2015. október 2., péntek

A Kabbalista nem egy közönséges tudós

Kérdés: Ki a kabbalista? Mit lát, amit mi nem látunk? Mit érez, amit mi nem érzünk? Rendelkezik természetfeletti erővel? Hogyan válik valaki kabbalistává? Felfedi számunkra a Kabbala bölcseletének minden titkát?

Válasz: A kabbalista egy tudós, csak nem egy átlagos tudós. Ő a világot fedezi fel, és el akarja érni mindennek a gyökerét, minden történésnek. Fel akarja fedezni és megismerni, hogy miért van minden ilyen formán elrendezve, hogy honnan bukkannak elő ezek a dolgok, és hova tartanak.

Ez egy olyan ember, akinek egy belső igénye van, hogy elérje a világot, amelyben él, és felfedezze, mi az, amit ez a világ elvár tőle. Ez az ember, aki ezekkel a kérdésekkel születik, azokkal, amik lángolnak benne, és nem hagyják nyugodni: “Mit kaphatunk ettől az élettől? Mi az értelme? Miért születtem?”. Ma ezek a kérdések sokakat zavarnak, de a múltban csak kiválasztott embereknek jelent meg.

Az első kabbalista Adam HaRishon (Az első ember) volt, aki 5775 évvel ezelőtt élt. Ádám felfedezte az élet titkát, és egy könyvet is írt erről. Természetesen emberek hosszú idő óta éltek már előtte is a Földön, de Ádámot mégis az első embernek tekintjük, mert ő fedezte fel a természet belső lényegét, és a rejtett erőt, amely ott áll az összes külső és egyéni erők mögött, amelyek megjelennek előttünk.

Egy olyan valóságban élünk, amelynek egy része feltárt számunkra, míg a másik része el van rejtve előlünk. Minden alkalommal, amikor feltárjuk a valóság egy további rejtett részét, fejlődünk általa. Azonban van olyan valóság, amely mindig rejtve marad a mi észlelésünk elől, hacsak nem változtatunk magunkon.

A rejtett valóság észrevehetetlen jelenlegi érzékeinkkel; mivel mi korlátozva vagyunk az öt érzék által: látás, hallás, ízlelés, szaglás, és tapintás, de a valóság sokkal kiterjedtebb, mint az ezek által érzékelhető világ. Semmit sem tudunk arról, ami nem kerül érzékszerveink hatósugarába.

Az egyedüli dolog, amire készek vagyunk, hogy kibővítsük egy kicsit ezt a hatósugarat: a “látást” a növekvő felbontású a mikroszkópok, távcsövek által, a „hallást” a radarokon, és távmérő készülékeken keresztül; kitalálunk mindenféle érzékelő eszközt a cél érdekében. Azonban elvileg ezek csak kisebb kiegészítései a természetes érzékeknek - a szemek nagyobb távolságra látnak, és a fül jobban hall majd.

Nem tudjuk magunktól kitalálni milyen érzékszervünk hiányozhat még. A világ sokkal gazdagabb és változatosabb, mint gondolnánk, de nem tudunk róla semmit. Vannak más, nagyobb méretek, nagyobb terjedelmek, mint a szokásos hétköznapi valóságunk, és azok feltárulhatnak előttünk, de nem vagyunk készen még arra, hogy felfedezzük azokat.

A tudomány fejlődése elhozza az embert egy határhoz; amikor is úgy érzi, hogy kell lennie valami másnak a világunk határain túl. De hol van az ajtó, az út, amelyen keresztül lehetséges lenne, kimenni a mostani természetből és belépni egy olyan dimenzióba, aminek még csak tudatában sem vagyunk, és nem is érezzük jelenleg?

Tegyük fel, hogy minden ember vak lenne, akkor elboldogulnánk ebben a világban a látás nélkül, sőt nem is sejtenénk, hogy hiányzik valami. Ugyanilyen módon, azt sem sejtjük, hogy egy nagyon fontos érzékszervünk hiányzik, amivel az általános Felsőbb Erőt érezhetnénk, amely megszervez és irányít mindent.

Nem érezzük ezt az erőt, és a vele való kapcsolatot sem; el van rejtve előlünk, mintha nem is létezne. Valójában nekünk még fejlődnünk kell ahhoz, hogy lehetővé váljon számunkra annak felfedezése, elérése.
Via - Az izraeli rádió 103FM csatornájának programjából, 8/2/15 - laitman.com