Ahhoz, hogy az embereket ehhez közelebb vonjunk, akárcsak egy kicsit is, a Kabbala tudományát széles értelemben kell terjesszük. El kell annak alapgondolatait tisztán és professzionális módon magyarázzuk. És lassan de biztosan eljutunk ide. Ennek eredményeképpen az embereket sok év szenvedéstől mentjük meg.

Ezzel felgyorsítjuk az időt, esélyt adunk a világnak, hogy egy nagy ugrást tegyen, és megtegye a szükséges változtatásokat. Ahelyett, hogy szörnyű fizikai szenvedéseken menjenek keresztül és abból tanuljanak (ami akár évtizedekig is eltarthat) az embereknek tudást és megértést adunk, hogy ne kelljen a fizikai szenvedéseken keresztül menniük a korporális világban. A magyarázatokat szeretettel kell átadjuk nekik, abból a megértésből adódóan, hogy mindez szükségszerű, mivel látjuk az egész rendszert, és megértjük, hogy mindez jó a Teremtő (a Természet) szemében. Így vagyunk képesek valami jót tenni a világ számára.


                                                                                              Dr. Michael Laitman

2019. október 15., kedd

Alagút egy ellentétes világba

Számomra, az egész világ fel van osztva azon az alapon, hogy mi az, ami bennem található és mi az, ami rajtam kívül. Van a testem, amely kitölt valamilyen helyet, és van a körülöttem levő világ. A számomra a legfontosabb dolog én magam vagyok, minden egyéb csak másodlagos, amely szintén fel van osztva annak a fontosságnak az alapján, hogy mi az, ami előnyös a számomra és mi az, ami kárt okoz nekem. De tételezzük fel, hogy én megcserélem önmagamban ezeket a részeket és elérek egy állapotot, amelyben a rajtam kívül levő dolgok fontosabbá válnak számomra, mint önmagam. Ezáltal, egy belső forradalmat csinálok magamban, egy belső fordulatot hajtok végre a felfogásomban, amely egy új viszonyt épít ki a valósággal önmagamon belül. Elkezdek birtokolni egy ellentétes értelmezést az idő, a mozgás, a hely a jó és a rossz koncepciójával kapcsolatosan, azaz minden teljesen ellentétessé válik az előző érzékelésemmel. Egy olyan világban találom magam, amely ellentétes (egy anti-világban), azaz amely teljesen ellentétes a jelenlegi világommal! Ez teljes egészében más fajta irányban mozog, a múltban a jelenben és a jövőben, minden korlátozás nélkül.

A térérzékelésem megváltozik, többé nem vagyok egy bizonyos helyhez kötve. A fizikusok beszélnek a világegyetem féregjárataiban való létezéséről, és hogy ezekbe képesek vagyunk belépni. Be kell hatolnunk abba a világba amely túl van, az anyagon. Természetesen, én úgy tekintek önmagamra, hogy az sokkal fontosabb számomra bárminél, amit kívül találok, azonban ha én képes vagyok a fent említett érzékelést magam köré kiterjeszteni, azaz magam által döntöm el, hogy mi a fontos a számomra, akkor ezen a szinten az idő urává válok. Azonban a fizikusok a tér elhajlásáról is beszélnek, egy elméleti nézőpontból megfigyelve, mintha egy különleges eszköz segítségével vizsgálná a teret egy földi ember (aki a tér elhajlását nem érzékelte azt megelőzően). Lehetetlen átlépni a fizikai világ határait ezen, módon, azaz egy eszközzel. Ilyen módon ugyan azt az anyagot fogják látni az idő a tér, és a mozgás egy nagyobb felbontásán keresztül.

Eközben a Kabbala bölcselete az ember valóságérzékelésének megváltozásáról beszél, váltakozó érzékeléséről beszél, amennyiben képes felszámolni az anyagtól való függőségét. Lemeztelenítve és megszabadulva az anyagtól az Univerzum közepén és keresztültekintek rajta, minden behatároltság nélkül, és megláthatom azt a helyet, amelyből Kiáradó Erő okozta az Ősrobbanást. Ez az Erő biztosította az energiát ennek a hatalmas univerzumnak a megteremtéséhez és fejlődéséhez és juttatta el addig a pontig ahol én most vagyok. Miközben én vissza pillantok, mert meg szeretném látni azt az Erőt, ami az Ősrobbanást okozta, mert pontosan ez az amit meg akarok vizsgálni, azonban nincs mit megvizsgálnom a Világegyetemünkön belül, mert ez az egész csak ennek a kezdeti Erő hatásának az eredménye. Ha én megértem és megismerem ezt a Forrást (eredetet), akkor bennem is azonnal megjelenik az eredet összes következménye. Azonban magából a következményből nem tudjuk feltárni és tanulmányozni az Eredetet. Láthatjuk, hogy az emberiség még nem áll készen a fejlődésnek erre a szintjére és általánosságban ki is jelenthetjük, hogy a Forrás nem tárható fel ezen a módon.

                                 
2014.04.17, A Kab.Tv. “Egy új élet” cimű műsorából

2019. október 8., kedd

A legfontosabb dolog az ember életében

"A Kabbala bölcsessége rejtve van az érzékeink és intellektusunk előtt. Egy másik dimenzióhoz tartozik, olyanhoz, amit nem vagyunk képesek közvetlenül felfogni és kifejezni. Ellentétben az állatokkal, akik nem képesek megérteni azt a zenét, amit ember alkotott, nekünk van egy hatékony képzeletünk és egy alapvető tulajdonságunk, amit a szívben lévő pontnak hívunk, amelyik lehetővé teszi, hogy átalakítsuk magunkat. Ennek az a vége, hogy tanulmányozzuk a Kabbalát, többnyire úgy, hogy karban tartjuk a kapcsolatunkat az örök bölcsességgel. Ez a legfontosabb dolgunk a világon..

