2017. június 16., péntek

A jövő embere

Annak érdekében, hogy megépítsük a jövő társadalmát, szükségünk van a jövő emberére. Az emberek a jelenben egoisták, akik csak saját magukkal törődnek. Azonban nem ez az oka, hogy ők jók vagy rosszak, ez az állapot az ő természetükből fakad, úgymint egy számítógép, ami be van programozva egy előre definiált cselekvésre, mely csupán egyféleképpen képes tevékenykedni, a meghatározottól nem eltérően. A mai kor embere tehát csupán ennek megfelelő egoisztikus társadalmat képes teremteni.

Ez az, amit tenni próbálunk: magunkat korlátozni egy bizonyos módon, hogy elősegítsük a társadalom hasznos cselekedeteit, és megakadályozzuk az ártalmas tetteket. Ez magában foglal egy sor ösztönző elemet, úgymint a börtönök, büntetések és így tovább.

Habár, mindez valahogy mégiscsak arra irányul, hogy kompenzálja az ember gonosz természetét, mely öntudatlanul csakis magára gondol. És nem csak az előnyök által, hanem mások kárára való tevékenységgel.

És ha, ugyanakkor, valaki képes ártani másoknak és növeli önmagát, ez még jobb, mert ő érzi a győzelmet. Végtére is, mi magunkat a többiek szempontjából mérjük.

A jövő embere teljesen ellentétes a ma emberével. Ő csakis a társadalomban gondolkodik, ez a fejlődés viszi előre az ő felemelkedését. Megérti, hogy minden amit ő csinál a társadalom érdekében, azt saját maga számára is teszi. Azonban ugyanakkor nem gondol magára, csak a környezetére.

Egy újraoktatási rendszeren halad keresztül, ami megváltoztatja a természetét, és elkezd másokról, a társadalmáról, és önmagáról úgy gondolkodni, mint valamiféle előadó, aki a mások és a társadalom hasznára válik. Ez az, ami által teljesen megváltozik a belső programja.