Fektessen be a saját lelkébe !

Kérdés:

Számos Kabbalisztikus forrás beszél az adakozásról. Milyen adakozásról beszélünk, ha mi mint teremtmények nem tudunk adni

Válasz: 

Nagyon egyszerű. Meg kell változtatni az emberekhez való hozzáállásod, közelinek, kedvesnek, szükségesnek kell tartanod őket. Akkor leszel képes adni nekik, mint a gyermekednek.

Kérdés: 

Vagyis ha természetesen, így bánok egy gyerekkel, akkor itt erőfeszítéseket kell tennem? Végül is teljesen természetellenes, ha egy abszolút idegent ugyanúgy kezeled, mint a gyermekedet, és ebből örömet kapsz.

Válasz: 

Igen. Ehhez azonban meg kell látnom az univerzum általános képét, át kell éreznem, hogy mindannyian összekapcsolódunk, és hogy, hogyan juthatok el barátaim révén egy magasabb, spirituális állapotba. Akkor elmegyek hozzájuk, és kapcsolódom velük. Kedvesek lesznek számomra, mert hirtelen rájövök, hogy a lelkem részei. Tehát tényleg odaadom nekik? Valójában nem adok nekik, hanem a lelkembe fektetek. Ez a szeretet.

Kérdés: 

Tehát a felebarát iránti szeretet, az egység, amelyet több ezer Kabbalista forrás ír le, addig lehetetlen, amíg az ember meg nem látja, hogy egy közös rendszer, egyetlen lélek része?

Válasz: 

Igen. Egyébként egyszerűen képtelen vagyok adakozni. Ehhez nincs szívem. Ez ellentétes a természet törvényével.

Ehhez látnunk kell, hogy mindannyian egy hatalmas globális rendszer részei vagyunk, és mindannyian teljes mértékben függünk egymástól oly módon, hogy azok, akik rajtam kívül vannak, meghatároznak engem. Ezért ha gondoskodom róluk, biztosítani fogom a jövőmet. Ha olyan állapotba kerülök, hogy csak rájuk gondolok, és nem magamra, akkor tökéletes jövőt fogok biztosítani magamnak.

Forrás: https://laitman.com/2020/12/invest-in-ones-own-soul/

Jövőbeli énem elérése !

Baal HaSulam, „A szabadság” cikk: Az általános megszerzés iránti vágy, az ember valódi esszenciája. És az csakis azoknak a tárgyaknak a formájába beöltözve jelenik meg és létezik, amelyeket valószínűleg meg akarunk szerezni. Mivel akkor az úgy létezik mint az alany és semmilyen más módon. Mi ezt a cselekedetet úgy hívjuk, hogy “élet”, azaz az ember megélhetése, amely azt jelenti hogy a megszerzés iránti vágy ereje a kívánt tárgyba öltözik és azon belül cselekszik belül cselekszik. És azon cselekedet megjelenésének a mértéke az ember életének a mértéke, ahogy azt mi elmagyaráztuk abban a cselekedetben, amit úgy hívunk hogy “vágy”.

Ennek megfelelően a vágy eltűnésével a halál jön. Mindig a vágyott jövő várakozásában élünk, és nem a jelenben. Ha nincs miben reménykedni a jövőben, kétségbeesésbe esünk, egészen addig, amíg a szervezet működése leáll, és az ember meghal.

Meg kell tehát teremtenünk magunknak a fejlődés fejlettebb formáit. Ez csak a megfelelő környezet hatására valósítható meg. Ellenkező esetben egy rossz környezet veszi át a helyét, ami rossz formákkal tölt el, és akkor beépülök ezekbe és akarom őket.

Például nem bírom ki a média nélkül. A növekvő egoizmus arra kényszerített, hogy megszokjam őket. Ezer évvel ezelőtt minden más volt: Az állati szint vágyaival bennem békésen, média nélkül éltem. Ma már nem tudok élni televízió nélkül, az információáramlás nélkül, ami eláraszt. Folyamatosan látnom kell azokat a jövőbeli formákat, amelyek az élet erejét és az élet érzését adják.

Milyen életet? Már tudjuk… és ezért magunknak kell kialakítanunk a megfelelő környezetet, amely átveszi a média szerepét. Ebben az esetben én magam teremtem meg a jövőbeli formáimat, és senki nem diktálja nekem és nem kényszeríti rám. Itt van a szabad akaratom: olyan jobb környezetet választok, amely megmutatja a megfelelő formákat, és a vágyamat a cél felé irányítja, hogy az egyensúlyban legyen a természettel, összhangban a Teremtővel.

Ennek köszönhetően azokban a formákban élek, amelyekben a Reformáló Fény rejtőzik, és amely később kitöltéssé válik. Ez adja az élet érzését, amíg el nem érem az örök létet. Formáim fokozatosan eltávolodnak a testi felfedezésektől, amelyek csak a testi világban létezhetnek, és szárnyalhatok a spirituális fejlődés formái felé.

Akkor már semmilyen módon nem vagyok kötve az előttem megjelenő testi formákhoz. Semmit nem érzek bennük, kivéve az állati szint alapvető szükségleteit bennem. De ezen sem aggódom, mert már a „másik oldalon” vagyok.

És így fokozatosan az ember a potenciális erő felépítésétől eljut a spirituális én végrehajtásához és elindításához szükséges erő eléréséhez. Ez mindig a vágy minőségének növelésével valósul meg: megteremtem a jövőbeli formámat, a fejlettebb formámat, és addig vonz, amíg elérem és odaérek.

Forrás: https://laitman.com/2012/01/reaching-for-my-future-self