Kabbala biztosítja a legmélyebb értelmezését a "Mi az élet értelme?" kérdésre. Ezt az ember képes alkalmazni a mindennapokban, a nap minden pillanatában, minden vágyban, gondolatban, interakcióban és kapcsolatban. Ezáltal képes egy dimenziót nyitni, ami által az ember egy teljesen új fajta boldogságot, örömöt és irányt fog érezni bárhova is megy.
A gyermekkor végével világnézetünk kitágul, és egy igen különös világban találhatjuk magunkat. Amiben úgy élhetünk, hogy különösebben sokat gondolkodnánk, hogy hol is vagyunk, egyszerűen csak élünk, "mint mindenki más". Azonban lehetséges az is, hogy az ember egy kicsivel többet akar és már meg akarja érteni az élete célját. Minden az egyén belső igényétől függ, attól ami őt belülről hajtja.
Tehát vannak olyanok, akik fel akarják fedezni a valóságot maguk körül: gyermekként a saját szobáját, majd a házának udvarát, a városát, az országot ahol él, majd a világot, az egész bolygót, és a világűrt. A folyamat végén azonban mindig visszatér egyazon ponthoz, ahhoz, hogy mindez nem nyújt számára elegendő megelégedettséget.
Manapság az emberiség még az űrkutatás iránt is elvesztette az érdeklődését. Egyetlen dolog maradt meg ebből, a kereskedelmi felhasználás, hogy működtessük a mobiltelefonokat a műholdakkal vagy éppen kémkedjünk velük. Már a távoli galaxisokba való utazás sem inspirál minket. Az ember belső vágya megváltozott, és nem törekszik messzi, kozmikus távolságok felé, hanem éppen ellenkezőleg, befelé törekszik.
A kérdés tehát: Honnan származik ez és mi célból az ember? Ez az első alkalom az emberiség történetében, amikor nem egyszerűen csak "többet" akarunk tenni, hanem először szeretnék megérteni: Miért csináljuk? Ez a kérdés a mi gyökerünk: Honnan származik minden? És hova visz ez bennünket?
Évről évre egyre nehezebb az embereknek eladni az új termékeket, és ez azért van, mert már telítődtek ezekkel. Bár ez nem azt jelenti, hogy nincsennek vágyaik, egyszerűen már nem képesek befogadni az ezelőtti idők termékeit, másra vágynak. Ezért maradnak kielégítetlenek, kiábrándultak, és ezért kezdenek kábítószereket használni és/vagy mindenféle tevékenységeben részt venni, annak érdekében, hogy elfelejtsék az egészet, az igazi világot maguk körül, vagy éppen bennük. Szükségük van egy válaszra az élet értelméről, az már nem teszi őket elégedetté, ha egy jól táplált és kényelmes életet élhetnek, ami állati testük számára adhatnak.
Ezt láthatjuk a divatban is, ami egyszerűbbé, minimalistábbá vált. Ez azt jelzi, hogy egyre inkább megszabadulunk az anyagi értékektől, mert már nem látnunk értelmet, vagy beteljesülést bennük. Mi egyszerűen csak szeretnénk jól érezni magunkat, nem érezzük szükségességét anyag dolgoknak, nem összpontosítunk azokra a dolgokra.
Ez okozza az összes különbséget. Kell egy autó, egy ház, és ezer más dolog, hogy kényelmesen éljünk. Azonban ezek önmagukban nem értékesek a számomra. Egyszerűen csak annyit szeretnék, hogy kényelmesen érezzem magam, de nekem valójában nem kell semmi. Könnyebbé teszik a tárgyak az életem, és ez nagyszerű, de csupán ezek önmagukban nem jelentik életem célját. Valami másra, valami új dolog megismerésére van szükségünk.
Ez az, ahonnét egy belső kérdés felmerül az élet értelmére vonatkozóan. Az ember nem talál segítséget a technológiai fejlődésben, a tudományban, a filozófiában és a pszichológiában; semmi sem lesz képes válaszolni erre a kérdésre. És ez azért van, mert ez a kérdés az ember gyökerére vonatkozik: "Honnan jövök?" "Van, egy magasabb cél az állati életem mellett?"
Már kimerítettem ezt az életet, de mi mást kapok? Még egy szuperdivatos játékszert, vagy TV-t? Álmodozhatok bármiféle lehetséges szórakozásról, de ezek minden egy olyan szintről jönnek, ami már nem érdekel. És itt nem én vagyok a hibás. Bennem olyan kérdések ébrednek fel, amelyek másik szinthez tartoznak.
Via- kabbalahblog.info
