2015. október 16., péntek

Védelem az egó ellen

A barátaimmal egy bárkát kell hogy építsünk egymással való viszonyunkon keresztül, hogy mindannyian képesek legyünk megszabadulni egónktól. Mindegyikőnk csakis azon keresztül lesz majd képes kiemelkedni egójából, amekkora mértékben képes magát lenullázni, azaz képes legyen az egó lenullázása felett összekapcsolódni. 

Ezáltal építi a bárkát, és a bárkának semmi más tulajdonsága nincsen minthogy az védelmet nyújt az egó ellen. De mindez nem a személyes egómat jelenti, azt az érzést, hogy én magam egy önző személy vagyok mindenfajta dologgal kapcsolatban, amit magamról képes vagyok megállapítani - ehelyett csak arról az egóról beszélünk, mely a közöttünk levő kapcsolatot zavarja. 

Minden csak a kapcsolatról szól, ez az, ami nagyon fontos. Nekünk semmilyen más vágyat nem kell korrigálnunk csak azt, ami a kapcsolatra vonatkozik, azt zavarja. Ez az a vágy melyet kiválasztunk, csak ezt kell korrigálnunk. 

Minden más állati vágyaimra vonatkozik, az állatomat nem kell korrigálnom. "Menj a mesteremberhez aki engem teremtett" (Taanit 20a), a Teremtő teremtett engem ilyen formában, ennyi az egész. Lehet hogy türelmetlen vagyok, könnyen felindulok, szörnyen elviselhetetlen vagyok, vagy állandóan főnökösködök mások felett, amennyiben ez nem tartozik a közöttünk levő kapcsolatra, hagyjuk mindezt figyelmen kívül. 

Nem szabad ahhoz hozzányúlnunk. Nem szabad erőszakoskodnunk azzal a természettel, amivel meg lettünk teremtve, még azzal sem, ahogy fel lettünk nevelve, amilyen oktatást kaptunk, vagy hogy az mire szolgált. De amikor elkezdünk kapcsolódni, a csoporton belül, az az a hely lesz, ahol tisztáznunk kell mit is kell korrigálnunk.

Reggeli lecke, Rabash írásai, "Mi az özönvíz a munkában" 2015 január 26.


Alkalmazkodás

Meg kell értsük problémánkat a Felső Világhoz való alkalmazkodásunkkal kapcsolatban, mi nem ismerjük azt, nem érezzük azt.

Ebben a világban megkaptuk azt a lehetőséget, hogy alkalmazkodjunk a Felső Világhoz azáltal, hogy alkalmazkodunk a hozzánk legközelebb eső környezethez. Ez nem azt jelenti, hogy én a családban, a rokonokkal dolgozom ezen, vagy hasonló. Én velük nem vagyok képes ily módon játszani. 

De minderre képes vagyok a barátokkal, azaz nekik ugyanarra van szükségük mint nekem. Ezáltal létezik egy bizonyos kölcsönös kommunikáció közöttünk. Mindegyikőnk képes magát finoman hangolni oly módon, hogy magára vonja a Reformáló Fényt, mely megváltoztatja a személyt, és a spirituális világba való bejutásra képessé teszi őt. 

Azok akiket "barátoknak" nevezünk, azok megértik, hogy miért vagyunk kapcsolatban egymással. A Teremtő rendezte azt úgy, hogy mi így összegyűljünk, Ő vezetett el mindegyikőnket a csoporthoz, a tanárhoz, a könyvekhez, mindenhez. 

Amennyiben mi mindezt felhasználjuk saját egónk ellenében, minden lehetőséget felhasználva, akkor bizonyosak lehetünk abban hogy elérjük a Teremtő felfedezését, felfedezzük a spirituális világot.

Reggeli lecke, Rabash írásai, "Az értelem feletti hitről szólva", január 23.