2018. július 6., péntek

Holnap kezdődik a ma

Idő, tér és mozgás nem létezik. Ez csak a te tudatodban létezik a felfogásod szerint, a te paramétered határozza meg: év, idő, mozgás, tér. Ennek megfelelően stabilizálod ezt a képet a magad számára.

De rajtad kívül nem léteznek milliárd évek.

Ha azt kérdezed, hogy történt valami tegnap?

Volt “tegnap”?

Valóban megtörtént?

Vagy ezer évvel ezelőtt?

Mit értesz azon hogy “volt”?

Most egy ilyen helyzetben vagyok, és úgy nevezem, hogy “tegnap” “tegnapelőtt” “holnap”.

Ha lekapcsoljuk ezt a pontot, az “én aki érez”, akkor nem marad semmi.

Mi csak arról beszélünk, hogyan lehet kijutni ebből az illúzióból. Mi teljesen összezavarodunk, mi ebben az illúzióban vagyunk, és nekünk arról kell beszélnünk, hogy mi történik itt, és most. Nem az agyunkról, nem a szívünkről, semmi másról. Csak egyetlen dolog van amiről beszélnünk kellene, hogyan emelkedünk ki ebből, amit most érzünk és megértünk, és hogyan fogjuk megérezni, megérteni a valóságos önmagunkat, és megbeszélni a jelenlegi állapotunkat. Amíg mi benne vagyunk, nem tudunk megítélni semmit, ez teljesen felesleges. Nekünk erről a valóságról kell beszélnünk, mert ezt a jelenlegi valóságot kell kijavítanunk. Mikor én odafordulok hozzád, én valójában magam korrigálom.

Ki vagy te?

Te nem létezel! Létezik bennem valamilyen képed, amely úgy tűnik számomra, mintha le lenne kapcsolva rólam és még ellenem is dolgozik. Azonban valójában ez az én saját részem, és ezt a részt ki kell javítsam. Én idegennek látom az összes részt, ezt nevezzük “törés”-nek. És abban a pillanatban, amikor én kijavítom magam, ezek a részek csatlakoznak hozzám, összekapcsolódunk eggyé.

Az első szinten, én megkapom a helyes benyomást, arról, hogy mi az idő, a mozgás és a tér, mivel felfedeződik a felső dimenzió. Már elkezded érezni bizonyos mértékben, melyek a spirituális tulajdonságok, melyek ez a három tengely: mozgás, tér és idő. Megérted, hogy az “idő”, az ok és okozat láncolata, amelyek között nincs távolság, amely nem valamifajta mechanikus cselekedet által jönnek létre. A spirituális koncepció az, hogy mi magunk határozzuk meg az időt, a korrekció sebességét. Nem aszerint határozzuk meg az időt, hogy valamiféle tömegek keringenek, egyik a másik körül: nap, hónap, év.

Mik ezek a dolgok?

Valamifajta test, vagy többmilliárdnyi tonna testnek kell forognia az űrben, vagy két hatalmas planetáris test egymás körül forog és ez adja meg nekem az idő érzetét, ennek megfelelően kell éljél?

Valamifajta kövületi tömeg forog, egyik a másik körül?

Nincs idő a spiritualitásban, hanem minden cselekedet párhuzamosan történik. Van egy cselekedet, kapsz egy impulzust, a következő cselekedetet, és kaptál megint impulzust, nincs távolság közöttük. Végtére is, nem vesszük figyelembe, hogyan forog a Föld, a Hold, a Nap ugyanazon időben.

A probléma az, hogy egyelőre mi nem érezzük a spirituális időt. Azonban abban a pillanatban, ha belépsz a spirituális világba, még ha a legelső spirituális szintre is, akkor elkezded a világot egy új megfigyelésben megismerni. Ez nem illúzió, hanem valódi érzet. Ez egy olyan világos összefüggés, amely szerint az adott, ahogy most érzed a világot magad körül, te belső képzeteiddel, és korrekcióval majd egy másik képet kapsz, amelynek megfelelően új részletekkel rendelkezel. De a korrekció végéig két dimenzióban maradsz: ennek a világnak a részletében és egy új dimenzió részletében – a spirituális világban. 

Miért? 

Mivel amíg nem korrigáltad magad teljesen, megmarad belőled egy rész a legalacsonyabb szinten, az úgynevezett “e világ”. Innen állandóan kivonunk részleteket és amelyeket korrigálunk kell.

                                                                                                                            Dr. Michael Laitman