Nem számít, hogy egy ember milyen messzire jut el a Kabbalában, és hogy mennyit ért belőle. Ha egyszerűen csak tanulmányozza a Kabbala örök bölcsességét, amelyik túl van ezen a világon, és tudattalan állapotunk felett van, akkor ő egy vágynak a kifejezője, ami ebből a világból jön, és ami magában is egy nagyszerű és időtlen kifejezés. Minden perc, amit a Kabbalával azért töltünk, hogy közelebb kerüljünk egy új valósághoz, és kikerüljünk a tudattalanból az egy olyan perc, amit jól töltöttünk el. Ha az ember csak a legkisebb figyelmet fordítja a Kabbala bölcseletére, és tanulmányozza azt, a lelkek egész csoportját viszi előre, amelyek közel vannak hozzá az általános rendszerben, amit „Ádámnak” hívunk.”

                                                                                                                           
                                                                                                                               Dr. Michael Laitman

2019. szeptember 29., vasárnap

Miért vagyunk mi mindannyian összekötve?

A Teremtő az (Alkotó) megteremtett egy magában álló vágyat, és azután darabokra törte. Valójában mi belül össze vagyunk kötve, csak mi érezzük úgy, hogy szét vagyunk választva. Valójában úgy érzem, hogy a többiek el vannak tőlem választva. Hazudok nekik és gyűlölöm őket, mert nem érzem, hogy ők is én vagyok. Az egész világ az mind én vagyok. A Teremtő szándékosan zavart össze engem. A tény, hogy a többiek is én vagyok,  feltárul előttem, akkor meg kell kérdeznem magamtól :

"Hogyan kezelhetem magamat ezen a módon?"

A dolgokat a saját egómból veszem, gyűlölöm magam, megütöttem magam, oly sok jó dolgot eltávolítottam magamtól. Állandóan megsértem magamat, saját egészségemet, saját kényelmemet és saját békémet.. Rossz dolgokat csinálok magamnak.

Mire gondoltam?
Hogy hogy nem láttam a nyilvánvalót?

Ez csak az egoizmusban eltorzított tükör, azért hogy más részeim idegennek látszanak a számomra, még akkor is, ha az elmémmel felfogom, hogy mi egy egész vagyunk. Ez egy kellemetlen érzés, de a jó dolog ebben az, hogy ez vezet a korrekcióhoz. Az összekapcsolódás felé  lök minket, és motivál minket, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.

                                         
                                                                                       Dr. Michael Laitman

2019. augusztus 26., hétfő

Nézzünk magunkba: Ott mindent megtalálunk majd !


A Kabbala tanulása által megértettem, hogy a külső problémák arra szolgálnak, hogy nyomást gyakoroljanak rám, és arra késztessenek, hogy ahelyett, hogy a dolgokat külsőleg elemzem, belsőleg elemezzem őket, mert az eredeti okok, gyökerek és “utasítások” onnan érkeznek. Ki kell találjam mi is történik magamon belül annak érdekében, hogy tudjam miért szenvedek. De a kérdés: “Mi az életem értelme” az ami arra kényszerít, hogy magamba nézzek és megtaláljam, mi is van ott elrejtve?

Igen, és pontosan ez történik ma az emberekkel világszerte. Fokozatosan a fókusz, a koncentráció, a figyelem, és az egész világ nézete ebbe az irányba kezd átváltani. Ugyanakkor az emberek még nem értik mindezt. A legutóbbi évtizedek alatt lassan elfordultunk ettől a világtól és elkezdtünk inkább magunkba tekinteni ehelyett. Ez a mi generációnk trendje. És ez az oka annak is amiért egyre több ember érdeklődik a Kabbala iránt, mivel csak ez képes megmutatni nekünk belső gyökereinket, és mindennek okait tudományos és módszeres úton.

Hogy mindezt megtegyük, realisztikus módon kell helyzetünket kielemezzük, és új tulajdonságokat kell megszerezzünk, melyeken belül képesek leszünk egy új valóságot felfedezni. Nézetünket meg kell változtassuk külsőlegesről belsőre, és akkor meglátjuk és megértjük, hogy a személy magában tartalmazza az összes gyökeret és mindennek az eredeti okát, saját magán belül. Csak ezáltal a tudományos és praktikus megközelítéssel vagyunk képesek megszerezni az irányítást minden velünk kapcsolatos dologgal szemben.

Akkor képesek leszünk megváltoztatni a helyzetet, és akár az egész világot is, mivel a tulajdonságaink megváltoztatása által egy új érzékeléshez, és új valósághoz jutunk. Ez olyan, mintha áttelepítenénk magunkat egyik világból a másikba. Azonban ha csak a minket körbevevő külső világot tanulmányozzuk, csak apró változásokat leszünk képesek véghez vinni a természet kövületi, növényi és állati szintjein. De végül azt találjuk, hogy ezek a változások csak kárunkra lesznek, és mindez ugyancsak azzal a céllal történik, hogy minket befelé irányítson. Amikor végre elkezdjük magunkat belsőleg megváltoztatni, akkor valódi, minőségi változásokat leszünk képesek véghez vinni életünkben.

                                                                                                                          Dr. Michael Laitman

2019. augusztus 19., hétfő

Gyengeség


"Ma mindannyian gyengék vagyunk, mert nincsenek jó kapcsolataink másokkal. Az emberekhez a társadalomhoz a családhoz kapcsolódó kötelékek hidegebbé váltak és elvesztek. A fiatalok képernyőkön látják a világot, az idősek egzisztenciális félelemben élnek. A szociális támogatás és a kapcsolat hiánya aggódóvá feszülté és tehetetlenné tesz minket. Nincs örömünk. A leválasztás addig fog növekedni, amíg meg nem látjuk a benne lévő gonoszt. A pénz nem fedhet le mindent. A valódi bizalom, a szellemi béke, a biztonság és a nyugalom akkor érhető el, amikor a társadalomban, mint egy erős családban bízunk."


