2015. december 7., hétfő

Hanukkah áldása

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy aprócska város, miben sokféle népek laktak. S hiába a sokféle felekezetű, korú és rangú ember nem volt gonoszság s viszálykodás közöttük.

Történt egy nap, hogy a városba elöljáróságok érkeztek, mert a polgármester éppen közvetlenül Hanukkah ünnepe előtt meghalt. Megérkezvén gondolták, hogy majd ők rendet raknak. Rögtön hoztak is egy rendeletet, hogy egy álló héten át semmilyen fény ne világítson a város területén, ezzel mutassák ki mély gyászukat a lakók a polgármester felé. 

De a városban lakó zsidók kétségbe esve fogadták a hírt. El is mentek az elöljáróságokhoz panaszra, hogy így hogyan ünnepeljék a Hanukkát? És hogy a polgármesterük sem akarná ezt, ha még élne. De emezek hajthatatlanok voltak, csak kötötték az ebet a karóhoz, hogy egy állóhétig bizony gyertyagyújtás sincsen. Nagyon elszomorodtak a zsidók, hogy hogyan ünneplik majd így meg a vidám napokat?

Majd elérkezett a Hanukkah első estéje, a gyertyagyújtás ideje. A hívő zsidók a sötét zsinagógában gyülekeztek, várták a csodát, hogy a Rabbi majd csak kitalál valamit, hogyan is gyújthatnának gyertyát ezen a szent ünnepen úgy, hogy bajba ne kerüljenek. Mert bizony zsinagóga kertjében ott leselkedtek az elöljárók, hogy a Hanukkhát ünneplőket törvényszegésen fogják. Kárörömmel figyelték, hogyan lesz szomorúvá az ünnep gyertyák nélkül. 

Mikor elérkezett az ünnepi szertartás a gyertyagyújtáshoz a Rabbi magához hívta a gyermekeket és el kezdett mesélni. Mesélt csak mesélt nekik a makabeusok hősi küzdelméről, hogy hogyan harcoltak, s hogyan bújtak meg a hegyekben, majd nyílt ütközetben halált megvető bátorsággal hogyan küzdöttek a görög elnyomókkal szemben. S hogy miképp szabadították fel Jeruzsálemet, s hogyan távolították el a bálványokat a meggyalázott Templomaikból, s hogyan találták meg a hosszas keresés után a piciny olajkorsót és az pedig csodálatos módon hogyan égett nyolc napon át. 

A történetet hallva a gyermekek egyre lelkesebben figyeltek, szájuk tátva mosolygott, s szemük úgy ragyogott a sötétben, mint megannyi gyönyörű csillag az égen. S mikor vége lett a mesének a Rabbi felállt és így szólt a gyermekek szüleihez.

- Nézzetek gyermekeitek szemébe! S lássátok azt a fényt, amely bennük ragyog! Ezekre a lángokra mondjátok el ma a Hanukkah áldását!

A zsinagógában ekkor felcsendült a vidám ének, s a sötétben a hagyományos Hanukkahi dalok egyre nagyobb örömmel és bizalommal hirdették az ünnepet. A templom körül álldogálók egyszerűen nem is értették, mi történt. Fény bár nem szűrődött ki a zsinagógából, ám odabent mégis ünnepi jókedv honolt. 

Végül is mikor az özvegy polgármesterné, egy gyertyával a kezében, odalépett hozzájuk, s kedvesen tájékoztatta őket arról, hogy azért gyújtott gyertyát a tiltás ellenére, hogy ők miközben távoznak a Zsinagóga kertjéből, orra ne essenek, akkor bizony az előjárók fogták magukat s megszégyenülten haza kullogtak.