A
teremtett lények nem képesek a valóságot érzékelni, csak az ellentétek
kontrasztján keresztül. Nyilvánvalóan éreznünk kell magunkat, és ami kívül van,
és csak így érzékeljük a valóságot. Ezért először a valóság egoista felfogását
fejlesztjük a megszerzési vágyban. Majd ezután a több ezer éves fejlődés után,
miután elértük az egoisztikus érzékelés bizonyos szintjét, készen állunk, hogy
elmozduljunk az igaz valóság felismeréséhez, ahogyan valójában létezik, nem
korlátozva azt az egoizmusunk és természetünk által.
Azonban
mi nem a Teremtő vagyunk, akinek
természetes ez a valóság, hanem a teremtett lények, ezért, csak az egoista
valóságunkkal ellentétben tárjuk fel az igaz valóságot, amelyben felnőttünk. Az
általunk felfedezett felső valóság minden részlete két ellentétet foglal
magában: az egyik oldalt, az egoizmusunkban figyeljük meg és érezzük, a másik
pedig, amelyet az önzésünk felett érzékelünk.
Olyan,
mint egy gyertya, amely olajból és égő kanócból áll, ahol a két ellentét
egymást támogatja. Csak így tudjuk megragadni, érezni, tanulmányozni, és
elkezdeni élni a “Teremtő” nevű valóságban. Csak a teremtéssel ellentétes
állapotunkban lévő ellentétek kontrasztjában tudjuk ezt érzékelni.
Ezért
mindig a középső vonalat kell tartanunk, anélkül hogy eltérnénk jobbra, ahol
mindent az adakozás érdekében van, vagy balra, ahol minden a megszerzés
érdekében. Csak a kettő között középen létezhetünk teremtett lényeként, és
érhetjük el a Teremtő természetét.
Nem
szabad kétségbe esnünk, hogy egyik végletből a másikba dobnak minket, a valóság
teljesen egoista érzékelésétől a kvázi altruizmusig. Ez a két ellentét
kombinációja jelenti az igazi valóságot. Türelmesnek kell lennünk, és
hozzászokni egy ilyen felosztáshoz, mert az egyik ellentét támogatja a másikat,
felfedve a Fénynek a sötétséggel szembeni előnyét. E nélkül nem lehet a felső
valóságot érezni.
Ha
egyetértek a sötétséggel, és megértem, hogy ez a valóságérzékelésemnek
elválaszthatatlan és legfontosabb része, akkor mindkét formában objektíven
látok. Egyrészt mindkettőtől függök, másrészt én közöttük vagyok. A Fényhez és
a sötétséghez, a kellemes és kellemetlen állapotokhoz, a jóhoz és a gonoszhoz
való egyenlő hozzáállásommal helyesen egyensúlyozom magam, és önálló teremtett
lényként maradhatok meg, a középvonalon haladva a teremtés céljához, azaz, a
felső erővel való összetapadás érdekében.
Dr. Michael Laitman