                                                                                                        http://laitman.com/my-blogs/

2019. augusztus 7., szerda

Az univerzum rejtett birodalmának érzékelése


Amikor a spirituális világgal foglalkozunk, meg kell értenünk, hogy egy új birodalomba lépünk, ahol egyetlen szokásos érzékszervünk sem használható. Az érzékszerveket teljesen más módon kell fejlesztenünk az öt korporális érzékszerv: látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás helyett. Ez az öt érzék létezik az állatokban, részben a növényekben, sőt kissé a világunk élettelen tárgyaiban is. Az érzékelés testi szerveit általában ösztönösnek nevezzük, mert mi magunk is az állati szinten vagyunk. Nincs benne semmi sértő; ez csak egy adott szint.


Azonban a spirituális világban ezek teljesen különböznek, mert érzelmeket képviselnek, amelyek a megszerzési vágyunk felett állnak, az érzésre, és az élvezetre irányuló felett. Ezek az érzékek ellentétes irányban működnek: adni, élvezetet adni, kitölteni, és ezért nem értjük őket. A világunk érzékeléséből a felső világ érzékelésébe történő átmenet abból áll, hogy át kell mennünk az úgynevezett akadályon - Machsomon. Itt van a másik öt érzék, amelyek az ellenkező elvre épülnek - az adakozásra. Minél többet adok fel önmagamból, annál jobban fogom érzeni azt a világot, ami valóban körülvesz engem.


Vagyis a testi testi érzékszervek arra épülnek, hogy a világ érzését nyújtják számomra magamon belül, hogy ez mennyire tud belém hatolni, a szembe, a fülbe, az orrba, a szájba és a tapintható érzésekbe. De amikor elkezdek „önmagamból kijönni”, egy olyan világot érzek, amely nincs hatással az érzéseimre. Ennek nem kell belém hatolnia, vagy kitöltenie. Nem belső tulajdonságaim szerint érzékeltem, hanem csak kívülről - éppúgy, ahogy van. Itt egy teljesen új állapot jelenik meg, amelyet a felső világ elérésének hívnak. Két tulajdonságon alapul: a szűrő minőségén, vagyis a saját magamért való megszerzés teljes elutasításán, és a saját magamból való kilépés és a másokba való belépésen.
         
                     Dr. Michael Laitman

2019. július 27., szombat

A lélek az amit átadok


Amikor én kilépek az én érzékelésemből és megpróbálok valaki másban létezni, én nem az Ő egoisztikus tulajdonságába lépek be, inkább én kapcsolatba lépek azzal amit Ő még el sem tud képzelni maga számára, az Ő lelkébe, az Ő spirituális potenciáljába kapcsolódok be. Én nem töltöm meg az Ő egoizmusát, inkább magamat építem bele, az én spirituális hasonlóságomat, képemet benne.

Az az igazság, az én lelkem az minden, amivel én kielégítem a másikat.
A lélek nem a személyen belül létezik. A “lélek” az vágy, és a vágy nem anyag, nem lehet lemérni. Egy tér, erő, az akarat ereje amivel az én viszonyulok a többiek felé, miközben próbálok összekapcsolódni velük, és ez a szándék bennük marad, mint egy lenyomat, mint információ arról amit én beléjük helyezek, amellyel én akarom beteljesíteni őket.
A vágyam megoszlik a többi lélek között, az emberek saját  és általános vágyai között. Az elején még nem vagyok tudatában ezeknek, csak később, miután egy magasabb szinten vagyok, egy felsőbb lépcsőn, akkor kezdem én aktívan beteljesíteni őket Ezáltal egy ilyen tendencia, epekedés kifele, az ami megformálja  az emberi lelket.
A test meghal, mivel az egy állat, nincsen benne semmi. Az számít, mennyit sikerült az életemben átadni másoknak magamból, nem a fizikai cselekedetekkel hanem csak vágyakat átadva. Végül is a vágy a legerősebb erő a világban.
Egy személy hatása a másikra a vágyban létezik, ez teszi lehetővé hogy belépjünk másokba.
Tehát a barát szerepe a csoportban a másokba való befektetése által van meghatározva. Akarom vagy nem akarom, az amit a többiek belém helyeznek az kezd dolgozni, befolyásolni engem. A globális válság felfedi ezt az önző függőségeket közöttünk, ugyanilyen módon össze vagyunk fonódva lélekben is.
A lélek általánosságban szólva valami közös dolog. Csak egy lélek létezik, egy ember, egy Adam és mi, az ő részei vagyunk. Még nem értjük, hogy menyire függünk egymástól, mint egy spirituális organizmus a spirituális rendszer részei.

Ennél fogva mindenkinek a másokra való behatása közvetlen, természetes, felfedett, egyiktől közvetlenül a másikig.

Ha mi képesek vagyunk létezni ezzel az alapelvvel, mi egy fantasztikus lehetőséget kapnánk arra hogy válogatott módon befolyásoljuk az embereket és egymást: húzzunk, nyomjunk, felemeljünk és segítsünk mindenkit. Amennyiben alkalmaznánk ezt az alapelvet, minden bizonnyal egy hatalmas ugrást tennénk előre.
Ha  minden barát, nő vagy férfi, megértené ezeket, fel tudnánk emelni mindenkit ezzel a belső sóvárgással itt és most. Ez csakis a mi belső vágyainktól függ, vagyis inkább a szándékainktól. A szándék az egy beteljesületlen vágy, mely még nem vált valóvá. Ez a legerősebb erő az Univerzumban.
A mi világunkban látjuk a példákból, hogy minél nagyobb a fizikai erő, annál kevésbé érezhető, tapintható. Ki tudja érzékelni az atomok interakciójának erejét?  Ennek ellenére képes egy hatalmas erejű robbanást okozni egy kilónyi anyagból. A gondolat ereje, a vágy ereje a legerősebb mindenek felett.
Ezért van hogy az utunkon a kulcs a szándék: mennyire helyesen tudjuk azokat megformálni és összekapcsolni egymással. Ez azt jelenti, hogy mindegyikőnk igyekszik a másikban állni, hogy kilépjen magából, a testéből, és belépjen a lélek érzékelésébe.
Ez egy gyönyörű érzés, amikor az ember nem kapcsolja magát a fizikai testéhez, mivelhogy kilépett belőle, úgy viselkedik vele mint egy “állati társsal” : lóval, szamárral, tehénnel, stb. A személy gondoskodik testéről, de abszolút módon érzi, mintha nem függne a fizikai testétől, az “állattól”. Már kezdi érezni, hogy az élete ragyog a testén kívül, a Felső Elme hatalmas erőterében.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      
                                                                                                                                           Dr. Michael Laitman

