2019. április 10., szerda

Megszabadulni a téveszméktől

A filozófia és az emberek többsége általában úgy véli, hogy az anyagi világ a spirituálisból származik. Valóban, a kabbala azt állítja, hogy a világok és a kollektív lélek törése után a vágyak elvesztették a szűrőt, egoistavá váltak, és alacsonyabbra és alacsonyabbra zuhantak, amíg bele nem estek „ebbe a világba”. Ez határozza meg a létezésünket ebben a világban és minden érzékünkben, érzékszervünkben. Ebből az következik, hogy a spirituális világból "jöttünk" és nem más helyről. Így vagy úgy, a korporalitás a spiritualitás következménye. 

Az egyetlen kérdés az, hogy a testi világ teljesen elkülönült-e a spirituális világtól, vagy még van valamilyen közvetett kapcsolatuk?

Sem a filozófia, sem a természettudományok nem tudják megvizsgálni az adakozás erejét, csak az egoisztikus vágyon belül. Emiatt nincs kapcsolatuk a spirituális világgal, és csak fantáziálnak.

Vannak olyan „tudományos” kísérletek, amik a „lelket” veszik figyelembe, vagy annak állítólagos kapcsolatát, amely megragadható, és amelyek a spirituális világ helytelen definícióin alapulnak. És vannak emberek filozófiai érvei, akiknek nincsenek kutatási eszközei és valódi kapcsolatuk a spirituális világgal, ami tudományos megközelítést jelent, és egyszerűen csak feltételeznek dolgokat.

Az emberek bármit elképzelhetnek. Az emberi fantáziának nincsenek korlátai. Például megfigyelték az emberi test tömegének változásait a halál előtt és után. Állítólag a különbség meghatározta a lélek súlyát. Így mérték meg a lelket. Elektromos impulzusokat is regisztráltak az agyban a halál pillanatában, és úgy vélték, hogy ez a lélek testből való kilépésének megnyilvánulása.

Mi a helyzet az agy különböző hallucinációival a klinikai halál pillanatában, amelynek jellege hasonlít az álmokhoz?

Ezeket a spirituális világ érzéseinek tekintették, ahol a személy „felemelkedik”, majd „visszatér” hozzánk, amikor visszanyerik a tudatot. Mindezeket a koholmányokat a spirituális világ helyes meghatározásának hiánya okozza. Ez az oka annak, hogy az emberek megzavarodnak, és úgy gondolják, hogy megérinthetik a spirituális világot, és megvizsgálhatják azt.


A spirituális világ azonban egy olyan valóság, amely az egoisztikus vágyunk felett van, az anyagunk fölött. Itt felbukkan a valóság problémája, mert az emberek megzavarodnak attól, hogy mi az anyag. A híres meghatározás szerint az anyag objektív valóság, amelyet az érzéseink adnak nekünk.

Mit érzékelek?

A vágyamat.

Ez zavaró az embereknek. Úgy gondolják, hogy az anyagot a szilárd testek jelentik, a folyadék, a négy alapelem: tűz, víz, levegő és föld, vagy a természet, a növényi, az állati és az emberi szint. A kabbalisták azonban azt mondják, hogy az anyag vágy, és azt a vágyat vizsgáljuk, amely valójában a miénk!

Ez teljesen zavaró számunkra. Egy fémcsövet látok magam előtt, amit egyáltalán nem tudok mozgatni, és azt mondják, hogy ez az enyém és bennem létezik. Itt az emberek teljesen megzavarodnak, és ettől a ponttól nagyon nehéz velük beszélni.

Más szavakkal, sok akadályt kell leküzdeni, amíg meg nem találjuk az összes olyan jelenség szemléletét és meghatározását, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a tudósokkal és filozófusokkal közösen tekintsünk a valóságra. Eddig mindenki a saját kis fülkéjében van, ami hatalmas zavart eredményez.

A fő probléma a „spiritualitás” és a „korporalitás” különböző definícióiban rejlik. Leggyakrabban az emberek azt feltételezik, hogy a kultúra és a különböző emberi tevékenységek a spirituális élet alá tartoznak. Ebben az értelemben a tánc is spirituális.

Ezek a helytelen definíciók valóban összekeverik az embereket és megakadályozzák a komoly beszélgetést. Emiatt először is egy helyes meghatározást kell adni a világnak a spiritualitásról és a korporalitásról, az életről és a halálról, valamint a felső valóságról.

Így megoldjuk az összes problémát. A helyes definícióknak szilárdan be kell ivódnia a fejedbe a valóságot csak ezeken keresztül kell érzékelned. Akkor biztosan nem fogsz hibázni.





                                                                               Részlet : „A kabbala és a filozófia bölcsessége”