A világ teremtése: Hogyan egyeztethető össze a Teremtés az ősrobbanással?

Kérdés: Iskolai tanár vagyok, és most tanítjuk éppen a “Világ Teremtését”. Most fejeztük be a Biblia első részének, a Genezisnek a megbeszélését, és most kezdtünk el beszélgetni az ősrobbanásról. Hogyan lehetek képes elmagyarázni a látszólagos ellentmondást az 56OO évvel ezelőtt történt “Világ Teremtése”, és a milliárd évekkel ezelőtt történt ősrobbanás között?

Michael Laitman válasza: Az ősrobbanás körülbelül 14 milliárd évvel ezelőtt történt. Mindezt egy, a Felső Fényből származó szikra okozta, mely a legalsó szintre érkezett, és az önzőségbe burkolózott. Ez a szikra tartalmazta az összes anyagot és energiát mely a világunkhoz szükséges, amelyből később az egész Univerzum kifejlődött.

Ezután, körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt, bolygónk kiemelkedett a részecskék kondenzációjából. Néhány milliárd évig hűlt, amíg az atmoszféra és az élet kialakult. Ennek egyetlen mozzanata sem volt véletlenszerű. Az összes akció és cselekmény az eredeti szikrában található információ realizálásból származik.

Ezek után kialakult a kövületi és növényi szintje a Természetnek (Teremtő), mely után az állatvilág is megjelent, és végül megszületett az ember. Minden egymást követően alakult ki, mint, ahogy azt a darwini elmélet elmagyarázza, azzal a különbséggel, hogy a fajok kialakulásának az oka az eredeti szikrában található információ volt. Ez a szikra tartalmazta az egész Univerzumra vonatkozó információ halmazt.

Azonban mi csak az egyik faj másikból való kialakulásának a külső jeleit figyelhetjük meg, és ebből kifolyólag mindezt helytelenül értelmezzük, abban a hitben létezve, hogy az egyik faj a másikból alakult ki, amikor valójában mindez az információs gének (Resimo) realizálásából történik.

Mint azt az Ari írja “Az Élet Fája” című könyvében, az emberi faj az emberszabású majmoktól származott több százezer évvel ezelőtt. Azonban az Első Ember, azaz az az első emberi lény, mely megismerte a Teremtőt 5769 évvel ezelőtt létezett, és neve Ádám volt. Ez a név az “Adome” szóból származik, mely azt jelenti, hogy “hasonló a Teremtőhöz”.

Ezt a dátumot ünnepeljük Új Évkor, és naptárunk is ezzel kezdődik. Mindez azért van, mert ettől a kezdeti dátumtól számítva a hatezredik év bekövetkeztével minden ember el fogja érni a Teremtő szintjét – az önzőség teljes korrekcióját.

Via - Laitman Blog

Azáltal, hogy egyesülnek, az embereknek mindenük meglehet, amit csak akarnak

A legtöbb ember csak egyet akar: hogy jól érezze magát. Céljuk az, hogy kellemes, gondtalan életük legyen, legyen állásuk, egy bankszámlájuk, szociális életük és egészségügyi biztosításuk. Egy otthont akarnak megbízható elektromos és vízellátással, közeli boltokkal, és más szolgáltatásokkal. Azt szeretnék, hogy gyermekeiknek jó neveltetésük legyen, és minden úgy működjön, mint az óramű. Ez az, amit akarnak.

Ebből kifolyólak korrekciójuk azáltal történik, hogy másokkal egyesülnek, mivel azt hallják, hogy az egység a fizikai szinten hasznos számukra. Végül is el vannak szigetelve, és nincs más módjuk a kapcsolatokra. Azonban, ahogy az idő halad, elkezdik megérteni, hogy a kölcsönös kompromisszum és kölcsönös adakozás sokkal többet jelent annál, mint azt eredetileg gondolták.

