2015. december 19., szombat

Kis részekből halmozódik fel az “Imádság Kincstárunk"

Nincs annál fontosabb, mint az ima. Végtére is, hatalmas erőfeszítéseink összeadódva a cél fontosságában összpontosulnak, a Teremtő nagyságában és tulajdonságaiban, azért mert mi arra törekszünk, hogy leküzdjük, és újraformáljuk az egónkat, a kapni akarási vágyunkat.

Annak érdekében, hogy megformáljunk egy imát, nekünk dolgoznunk kell azon. Rabash folyamatosan azt ismételgette, hogy ez olyanfajta erőfeszítésbe kerül, amelyben minden csepp számít és végül az egészhez adódik. Ezt hallottam tőle 10-20 alkalmommal naponta.

Ez azt jelenti, hogy az élete minden egyes pillanatában, az ember gyűjti, és tárolja az erőfeszítéseket, minden pillanat alakítja őt a végcélhoz. És ezért nekünk fel kell állítani egy kölcsönös garancián alapuló rendszert, közös vélemények és érzések rendszerét, ami folyamatosan irányba állít minket a legjelentősebb és létfontosságú dolgokra koncentrálva, ahelyett, hogy a kevésbé fontos ügyekre összpontosítanánk.

Talán az segít nekünk, ha rájövünk a következtetésre, hogy a legfontosabb dolog számunkra a Teremtő nagysága. És ha megfontoljuk az Ő nélkülözhetetlenségét, Ő azonnal hatalmat nyer felettünk, és állandóan újraformálja a kapni akarási vágyunkat, az önismeretünket és attitűdünket.

Most én az életet egy új nézőpontból nézem, és új akadályok emelkednek utamon, amik változásom útjában állnak. Ez az, ahogy össze kell gyűjtenünk a részeket. Baal HaSulam írja egyik levelében (18. levél): “Nincs más mód a korrekcióra, kivéve egyet, kapcsolódni a jelenben és jövőben a Teremtő nagyságához. Nekünk ezt sohasem szabad abbahagynunk."


Napi Kabbala Lecke 2012-10-29 1. rész, Rabash írásai