2019. július 20., szombat

Az egész univerzumon át

Mi az az erő, ami keresztülhalad az egész univerzumon, át a teljes téren, ami segít számunkra egységre lépni?

Ez a tér nem létezik. Képes vagy elmozdulni az univerzum egyik végétől annak másik végéig, egyetlen pillanat alatt. Még ez a pillanat sem létezik, mivel az időnek a funkcióját nem veszed figyelembe, hanem fölé emelkedsz, a következő szintre. Mondjuk úgy, hogy a Yesod szfírájából fölemelkedsz a Hod-ba, vagy a Netzach-ba. Ezután, a megelőző szint egy ponttá válik a számodra. Ezért, még hogyha végtelen idő és tér is van a mi világunkban, amikor a spirituális szintre emelkedsz, az összenyomja a világunkat egyetlen ponttá. Nincs idő, nincs tér, nincs mozgás, nincs élet, nincs halál. Semmi. Ezek a kategóriák nem léteznek. Az első és a legalacsonyabb spirituális szint, teljesen lenullázza a mi világunkat, egy maggá változtatja azt. A történelem több ezer éve eltűnik, mivel ez csak a mi törött képzeletünkben létezik.

                                                                                                                                               
               
                                                 https://laitman.com/2017/10/through-the-whole-universe/

2019. július 13., szombat

A kabbalai bölcsesség körüli vallások

A kabbala bölcsessége olyan tudomány, amelyet a felsőbb világot érző emberek tanulnak, és amelyet belső cselekedetek segítségével értek el, és nem misztikus cselekedetekkel. Megtanulják és megvizsgálják a magasabb struktúra törvényeit, az összes körülöttünk található felső erőt, amit nem érezzük még, de a kabbalisták felfedték őket.

Ezeket az erőket magasabbnak nevezik, mert az adakozás birodalmában találhatók, ezek az adakozás jellegzetességei, nem pedig a megszerzés jellemzői, és ezért magyarázzuk és definiáljuk így ezeket.

Semmi vallásos, misztikus vagy ezoterikus nincs a kabbala bölcsességében. Ez tiszta tudomány. Ezt írták az ősi filozófusok is, akik ezt a bölcsességet az ősi izraeli kabbalistáktól tanulták. A középkorból a mai napig a tudósok is valójában ezt írják.

A zsidóságot sokkal később alapították; a Kabbala bölcsességéből származik, és a világban szokásos cselekvések alapja lett.

Azok, akik világunkban szerették volna, elérni a Teremtővel való kapcsolatot és úgy döntöttek, hogy ezt megcélozzák, alapvetően külső leírásokat vettek a Kabbala bölcsességéből, és létrehozták belőlük a vallásukat. Így lettek a spirituális tanítások, amelyek az egó által a judaizmus és más vallások alapjává váltak.



                                                                                                             http://laitman.com/my-blogs/

2019. július 4., csütörtök

A Természet egészét irányítva



Miért szeretné a felső erő, hogy az ember megértse a teremtés tervét ebben a világban, és hogy képessé váljon irányítani a saját sorsát? 




Ez egy jel, hogy a felső erő elveszti az ember irányítását?



Ez igaz, ez az erő az emberhez kerül, és ő elkezdi irányítani magát és a természetet, a felső erő helyett. Ez is része a tervnek, és a teremtés gondolatának. Bár a felső erő fokozatosan átadja azt nekünk, az egyesült integrált szerkezete az egész rendszernek nem változik. Azonban az ember is része annak, így eléri azt, megérti azt, és irányítja azt, és ennek megfelelően örökké, és végtelenné válik.

                                        
      http://laitman.com/2015/12/managing-all-of-nature/

2019. június 23., vasárnap

Ádám felfedezése és a modern tudományok hiánya

Hogyan fedezték fel a kabbalisták, hogy minden a felsőbb erőből származik? 

Az első, fokozott érzékenységgel rendelkező személy 5779 évvel ezelőtt jelent meg; aki rájött, hogy minden a felsőbb erőből származik, és ezt elmagyarázta. A neve Adam volt.
A Titkos Angyal (Raziel HaMalach) című könyvben leírta felfedezését. Ez egy 70-80 oldalas kis füzet volt, de akkoriban tiszteletre méltó kiadványnak számított.
Mint minden kabbalisztikus mű, kezdetben ez a könyv is el volt rejtve a nyilvánosság elől, és csak 3500 évvel ezelőtt jelent meg. Gyakorlatilag a természet valamennyi erőit leírta benne, de nagyon nehéz, lényegében titkosított formában. Ettől az időtől kezdve az egész módszer feltárult, és mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy mélyre ásson benne, tanulmányozhassa és megtanulhassa.
A tudósok még nem beszélnek róla?
A tudósok egyre inkább képtelenek megérteni azt a világot, amelyben élünk. Bár világunk folyamatosan egyre jobban feltárja magát, mégsem az a fajta kinyilatkoztatás, amelyet az emberi tanulási eszközök révén megérthetnek. Ehelyett sokkal magasabb rendű megértés szükséges. Paradox kép jelenik meg: csak a teljes alkotás apró, töredezett darabjait tárjuk fel, és az egész tudományt ezekre a töredékekre építjük fel. Azonban a közelmúltban olyan jelenségeket tártak fel, amelyekre nem tudunk magyarázatot adni
Einstein, Hugh Everett és más tudósok megértettek valamit, de mindazonáltal a világ, amelyben élünk, egyre érthetetlenebbé válik.
A mai napig felmerülő kérdések többségére nem válaszolunk, mivel ezek a kérdések egy teljesen más megközelítést igényelnek, amellyel még nem rendelkezünk. Nem tudunk az idő, a tér és a végtelen sebesség fölött létezni, és nem élhetünk más mátrixban, mint amelyben jelenleg létezünk. Ezért van az hogy a tudomány, vagyis tudásunk egy potenciális zsákutca, de nem maga a természet, hanem például a sötét anyag a fekete lyukak és hasonlók formájában tárul fel. De ki tudja mindezt megmagyarázni? Ugyanez vonatkozik a mikró világra is. Ez arra a tényre utal, hogy kognitív (a gondolkodáson alapuló) eszközeink nagyon korlátozottak. A tudomány megadja nekünk a lehetőségeket, ez a képességeink terméke és semmi más.

