2015. október 7., szerda

Migránsok - Mi fog történni Európában? - 2. rész

      , , ,    
Újraformált individualisták

Nem elég, hogy érezzük a kapcsolatot másokkal. Nem elég, hogy megfogjuk egymás kezét, mint a jó gyerekek. Ezen felül éreznünk kell, hogy mi egyek vagyunk, egy szív, egy érzés, egy lélek, egy gondolat. Mindannyian egyek vagyunk.

Ez elől nincs hova futni, ebben az egységben eltűnünk, feloldódunk. Egy egységes "tömeggé" válunk, és nincs többé helye semmilyen személyes aggodalomnak. Ruha, cipő, ház, ágy, élelmiszer – mindez nem a miénk. Nincs semmi, ami a sajátunk. Csak akkor válunk szabaddá, amikor egy radikális magunkon belüli, "belső" felfordulás végbemegy, csak ekkor fogjuk magunkat jól érezni.

Más szóval, át kell dolgoznunk, és újra kell formázunk az egoizmusunkat.

Ez nem azt jelenti, hogy valamiféle ultra-kommunista közösséghez hasonlóan kellene élnünk. Azonban a természet nyom keresztül minket a meg nem valósított korrekciónkon, a bezárt szíveinken, és a "kerek világon", amely még nem lépett be az érzékelésünkbe.

És különösen nagy a nyomás az európaiakon, akik hatalmas individualisták. Számukra ez "az én házam - az én erődöm." És mégis, nincs hová rejtőzniük, és minden errefelé tart, nemcsak Európában, hanem az egész világra kiterjedően. Minden ember és minden nép megkapja a kellő mértekét és formáját a történéseknek, annak érdekében, hogy meg tudjanak szabadulni az egoizmusuktól.

Vagy világossá fog válni számunkra ez, vagy egész egyszerűen nem fogjuk túlélni a következő időszakot. Egy határozott kutatásba kell kezdenünk: Hogyan jutunk ki ebből a tragédiából? Hogyan tudjuk megváltoztatni saját magunkat? Hogyan tudjuk letörni az individualizmusunkat? Hogyan tudjuk péppé őrölni a természetünket?

Máskülönben a helyzet elviselhetetlenné fog válni. A halál is jobb, mint egy olyan élet, ahol mindenki körülötted "gerincbe töri" az egoizmusodat; nyomást gyakorolnak az egyéni tudatosságod érzetére. Ezt lehetetlen elviselni. Nehéz döntést kell megtenni. El kell dönteni, hogy mit csinálunk, vagy megszabadulunk tőlük, vagy megszabadulunk saját magunktól.

Azonban a természet nem engedi, hogy megszabaduljunk tőlük, hiszen pont az a célja, a programja, hogy törődjünk egymással, és kijavítsuk saját magunkat. Semmilyen evilági szer nem fog segíteni, hogy elviseljük a helyzetet: sem a marihuána, sem a nyugtatók, sem az antidepresszánsok…

Minden személy jelentős változásokon kell, hogy keresztülmenjen, mindazonáltal "újraformálja" magát egoistából altruistává. Ilyen módon mindenkit, mint egy családot fogunk érezni.

És, mint a családban a babámmal egy ágyban alszom, vagy az egész ágyat átadom a gyermekeimnek, míg én valahol a közelben fekszem le.

Ennek kellene lenni az alapvető hozzáállásnak. Itt, ebben és ezzel a felfogással tudjuk csak keresni a megoldást: Hogyan lehet megváltoztatni a természetünket, hogy a szeretett gyermekünket lássuk minden emberben?

Nincs más út. Az emberek majd rájönnek erre.

Via - KabTV “Egy új élet” című műsorából 2015. augusztus 27. - laitman.com