Idő, a
mozgás és a tér nem létezik. Mi vagyunk, akik a tudatunk néhány paraméterében
való érzékelését nevezzük úgy mint: évek vagy idő, míg másokat, mint mozgás és
tér. Ennek megfelelően egy bizonyos képet látunk. Azonban nincs több
milliárd év rajtunk kívül. Ha megkérdezed, hogy van-e „tegnap”, akkor meg kell
találnunk, hogy mit jelent az, hogy „tegnap” vagy ezer évvel ezelőtt. Mit
jelent az, hogy „volt”? Most, hogy ezeket az állapotokat érzem, elnevezem őket
úgy, mint „tegnap”, „tegnapelőtt” vagy „holnap.” Azonban ha ebből a pontból
elválasztjuk az "Én az érzékelő” pontját, semmi sem marad
Csak
azzal foglalkozunk, hogy kilépjünk az illúzióból. Teljesen össze vagyunk
zavarodva, és nincs szükségünk arra, hogy megvitassuk, mi folyik itt. Csak azt
kell keresnünk, hogyan kell felemelkednünk ezen anyagi érzékelés és megértés
fölé, és ezután majd érezzük és megértjük az igazságot, és meg tudjuk ítélni az
állapotunkat. De amíg még mindig a belsejében vagyunk, nem tudjuk megítélni; ez
teljesen haszontalan. Ebből a valóságból indulunk ki, mert korrigálnunk
kell magunkat, amíg ebben tartózkodunk. Azzal, hogy hozzád fordulok, lényegében
korrigálom magam. Létezik valamiféle kép rólad, ami különállónak, sőt még
ellentétesnek is tűnik. De a valóságban ez az én elválaszthatatlan részem, és
nekem korrigálnom kell. Minden részemet látszólag idegennek látom; ezt nevezzük
törésnek. Amint kijavítom magam ezek a részek mind összekapcsolódnak.
Még az
első szinten is kapok egy helyes képet az időről, a mozgásról és a térről, mert
egy magasabb dimenzió jelenik meg bennem. Elkezdem érezni, hogy mit jelentenek
a spirituális tulajdonságok; bizonyos mértékben kezdem érzékelni, hogy milyenek
a spirituális tulajdonságok, a három térbeli koordináta és az idő. Megtanulom,
hogy az időt az okok és hatások lánca képezi, és nincsenek időközök, amelyek
mechanikai cselekedetekből származnak. A spiritualitás fogalma bennünk
van, és időt teremtünk magunknak, és a korrekcióinkkal meghatározzuk a
sebességet. Nem egyes bolygók egymás körüli forgásával mérjük az időt
napokként, hónapokként vagy évekként. Az egyik kozmikus test forgása a másik
körül meghatározza az idő fogalmát, amely szerint élek? Szükségem van-e
egymáshoz képest mozgó űrsziklák szerint élni?
Nincs idő
a spirituális világban. Minden egyes cselekvés egymás után következik be:
végrehajtasz egy cselekedet, egy impulzust okozol vele, a következő cselekvés,
még egy impulzus, késés nélkül. Nem vesszük figyelembe, hogy a Föld, a Hold
vagy a Nap forog abban az időben. A probléma gyökere az, hogy még nem
érezzük a spirituális időt. Azonban abban a pillanatban, amikor akár az első
spirituális szinten is bejutunk a spiritualitásba, új kategóriákban fogjuk
érzékelni a világot. Ez nem lesz illúzió, hanem valódi érzés
lesz. Ugyanígy úgy ahogy a körülöttünk lévő világot érezzük, a belső
érzékelésünkben, további képet kapunk, amely új definíciókat fog adni nekünk. A
korrekció végéig két dimenzióban fogunk élni: ennek a világnak egy
dimenziójában és a spirituális világ egy további dimenziójában. Végül is,
egészen addig, amíg teljesen korrigáltak nem leszünk, e világ legalacsonyabb
szintjének egy része mindig megmarad bennünk. Feltárjuk és kivonjuk ebből az
„Egyiptomból” az összes új tulajdonságot és kijavítjuk őket.
Dr. Michael Laitman