                                                                                                                                     Via – Laitman Blog

2019. június 16., vasárnap

Miért nem képes az emberi társadalom a kölcsönös garancia állapotát természetesen, magától elérni, amíg az állati szinten marad, mint a test sejtjei ?


Az emberi lény túl összetett ahhoz, hogy másokkal ilyen módon kapcsolódjon össze. Itt álljon a magyarázat. Az önzőség a természet minden szintjén minőségileg magasabb szintűvé válik, a kövületi szinttől kezdve a növényin, állatin és emberi szinten keresztül. Minél magasabb szintű az egyén egoizmusa, annál egyénibbé válik, és ebből kifolyólag annál kevésbé képes a másokkal egységre lépni. Ezért, amilyen mértékben fejlődünk, annál jobban elkülönülve érezzük magunkat a többiektől. Manapság nemcsak a pszichológusok, és szociológusok, hanem a gazdasági szakemberek és a politikusok is felfedezik, hogy a világ összekapcsolódottá vált, és ezért nekünk, az emberiségnek egységre kell lépnünk.


Azonban azt hiszik, hogy mindezt képesek vagyunk korporális módszerrel elérni, és minden lecsillapodik majd ha egy világbankot, világ kormányzatot, világméretű oktatást és a világot átfogó kapcsolatokat hozzuk létre. Azonban azok után, hogy még egy pár G20 szerű találkozón vesznek részt, elkezdik majd megérteni, hogy nincsenek birtokában az egységet létrehozó módszernek. Sajnálatos módon mielőtt erre rájönnek, lehet, hogy az embereknek nagyszabású szenvedéseken kell keresztül menniük, mint biztonságuk elvesztése, az orientáltság hiánya, teljes tanácstalanság, és általános hitvesztés, és bizalomvesztés. Az emberek nem tudják elviselni, hogy bizonytalanságban léteznek, mivel a folyamatos veszélyhelyzet rosszabb a halálnál is. Az elménk nem képes ilyen helyzetekben működni. Azonban mégis ez történhet annak érdekében, hogy megértsük, egységünk elérésének egyetlen módja az, hogy önző természetünk fölé emelkedjünk.


Ez nem így van a kövületi, növényi és állati szinteken, ahol az egész természet és minden alkotóeleme ösztönszerűen, természetesen összekapcsolódik. Kiegészítik egymást és harmonikusan közreműködnek egymással, mindenféle szabad választás vagy döntéshozás nélkül. Az emberek között egységre lépés ezzel szemben csak úgy érhető el, hogy minden ember azt tudatosan teszi meg. A természet többi szintjével ellentétben a Teremtő (Természet) nem az alapján egyesít minket, hogy az arra szolgáló ösztönt megadta nekünk. Egységünk csak akkor lehetséges, ha megszerezzük az adakozás és szeretet tulajdonságát, ahol mindenki szerepet vállal, és csatlakozik a többiekhez. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, magunk és önzőségünk fölé kell emelkedjünk, és el kell érnünk a mindent magába foglaló parancsolatot: “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. Ez a módja annak, hogy a Teremtő (Természet) tulajdonsága megjelenjen közöttünk, és ezzel hasonlóvá válhatunk Hozzá. Akkor megértjük majd miért is viselkedett velünk ilyen módon.



Dr. Michael Laitman

2019. június 10., hétfő

Hogyan találd meg a valódi identitásod





Vajon egy ember elveszíti az egyéniségét a halál után? Elveszítjük a mindannyiunkban benne rejlő eredetiséget?

Az egyediségnek nevezett dolog ebben a világban egy állati jellemző. Ez teljesen felesleges, és nincs értéke egy spirituálisan fejlett ember számára. Egy ember eredetisége a másokkal való egység elérésekor tárul fel, amikor kinyitjuk lelkünket a teljes kapcsolaton keresztül. Csak egy lélek marad valóban egyedi, mivel számos földi tulajdonságunk átmeneti és megszűnik.
Mitől olyan különleges a lélek?
Egyedülálló, annak a rejtélyes ténynek megfelelően, hogy megegyezik a Felső Erő mínőségével. A lélek egy vágy, aminek van egy lehetősége, hogy átalakítsa magát, és hasonlóvá váljon a Teremtőhöz. Ez a hasonló minden egyes lélek esetében.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből, 2015. november 10.
                                                                                   http://laitman.com/2015/11/how-to-find-your-real-identity/

2019. június 2., vasárnap

Miért fókuszál a Kabbala tudománya szigorúan egyetlen feladatra : Az egységre?



