Lényegében a bennük ható életerőről van szó. A mozdulatlan szint alap szintjén csupán a szerkezetének megőrzésének kötelező szükségletét jelenti. Tehát minden egy egyszerű polaritásból indul ki, a „pluszból” és „mínuszból”, egy elektronból és egy protonból, amelyekhez más részecskék gyűlnek össze, és egy teljes „galaxist” alkotnak az atomon belül.
Ekkor az atomok felépítik az élettelen anyag mindenféle formáját: gázokat, folyadékokat, szilárd anyagokat, plazmát. A következő szinten pedig molekulákká kapcsolódnak össze, és egy adott pillanatban élet alakul ki az anyagban.
Nem értjük, hogyan történik ez. Mivel eddig a részecskék „mechanikusan” kapcsolódtak egymáshoz, akkor hirtelen valami új jelenik meg közöttük.
Mi az élet? Ez egyszerűen az elektronok „ugrása”? Nem. Alapvetően miben különbözik az élő szerves anyag a mozdulatlan szint élettelen anyagától? A tudomány ezt nem tudja. De látjuk az életerőt, az anyagcserét, a szaporodást, mindenféle kölcsönös összefüggést, emlékezetet, reakciókat formálva, amelyek mindenféle sejt kapcsolatát és egyediségét hozzák létre. Ennek az evolúciónak az eredete továbbra is rejtély számunkra. Senkinek sem sikerült a mozdulatlan szintről a növényi vagy állati szintet létrehozni.
De valójában ez az életerőről, a vágyról beszél, amely az anyagon belül hat. A Fények és az edények spirituális kölcsönhatásából származik; ez az oka annak, hogy megjelenése nem magyarázható fizikai értelemben. Mindenféle jelenséget fedezünk fel és vizsgálunk, de nem az őket alkotó erőt.
Ily módon a kapni akarás a teremtés alapvető ereje, és ennek csak tanúi lehetünk. Érdemes ezt tényként elfogadni, hogy a többit később felfedezhessük és érzékeljük. Összességében ugyanis olyan teremtmények vagyunk, akik valamilyen valóságban érzékelik magunkat, fejlődésünk egy adott pillanatában. Természetesen kérdéseket teszünk fel, de ahhoz, hogy választ találjunk rájuk, vagy a teremtés kezdetéig, vagy a végéig kell elmenni.
Az ember egy kicsi és korlátozott része a hatalmas teremtésnek, és ha meg akarja vizsgálni, először annak dimenzióiba, a szükséges magasságra kell nővekednie. Csak akkor lesz képes megragadni, befogadni és elemzéssel és szintézissel vizsgálni azt.
Általában véve az élet Fény. De ezt egy olyan vágyban fedezzük fel, amely a mozdulatlan, a növényi, az állati és az emberi szintek jelenségeinek felfogásán belül születik. Valójában ez egyedülálló, még akkor is, ha tudatunk „képernyőjén” mindenféle képet látunk, amelyeket a Fény felvázol; bár mindenféle érzelem átélésére kényszerítenek, mindez bennünk játszódik le és nem a valóságban. A valóságban csak a vágy és az azt éltető Fény létezik, magasabb vagy alacsonyabb szinteken. Ha magasabb szinten, akkor az ember boldog, ha az alcsonyabb szinten, akkor sír. És így fejlődünk…
Forrás : https://laitman.com/2013/04/the-unsolved-mystery-of-life
Az ember egy kicsi és korlátozott része a hatalmas teremtésnek, és ha meg akarja vizsgálni, először annak dimenzióiba, a szükséges magasságra kell nővekednie. Csak akkor lesz képes megragadni, befogadni és elemzéssel és szintézissel vizsgálni azt.
Általában véve az élet Fény. De ezt egy olyan vágyban fedezzük fel, amely a mozdulatlan, a növényi, az állati és az emberi szintek jelenségeinek felfogásán belül születik. Valójában ez egyedülálló, még akkor is, ha tudatunk „képernyőjén” mindenféle képet látunk, amelyeket a Fény felvázol; bár mindenféle érzelem átélésére kényszerítenek, mindez bennünk játszódik le és nem a valóságban. A valóságban csak a vágy és az azt éltető Fény létezik, magasabb vagy alacsonyabb szinteken. Ha magasabb szinten, akkor az ember boldog, ha az alcsonyabb szinten, akkor sír. És így fejlődünk…
Forrás : https://laitman.com/2013/04/the-unsolved-mystery-of-life
