Én azt kérdezem, miért akarok még valami többet, valami mást, valamit, amit a mindennapi életemből most még hiányzik nekem? Hm, a Kabbala ugyanezt a kérdést így fogalmazza meg: Hogyan bukkan fel a magasabb erő iránti vágy?
Az emberiség sok életcikluson keresztül fejlődik. Az első fázisban az állatokra hasonlít, a vágyai csak a táplálékra, a családra, a szexre és a menedékre irányul. Ezek a vágyak az ember személyes vágyai, még egy teljesen elszigetelt egyén is rendelkezik ezekkel a vágyakkal, amit megpróbál beteljesíteni.
A fejlődés következő szakaszában a vagyon, a hatalom, a becsület vágyak motiválják az embert. A társadalom befolyása irányít mindent.
Ezután a tudásvágy jelenik meg. Csak nézzünk körül, a tudomány virágzik, az emberiség elindult felfedezni, hogy honnan származik minden, honnét erednek mindennek a gyökerei. Ez a tudásvágy azonban még mindig csak világunk keretein belül létezik.
Csak a következő szakaszban kerül egy emberi lény vágya arra a szintre, hogy megismerje az igazi forrást, az ember lényegét, az élete értelmét. "Honnan jövök?" "Ki vagyok én?", "Mi vagyok én?" Ezek a kérdések kellemetlenséget és bajokat okoznak egy ember életében.
Az emberi lények természetüknél fogva egoisták. Minden vágyunk önző és beteljesítésre vágyik. Ezek a vágyak nyomást gyakorolnak rá, szó szerint irányítják minden lépésüket. Az egoizmus legteteje a világunkban az a vágy, ami azt akarja, hogy kitöltsük a tudásvágyunkat valamiről, ami felettünk található.
Mi a forrása a vágyaknak, és hogyan jelennek meg?
A vágyak forrása a szenvedés. Az egyik típusú vágyból a másikba való elmozdulás csak a szenvedés hatására történik. Ha én egy kiegyensúlyozott állapotban vagyok, akkor kényelmesen érzem magam, és minden nagyszerű. Ha egy új vágy jelenik meg, akkor úgy érzem, hogy valami hiányzik. Most valami újat szeretnék megtapasztalni, így elkezdem kielégíteni ezt a vágyat ... és ez a folyamat ismétli magát. Más szóval, én mindig új örömök után futok.
Erre a bolygóra születtünk, itt élünk, és meghalunk, próbáljuk kielégíteni a számtalan vágyunkat. Csak miután sok életet leéltünk, csak utána érünk el az állapotba, amikor egy vágyunk marad: a vágy, hogy elérjük a forrásunkat, az életünk értelmét. Miután ez a végső, utolsó vágy megjelenik, minden más szükségtelennek, és értelmetlennek tűnik. Az ember depresszióba esik, és azt érezi, hogy érzelmileg és lelkileg üres, mintha a világon semmi sem hozhatna boldogságot a számára. Az élet értelmetlennek tűnik, és hiányzik belőle valami valóságos ... "Mi a célja az életemnek?" "Miért létezem?" Ezek azok a kérdések, amik elhozzák az embereket a Kabbalához.
Via - kabbalah.info könyvtára