A Kabbala önmagában nem megszorító. Ellenkezőleg, kiterjed hogy befedje az egész univerzumot, a Felső Világokat és az alul lévőket, annak érdekében, hogy elmagyarázza, hogy semmi nincs az egységen kívül. Nem fókuszál, kiválasztott cselekedetekre, sokkal inkább minden létezőt szintetikusan integrál. Ez elvezet bennünket, egyetlen elvhez, ami mindent átfog. Ez a tudomány azt mondja: Ne nézzünk minden problémát elkülönülten, bármikor is tűnik fel, ahogy mi egy szűkebb felfogással tekintünk rájuk. Valójában csak egy ok van, és ez megmagyaráz minden problémát: az egység hiánya. Ha valaki felül akar emelkedni ezen a problémán, akkor törekednie kell a nagyobb egységre. Ha ebbe az irányba megy, az azt jelenti, helyesen mozdult el. Minden tudomány alapja egy fundamentális elven alapszik. A fizikában mindent amit elértek, az anyag alapvető működésének megértésében, a különböző elemi részecskéken keresztül történt, amelyek mindent felépítenek. A múltban ez csodálatos magyarázatot adott: van elektron, proton, és neutron, ami pluszt, mínuszt, és egy semleges részecskét jelent ezek között, és ez minden. De akkor hirtelen felfedezik, hogy több száz elemi részecske van, és így az egész elmélet zavarodottságba hullott. Mindez ezért, mert a tudósok egyetlen elvbe kapaszkodtak, ahhoz hasonlóan, ahogy az a természetben is működik.


A tudomány mindig egységes kép irányába törekedett. Az „egyszerű magyarázat” (Pshat) az utolsó, legmagasabb szintje a kutatásnak és az elérésnek. Amikor elérjük a Végtelen Világot, minden hirtelen egyszerűvé válik, mert az egyszerű Felső Fény kitölti az egész univerzumot, a korrigált vágyakat. Ezt nevezzük az egyetlen elv megvalósulásának. Ha másrészről úgy tűnik, minden problémánk egymástól elkülönültnek látszik, akkor ez az, amit korrigálni kell, a Felső Fény magunkra vonásával, hogy újra egy legyen minden. Mindeközben van egy hatalmas kavarodás az elménkben, szívünkben és minden cselekedetünkben. Nem tiszta mi is történik velem, ebben a világban, családunkban és a barátaink irányában, az életemben és a halálomban. Mindenki szeretné behunyni a szemét, és nem akar semmit látni, vagy gondolkozni az egészen. Azonban a Kabbala útja az éppen ellentétes: mindennek az elfogadása, mint a törés feltárása, és ez majd elvezet minket az egységbe. Ezért a Kabbala tudománya nem tárul fel mindaddig, ameddig a spirituális szikra fel nem ébred a személyben, úgy, ahogy a Felső Erő azt nekünk szánta, és nem szólítja fel a személyt az egységre. Ez a spirituális gén, elkezd beszélni bennünk, ez a szikra abból a szűrőből származik, ami már egyszer a birtokunkban volt. Ez a kezdete a valódi születésnek.


Dr. Michael Laitman

2019. május 18., szombat

A holnap ma kezdődik

Idő, a mozgás és a tér nem létezik. Mi vagyunk, akik a tudatunk néhány paraméterében való érzékelését nevezzük úgy mint: évek vagy idő, míg másokat, mint mozgás és tér. Ennek megfelelően egy bizonyos képet látunk. Azonban nincs több milliárd év rajtunk kívül. Ha megkérdezed, hogy van-e „tegnap”, akkor meg kell találnunk, hogy mit jelent az, hogy „tegnap” vagy ezer évvel ezelőtt. Mit jelent az, hogy „volt”? Most, hogy ezeket az állapotokat érzem, elnevezem őket úgy, mint „tegnap”, „tegnapelőtt” vagy „holnap.” Azonban ha ebből a pontból elválasztjuk az "Én az érzékelő” pontját, semmi sem marad

Csak azzal foglalkozunk, hogy kilépjünk az illúzióból. Teljesen össze vagyunk zavarodva, és nincs szükségünk arra, hogy megvitassuk, mi folyik itt. Csak azt kell keresnünk, hogyan kell felemelkednünk ezen anyagi érzékelés és megértés fölé, és ezután majd érezzük és megértjük az igazságot, és meg tudjuk ítélni az állapotunkat. De amíg még mindig a belsejében vagyunk, nem tudjuk megítélni; ez teljesen haszontalan. Ebből a valóságból indulunk ki, mert korrigálnunk kell magunkat, amíg ebben tartózkodunk. Azzal, hogy hozzád fordulok, lényegében korrigálom magam. Létezik valamiféle kép rólad, ami különállónak, sőt még ellentétesnek is tűnik. De a valóságban ez az én elválaszthatatlan részem, és nekem korrigálnom kell. Minden részemet látszólag idegennek látom; ezt nevezzük törésnek. Amint kijavítom magam ezek a részek mind összekapcsolódnak.

Még az első szinten is kapok egy helyes képet az időről, a mozgásról és a térről, mert egy magasabb dimenzió jelenik meg bennem. Elkezdem érezni, hogy mit jelentenek a spirituális tulajdonságok; bizonyos mértékben kezdem érzékelni, hogy milyenek a spirituális tulajdonságok, a három térbeli koordináta és az idő. Megtanulom, hogy az időt az okok és hatások lánca képezi, és nincsenek időközök, amelyek mechanikai cselekedetekből származnak. A spiritualitás fogalma bennünk van, és időt teremtünk magunknak, és a korrekcióinkkal meghatározzuk a sebességet. Nem egyes bolygók egymás körüli forgásával mérjük az időt napokként, hónapokként vagy évekként. Az egyik kozmikus test forgása a másik körül meghatározza az idő fogalmát, amely szerint élek? Szükségem van-e egymáshoz képest mozgó űrsziklák szerint élni?

