A Tórában meg van írva , hogy amikor Isten megteremtette a világot, „látta mindazt, amit alkotott, és nagyon jó volt”. Nem látta és nem tudta ezt korábban? Csak az akció befejezése után erősítette meg, hogy minden jól alakult? Miért beszélnek róla a bölcsek ezekkel a szavakkal?
Egyetlen erő működik a világon: a Teremtő. Nem beszélünk arról, ami a világ teremtése előtt létezett, mert a valóságot a teremtés szemszögéből érzékeljük. Soha nem tudjuk felfogni, mi előzi meg létezését.
A „Te cselekedeteidből ismerünk meg téged” és a „saját hibái alapján ítélünk” elve szerint cselekszünk. Mindig saját tulajdonainkon belülről jutunk el a Teremtőhöz ( Boreh ), amikor felfedjük Őt, amit úgy hívnak, hogy „gyere és lásd meg” ( Bo - Reh ).
Ez azt jelenti, hogy ez nem valamilyen erő feltárulására vonatkozik, hanem arra, hogy a teremtett lény felfedi ezt az erőt a belsőben. Ebből a célból meg kell adni a lénynek azt az érzést és megértést, hogy mit képvisel, hol van, ki szülte és alkotta, valamint az észlelés egyéb, státuszát tükröző részleteit.
Emiatt a teremtmény mindaddig változásokat tapasztal meg, amíg a Teremtő minden java meg nem jelenik. Mindezek a változások egy cselekvés végéből fakadnak, ami a kezdeti gondolatban el van rejtve . A Teremtő kezdettől fogva arra vágyik, hogy a teremtmény olyanná váljon, mint Ő, és a lehető legjobb állapotban létezzen.
A Teremtő kezdeti pontjának a teremtmény végső pontjává kell válnia. Miután kettejüket eggyé forrasztják, minden fejlődni és megnyílni kezd a lényhez képest.
Csak az abszolút kedvesség származik a Teremtőtől. Minden folyamat az Ő abszolút szeretetéből fakad. A teremtményt már végső állapotában érzékeli; mindazonáltal minden fokozatnak, erőnek és teljesítménynek egymás után kell fejlődnie magában a teremtményben. Különféle egymásnak ellentmondó állapotokat kell megtapasztalnia, hogy megismerje önmagát és elérje a Teremtőt.
A teremtménynek hozzá kell adnia „én”-jét a Teremtővel való egyenlőség és egység végső pontjához, és ennek az „én”-nek teljes mértékben részt kell vennie a tökéletes állapotban. Ezért írják, hogy a végső állapot „620-szor” eltér a kezdeti állapottól. A teremtmény minden vágyát, megértését, megértését, érzéseit és érzetét hozzáadja hozzá, majd a Teremtőhöz hasonló jogos partnerré válik.
Forrás : https://laitman.com/2011/01/what-do-we-need-to-add-to-creation/#gsc.tab=0
