A MIT News híreiből: “Kutatók megfejtették a „déja-vu” agyi mechanizmusának rejtélyét.”
A MIT, Picower Tanulási és Memória Intézet idegtudósai bejelentették - publikációjuk a Science folyóirat ez év június 7.-i, korai online kiadásában meg is jelent -, hogy először sikerült azonosítaniuk azt az idegi mechanizmust, amely segít bennünket, hogy gyorsan megkülönböztethessük a hasonló, mégis különböző helyeket.
A hely és környezet - ahol az egyes események játszódnak - emlékének kialakításába bekapcsolódik az agynak egy hippokampusznak nevezett része. A kutatók úgy vélik, hogy egy sor „hely sejtnek” nevezett neuron munkálkodik, hogy egyfajta tervrajzot készítsen minden új térről, amivel találkozunk. A következő alkalommal, amikor látjuk ezt a helyet, ugyanezek a neuronok lépnek működésbe. Így tudjuk, ha már voltunk ugyanitt korábban, és nem kell újra tanulnunk az ismerős növényzetet.
Azonban, ha belépünk egy helyre, ami nagyon hasonlít arra, amit már láttunk korábban, egy új, de egymást átfedő neuronok halmaza készít tervrajzot. Ha elég nagy az átfedés a két halmaz között, megtapasztaljuk a déja vu – egy francia kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, "már láttam" – hátborzongató érzését.
Michael Laitman kommentárja: Ez csak egy példa arra, hogy az emberek, hogyan is találnak ki manapság prózai magyarázatokat a tévképzetükre, mint például a múltbeli élet, utazás az időben, vagy egyéb "titokzatos" események esetében.
Via - Laitman Blog
