2016. június 30., csütörtök

A Természet az egység - 2. rész

Nagyon szigorú szakaszok jellemzik általában a természetes fejlődést. Ezek hasonlók egy nehéz szüléshez. Össze vannak kötve a stresszel, problémákkal, veszélyekkel, dramatikus természeti jelenségek kíséretében. A Föld évmilliók alatt lehűlt, megszilárdult, majd újra felmelegedett, szétszakadt a magma nyomása miatt. Földtörténeti korok váltakoztak, a Földön a természet megváltozott. Egyes fajok kihaltak, mások megjelentek. Felmelegedések és lehűlések váltakoztak, míg végül elértük a jelenlegi helyzetünket, ami még nem végleges, továbbra is fejlődünk. Ráadásul ez sokkal gyorsabb, mint a korábbi időszakokban. 

Általában ezek már mind a természet általános erejétől függtek, amit a Kabbala bölcsessége mélyebben kutat. A fogalmak, mint "isteni" és "természet" azonosak, ezek egy erőről beszélnek, ami egy precíz általános terv, amelyen beleül integrálódnunk kell, ennek fokozatos megértésével és elérésével. Nekünk kell egyre több és több részvételt megvalósítani ebben tudatosan, felismeréssel és felfedezéssel. Ez az integráció szintén rögzítve van benne. 

Visszatérve Ádámhoz, Ő volt az első, aki felfedezte ezt a programot és megértette azt, hogy a Természet egyensúlyra törekszik. Ez azt jelenti, hogy mi egyensúlyba hozzuk magunkat a Természettel mozdulatlan, vegetatív és állati szintjeivel, hasonlóképp egyensúlyt építünk ki egymás között az emberi szinten, oly módon, hogy végső soron minden ember érezni fogja a föld színén azt, hogy nincs szakadás, vagy leválás köztünk, és semmi között, amit magunkon kívül találunk. Ezt a tudat fejlődésének hívjuk. Elérek egy tudatosságot, egy megértést, egy érzést, hogy a Természet egy egységes mindent átfogó rendszer, és ezzel az egységes rendszerrel vagyok harmóniában, kölcsönösségben, homeosztázisban. Ez az anyagok, gondolatokkal és vágyak kölcsönös cseréje. 

Ebben az értelemben nekem kell érvényteleníteni minden leválást és tátongó űrt aközött, amit magamon belül, és amit tőlem kívülre érzek. A bőröm többé nem választ  a világtól és a környezettől. Elérem a tudatosságot, és egy megértést hogy minden egyetlen egységes rendszer része. Ez mindennek az önálló lényege, eszenciája. 

Az emberi szinten így működik. A testünk az állati világhoz tartozik, habár a lényegünk meg az emberi szinthez, ami magasabb. Egyediségünk, hogy a világot egy egységes egészként látjuk és érzékeljük. 

Ebben az egyetlen és egyedülálló világban felfedezzük a természet egyedülálló erejét, ami mindent irányít, felismerjük és eggyé válunk vele. 

Aki már megpróbálta elérni a természet egyetlen egészének az egyensúlyát, felfedezte és elérte ezt a folyamatot, pontosan a végleges állapotában, ahova csatlakozunk, és eggyé válunk a természet körülvevő erejével. 

Az utolsó "állomás", a fejlődésünk útján ez lesz. Nem tudjuk mi fog történni ezután. Valójában, van még néhány további fokozat...
Via - Laitman Blog