A világ történelme akár földi szemszögből figyelhető, vagy akár növekvő egoista vágyunkban kibontakozásának tekinthető.
Állítólag egy mély, háromdimenziós gömb alakú képernyőt látok magam előtt, amit ennek a világnak hívnak. Ebben és magam körül nézem a mozit, ami élő, és részt veszek benne. De valójában ez bennem van, a vágyamban.
Az egész világunk az én vágyaim, az én kivetülésem, csak kívülről látom és nem magamban. Nem számít, hogy kívül vagy belül, de ez mind én vagyok.
Az egész világunk az én vágyaim, az én kivetülésem, csak kívülről látom és nem magamban. Nem számít, hogy kívül vagy belül, de ez mind én vagyok.
Felfogásom tévedését azonban félre kell tenni, mert az egész univerzumot felosztom magamra és magamon kívülire, mert az én egoizmusom eddig így érzékeli ezt a képet. És amikor eltávolítom az egómat, rájövök, hogy mindez csak az én „én”-em, és mindent magamban fogok érezni, és nem magamon kívül.
Az egoizmusról beszélünk, amely az Ősrobbanástól az élettelen, növényi és állati természetig fejlődött.
Az emberi természet állítólag ie 50 000-ben nyilvánult meg, és egészen i. e. 5 000-ig egy primitív közösségi társadalom alakult ki, amelyben mindenki egyenlő volt, és mindenki ugyanazokkal a javakkal rendelkezett.
Először olyan vágyak alakultak ki, amelyek élettelen szinten működtek, majd az i.sz. 5. században megjelentek a gazdagság iránti vágyak. Ezt az időszakot az emberiség igen gyors fejlődése, az első technológiák megjelenése stb. jellemezte.
Az ie 5. századtól a 15. századig, a középkor végéig a hatalomra való törekvés időszaka volt. És a reneszánsz, a nagy felfedezések, a nyomdászat és más vívmányok mellett megkezdődött a tudományok fejlődésének korszaka, a felvilágosodás korszaka, amely egészen a 20. század végéig tartott.
A jelenlegi 21. század és azon túl már egy teljesen új időszak, amely túllép a természet határain egy magasabb szintre a Teremtőhöz való hasonlóság szintjére. Ezt azonban nem tudjuk kezelni. Történelmünk során először tapasztaljuk, hogy teljesen tudatlanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi történik velünk.
Sokféle vélemény és elmélet létezik. Tudjuk, hogy egyikük sem mond nekünk semmit. De a természet fejlődése alapján sejthetjük, hogy integritást, egységet és a „szeresd felebarátodat” bibliai alapelv megvalósítását követeli meg tőlünk.
Az egoizmusról beszélünk, amely az Ősrobbanástól az élettelen, növényi és állati természetig fejlődött.
Az emberi természet állítólag ie 50 000-ben nyilvánult meg, és egészen i. e. 5 000-ig egy primitív közösségi társadalom alakult ki, amelyben mindenki egyenlő volt, és mindenki ugyanazokkal a javakkal rendelkezett.
Először olyan vágyak alakultak ki, amelyek élettelen szinten működtek, majd az i.sz. 5. században megjelentek a gazdagság iránti vágyak. Ezt az időszakot az emberiség igen gyors fejlődése, az első technológiák megjelenése stb. jellemezte.
Az ie 5. századtól a 15. századig, a középkor végéig a hatalomra való törekvés időszaka volt. És a reneszánsz, a nagy felfedezések, a nyomdászat és más vívmányok mellett megkezdődött a tudományok fejlődésének korszaka, a felvilágosodás korszaka, amely egészen a 20. század végéig tartott.
A jelenlegi 21. század és azon túl már egy teljesen új időszak, amely túllép a természet határain egy magasabb szintre a Teremtőhöz való hasonlóság szintjére. Ezt azonban nem tudjuk kezelni. Történelmünk során először tapasztaljuk, hogy teljesen tudatlanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi történik velünk.
Sokféle vélemény és elmélet létezik. Tudjuk, hogy egyikük sem mond nekünk semmit. De a természet fejlődése alapján sejthetjük, hogy integritást, egységet és a „szeresd felebarátodat” bibliai alapelv megvalósítását követeli meg tőlünk.
.jpg)
