2015. november 27., péntek

Minden a felkészülésen múlik

Ma csak arra van szükség, hogy a félelem megragadjon minket, mivel valóban minden a mi kezünkben van. Felfogjuk-e mindezt, vagy sem? 

Mindenkinek meg kell szereznie bizonyos fajta belső nyugtalanságot, remegést, hogy minden kizárólag csak rajta múlik, és neki kell a labdát a levegőben tartania, nem szabad engednie hogy az leesen, és pontosan ez az, ahogy továbblépünk. 

Azt hiszem, hogy nincsenek akadályok, vagy falak az úton, melyek megállíthatnának minket. Mi nagyon szép, nagyon jó felkészülést végeztünk. 

Mindez nem azt jelenti, hogy már elértünk valamit. Mondjuk azt, hogy mi nem rendelkeztünk azokkal a különleges feltételekkel, amik Szocsi-ban léteztek, mivel ha mi magunk ott lettünk volna, mi is olyanok lennénk mint ők. De mindez nem fontos, ez nem kifogás, egyszerűen nekünk is el kell érnünk mindezt. 

Amennyiben egy kis csoportban elért egység képes erre, mi képesek vagyunk azt megsokszorozni, mindazok számával, akik majd eljönnek a kongresszusra Szent Pétervárra, a világ minden részéről. Így nyilvánvalóan hatalmas erővel rendelkezünk majd, hogy keresztül törjünk a vasfalon, és behatoljunk a spirituális szintre. Más részről már létezik valami, amiért imádkozhatunk ezen a szinten, azért a kapcsolatért, amit barátaink elértek, és másrészt biztosnak kell lennünk abban, hogy mi magunk is elérhetjük azt, és hogy annak elérése a mi saját kezünkben van. Nem létezik valami sírás, vagy kétségbeesés itt, hogy hol található ez, és mi hol vagyunk ahhoz képest. Mi az úton vagyunk, és egyre közelebb kerülünk, felismerve, cselekedve. Minden kizárólag a felkészülésen múlik, szóval a Teremtő mindezt ilyen módon gördíti elénk. Adott nekünk kóstolót a Mexikói kongresszuson, az Egyesült Államokbeli kongresszuson, és a Szocsi csoportban, és most nekünk mindezt újra meg kell teremtenünk, létre kell hoznunk.

Nyilvánvalóan én most a világ minden egyes csoportjához fordulok, hogy készítsék fel magukat egy jó és helyes kapcsolattal a kongresszus felé, és akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy mindez sikerülni fog. Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy ha mindent megteszünk, ami a kezünk ügyében van, a Teremtő befejezi majd a munkát számunkra. 

És ez így is fog történni. Annak a felkészülésnek megfelelően amit, most Izraelben csinálunk, és általánosságban a világ minden részén, semmi kétségem nincs efelől. Én csak nem akarlak most titeket lehűteni, mintha mindez már a zsebemben lenne, ehelyett még mindig hatalmas felkészülési munka van hátra. Ahogy azt Rabash elmagyarázta nekünk, minden a felkészülésen múlik. Szóval a benyomások az egy dolog, és a munka, amit végeznünk kell, az pedig a másik dolog.

A Rosh Chodesh (Új Hónap) étkezésről, 2o14 augusztus 31.