Kérdés: Honnan vesszük az idő érzését ? Miért nagyon precíz ez az érzés, az egyik személyben a percekig vagy a másodpercekig terjed, míg a másik emberben az idő érzete egyáltalán nem létezik?
Válasz: Ez az élvezet iránti vágy fejlődésétől függ. Ha élvezetet akarok, akkor a vágyamat a másodperc töredékeire osztom, hogy a másodperc minden töredékét beteljesüléssel, élvezettel töltsem meg. És ezért fontos számomra az idő érzése.
Az élet soha nem tűnik hosszúnak, mert sok örömmel tölthetem el, sokféle változóval: étellel, szexszel, családdal, pénzzel, tisztelettel és tudással. És akkor a 80 év élet csak rövid idő számomra, ezer év sem lenne elég mindenre.
Kérdés: Néha az időt negatív jelenségként érzékeljük: Idővel a dolgok elromlanak, összeomlanak, és testünk öregszik. De másrészt az idő hasznos lehet, mert gyógyít, megnyugtat és kiegészít. Hogyan érzékeli az időt: jó vagy rossz jelenségként?
Válasz: Az idő attól függ, hogy mivel töltöm meg. És mindenekelőtt meg kell értenünk, hogyan gazdálkodhatok az idővel, és nem szabad hagyni, hogy az idő irányítson engem. Nem értek egyet az olyan mondásokkal, mint „az idő minden sebet begyógyít”, és hogy nyugodtabban kell fogadni a dolgokat, mintha ez az idő valami rajtam kívüli dolog lenne. Ez a gyenge emberek hozzáállása, akik nem tudják, hogyan kell beosztani az idejüket. Ezzel az időhöz való hozzáállással sok kellemetlenséget hívunk magunkra.
Az időnek az irányításunk alatt kell lennie, és felé kell emelkednünk. És ez nem azt jelenti, hogy a biológia vagy a genetika sikereinek köszönhetően 100 évre kell meghosszabbítani az életet. Mert akkor még 200 év sem lesz elég nekünk, és az élet túl rövidnek tűnik.
Egy 500 évvel ezelőtt élt ember nem érezte rövidebbnek életének 30 évét, hanem még hosszabbnak, mint egy ma 80 évet élő ember. Tehát nem hiszem, hogy érdemes ebbe az irányba haladnunk. Egyszerűen felül kell emelkednünk az idő fogalmán, és ez az, amivel kezelni kell.
Az idő attól függ, hogy több vagy kevesebb örömöt szerzek. Az öröm megszerzésére irányuló vágyamban bekövetkezett változások a múló idő érzését keltik bennem. De ha változatlan vágyakkal rendszeresen éreznék valami örömet, akkor egyáltalán nem érezném magam élőnek. Nemcsak az idő érzését veszíteném el, hanem általában az élet érzését.
Ez azért van így, mert semmi változás nem történne bennem, és változások nélkül nincs az az érzés, hogy élek. Az élet nem csupán egyfajta érzés, hanem inkább az egyik és a másik állapot közötti különbség. Ha az állapotok nem változnak, akkor ez az állapot folyamatosan folytatódik, és nem érzem magam létezőnek.
Ebből következik, hogy az időérzés belső fogalom, érzelmi és teljesen szubjektív. Nem kell mást tennem, mint megváltoztatni az érzékszerveimet (az érzékelés eszközeit), az egész belső programot, ami ma is működik bennem, mint minden élő testben. Ha felülemelkedem ezen a programon, és másként kezdek működni, nem azért, hogy kielégítsem az örömre irányuló vágyat, ne abból éljek, ami jön hozzám, hanem hogy önmagam kiteljesítsem és kezeljem a beteljesüléseimet, akkor mestere leszek az időnek. Ehhez csak fel kell emelkednünk egoista vágyunkon, abba kell hagynunk az attól való függést.
Forrás : https://laitman.com/2014/06/master-of-time