Nincs idő a spirituális világban. Minden egyes cselekvés egymás után következik be: végrehajtasz egy cselekedet, egy impulzust okozol vele, a következő cselekvés, még egy impulzus, késés nélkül. Nem vesszük figyelembe, hogy a Föld, a Hold vagy a Nap forog abban az időben. A probléma gyökere az, hogy még nem érezzük a spirituális időt. Azonban abban a pillanatban, amikor akár az első spirituális szinten is bejutunk a spiritualitásba, új kategóriákban fogjuk érzékelni a világot. Ez nem lesz illúzió, hanem valódi érzés lesz. Ugyanígy úgy ahogy a körülöttünk lévő világot érezzük, a belső érzékelésünkben, további képet kapunk, amely új definíciókat fog adni nekünk. A korrekció végéig két dimenzióban fogunk élni: ennek a világnak egy dimenziójában és a spirituális világ egy további dimenziójában. Végül is, egészen addig, amíg teljesen korrigáltak nem leszünk, e világ legalacsonyabb szintjének egy része mindig megmarad bennünk. Feltárjuk és kivonjuk ebből az „Egyiptomból” az összes új tulajdonságot és kijavítjuk őket.


                                                                                  Dr. Michael Laitman






2019. április 28., vasárnap

A természet erejének forrása

Ki a Teremtő?

A Teremtő a felső erő, amely magában foglalja a világ összes erejét.

Az eredeti forrásokban írva van: „Lehetetlen megérteni a Teremtőt anélkül, hogy megtapasztaltuk volna Őt.” 

Ez igaz?

Igen, mert minden, amit megértünk, azt az érzésekből tanuljuk meg - mint egy gyermek, aki mindent a szájába vesz, hogy megérintse, érezze. Számára az ízlelés a legfontosabb receptor, az érzés legfontosabb szerve. Ugyanígy meg kell tapasztalnunk mindent az öt érzékünkben, beleértve a látást, a hallást, a szaglást, az érintést és az ízlelést.

Amikor valamit érezünk bennük, az összegyűlik egy pontos rendszerbe, és minden tudományunk ebből ered. Ezen kívül kiegészítjük érzékeinket olyan eszközökkel, amelyek a természetes érzékszervek körét bővítik: távcsövek, mikroszkópok, teleszkópok stb. Vannak azonban erők az univerzumban, amelyeket érzékeink nem érzékelik. A Kabbala tudománya lehetővé teszi, hogy egy újabb érzékszervet alakítsunk ki, amely ugyanazokat az öt érzékeket tartalmazza, de más szinten.

Természetük feltárása során feltárjuk közös forrásukat a „Teremtő”-t, és elkezdjük elérni, hogyan hatnak ránk, hogyan határozzák meg az összes feltételt, erőt és körülményt, amelyben létezünk. Aztán már az életünket meghatározó erők rendszerét tanulmányozzuk. Így kezdődik az ember tudatos létezése, amikor már tudjuk, mi volt, mi lesz, miért volt, és miért lesz, hogy megváltoztathatunk-e valamit a jövőben....?

Ez a Kabbala tudományának tárgya és célja.

                             
                                                                                                             - Michael Laitman -
                                                                                               http://laitman.com/my-blogs/ 

2019. április 21., vasárnap

A tudatunk is energia ?


Albert Einstein, talán minden idők legnagyobb elméje azt mondta, hogy az anyag az energia, és az energia nem más, mint fluktuáló atomok halmaza, az atomok pedig kvarkokból állnak, és e mellett van tudatunk. Mindez azt jelenti, hogy tudatunk is energia?

Az anyag a vágy külső megnyilvánulása, avagy annak burka. A tudat a vágy önmagáról, és saját létezéséről alkotott felfogása. A kabbalában az anyag a vágyat jelöli, az egyetlen dolog melyet a Fény alkotott.

                                          Dr. Michael Laitman

                                                                                         
                                                                         

2019. április 13., szombat

A jövő társadalma születik meg közöttünk


Merre halad a világ?


Ha megnézed a végső célt, akkor a világ a korrigált állapot az univerzális korrekció felé halad. Ezt a célt kell elérnünk. Elvileg már kezdetben is a spirituális világban létezett. Először is, a cél mindig meghatározott, és csak utána alakulnak ki az események, amelyek a mi viselkedésünktől függnek. Mi határozzuk meg, hogyan érjük el azt. A spirituális világ másképpen épül fel, mint a mi világunk. 

A végétől a kezdetig kibontakozik. Vagyis fokozatosan meghatározod, hogy mit kell elérned, és azt hogy hogyan érheted el. Ha például egy építész tervez egy épületet, elképzeli a végső célját, de az még nem létezik. Itt a cél létezik. Mindent a részvételünk által van meghatározva. Pontosan meg kell határozni, hogy mi a cél, hogy mindig előttünk álljon, és minden pillanatban az irányában mozduljunk el. A Kabbalában ezt úgy tekintik, hogy  az értelem felett hitbe emelkedünk, amikor a megszerzés felett az adakozásba megyünk át, tisztán elképzelve a spirituális világ tulajdonságait, és megpróbáljuk megvalósítani őket, mintha már benne léteznénk.


                                                                                                                                        Dr. Michael Laitman

                                                                                                                        

2019. április 10., szerda

Megszabadulni a téveszméktől

A filozófia és az emberek többsége általában úgy véli, hogy az anyagi világ a spirituálisból származik. Valóban, a kabbala azt állítja, hogy a világok és a kollektív lélek törése után a vágyak elvesztették a szűrőt, egoistavá váltak, és alacsonyabbra és alacsonyabbra zuhantak, amíg bele nem estek „ebbe a világba”. Ez határozza meg a létezésünket ebben a világban és minden érzékünkben, érzékszervünkben. Ebből az következik, hogy a spirituális világból "jöttünk" és nem más helyről. Így vagy úgy, a korporalitás a spiritualitás következménye. 

Az egyetlen kérdés az, hogy a testi világ teljesen elkülönült-e a spirituális világtól, vagy még van valamilyen közvetett kapcsolatuk?

Sem a filozófia, sem a természettudományok nem tudják megvizsgálni az adakozás erejét, csak az egoisztikus vágyon belül. Emiatt nincs kapcsolatuk a spirituális világgal, és csak fantáziálnak.

