Ezért ezt az általa feltárt új valóságot „felső világnak” nevezi. Ez az erők világa, amely feltárul előtte. Ezek az erők, amelyek a vágyában cselekednek, mindenféle élményt és benyomást hoznak neki, különböző formákat és képeket jelenítenek meg benne. De nem tudja, hogyan nevezze ezeket az erőket, hogyan írja le őket, és hogyan beszéljen róluk.
Végtére is, ha olyan új érzést él át, aminek nincs kapcsolata az egész múltjával, akkor nem világos, minek nevezze. De aztán felfedi az összefüggést ezen új érzések és a képek között, amelyeket a legalacsonyabb képernyőre vetítenek, amely ezt a világot ábrázolja számunkra.
Felfedezi, hogy minden erő, amit feltár, minden érzésnek a felső világban megvan a maga eredménye a képen, amit itt, az alsó világban látunk. Mintha ennek a világ minden tárgyának vagy cselekedetének meglenne a maga mögött álló ereje, amely támogatja, manipulálja és vezérli.
Neki csak egy módja maradt, hogy megmagyarázza a felső világot - azáltal, hogy ebből a célból neveket vesz át ebből az alsó világból. Ezt a nyelvet „ágak nyelvének” nevezik. Most egy ember, aki a felső világ érzékelésében van, beszélhet arról, amit érez! Neve van minden erőnek, minden spirituális cselekvésnek, minden spirituális esszenciának ezen erők eredményeinek megfelelően, amelyeket ábrázolnak és létrehoznak számunkra ebben a világban.