A bankszámla, egészségügyi biztosítás, nyugdíj és fizetés mellett létezik az életnek egy magasabb szintje, és ezt minden ember megérezheti! Amikor az ember érzi a Természet Felső Erejét, az örök élet folyamát, akkor minden ami jelenlegi életében történik, és minden, ami a múltban, illetve a jövőben történik egyetlen valósággá áll össze. A személy felfedezi az Univerzum rejtett részét, és a két rész eggyé áll össze.

Az emberek elkezdik ezt megérteni egyesülésük következtében, mivel pontosan egységük útján a Fény apró ragyogását kapják meg. Azonban mindez a következő szinten történik majd meg. Egyenlőre csak az egységgel kell foglalkoznunk, ami ahhoz szükséges, hogy a fizikai szinten egyszerűen jól éljünk. Ennyi az egész, nincs több! Mit is jelent jól élni? Ez azt jelenti, hogy mindenünk meglehet, bármit is akarunk!

Egy a Báál HaSzulam “Egy Törvény” című cikkéről szóló leckéből 2OO9 március 8.-án

Via - Laitman Blog

A valóság egyszerű formulája

A valóságban ahol létezünk nincs idő.

Az összes változás időben, térben, cselekedetben, és minden ami történik velünk, beleértve saját átváltozásainkat is mind a mi változtatható érzéseinken múlnak, míg semmi nem változik meg rajtunk kívül. Mi nem éreznénk semmilyen változást a mi saját vágyainkban, és szándékainkban való változások nélkül. A valóságban semmi más nem létezik, csak a vágy a szándékkal, és azzal szemben a Felső Fény mely abszolút nyugalomban marad. Ahogy ez a vágy változik, az különböző formákat, és jelenségeket él át. Jelenleg mi csak a saját érzékelésünket éljük át, és ez maga a vágy mely magát érzékeli. Ez a vágy különböző állapotokon megy keresztül, egyiken a másik után, ok okozati formában, fejlődésének kezdetétől annak végéig. A teljes fejlődés csakis a vágyhoz viszonyítva történik meg, semmilyen változás nem jön létre azon kívül.

Ennél fogva a Kabbala teljes tudománya csakis arról beszél, ahogy ez a vágy érzékeli a valóságot, miért van az itt, és az kihez kapcsolódik. Ez a vágy teljes élete. A Kabbala tudománya felfedi számunkra az összes cselekményt, mely a vágyban történik, elmagyarázza nekünk a teljes folyamatot, és különösen a vágy fejlődésének utolsó fázisát.

Ez az utolsó fázis a tudatos lépés, amikor a vágy együtt fejlődik annak szándékával, és együtt elérnek egy olyan állapotot amikor elkezdik érzékelni saját valóságukat. Egy bizonyos erő emelkedik elő bennük, az érzékelés egy speciális tulajdonsága, mely alkalmassá teszi a vágyat, hogy maga fölé emelkedjen, és magát egy külső, objektív figyelő pontból vizsgálja és akkor a vágy először is megállapítja, hogy aktuálisan, valójában létezik, az valami felé mozdul és változik, valaki olyannal kapcsolatban állva aki egyenlőre ismeretlen, és hogy van egy bizonyos meghatározott célja fejlődésének. Elkezd egy olyan jövőbeni állapotról elmélkedni, amelyet még nem látott.

Mindez azért történik, mivel az ún. “szívben található pont” fejlődik ki a vágyban a fejlődés utolsó szakaszában. Ettől a pillanattól kezdve a vágy egyre inkább elkezdi azonosítani magát ezzel a ponttal, ahhoz kapcsolódik, azt elkezdi értékelni, és egyre inkább magán kívülre mozdul.

Más szóval, ahelyett, hogy azokra a dolgokra figyelne, mellyel a vágy rendelkezik, vagy nem rendelkezik, hogy mekkora mértékben van kielégülve, vagy nincs kielégülve, elkezdi látni a beteljesülést vagy annak hiányát mint eszközt, hogy magát még inkább a saját maga felett lévő ponttal azonosítsa, amelyre aztán már úgy utalunk, mint “szűrő” vagy szándék, Teremtő, vagy egység. Ez az ahogy a vágy fejlődik.