Amikor részt veszek a spirituális munkában, miért nem látom azt, amit a többiek látnak? Hol van az a pont, ahol magam korlátozhatom?
Az a pont a te vágyad, ami csak a tiéd, és senki másé. Köré építjük az érzéseket és felfogásokat: az elmét és az érzékeket. Az érzelmek a szívben találhatók, az elme a fejben. Ezért van az, hogy mindenki eltérően látja a világot.
Mindegyikünk rendelkezik a saját vágyainak kollekciójával annak ellenére, hogy minden emberben összesen 613 vágy létezik. De ezek a vágyak más és más intenzitásúak, mindenkiben egyénre szabott összetételt alkotnak.
A család, az evés, a szex utáni vágyak a gonosz hajlamhoz tartoznak?
Ezen vágyak egyikének sincs semmilyen kapcsolata a gonosz hajlammal. A gonosz hajlam valami olyasmi, ami a "Szeresd a felebarátod, mint önmagadat" (Mózes 19:18) ellen irányul, szemben van a kapcsolattal és az emberek egységével. Nincs más rossz a világban.
Vagyis nem az számít, ha egymás után két ebédet akarok enni, vagy egy hatalmas házban szeretnék lakni. Csakis az, hogy vajon direkt a másokkal való kapcsolat ellen megyek-e a vágyaim megvalósítása során? Ha igen, akkor azok a vágyak károssá válnak. Tegyük fel, hogy szeretnék építeni egy villát magamnak valaki másnak a rovására, akkor kifejezetten a "mások rovására" elhatárolom magam a felső világtól.
Ahhoz hogy megértsük ezt, meg kell értenünk az irányítás rendszerét, ami által érthető lesz, hol viselkedem helyesen és hol nem. Ez kifejezetten a magasabb elérés utáni sóvárgás, amely szükségszerűen hozza, hogy az ember felismerje és elérje az erők teljes hálózatát.
Via - Laitman blog
