Lemondás a személyes élvezetre irányuló vágyról
Azt a folyamatot, amikor mi fokozatosan megtöltődünk a Teremtő Fényével úgy nevezzük, hogy “spirituális átmenet” vagy más néven “világok”.
Az élet megpróbáltatásai és gyötrelmei kényszerítenek minket arra, hogy haladjunk előre az úton, hogy elérjük a teremtés célját. De ezt csak úgy sikerülhet, ha az ego öröm helyett szenvedést tapasztal, csak akkor hajlandó lemondani a megkapás vágyáról annak érdekében, hogy véget vessen a szenvedésének, hiszen semmit sem megszerezni még mindig jobb, mint gyötrelmet kapni. Tehát különböző megpróbáltatások vezetnek el minket ahhoz, hogy mi megszorítsuk a megszerzés iránti késztetésünket és az adni akarás felé forduljunk.
Az emberek közötti különbség egyedül csak az örömük fajtájában mutatkozik, abban, hogy miket kívánnak megkapni: állatias örömöket, mint például testi örömök, mint az állatok esetében; vagy emberi örömökért küzdenek, úgymint a hírnév, becsület, vagy hatalom; esetleg tudományos elismerések megszerzését tűzik ki céljuknak.
Mindenkinél a törekvés ezen örömök elérésére egyedileg van bekódolva. Az emberi értelem csupán egy puszta eszközként mutatkozik, hogy segítsen nekünk elérni a vágyainkat. Bár ezek a vágyak változhatnak, az értelem segít megtalálni azt a módot, hogy a céljainkat elérhessük.
Amikor az ego szenvedni kezd, az felhagy az élvezet iránti vágyakozással és hajlandóvá válik az adakozásra. Az ehhez szükséges idő mintegy 6000 évre van taksálva. De fontos, hogy tudjuk, ez a szám nincs kapcsolatban a mi idő fogalmunkkal.
Az elengedés öt állapota
Az egoizmust úgy nevezzük, hogy “test”. Azt, amikor annak hatása alatt vagyunk, azt úgy érzékeljük, mint ha lelkileg halottak lennénk. Így nekünk meg kell “ölnünk” a testest öt lépésben, a legegyszerűbb állapotból indulva a legegoistább felé haladva.
Az egoista vágyainkkal való szembeszállás érdekében, mi megkapjuk a Teremtő Fényét. Öt különböző Fényt különböztethetünk meg: Nefesh, Ruach, Neshama, Haya és Yehida.
A spirituális emelkedésünk állapotai a következők:
Az egoizmus teljes átalakulása a spirituális önzetlenségbe
Minden alkalommal, amikor vágyaink egy részét korrigáljuk, megszerzünk lelkünk egy részét. Ez a Fény fogja segíteni azt, hogy folytassuk utunkat mindaddig, amíg mi teljesen meg nem változtatjuk saját magunkat, és vissza nem szerezzük lelkünk egészét. A Fény mennyisége összhangban van az egoizmusunkkal, így lettünk megteremtve.
De az által, hogy teljesen átalakítjuk az egoizmusunkat önzetlenségbe, képesek vagyunk eltüntetni az összes akadályt, és megszerezhetjük a Teremtő teljes Fényét. Talán mi most megtöltődünk a Teremtő fényével, és teljesen egyesülünk vele, érzékelve a Fényt egészét, ami körülvesz minket.
Tudatában kell lennünk annak, hogy többszörösen is korlátozottak a lehetőségeink, hogy megértsük a világunkat. Amennyire nem értjük magunkat, annyira nem értjük a Teremtőt sem. Hiszen minden felfogásunk egy szubjektív élmény eredménye, aminek következménye testünk reakciója a külső ingerekre.
Más szavakkal mondva, csak annyi információt kapunk és érzékelünk, amennyi küldve van számunkra, összhangban a minőség, mennyiség, a mélység a lehetőséggel, hogy felfogjuk ezt.
Azt a folyamatot, amikor mi fokozatosan megtöltődünk a Teremtő Fényével úgy nevezzük, hogy “spirituális átmenet” vagy más néven “világok”.
Az élet megpróbáltatásai és gyötrelmei kényszerítenek minket arra, hogy haladjunk előre az úton, hogy elérjük a teremtés célját. De ezt csak úgy sikerülhet, ha az ego öröm helyett szenvedést tapasztal, csak akkor hajlandó lemondani a megkapás vágyáról annak érdekében, hogy véget vessen a szenvedésének, hiszen semmit sem megszerezni még mindig jobb, mint gyötrelmet kapni. Tehát különböző megpróbáltatások vezetnek el minket ahhoz, hogy mi megszorítsuk a megszerzés iránti késztetésünket és az adni akarás felé forduljunk.
Az emberek közötti különbség egyedül csak az örömük fajtájában mutatkozik, abban, hogy miket kívánnak megkapni: állatias örömöket, mint például testi örömök, mint az állatok esetében; vagy emberi örömökért küzdenek, úgymint a hírnév, becsület, vagy hatalom; esetleg tudományos elismerések megszerzését tűzik ki céljuknak.
