A jelenlegi tanulmányok azt
mutatják, hogy az agy neuronjai rugalmassá válnak, amikor összekapcsolódnak. Az
„anyag” ugyanaz marad, de a kölcsönös kapcsolatok megváltoznak benne.
Lehetséges-e analógiát vonni az agy „anyaga” és a megszerzési vágy „anyaga”
között?
Válasz:
Soha nem fogjuk tudni
megérteni az agy működését a szokásos „testi” tudományos eszközökkel. Feltételezem, hogy a tudósok már megértették ezt. Az agy függ aktuális
állapotától, így az ezen a területen található adatok aligha teszik lehetővé a
kutatóknak, hogy statisztikai szabályokhoz jussanak, vagy valami konzisztenciát
találjanak. Az agy nem csak „másfél kiló szürkeállományból áll”. Folyamatosan
változik, és bár minden alkatrészének funkcióját osztályozzuk, mégis teljesen
különböző funkciókat láthatnak el.
A spirituális Partzuf
„fején”, ahol a döntések megszületnek, ott van a Közvetlen Fény és a Visszavert
Fény, a Teremtő és a teremtett lény közötti kapcsolat. Ugyanez van az
agyunkban, csak más szinten. Tehát ha nem fedezzük fel bennünk a Teremtő részt,
akkor nem leszünk képesek felfedezni az agy működésének alapelveit. Ennek az az
oka, hogy a kép fele alig látszik a ködben, és nem tudjuk, mi működteti.
Összességében az agyunkat egy
detektorhoz, egy vevőkészülékhez hasonlíthatjuk, amely a körülöttünk lévő
térből veszi a jeleket. Nincs tehát nagy jelentősége annak, hogy ettől a tértől
elszakítva vizsgáljuk. Ha csak magát az agyat vizsgáljuk, és kihagyjuk a képből
annak kapcsolatát az adatok forrásával, soha semmit nem fogunk tudni. Ennek az
az oka, hogy agyunk valamilyen mezőből érzékeli a fontos külső információkat.
Egy meghatározott módon
épülünk fel: Természetünk mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szintre
oszlik, magunkat Partzufimra, Szefirotra osztjuk, a vágy vastagsága és a
Masach (szűrő) tisztasága szerint, de valójában a spiritualitásban ez mind egy,
és minden egy teljesség, ahol létezünk. Ott van a múlt, a jelen és a jövő, fejlődésünk
három szakasza, minden ott van.
Az agyi tevékenység olyan,
mint egy befogadó vagy egy rendszeren belüli kölcsönös tevékenység, amit csak a
saját adakozásom erejéig érzékelek. Azt mondhatjuk, hogy az agy az általános
rendszer része. De valójában az agy, az elme az egész Ein Sof-on
(Végtelenségben) van szétszórva, amit az embernek ténylegesen el kell érnie.
Közben csak a darabjait érezzük.
Nem hiszem, hogy a tudomány
továbbra is a régi megközelítést követné. Eljön az idő, amikor a tudósok
megállnak, megváltoztatják a megközelítésüket, és elkezdenek felfedezni egy
felső szintet, ahogyan a múltban az emberiség a gőzgépről a belső égésű motor
használatára tért át. Az agykutatók fel akarnak majd emelkedni arra az
„információs rétegre”, amely a világunk felett van. Csak onnantól folytathatják
tanulmányaikat, míg a jelenlegi megközelítés nem vezet semmire.
Forrás : https://laitman.com/2012/07/the-brain-a-secret-that-is-inaccessible-to-science/
