Összességében a filozófia azt vizsgálja, hogy mi az élet, mi értelme, célja, és mi az ember hozzáállása az élethez és a természethez.
Egyszóval úgy tűnik, hogy a filozófia mindent felölel. Ugyanakkor nem nevezik tudománynak, mert az embert és a valóság emberi szintjét vizsgálja, vagyis azt a szférát, amelyet nem tudunk mérni. Itt nincsenek olyan egyértelmű és pontos vélemények, amelyeket tényként lehetne elfogadni.
Tudományos módszerekkel a mozdulatlan, növényi és állati természetet vizsgáljuk, amelyek alacsonyabb szintek, amelyekre az ember a következő evolúciós szint magasságából tekint le. Leereszkedhetünk hozzájuk, észlelhetjük őket, vizsgálhatjuk és megérthetjük őket. Ez vonatkozik a természet állati szintjéhez tartozó testünkre is.
De nem tudjuk pontosan tanulmányozni a bennünk lévő „embert”. Megpróbáljuk tudományosan osztályozni a különböző jelenségeket, válaszokat, észleléseket, gondolatokat és belső vágyakat, de nem sikerül. Miért? Mert ez a saját szintünk, ugyanaz a szint, és csak azt tudom tanulmányozni, ami alattam van.
Ez az egész probléma. Köztudott, bár a tudomány valójában az ember önmagához és életéhez való megközelítéséből indult ki. Nem véletlen, hogy bármely területen szerzett tudományos fokozatot „filozófia doktornak” (PhD) nevezik, pedig semmi közük a filozófiához. Az önmagad és a valóság általános megközelítését egyszerűen „filozófiának” nevezik.
Ez a kifejezés valójában a Kabbala bölcsességéből származik. Álljon itt, amit a 16. századi Johann Reuchlin, az ókori nyelvek egyik legnagyobb szakértője, I. Maximillianus császár személyes tanácsadója, és a Platóni Akadémiával kapcsolatot ápoló német humanista és nyelvész mondott:
„Tanárom, Pythagoras, a filozófia atyja valószínűleg a zsidóktól és nem a görögöktől kapta bölcsességét, és ő az első, aki lefordította a görög "filozófia" szóra a „Kabbala” szót, amely akkoriban még nem volt ismert. Pythagoras filozófiája a Kabbala végtelen tengeréből fakadt… a Kabbala bölcsessége nem hagyja, hogy életünket a porban töltsük, hanem a tudás csúcsára emeli elménket.”
A filozófusok szeretnék megmutatni, hogy szakterületük az élet minden területét felöleli. Egyébként egészen a közelmúltig ahhoz, hogy az egyetemen valaki Kabbalat tanulhasson, a filozófia karra kellett felvételt nyernie. Az emberek még mindig azt feltételezik, hogy a Kabbala a filozófia része, bár maguk az igazi filozófusok is elismerik, hogy nem az.
Mindenesetre ez más dolog. A modern világ nem tiszteli a filozófiát, és joggal, hiszen ma sokan csak azért tanulnak filozófiát, hogy diplomát szerezzenek. De amikor filozófiáról beszélünk, akkor világnézetre, életfelfogásra, valamiféle paradigmára utalunk. Belsőleg mindannyian filozófusok vagyunk. Ennek megfelelően meg kell értenünk, hogy ezekkel a megközelítésekkel kapcsolatban mi a fontos és mi nem.
Az ember perspektívája, hozzáállása az élethez és önmagához folyamatosan változik, és végül ezen a szférán felülemelkedik a Kabbala bölcsessége, a filozófia nyitánya, ahogyan azt más vallásokból is felfedezték, az elrejtés évei után. Ez a bölcsesség az emberiség növekedésére és fejlődésére várt. A történelem kezdetén tudományokat és filozófiát generált, ma pedig a világválság idején a vallások és a filozófia után újra feltárul, azáltal hogy ez az ember egyetlen megközelítése az élethez. A Kabbala bölcsessége magában foglalja az összes észlelést, és így végül felváltja azokat.