Mindenkinél a törekvés ezen örömök elérésére egyedileg van bekódolva. Az emberi értelem csupán egy puszta eszközként mutatkozik, hogy segítsen nekünk elérni a vágyainkat. Bár ezek a vágyak változhatnak, az értelem segít megtalálni azt a módot, hogy a céljainkat elérhessük.
Amikor az ego szenvedni kezd, az felhagy az élvezet iránti vágyakozással és hajlandóvá válik az adakozásra. Az ehhez szükséges idő mintegy 6000 évre van taksálva. De fontos, hogy tudjuk, ez a szám nincs kapcsolatban a mi idő fogalmunkkal.
Az elengedés öt állapota
Az egoizmust úgy nevezzük, hogy “test”. Azt, amikor annak hatása alatt vagyunk, azt úgy érzékeljük, mint ha lelkileg halottak lennénk. Így nekünk meg kell “ölnünk” a testest öt lépésben, a legegyszerűbb állapotból indulva a legegoistább felé haladva.
Az egoista vágyainkkal való szembeszállás érdekében, mi megkapjuk a Teremtő Fényét. Öt különböző Fényt különböztethetünk meg: Nefesh, Ruach, Neshama, Haya és Yehida.
A spirituális emelkedésünk állapotai a következők:
- Az elsőben ezen a világon törekszünk az egosita örömök megszerzésére. Akár úgy is vége lehet életünknek, hogy ezen állapotból még ki sem lépünk. De amennyiben elkezdjük tanulmányozni a Kabbala bölcseletét átléphetünk egy következő állapotba.
- Ekkor már felismerjük az egoista énünket, a gonoszt, ami káros számunkra és követeljük annak megtagadását. De az egoista vágyaink közepén ott rejtőzik egy pont, egy mag, a spiritualitásunk forrása. Lesz egy olyan pillanat az életünkben, amikor mi elkezdjünk érzékelni egy másfajta vágyat, egy vágyakozást arra, hogy megértsük és érzékeljük a spirituális világot. Amennyiben összhangban cselekszünk ezzel a vágyunkkal és nem nyomjuk el magunkban, hanem ápoljuk és törődünk azzal, az növekedésnek, fejlődésnek fog indulni. Később, a megfelelő szándékkal és tanáraink iránymutatása segítségével megtapasztalhatjuk első alkalommal a spirituális Fényt az új spirituális vágyainkban. Ez segíthet nekünk megszerezni azt az erőt és meggyőződést, ami szükséges ahhoz, hogy saját egoizmusunkat korrigáljuk.
- A harmadik állapotban arra törekszünk, hogy kérjük a Teremtő irányítását cselekedeteink során.
- Végül az újonnan szerzett vágyaink korrekciója következik, az adakozás vágyának átalakítása a “befogadás a Teremtő kedvéért” vágyra. Tesszük mindezt úgy, hogy elfogadjuk az örömöket, amiket kapunk, de olyan szándékkal, hogy azt befogadjuk csak azért, hogy a Teremtőnek örömöt okozhassunk. Ennek a folyamatnak a kezdete úgy van nevezve, hogy “a halott felébredése”. Ekkor mi átalakítjuk a korábban elutasított egoista vágyainkat, ellentétesé formáljuk, így dupla nyereségre teszünk szert. Hiszen képesek leszünk élvezni egyszerre a Teremtő közelségét, miközben Őhozzá is hasonlatossá válunk. Ez a folyamat, amikor az önzőségből átlépünk az önzetlenségbe van úgy nevezve, hogy “a korrekció vége”.
Az egoizmus teljes átalakulása a spirituális önzetlenségbe
Minden alkalommal, amikor vágyaink egy részét korrigáljuk, megszerzünk lelkünk egy részét. Ez a Fény fogja segíteni azt, hogy folytassuk utunkat mindaddig, amíg mi teljesen meg nem változtatjuk saját magunkat, és vissza nem szerezzük lelkünk egészét. A Fény mennyisége összhangban van az egoizmusunkkal, így lettünk megteremtve.
De az által, hogy teljesen átalakítjuk az egoizmusunkat önzetlenségbe, képesek vagyunk eltüntetni az összes akadályt, és megszerezhetjük a Teremtő teljes Fényét. Talán mi most megtöltődünk a Teremtő fényével, és teljesen egyesülünk vele, érzékelve a Fényt egészét, ami körülvesz minket.
Tudatában kell lennünk annak, hogy többszörösen is korlátozottak a lehetőségeink, hogy megértsük a világunkat. Amennyire nem értjük magunkat, annyira nem értjük a Teremtőt sem. Hiszen minden felfogásunk egy szubjektív élmény eredménye, aminek következménye testünk reakciója a külső ingerekre.
Más szavakkal mondva, csak annyi információt kapunk és érzékelünk, amennyi küldve van számunkra, összhangban a minőség, mennyiség, a mélység a lehetőséggel, hogy felfogjuk ezt.
