Nem léteznek az elmúlt évmilliárdok magunkon kívül. Ha azt kérdezed, hogy vajon “létezett-e a tegnap”, akkor szükséges meghatározunk, hogy mit is jelent az, hogy “tegnap”, ahogy azt is meg kell határozunk, hogy mit is jelent az “ezer évvel ezelőtt” kifejezés. Vajon mit is jelent az, hogy “volt”? Az, amit én érzékelek a tegnap, a tegnapelőtt, vagy akár a holnap kifejezéseként, csupán állapotok. Azonban ezekből semmi sem létezik abban az esetben, ha magamat, mint érzékelőt kiveszem a megfigyelésből.
Csak arra kell törekednünk, hogy miként léphetünk ki ebből az illúzióból. Mi teljességgel össze vagyunk zavarodva, és semmi szükség arra, hogy azon vitatkozzunk mi is fog történni ezt követően. Nekünk csupán keresnünk kell annak a módját, hogyan is tudunk felülemelkedni az anyagi lét érzékelésén. Amennyiben ez sikerül számunkra, akkor meg fogjuk érteni, és egyben érzékelni is fogjuk az igazságot, helyesen fogjuk tudni megítélni az aktuális állapotunkat. Azonban, amíg nem tudunk kívülre kerülni az anyagi világ érzékeléséből, addig nem vagyunk képesek megítélni semmit sem, teljességgel haszontalan próbálkozás is lenne.
Nekünk azzal a valósággal kell most foglalkoznunk amiben élünk, és el kell kezdenünk magunk korrekcióját, amíg itt tartózkodunk. Általad korrigálom saját magam, hiszen téged úgy látlak, mint egy különböző, tőlem külön létező lényt. De valójában te és a többiek mindannyian az én elválaszthatatlan részeim vagytok, és nekem ezen kell dolgoznom, ezt kell korrigálnom. Tehát úgy látom a saját részeimet, mint egy idegen részt, ami nem hozzám tartozik, ez megrázó lehet. Azonban ahogy korrigálom hozzáállásomat, ezek a részek elkezdenek összekapcsolódni.
Már a legalacsonyabb spirituális szinten kapni fogok egy helyes képet az időről, a mozgásról és térről, amivel egy magasabb dimenzió jelenik meg számomra magamon belül. Elkezdem ekkor érzékelni bizonyos mértékig azt, amit a spirituális minőségek jelentenek, érzékelni fogom a spirituális minőséget, a három térbeli koordinálta tengelyt és az időt. Meg fogom tudni tanulni, hogy az idő egy intervallumok nélküli ok-okozat láncolata, ami mechanikai cselekedetekből származik.
A spiritualitás koncepciója hozza létre bennünk az idő fogalmát, ami definiálja számunkra a korrekciónk sebességét. Nem néhány bolygó, vagy csillag egymás körül való keringése által mérjük az időt, nem ez határozza meg a napokat, hónapokat, vagy éveket. Csak gondoljunk bele, valóban a kozmikus testek egymás körül való keringése határozza meg azt az idő-koncepciót, ami szerint élek? Tényleg aszerint élek, ahogy űrbeli sziklák relatívan egymáshoz képes mozognak?
Nem létezik az idő fogalma a spirituális világban. Minden egyes cselekvés egymást követően történik: teszel valamit, ami egy impulzust okoz, amit egy cselekvés követ, majd egy újabb impulzus, nincsenek késések közöttük. Nem foglalkozunk ekkor a Föld, a Hold, vagy a Nap keringésével.
A probléma gyökere az, hogy mi jelen pillanatban nem érzékeljük a spirituális időt. Azonban abban a pillanatban, amikor belépünk akár csak a legalacsonyabb szintjére is a spiritualitásnak, elkezdjük érzékelni a világunkat egy teljesen másik szemszögből. Ez már nem egy illúzió lesz, hanem egy valóságos érzés.
Ugyanezen a módon észleljük a világot magunk körül; a saját belső érzékelésünkben egy új képet fogunk kapni, ami egy új definíciót ad számunkra. A korrekció folyamatának végéig, két dimenzióban fogunk létezni egyszerre: egyrészt ebben a világban, ahol most olvassuk ezt a cikket, másrészt a spirituális világ dimenziójában.
Végül is, amíg teljességgel nem korrigáljuk magunkat, néhány részünk ebben a világnak marad. Ezeket a részeket kell felfednünk, ki kell vonnunk azt “Egyiptom” uralma alól, és minden egyes új tulajdonságot korrigálnunk kell majd.
