Válaszom: A spirituális alapelv a Teremtő felfogása. Az embereket ehhez kell elvezetned. Ahhoz, hogy ezt megtedd, el kell benne ültetned egy erős hiányt, hogy kommunikáljon a többiekkel, és ennélfogva kilépjen önmagából. Mihelyst egy személy elkezd másokat, mint önmagát felfogni, azonnal felfedezi a Teremtőt önmagán kívül.
Miért van szükségünk a közösségre? Ez egy gyakorlat, hogy kilépjünk önmagunkból. A Teremtő rajtam túl van, de nem fogom fel őt. A körülvevő közösség viszont bennem van, viszont a Teremtő szándékosan úgy alakította, hogy ez valami külső közösségként látszódjon. Valójában csak úgy tűnik; csak azt érzem, hogy minden rajtam kívül van.
Viszont ha ezt a képzeletbeli képet a külső és belső testet öltéseinél összeragasztom önmagamban, én és a körülvevő világ egy egésszé válunk, és ezen a módon felkészítem a felfogásom, hogy megragadjam, ami kívül van rajtam. Amikor ez megtörténik, én azonnal és természetesen felfedezem a Teremtőt, mert rajtam kívül csak Ő létezik.
Akkor hol vannak ezek a világok, hol van az egész emberiség? Felfedezem, hogy mindannyian bennem vannak és mindig is ott voltak. Csak abból a célból léteztek kívül, hogy képes legyek magamat, mint egy zenei hangszert, mint a Teremtő érzésének egy új felfogó szervét felhangolni. Ezért van, hogy megkaptam önmagam érzékelését, ami két részre oszlik: rám és a világra. Azonban valójában ez a világ egyáltalán nem rajtam kívül létezik.
Amikor találunk egy módot rá, hogy elmondjuk ezt az embereknek, és megmutatjuk nekik az önhangolás fontosságát, meg fogják érteni, hogy miért tanít arra minket a Kabbala, hogy „másokat úgy szeressünk, mint önmagunkat”. Csak abból a célból van ez így, hogy elvezessen minket a Teremtő felfogásához, ami a végső jóság és a tökéletesség Forrása.
Via - Laitman Blog