A Kabbala tanulmányozásakor magával a Fénnyel kerülünk kapcsolatba.
A másokkal való egységre lépés által - akiknek vágya ugyanarra a célra irányul -, velük együtt tanulva együtt, aktívan ráhangolódunk a Végtelen Világ Malhutjára, ahol minden ember a belső egységben, mint egyetlen egészben létezik.
Ahogy arra vágyunk, hogy ebben az állapotban aktívan létezzünk, magunkra vonjuk a rejtett Fényt ebből a tökéletes állapotból, ezáltal felgyorsítjuk a spirituális fejlődésünket. Ezt nevezik úgy, hogy Izra-Ellé, "közvetlenül a Teremtő felé" törekvőkké válunk, akik "felgyorsítja az időt", akik magukra vonják a Fényt a tanulmányaikon keresztül, és arra kényszerítik a Teremtőt, hogy feltáruljon. Ez azt is jelenti, aki "ragyog az időben", azaz aki a Fénytől várja, hogy az adakozás (a Szentség az adakozás minősége) felé irányítsa őt.
A Kabbalista csoporton belüli tanulás egy "gyeplőt", vagy "kormánykereket" ad nekünk, amelyen keresztül tudjuk irányítani magunkat - a fejlődésünk formáját és a sebességét - ahogy függetlenné válunk a Fénytől. Azonban, a Fény nagyon erős és van egy programja minden egyes egyén fejlesztésére, valamint együtt mindannyiunkéra. Ezért, amikor megpróbáljuk felgyorsítani a saját fejlődésünket, hirtelen érezni kezdjük, hogy mennyire függünk ettől a Fénytől, az attól való felébresztéstől. Csak annak segítségével fejlődhetünk.
A Fény emel és süllyeszt engem, amely felemeli bennem a vágyat, hogy annak érdekében fejlesszem magam, hogy "hasonló legyek a Teremtővel", egy emberi lény legyek, az állati, és ez az egész anyagi élet felé emelkedve. Várok, hogy a Fény elkezdjen befolyásolni engem. Felkészülök, hogy teljesen megadjam magam ennek, hogy ráhangolódjak, amennyire csak lehetséges, a tanulmányok, a csoport, a terjesztés segítségével és, hogy megoldjam az összes kérdést, ami összegyűlt a sötétség és az elrejtés alatt.
Via - Laitman Blog