Vannak olyan „tudományos” kísérletek, amik a „lelket” veszik figyelembe, vagy annak állítólagos kapcsolatát, amely megragadható, és amelyek a spirituális világ helytelen definícióin alapulnak. És vannak emberek filozófiai érvei, akiknek nincsenek kutatási eszközei és valódi kapcsolatuk a spirituális világgal, ami tudományos megközelítést jelent, és egyszerűen csak feltételeznek dolgokat.

Az emberek bármit elképzelhetnek. Az emberi fantáziának nincsenek korlátai. Például megfigyelték az emberi test tömegének változásait a halál előtt és után. Állítólag a különbség meghatározta a lélek súlyát. Így mérték meg a lelket. Elektromos impulzusokat is regisztráltak az agyban a halál pillanatában, és úgy vélték, hogy ez a lélek testből való kilépésének megnyilvánulása.

Mi a helyzet az agy különböző hallucinációival a klinikai halál pillanatában, amelynek jellege hasonlít az álmokhoz?

Ezeket a spirituális világ érzéseinek tekintették, ahol a személy „felemelkedik”, majd „visszatér” hozzánk, amikor visszanyerik a tudatot. Mindezeket a koholmányokat a spirituális világ helyes meghatározásának hiánya okozza. Ez az oka annak, hogy az emberek megzavarodnak, és úgy gondolják, hogy megérinthetik a spirituális világot, és megvizsgálhatják azt.


A spirituális világ azonban egy olyan valóság, amely az egoisztikus vágyunk felett van, az anyagunk fölött. Itt felbukkan a valóság problémája, mert az emberek megzavarodnak attól, hogy mi az anyag. A híres meghatározás szerint az anyag objektív valóság, amelyet az érzéseink adnak nekünk.

Mit érzékelek?

A vágyamat.

Ez zavaró az embereknek. Úgy gondolják, hogy az anyagot a szilárd testek jelentik, a folyadék, a négy alapelem: tűz, víz, levegő és föld, vagy a természet, a növényi, az állati és az emberi szint. A kabbalisták azonban azt mondják, hogy az anyag vágy, és azt a vágyat vizsgáljuk, amely valójában a miénk!

Ez teljesen zavaró számunkra. Egy fémcsövet látok magam előtt, amit egyáltalán nem tudok mozgatni, és azt mondják, hogy ez az enyém és bennem létezik. Itt az emberek teljesen megzavarodnak, és ettől a ponttól nagyon nehéz velük beszélni.

Más szavakkal, sok akadályt kell leküzdeni, amíg meg nem találjuk az összes olyan jelenség szemléletét és meghatározását, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a tudósokkal és filozófusokkal közösen tekintsünk a valóságra. Eddig mindenki a saját kis fülkéjében van, ami hatalmas zavart eredményez.

A fő probléma a „spiritualitás” és a „korporalitás” különböző definícióiban rejlik. Leggyakrabban az emberek azt feltételezik, hogy a kultúra és a különböző emberi tevékenységek a spirituális élet alá tartoznak. Ebben az értelemben a tánc is spirituális.

Ezek a helytelen definíciók valóban összekeverik az embereket és megakadályozzák a komoly beszélgetést. Emiatt először is egy helyes meghatározást kell adni a világnak a spiritualitásról és a korporalitásról, az életről és a halálról, valamint a felső valóságról.

Így megoldjuk az összes problémát. A helyes definícióknak szilárdan be kell ivódnia a fejedbe a valóságot csak ezeken keresztül kell érzékelned. Akkor biztosan nem fogsz hibázni.





                                                                               Részlet : „A kabbala és a filozófia bölcsessége”

2019. március 17., vasárnap

Az Élet Fája


Abban a pillanatban mielőtt a kiáradások kiáradtak volna és a teremtmények megteremtődtek volna, az egyszerű felső fény kitöltötte a teljes létezést.
Nem létezett üresség, sem üres atmoszféra, lyuk, vagy üreg,
De a mindenség határtalan fénnyel volt betöltekezve.
Nem létezett fej, vagy farok,
De minden egyszerű volt, finom fény, egyenletesen és egyenlően kiegyensúlyozva
És Végtelen Fénynek hívták.

És az Ő egyszerű akaratára, vágy született rá, hogy világ teremtődjön és a kiáradások kiáradjanak,
Hogy az Ő valóságai, Ő nevei, Ő megjelölései a fényben mutassák meg tökéletességüket,
Ami a világ keletkezésének eredője volt,
Majd Önmagát a Középrészre korlátozta,
Pontosan középre,
Lekorlátozta a Fényt.
És a fény azon középső pont széleire vonzódott ki.
És üres tér maradt, vákuum
A középső pont körül körözve,
És a megkötés állandóvá vált,
Az üres pont körül,
Így hát az űr
Egyenletesen körözött körülötte.

Ott, a megkötés után,
A vákuumból és az űrből formálódva
Pontosan a középső pont közepén,
Egy hely keletkezett,
Ahol a kiáradott és teremtett lakhatott.
Aztán a Végtelen Fényből egyetlen vonal indult ki,
Abba az űrbe aláereszkedve.
És azon a vonalon keresztül, Ő teljesedett ki, teremtett, formát, és
Elkészítette az összes Világokat.
Mielőtt ez a négy világ létrejött
Egy végtelen volt, egy név, csodálatos, rejtett egységben,
És még a hozzá közeli szegletekben
Sem volt erő és megszerzés a végtelenben
Nem volt elme, ki felfoghatta volna Őt,
Az ő számára nem volt hely, nem volt határ, nem volt név.

                                                                 Isaac Luria Ashkenazi (a Szent Ari) (1534–1572)




A YouTube csatornánkon megtekinthető, zenei aláfestéssel, feliratozva.

https://www.youtube.com/watch?v=LgJAOPzBd_E